Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-24 / 54. szám

1924 február 24.

BACSMBGVB NAPLÓ

ti oíéal

GmRÍimtL&

Äbessaiuiäban bizonyos tekintetben polgárosultabb felfogás uralkodik mint nálunk, — például a fiatal «ázások dolgában. A következőket olvastam erre vonatkozója.« egy útleírásban:

Egy francia, aki ebben az egzotikus országban telepedett le és. évek előtt meghalt, özvegyet és leányárvát hagyott liátra. Az özveggyel az utazás íréi a' épp abban az időben találkozott, amikor a-lányát férjhez adná készült,

— ön r alószittüleg a • leányához fog költözni és vele lakai, nemde? — kér* dszte tőle az utazó .

Az özvegy, áld abesszöM nő volt, így felelt:

— Oh, {fent, ez nálunk nem ülendő.

— Hogyan értsem azt, hogy nem illik?

— Mert az itt társadalmi törvén?*, hogy az anyák a leányaikat ezeknek a fárjhezrneneteíe után egy évig nem láthatják. Csak az fejtendő {©forgása után látogatják meg okot, de. a bon tőn-,hoz ,(az abesszittiaikos!) tartozik, ezt a lehetőséget i.s csak szerényen használni ki, nehogy az ember azt a látszatot keltse, mintha a fiatalok dolgaiba akarna avatkozni.

Mondják, hogy nincs az az együgyű ember, altitól a Ipgbölesebb is ne tanulhatna valami okosat. Úgy látszik, nincs olyan kulturáltan ország se, amelytől nem tanulhatnának valami üdvösét a magaskulímáju népek. Abesszínia, amely a maga »társadalmi törvényedével téiigrneddig eltörölte az anyósintézményt, ez irányban követendő példát nyújtott Európának.

*

Egy német író megjósolta a nagy háborút.

Vise fi er, a hires esztétikus és jeles Shakespeare-magyarázó —• mint sok inás író- és köítőtársa — jó politikus és igazi vetés volt s jósnak jobban vált be, mint tiz csodarabbi együttvéve. Most éppen, időszerű idézni valamit tőle, amit Ajich Einer cimii pompás könyvében találok, — do nneiőíí idézem, megjegyzem, hogy ez az írás a múlt század nyolcvanas éveiben jelent meg, körülbélül egy tucat esztendővel a írancianémst háború után és három évtizeddé! a világháború előtt. Arról van szó a regényben, hogy a németeknek kissé felükbe szállt a diadal mámora, hogy kezdenek elbizakodni, s a regény hőse ~ szóisöve a kitűnő szerzőnek — igy szól:

— A németek a szerencsét és a nagyságot (irataimat) nem tudják egykönynyen cívisein;. Az 6 idealitásuk a vágyakozáson alapul. Ha egyszer a céljukat elérték és nincs miért vágyakeznáók, frivolakká lesznek, a kezüket elégedetten dörzsölik s igy gondolkoznak: a. hadseregeink a dolgot jól elintézték, mi most bátran lehetünk egészen komisz gyönyör- és pénzkutyák . . ,

S aztán folytatja:

—, De ne vegyük nagyon a szivünkre; nem mindenki ilyen. Marad egy tisztességes kisebbség s egy nemzet kiállja az ilyet. Szükség lesz persze valami nagy katasztrófára, s ez íönni fos egy aj bábomban. Utánira ioajd öszszc kel! magunkat szednünk, s ha minden erőnket megfeszítjük, megtilt jobban és jól lesz minden.

Nemcsak a háborút, jósolja meg fiát a nagy író, de a. kimenetelét is. Szomorúan biztos,' hogy a népe el fogja azt veszíteni,, de abban reménykedik, hogy utánná majd, ha »minden erejét megfeszíti, újból összeszedi magát«.

A jóslat első fele beteljesedett. Beteli esedik-e a másik is, s megint »jobbár. és jók lesa-e műiden, az még a jövő titka. Németország megérdemelné már csak azért is, mert ilyen Írókkal és ilyen könyvekkel gazdagítja az emberiség kultúráját.

