Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-24 / 54. szám
fO. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 febrnár 24. nem ütött a guta, amikor megláttam. Képzeljétek: a festményt csakugyan helytelenül akgatták föl. i * Általános hahotta követte a festő Végszavait, s valaki megkérdezte: — Hogyan? Mégis a hosszával szögezték föl? — Dehogy! —- kiálltott a piktor. — Enyíre nem tértek el az utasításomtól. — Nos? Akkor hát jól volt 1' • — Jó lőtt volna ám, ha nem akasztják föl fordított irányban! Mikor a hallgatók magukhoz tértek a kacagásukból, valamelyikünk azt a kérdést intézte Portaihoz: — Es a vevő? — Óh. az érdekes ember volt... Winterstein ur argaszkodott a rniiikiáriitás álláspontjához. Hiába kuriyoráliam neki, hogy fordítsa megf a képet, s illetve hogy helyezze átj az akasztókarikáját. Hallani se akart f róla. Azt állitótta. hogy a művé-' szerinek ehhez az oldalához nem értek, s egy mondással pirított rám, amely később szállóigévé lett s amelynek az volt a szövege, hogy képet tudok festeni, de nem tudok •képet akasztani. Nem is ismert el igazi művésznek soha... A Téli Tájkép most is úgy lóg nála —. megfordítva, a hegyek csúcsaival s a fák koronáival lefelé. Néha meglátogatom a nagy börzematadort. aki azóta egyéb vásznakat is vett tőlem. Végignézek rajtuk, e kedves régi ismerősökön, s már megszoktam, hogy a Téli Tájkép másképpen lóg,mint a többi. Most már egészen természetesnek találom, hogy a dolog így van, s ha Winterstein ur megváltoztatná a helyzetét, talán én volnék az, aki megütközne rajta... És higy játék meg: nem ez ajz egyetlen eset, amelyben azért sikerült valami, mert \ fejtetőre esett . . . I Sjíp adiodf ercelhedik* T.’JP*.-ft fr-■ ..... Zt >i. f ja7ÄS bä-»*.' /•r. ;i-.i ■ <5® • ‘V ■ j c_.v ‘ j 11 I# m iwTir JM. „ ____ **W$m&&«**'*i Hegdrágulglibp .. !§k#rTr ‘ v ö^(%^.H4Sí.?rsí>S§tíeE f Jakás: Cgala : Finikének. A boldogságot akkor ér ez ed meg, Mikor már nincsen, mint a madarat, Mely az erdőnek nyári éjszakáján Fölötted álmodott vén fának ormán S akkor láttad meg, mikor elröpült. A boldogság az, ami volt. Az élet Csak szenvedés, csak álom. Bus, ‘[ködös Örök csak az, mi tál e földeken, Emlékek boldog szigetén dalol már Kálvária-domb minden tűnt öröm, Melyen megváltó bánatunk köszön! Kárpiti Aurél: Fanyar szonett Ezen a füiledt, álmos délutánon Nincs örizöje már a régi várnak. Minden rejtélynek kulcsát megtalálom S a titkos zárak felpattanva állnak. Évezredes csodákat lát szemem, S aput a hangos, víg szavak takarnak, Világosan, tisztán lemérhetem fiaik rezdülését minden gondolatnak. Nincs több csoda és nincsen több titok. Áttetsző minden,—mint krisztdlypohár, Ami elmúlt és ami jönni Jog: • A mesék vára kifosztottan áll. Dicsőség, csók, minden oly egyszerű S két fáradt gesztus: élet és halál. FEHE3?, FOLTMENTES, ćs íe\etc árnyalat nélkül, Cí«k öz a eb sn & MAüAD amelyet II WSovssad, Fut fc&SZit g&f' zsidó psziché MaRamsay Macdonald _ Nagybritannia jelenlegi miniszterelnöke a múlt évben meglátogatta az épülő Palesztinát és gyönyörű cikkekben számolt be útjáról. Alábbi Írása nemrég . - került nyilvánosságra. Jeruzsálemben beszélgettem az »uj hazatérők« vezetőivel és a mi kormányzatunk vezetőivel. A szent ország szent városában nemcsak romokat és pusztuló emlékeket tall ál tant, de ies>zméket, mozgalmakat és konfliktusokat, amelyek már a jövőt hirdetik, vitatkoztam róluk férfiakkal, akikről