Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-28 / 58. szám

1924 február 28 BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldat Bolgár komitácsi bandák gyülekezése a délszerbiai határon Alexandrov Tódor macedón felkelést: szít Beogradbói jelentik: Politikai kö­rökben meglehetős nagy idegessé­get keltett a Near East című angol folyóirat legújabb számában megje­lent nyilatkozat néhány előkelő an­gol politikus aláírásával, amelyben az angol politikusok a macedón-kér­désnek a népszövetség elé való ter­jesztését kivonják. A Near East nyilatkozatával kap­csolatban a kormány félhivatalosa, a Samouprava vezető cikkben fog­lalkozik a macedón-kérdéssel. A lap rámutat arra, hogy Bulgáriában Alexandrov Tpdor vezetésével egész hadié-eg komitácsi készülődik a dél­szerbiai határon. A komitácstk. akik­nél. számát tízezerre becsüiik, Pet­ries, Dzsumaie. Névrokon és Dzs'in­­tzndit bolgár városban gyülekeznek. Számos bolgár vojvoda várja az at­káimat. hogy betörjön az S. H. S. területre és ezzel lehetővé tegye a macedón lakosság felkelését. A ko­­intíácsik erősen fel vannak fegyve­rezve és ágyukkal es gépfegyverek­kel is rendelkeznek. Az előkészületek u bolgár kormány hatóságok részt­­vételévei folynak, amelyek Dzsün­­igndilbs küldenek minden macedónt, aki fegyverviselésre alkalmas. De nemcsak a bolgár bandák készülőd­nek támadásra, hanem az albán trá­­ciai-komité is küld önkénteseket Bul­gáriába Alexandrov Todor parancs­noksága alá. A továbbiakban a cikk elmondja, hogy a komitácsik formálisan adó­kat vetnek ki a városokra. Maga Szófik 100 millió levát fizet a felkelő mozgalom céljaira. Rendezetlen határok a Bánságban Kié lesz a Váradi-i erdő és a temesfaivai híd Beogradból jelentik: A Romániá­ival folyamatban lévő bánsági határ­­megállapitás még mindig sok nehéz­séggel jár. A sevresi szerződés sze­rint Romániának jutó területeket már mind kiürítették a jugoszláv ha­tóságok. azonban még itt is két he­lyen vitás a határvonal. A vegyes katonai határmegállapitó bizottság a. helyszínen nem tudott megállapo­dásra jutni ezekben az esetekben, úgy, hogy a két külügyminisztérium­nak közvetlen tárgyalásokon kell ezt a vitás határt megállapítani. Az egyik vitás határszektor Vá­rnát község határában van. ahol a sevresi térkép értelmében a jugo­szláv hatóságok nem voltak hajlan­dók Baics báró erdejének egy ré­szét kiüríteni. A románok viszont arra hivatkoznak, Rogy a község egész kataszteri határa Romániát illeti meg. Ebben a kérdésben Nin­­jcsics külügyminiszter és Emmái román követ közvetlen tárgyalást folytattak, amelyen mint szakértők resztvettek Eß'utfoyics tábornok, a jugoszláv katonai delegáció vezető­je, román részről pedig Petkovici és Draganescu ezredesek. A tárgya­lások eredményre vezettek, a meg­egyezés szerint a vitás területet fel­osztják Románia és az S. 11. S. ki­rályság között. A megegyezéshez még Pasics és Broiiarm miniszter­elnökök végleges jóváhagyása szük­séges. Á másik vitás kérdés a Temcs­­falva mellett lévő csatornahíd hova­tartozása. A szerződés szerint a ha­tárvonal 20 méternyire a hid előtt vonuf el olyképpen, hogy a hid ro­mán területen marad. Azonban a szerződés alapjául szolgáló térkép már régi és a hid régi helyét tünteti fel. amely 600 méterrel távolabbra esik mostani helyétől. A jugoszláv bizottság azt az álláspontot védi, hogy a határnak a híd régebb? he­lyétől 20 méternyire kell elvonulnia, így a hid jugoszláv területen ma­radna. A románok viszont nem a térképre, hanem a szerződés szöve­gére hivatkoznak, amely szerint a hídnak magának román területre kel: esnie. Ezt a követelést a romá­nok azzal is alátámasztják, hogy a csatorna másik felén román alatt­valók földjei vannak. Ezt a kérdést a diplomáciai tár­gyalások során sem tudták rendez­ni és elhatározták, hogy egy ké­sőbbi időpontban a helyszínen oldják meg. A 1Wacdonáld-kormány első parlamenti sikere A Poplar-vitában győzött a kormány — Hatvanhét szavazattal elvetették a bizalmatlansági indítványt Komoly veszedelem fenyegette a münkáskormányt, hogy a