*■

A-politika mindig nagy zajjal járt, de egy idő óta. még lármásabb, mint ahogy megszoktuk, S ez azért eSkedvetiesitőj

mert gyakran tftíéafK, hogy anaa£ a

politikusnak van a legteljesebb sikere, aki a legnagyobb zajt tudja ütni s a börnbölésével a legnagyobb tömeget

tudja megmozgatni ilyenkor nem árt a Leibniz mondására gondolni:

— Utálom a tömegeknek szabadjára

bócsájtását. Valahányszor azt az ordítást hallom: .»FcszttSéiek niesU, mindig valami aljasságtól lélek.

*

Egy időben élénk vita folyt Európában és — különösen — Amerikában a Shakespeare-i müvek szerzőjéről Egy sereg »kutató« ad iparkodott bizonyítani, hogy e remek tragédiáiéit, komédiákat és egyéb színmüveket nem a »hiányos műveltségű« szfpigazsaáó, hanem a filozófiai mélységű és »agytudöniányu Bacon kancellár irta. A problémát — legalább elvben -- Pezsemyban döntötték el.

Abban az időben, anákor Iegszenveđ elmésebben folyt ez a vita,, vándorló német színtársulat »Léar királyit jitszta ottan s egy kritikus (sajnálom, hogy bem tudom a nevét) ezt irta a&kór a »Pre&sburger Zeituagc-ba:

— Ez az előadás eádöatötte, hogy ki irta »Lear kirá!y«-t, Shakespeare-« vagy Bacon? KI kell nyitni a kát nagy angolnak a sírját, s a kát kiváló széliem közül az alkotta meg e halhatatlan müvet és iűliotöleg a többi három tucatot is, aki a tegnapi előadás után — megfórdnlt sírjában.

W

A város, az ország, Európa, az egész világ tele van csodagyermekekkel. Ha

az ember a szülőket hallja az öregszülőket

s föle?

azt kel! hinni,

csupa geaie-S szffietoefc S 13a lányok

tói, s még inkább Ids fiuktól olyan bölcs

mondásokat citálnak, hogy azok becsületükre válnának felnőtt személyeknek is. Hová fesz ez a sok csodagyerek és ez a sok genie? Mivelhogy nem hal meg mind gyermekkorában, valószínű, hogy a Legtöbb közülük rosszul fejlődik, a kiállott gyermekbetegségek. folytán hanyatlik vagy hagy a nevelésük nem elég szakszerű. Valószínűleg az utóbbi körülmény kevesbíti leginkább a lángelmék számát. Mert ha némely szülő alkalmas is arra, hogy gyermeket neveljen, ahhoz, hogy genie-ket termeljen, igazán nem elég szakértő.

♦

Főiolvasás. — Az iró vendégségben volt a bankárnálj s már a — különben pompás —* vacsora akut észrevette, hogy mért lilvták meg. Aat várták tőle, hogy lakóna útin verseket olvas föl vagy szellemes csevegéssel mulattatja a. — különben eléggé disztíngvájt — társaságot. Föltette magában, hogy «an »működik közre«, s mikor a deszszert után csakugyan üyenra leértéit, szerényen és udvariasad aggal a kívánsással hárította el magátói a megtisztalést, hogy járj esi elő 56 példával a háziúr.

— Ugyan mit tehetek vagy mondhatok én? — kérdezte ijedten a bankár.

—- Olvassa föl valamelyik pénzügyi tanulmányát, — tanácsolta az Író.

Félek, hogy az unalmas lesz! — szabadkozott a pénzügyek. embere.- Oh, kérem, —- nyugtatta meg őt az iró hízelgő hangon. — Az nem lesz baj. ilyen jó vacsoráért elviselhetnek a venhogy dégek egy kis unalmat !s .

»Hirkopf*

Töltődöm. Mi is ez? Hirtelenül egy uj fogalommal lettem gazdagabb, az ujságcsíuálásban egy teiv minus technikussal jártasabb, 'Mert mi más a hirkopf, mint szüli keretekbe szorítása nagy. fiatalos neki- Iendűléseknek, önf egy dm esésrekényszer és alkalom, más szóval: a kötetlen nyelvnek a kötött formával való legitimitása.