talán beszélni fognak még a későbbi időkben ama nagyszerű munka révén, amelyet már most kezükben tartanak. Jeruzsálem hideg és nyers hely és éppen ezért felfrissítő hely. Ha a síkságon el is nőiesedett a nép, Jeruzsálem mindig megmaradt »Juda oroszlánjainak tanyája«. Ez a jelen- I ség azt a tényt szimbolizálja, hogy a zsidó nemzet a hegyi népek karakterének megfelelően fejlődött. A zsidók költészetében és gondolkodá^ sában a hegyek kiapadhatatlan forrásai az inspirációnak. Ha az ember megáll az Olajfák hegyén és látja a magaslatok rengetegét, amelyek a i várost körülveszik és magát Jeruzsálemet impozáns fensikján, akkor meg lehet érteni ennek a népnek történetét, amelynek politikai és vallási metropolisa volt ez a város. Itt fogalmat alkothat magának az ember a zsidóról, mint dolgozó emberröl. harcosról és nem mint pénzváltóról és kereskedőről, a vad és zabolátlan hegyi lakóról, amely körülbástyázott városokban el; a hazafiról^ és nem a kozmopolitáról, a fér- I firől, aki az utolsó hegycsúcsért is ; halálmegvetéssel küzd és csak kelj mény harc árán adja meg magát. Ha azonban láttuk a hegyeket és megértettük, mit jelentettek e nép számára, arra is kell gondolnunk Irta: Karinthy Frigyes Tolvajország hosszú éveken át a békés és nyugodt fejlődés korszakát élte. Első, vagy Zsebmetsző János, aki annak idején ezt az országot az őslakó palaik vagy palik nadrágzsebéböl kilopta és a világ minden tájáról idefcelepitette a vérszerinti faj rokonokat, akiket közös eszméik és (etnológiai és morfológiai alapon) az ujj végződéseit enyvtartalma kovácsolt össze: olyan alkotmányt adott az országnak, amelynek törvényei évszázados tartóssággal biztattak, amennyiben a külellenség vagy belvil- 1 «ligás meg nem lazítják a kereteket. Tolvajország polgárai a legbékésebb egyetértésben éltek, különösen eleinte. A magántulajdont szigorú törvények védelmezték minden erőszak és rablás ellen s igy mindenki bőségesen el volt látva azokkal a javakkal és értékekkel, amiket el lehetett lopni tőle. Persze, a durva, elemi ösztönök, amiket még őskorából örökölt az ember, ki-kitörtek néha, de a fegyelmező és büntetőtörvények gondoskodtak róla, hogy ezeket elfojtsák: a rendőrség szigorúan őrködött, hogy visszaélések ne történjenek, hogy például, ha valakitől annak rendje és módja szerint elloptak valamit, az illető ne követelhesse, sőt ne is lophassa vissza ugyanattól, tönkretéve a tolvaj fáradozásának gyümölcsét, hanem tisztességes, szorgalmas tolvaj módjára, lopjon másvalakitől, aki szintén mástól lopta, nem tőle. Különösen a durvaságot és a veszekedést üldözték: súlyos pénzbírságot kellett lopni annak, sőt be is csukták, aki polgártársát munkájában zavarta, vagy például figyelmeztette az áldozatot, amikor loptak tőle. Az iskolákban kézügyességre, jő - modorra, gyors gondolkodásra és a törvények tiszteletére nevelték az ifjúságok Tudományokra nem igen volt szükség, hiszen azt, amire szüksége volt mindenkinek, készen találta a másiknál. Ha két ember találkozott egymással, barátságosan megtapogatták egymás zsebét, elbeszélgettek, ellopták egymás gondolatát, azután ment mindenki a dolga után. Az egyik a boltokat nézegette és ha talált például egy cipőkereskedést, aminek a tulaj pdonosa éppen a másik boltban tartózkodott, hogy kalapot lopjon magának, gyorsan bement és I lopott magának egy pár cipőt. Az élet még, hogy ez a természeíadta erő csak részben magyarázza