sza­badelvű párt cserbenhagyja o Popiár-kérdésben és a többség leszavazza, ami föltétlenül a le­mondást vonla volna maga után. Délután négy órakor kezdődött az alsóház ülése, amelyre a pártok ez utolsó szál emberig felvonul­tak, A vita a konzervatívak in­dítványa fölött folyt, amely azt kívánta, hogy a kormány a jö­vőben egyetlen Ínséges család n,**k se adhasson nagyobb mun* kanélküli segélyt, mint amennyi a helyi viszonyoknak megfelelően egy-egy családfőnek jár. Szabad­elvű részről Briant és Keens bizalmatlansági indítványt nyúj­tott be Wheatley népjóléti és la­kásépítési miniszter ellen. A vita végeztével szót kért Wheatley népjóléti miniszter és nagy szónoki sikert aratott. A szabadelvű párt is tapsolt, ami­kor ráfogásnak minősítette azt a vádat, hogy ő a parlament háta mögött alkotmányellenesen rendeleti nton meg akarja alapozni az ni szo­ciális államot. Wheatley népjóléti miniszter be­szédének hatása alól a konzervatív párt sem tudta magát kivonni. Ilyen hangulatban került sor a szava­zásra már éjfél felé. Á ház a bizalmatlansági indít­ványt 195 szavazattal 228 ellen el­vetette. (Szikratávirat.) A szerdán reggel és délben megjelenő lapok párt­­különbség nélkül elismerik, hogy Wheatley a munkáskormány leg­számottevőbb egyénisége és a szabadelvű lapok az ő személyes érdemének tűdják be a munkás­kormány első jelentős parlamenti sikerét. Vita a magyar nemzetgyűlésen a nemzeti kisebbségek problémájáról Interpelláció a debreceni Albrecht-aff érről Budapestről jelentik: A nemzet­gyűlés szerdai ülésén Pakots József demokrata képviselő indítványt ter­jesztett be, hogy nemzetgyűlési bi­zottság állapítsa meg, kik adtak el papírokat nagyobb tételben a tőzs­dén február 15-ikén, amikor az ár­folyamok hirtelen magasra szöktek? Mokcsay Zoltán kormánypárti kép­viselő a napirenden levő törvényja­vaslathoz: a kisebbségek nyelvhasz­nálati jogúnak biztositásáról szóló javaslathoz szólt hozzá. Támauta az utódállamokat kisebbségi politikája miatt. A javaslatot elfogadta. Knaller Győző szociáldemokrata figyelmeztette ,a kormányt. hölgy a mennyiben az utódállamokban élő magyarok helyzetén javítani akar, akkor elsősorban Magyarországon kell jogrendet és demokráciát te­remtenie. A nemzetiségi kérdést Ma­gyarországon az 1868. évi XLiV. törvénycikk rendezte, amely tör­vényben kimondották a nemzetisé­gek teljes egyenjogúságát. Ezt a ■ örvényt azonban nem igen tartot­ták be. Vissza kell emlékezni a há­ború előtti időkre, amikor a köz­­igazgatás részéről a nemzeti kisebb­ségek üldöztetéseknek voltak kitéve. (Nagy zaj és ellentmondások, felki­áltások a kormánypárton: Mcsebe­­széd!) Pikier Emil: A magyar népet is üldözték! Knaller Győző: A tisztelt túloldal engem hazaárülónak mond, amikor a hibákra rámutatok. Ezzel azon­ban meg nem változtatja a dolgokat. A közigazgatás nemcsak a nemzeti­ségeket, hanem a magyar népet is üldözte. Ö mint erdélyi ember tud­ja, hogy az erdélyi szászoknak mi­lyen küzdelmet kellett folytatniok jnemzetiségi iskoláik fentartásáért. A szociáldemokrata párt helyzete ! könnyű a nemzetiségi kérdésben. ■ Jogokat követe!, tía már a háború lelőtt jogokat adtak volna, akkor Inem lett volna talaja az irredenta iz­gatásoknak. A háború előtt a köz­igazgatási hatóságok azzal akarták kimutatni hazafiságukat, hogy a nem­zetiségekre kimondották, hogy ha­zaárulók. (Nagy zaj, ellentmondá­sok a jobboldalon.) Propper Sándor: Nekik csak Fran­cia Kiss a ló magyar ember! Knaller Győző: Most a nemzeti­ségek helyett a szociáldemokrata pártot veszik elő. A szociáldemokra­tákra fogják rá, hogy kommunisták és hazaárulók. Kuna P. András: ügy van! Pikier Emil: írja meg a memoár­jait. Kuna P. András: Meg vannak azok írva a történelemben. (Derült­ség.) Knaller Győző kijelentette, hogy elfogadja a javaslatot. Szakács Andor pártonkivüli kép­viselő azzal kezdte felszólalását, -hogy elfogadja a nemzeti kisebbsé­gek nyelvhasználat! jogáról benyúj­tott törvényjavaslatot. Nincs még egy ország — mondotta — ahol ezt a kérdést olyan liberálisan kezel­nék. mint