Eszembe jutnak a magyar ujsá^ '•'A' első hirkopfjai, azok a iialkbeszédüem-tiilledeímes, nőiesen lágy, talán egy kissé túlzottan lágy, szomorkás és egy kissé már dércsipeíten fanyar Írások.

Ezeknek írói az önmaguk szórna* raságalba. leíifi íinomságaiba, a hasgulatokroV és az érzelgösségaek aranyműves munkájába voltak szerelmesek:^ de a lelki tunyaságnak a cselekvésre képtelenné fáradt le* lelősségéi Önmagukról való elfiári* fásának is.

Hol vagyunk tnh éti is, eííS!? A mondásnak. Hősei vojíaktaz élei {©» háború előtti tegnap: ítélő bírája és egyúttal hóhérja lett önmagának: meri a tegnap szép, de petyhüdt: szomorúságait szédületes lendülettel sodorta el és zúzta szét a íergeíeg. Kő kövnn nem maradt, és az emberek, a kivételesek csak úgy, mint a * sokan« akaratlanul jutottak el az átértékelés határáig.

Lehet, hogy a tegnap, világháború előtti költészete formailag tökéletes: de belül már magtalan, csiráthűt. szétomió. A sirnulékony, ernyedtíbe omló. fáradt gesztusa moiidarüivalók p dózisát, ezt a, bizony tálán, zátonyos vizeken sMö jármüvet és a kéklön felragyogó niessseséfek gyönvörü, ele ködös, nagyon kétséges Ígéretét, semmivé forgácsolta az idők vihara.

Mert a ma emberének sietős az útja, nincs ideje várai, és örökké csali várni és közben szédülten, mint betegesen sárguló falevél, ieíámolyogni a kétséges, bizonytalan életből a még kétségesebb halálba.

Az életigenlés és az önmagáért felelősséget vállalás a ma költészetének ethikai alapja. Euéikü! nincs igazi élet. És tárgya: a magát a leien nyomorúság bilificsbetöréséből fel- és kiszabadítani akarása, a tiszta, még az ehojtottságában, megtépázottságában is diadalmas élótörömnek: riadó és egyben ujoiicíoborzása az örök líarcaak, dácnal: és meg-nem-alkuvásnalv. de egyúttal az örök mozgásnak és az örök, kiapadhatatlan örömü életnek.

Igaz, hegy a »hirkopf«, felelőtlenül még mindig a fiatalság ütemét, szívj dobogását és éiniakarását szedi köb fákba. De a mai élet ritmusa in eg! változott. A tegnap szelíden busán-! gó. bágyadt lemondásit, az idol: múlására kicsit monoión hangú figyelmeztetés finom muzsikám zenélő óráiba már ibéleujjong, belecsendül »aber die Liebe«, amelyben benne rezeg az egész élet, az egész világnak a szerető te: diadalmas életkövetelés, amely önmagából robbant fonnák

Ez nem szól a formakeres ás útvesztőiben tévelygő »utkaparóknak«. az életet, a lényeget a formaságok exentrikumába bel eíoj tóknal-S akik nem látják a görcsös erőiködé’' seik mcgeít a céi eszmei tisztaságát és nem tudják még, hogy Embernek lenni nem. jelent korhoz; időkhöz kötöttséget, nem kifejező formát, hanem azt, arait más való bún nagyok már végigszenvedtek

Hirkopf? A végtelen, a gazdag, ezerváltpzatu, kimerith eteden és ezért diadalmas életörömnek a kerékbetörése. a kötetlenségében iá kötöttség. De mert a gondolaj olyan, mint a folyóvíz sodra, amely csak a folyásában termékenyíti meg a partokat, félő, hogy a gondolat is mihelyt megakasztják. rohanásában ingovámiyá posbad.

Sattler Katinka.

Egy magyar származású orvos megoldotta a „fiú“ vagy „leány“ problémái

■ Az utóbbi hetekben sokat írtak a lapok dr. Fried Izsák montreuxi orvos felfedezéséről. Es a felfedezés, hir szerint lehetővé teszi, hogy a születendő gyermek nemét előre megmondják.

Dr. Fried Izsák tipikus self-m&de-man Magyarországon születet^ az apja vidéki rabbinus voít Minthogy szülei korán elhaltak, Budapestre került, ahol igen nehéz küzdelmek között folytatta középiskolai tanulmányait.