meg Juda törzsének és Izrael fővárosának történetét. Az emberi széliemre hatói viszonyok erőket termelnek, amelyeknek hatása azonban a körülmények szerint nagyon különböző. így a természetes környezet által egészségesen kialakult szellem később pótolni tudja a környezet gyöngesé-i változatos” és mulatságos volt Tolvaj geit. Amikor a zsidó költő Jeruzsálem szépségéről és erejéről dalol, ellenséges királyokat lát köröskörül összegylüilekezve. de azok »látván a várost, elcsodálkoztak, zavartak lettek és menekültek«, mert »isten j az ő palotáiban maga a menekvés«. Izrael harcosai egyforma ügyességgel kezelték a szellem és erő fegyvereit és ezek nélkül nem is alakíthatták volna ki akkor a zsidó történelmet. Maga a zsidó vallás is oly erő volt, amely Jeruzsálem hegyeihez hasonlított biztonsagot adott nekik, amikor a hegyek elárulták őket s az ellenség a kapuk előtt: állott. Az Olajfák hegyéről meg kell pillantanunk a Templom helyét is, amelynek szétrombolt falai és udvarai a Kidron túlsó partján büszkén hirdetik a nagy múltat. Senki sem értheti meg a zsidó történelmet Judea hegyei nélkül, de nem értheti meg anélkül sem, hogy a Templomot látta volna a Mórián. Éppigy áll a helyzet az uj zsidóság megítélésénél, amely soha sem lehet hefres. ha a zsidóság szellemi tradícióit figyelmen kívül hagyjuk. Nem elég azt mondani: a zsidóságot üldözik, ezért szüksége van nemzeti otthonra. Ha a cionizmust meg akarjuk érteni, meg kell értenünk azokat a tömegeket is, akik a templom falánál sírnak és imádkoznak. A zsidó nemzet otthont keres Palesztinában nemcsak azért, mert sc-k helyen megtagadják tőle ezt az otthont, de. azért is, mert Palesztina mindig a szive mélyéből hivta őt — és neki mennie kell. És a zsidók minden államból vándorolnak is ki Palesztinába, ., y j. «4* országban. Megesett, hogy valaki elment reggel hazulról és mire este hazajött, az ajtajára idegen névjegy volt kisszögezve: közben ellopták a lakását, — ■esetleg, ha a lopás idején véletlenül otthon tartózkodott, a feleségét is, áld ilyenkor kedvesen mosolyogva nyitotta kl‘ az ajtót volt férjének, bejelenteni, I hogy éppen az imént lopta ki egy kiváló i írónak nyitvaíelejtett könyvéből azt a meggyőződést, hogy a nőknek joguk van a szivükre hallgatni. Az illető ilyenkor sietett magának másik lakást és másik asszonyt lopni; utóbbit könnyen lehetett, néhány lopott frázissal, amiket jjkiváló költők loptak össze egymástól. I Sajnos, a határok ellenőrzése nein léivén tökéletes, megtörtént, hogy egy na>pon idegen elem került az országba. .'Hogy a hatóságot megtévessze, saját í útlevelével jött, amit rendes, lopott útlevélnek néztek és igy beengedték. Elein- Ite ez az ember nem tudott boldogulni: a lopás kultúrája oly magas fokon állott |már az országban, hogy az ő primitiv I eszközeivel semmire se ment. A lakást, amit lopott, pár óra múlva ellopták tőle, — állandóan úgy élt szegény, mint a »hol az olló?« játékban az az ember, aki nem tud idejében elfoglalni helyet, mikor szaladgálnak körülötte. Egy éjszaka aztán magára maradt, nem volt hol lehajtania a fejét. Ekkor kiment a város határába és két óra alatt épített magának homokból egy csinos kis kunyhók Másnapra minden kiderült: lefogták és átadták a rendőrségnek. Miután a kunyhóról nem lehetett megállapítani, hogy kitől lopta, kénytelenek voltak egy uj büiyniuősitést kitalálni. — azóta feLyják »-házépítési destnikcíőnag, - ?<*..<