Magyarországban. Horváth Zoltán a miniszterelnök­höz intézett interpellációt a honvé­delmi miniszternek a debreceni Al­­breclit-fogadtatás ügyében tett ki­jelentéseire vonatkozólag. — Van-e tudomása a miniszter­­elnök urnák arról. —* kérdezte — hogy Habsburg Albrecht urat, mint az uralkodó királyi ház tagját üdvö­zölték a polgári és katonai hatósá­gok Debrecenben? Van-e tudomá­sa. hogy ezt a honvédelmi miniszter helyeselte? Van-e tudomása arról, hogy a hadseregben, még a régi szolgálati szabályzat van érvény­ben. amely szerint, mint a hadügy­miniszter ur mondotta, a llabsburg­­család tagjait valóban megilleti az uralkodóház tagjainak járó megkü­lönböztetett tiszteletadás? Tudja-e a miniszterelnök ur. hogy a honvé­delmi miniszter kijelentése szeriní ven uralkodóhoz, csak akadályozom ' van ideiglenesen az maikodásban? Hajlandó-e a kormány érvényt sze­rezni a detronizációs törvénynek és végetvetni a jelenlegi bizonytala» állapotnak? Horváth Zoltán felszólította a hon* védelmi minisztert, hogy vagy rek­­ű!i Icáija álláspontját, vagy pedig mondjon le. Várnai Dániel. Kétli Anna és Pa­kets József a drágaság ügyében ín­­ternci’álták meg a kormányt. Kiss Menyhért ezután Torontál­­megye visszacsatolt területein a há­ború alatt szerzett birtokok felosz­tását követelte. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter válaszá­ban kijelentette, hogy a földreform végrehajtása nem tartozik a föfd­­mivelésügyt miniszter hatáskörébe, hanem az agrárbírósághoz. azonban hajlandó a panaszokat oda juttatni Rátkai és Petráss Jugoszláviába jönnek A kormány engedélyezte fellépéseiket Budapestről jelentik: Komáromi Béla ismert impresszárió engedélyt kért a jugoszláv kormánytól, Hogy Ritkái Már­ton és Petráss Sári a tavasszal föllép­hessenek a vajdasági városokban. A beogradi kormány most értesítette Ko­máromit, Hogy megadja az engedélyt; Rátkai és Petráss meg fogják kapni a beutazási engedélyt és a Hatóságok nem gördítenek majd akadályokat föllépé­sük elé. A két budapesti művész a Mézeska­lács sorozatos előadásainak befejezése után kezdi meg a jugoszláviai hírnél. Az impresszárió uj operettet irat szá­mukra Kacsák Pongrácnak, a «János vitéz“ nemrég elhunyt komponistájának Hátrahagyott és a budapesti közönség előtt is ismeretlen müveiből. Az ope­rett szövegét egy jónevü magyar író írja. Természetesen, ha tényleg megvaló­sul a jugoszláviai vendégszereplés terve, akkor a posthumus Kacsóh-operetten kívül a legutóbbi évek többi nagysi­kerű operettjét is eljátsza a miivészpár vajdasági művészi kőrútján. A tűmé részletes programra ja még nincsen megállapítva; tz még komi is lenne. Egyelőre az is tisztázatlan, hogy a két budapesti művész milyen m­­scmó/e-lal működne együtt. Kecskeméthy Győző életjelt adott magáról A híres sikkasztó levelét elfogta a magyar cenzora Huszonhárom éve történt, 1901 májusában, hogy Kecskeméthy Győ­ző ötszáznegyvenezer aranykoronát I sikkasztott. Kecskeméthy Győző joghallgató volt és az antiszemita érzelmű kereszt-mozgalomnak égjük hangadó szereplője. Mint dijnok egyuttal a főváros főpénztáránál I dolgozott. Egy nap egy szolga kisé- 1 rétében elküldték az állainpénztár­­jba. hogy ott 540.000 koronát tizes-, lsen be. A József-körút egyik átjáró jj házánál Kecskeméthy valami ürügy- Igyel elcsalta a szolgától a pénzzel Itelt táskát, egy levéllel felküldte a l házba. A szolga nem találta a cim­­l zettet, visszajött, de Kcslceméthy lekkor már a pénzestáskával eltűnt, J Budapest akkori vezetősége elkö­­! vette azt a végzetes hibát, hogy a Ideiben íélkettökor történt nagy sík- 5 leosztást nem jelentette nyomban a I rendőrségen, hanem csak házi nyo­mozást indítóit Egyik tisztviselőt (Kecskeméthy lakására küldte, irtási­akat a sikkasztó egy nöismerőséhez. ?Igy telt el két hosszú óra. A sik- Ikasztó közben délután három óra­ikor a déli pályaudvarról elutazott Olaszország felé. A rendőrség mindenfelé kereste, "’okonaihoz, főképpen Veszprémben •élő szüleihez érkező leveleket cen­­> zttra alá vették, de a sikkasztó óva-

Next

/
Thumbnails
Contents