Tizennégy esztendős korában Svájcba ment, ahol egy gyógyszertárban szolgai munkát végzett. Emellett azonban folyton tanult, elvégezte a középiskolát, majd beiratkozott az egyetemre és megszerezte az orvosi és gyógyszerészi diplomát. Monere önben telepedett íe és iit néhány hónapig orvosi gyakorlatot folytatott. De com volt erőmaradása. • Vissza is ment Budapestre, csakhogy iü rengeteg sok akadály tornyosult az, útjába. Mihamar átlátta, hogy a magyar fővárosban nem vergődhetik zöldágra.

— Prágába megyek — mondotta egy nscctreusi orvosbarátjáusk —ott talán viszem valamire.

Minthogy ez az orvos .Ma-saryk elnök veje volt, néhány sornyi ajánlólevelet adott neki és ezzel a levéllel áüátott be a cseh fővárosba Már kihallgatásra is jelentkezett az einökná!, a fogadás napja ki volt tűzve, de éppen ezen a napon halt meg az elnök felesége s így Massaryk nem fogadhatta. Elkeseredetten hagvta ott Prágát, egyenesen Párizsija ment, ahol az Académie de Medicine-ben előadást tartott eddigi kutatásairól. Közben Amerikából meghívást kapott, azt elfogadta s kiutazott az t:j világ földjére.

Fried Izsák uiég a svájci egyetemen kezdte meg kisérictett. Ezek során arra az eredményre jutott, hogy a férfi véréb'cn olyan tesieeshék varrnak, ama- Ivek a nő vérében nincsenek meg. Ezeket a tesíccskóket maskalin-iesiccshékírok nevezte él. Ebből kiindulva jutott arra a gondolatra, vájjon nem lehetne-e a méhmagzat neméi is ezen az ütem meghatározói?

A xnéimiwÁi ötö-ajílhóstycp Sorában

ít

az egyik vagy másik nemet veszi fel, s a vérkeringése az anya vérkeringéséibe van bekapcsolva.

— Nem lehetséges-e — ez volt Fried

[ tétele -—. hogy a himnemü magsai vérében lévő ntasinil'in-testecskék átmentek az anya vérébe és igy az olyan anya vérében, aki fiúgyermeket hordoz a méh ében, szintén máskulin- testecskék vannak, nág az olyan anya vérében, aki leánygyermeket fog szülni, nhicsenfck benne ezek a tesiecskék?

Számtalan kísérletet végzett és ezek a kísérletek mind eredménnyel jártak. Azok az anyák, akiknek vérfiren masfcuiia-testecskéket talált, kivétel nélkül mindig fiúgyermeknek adtak életet, viszont azok, akiknek a vérében nem voltak ezek a tcstecskék, kivétel tiélkill mindig leánygyermeket hoztak a világra.

Tavaly ősszel bemutatta o felfedezését néhány pozsonyi orvosnak. Az orvosok próbára’akarták tanai friedet és magukkal hozták a »másállapotban levő anyák® vérét. Dr. Fried átvette a véri és a szomszédos szobába ment, ahol a Mst-rietát végrehajtotta (Fried egyelőre nein hajlandó nyilvánosságra hozni a módszer©, ezért kísérletezett egyedül és nem az orvosok jelenlétében.) Néhány perc múlva visszatért és így szólott:

— Az a vér, amelyet N. N. fcaríársam rendelkezésemre bocsátott, nem terhes nő vére, hanem egy tértié.

Fried állítása igaznak bizonyult, mert az illető orvos egy katona vérét adta oda neki. Ezután egy másik orvos nyújtott át neki vért üvegcsében, Fried ezt is megvizsgálta $ a következő eredményt hirdette ki:

— Ez a vér nőé, csakhogy nem terhes nőé, hanem minden valószínűség szerint egy kislányé.

Fried állítása ezúttal is helytállónak bizonyult.

A masliuliu-festscsk'ék felfedezése tulaj dánképpen egy nagyobb munkának a kezdetét jelenti. Fried a nemek titkába akar behatolni és a megkezdett ctou tovább haladva azt idszi, hogy a ha vagy leány kérdéséi előbb-utóbb dűlőre focin vinni.,. - •