Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-19 / 49. szám
Poštarma pfaćena n gofovom Ára egy és fél dinár Postaszállítási készpészlsea lefizetni ACSMEGYEI XXV. évfolyam Suhotira, KEDD, 1924 február 19. 49. szám l0®gjjel€RÍÍS miaáös reggel, ünnep után és fcétföa délben TELEFON SZÁM j Kicd-íliívatal 8*58. S:-:erk-íz?5»ég 5*13 Előfizetési ár neg-jedívrs 135 dinár SZERKESZTŐIG: Kr«l;e AJekseadra atiu L tz. alatt Kiadóhivatal: Kralja Alckiacdra nllca 1 (Lstbach-palota) Két tűzön A kormány a nemzetgyűlés elé terjesztette becikkelyezés végett a fiumei egyezményt. Nyilvánvalóak azok az okok, amelyek miatt a kormánynak gondoskodnia kell a törvényjavaslat sorsáról. Könnyű belátni, hogy ha a nemzetgyűlés nem járulna hozzá a törvényjavaslathoz, nemcsak a kormányt érné kiheverhetetlen vereség, hanem az állam presztízsét is. A kormánynak tehát gondoskodnia leli a javaslat számára a többségről. ilyenkor — mint ahogy ilyenkor történni szokott, — előállnak azok az apró frakciók, me» Syek önmagukban már számarányuknál fogva sem nyomnak sokat, egész súlyúk az a pár sza vazóny! tőbbletsuly, amely a kiegyensúlyozott mérleget a kormány javára billenti. Most — eddig — a dzsemjet támasztott külön kivánságokat a további kor toánytémcgetás ellenében. i>f kell a kormánynak intézni egyik sérelmüket s napirendre kel! tűzni ennek a sérelemnek tárgyalását, mert ellenkező esetben a dzsetnfet a fiumei szerződés tárgyalása alkalmasai a kormány ellen fog szavazni. Zsombolya átkapcsolásával valamennyire a németpárti képvise löket is átkapcsolta a kormány az ellenzékhez, most különösen meg kell becsülnie a dzsemjetet s honorálni kell, hogy ez egyszer nem vagyoni követeléseket támasztottak a kormánytámogatás feltételéül. Bevalljuk Őszintén, mi a jugoszláv politikai pártélet tényezőit nem legutolsó sorban ismertük meg azokból az alkudozásokból, amiket az alkotmány megszavazása körüli harcokban folytattak le a politikai nyilvánosság fórumán. A kmettek, a muzulmánok, a bégek, a dzsemjei vezették be azt a politikai kurzust, mely a mandátumban nemcsak közjogi, de magánjogi képviseletet is látott s mely a törvényhozásban nemcsak az országos érdekeknek engedelmeskedve vesz részt, hanem a kormány mindig kétséges többségét a választói lekötelezésére s sokszor ez országos érdekekkel összeegyeztethetetlen kívánságai kielégítésére kívánják fordítani. A magánjogi képviseleti elv kialakulásához nemcsak az kellett, hogy a törvényhozók egy részéből hiányozzék a tisztult fölfogás hivatásukról, hanem az is, hogy a kormány helyzetének állandó labilitása alkalmat adjon az egyéni érdekek érvényesítésével való próbálkozásoknak. A kormány politikáját igy két tűzön melengeti. Egyrészt küzd a partikularizmus, az autonómia ellen, másrészt partikuláris érdekek kielégítésével védi hatalmi pozícióját. Végeredményben igy a partikuláris érdekek honorálásával és teljesítésével tartja fönn centralisztikus po Üti kaját. Gyakorlatilag elismeri a partikuláris érdekeket, mert kielégíti s ugyanekkor a centralisztikus berendezkedés érintetlen fentartásáva! akarja megőrizni az államegységet. így azonban aligha lehet az autonómia gondolatának térhódítása ellen védekezni. Ha az országrész népe azt fogja látni, — s már régóta látja — hogy más országrészek népe minden követelésének kielégítését ki tudja küzdeni a kormánytámogatás kellő időben történő megvonásával és fölajánlásával, akkor könnyen megtörténhetik, hogy a politikai okosság le fogja benne is gyűrni a közéletben való részvételrő vallott tiszta fogalmakat s tiszta meggyőződéseiért való önzetlen helytállás helyett alkudozásra fogja felhívni parlamenti képviseletét. A gyakorlati politika jelenségei, az eredményes politizálás módszerei könnyen rendkívüli mértékben megerősíthetik az autonómia követelését azoknál is, akik eddig a centrális állam igazgatásától is ludták remélni kívánságaik kielégítését és sérelmeik orvoslását. A politikai élet betegségére fájdalmas világossággal mutat rá ez a jelenség. A belpolitika válsága krónikussá vált és minden probléma, amit nem lehet kikerülni, csak mélyíti ezt s válságot. Kölcsönös engedékenység nélkül ma már alig képzelhető el nyu« godt kormányzás. S ma mér ott tartunk, hogy a politikai pártok nemcsak magukat nem tudják engedékenységre elszánni, de mér ez ellenfeleiktől sem várnak belátást és mérsékletet. A fiumei egyezmény a parlament előtt A külügyminiszter nagy beszéde a megegyezésről — Az ellenzék heves offenzívat indított a kormány ellen — Nagy vihar a dzsenyef nyílt szavazatvására miatt Beogradból jelentik : Hétfőn délelőtt kezdte meg a parl&mer. vitát a jagoszláv-olasz * megegyezés ratifikálásáról. A képviselők szokatlanul nagy számban vettek részt az ülésen. Amikor Pasics a terembe lépett, az ellenzéki padsorokból gúnyos „Étjén Mussolini !a kiáltással és fascists üdvözlő szavakkal fogadtak. As ülés iránt nagy érdeklődést mutatott a beográdi diplomáciai kar is. A diplomaták úgy a délelőtti, mint a délutáni ülésen megjelentek a részükre fenntartott karzaton. Az ülést fovánovies Ljuba házelnök délelőtt féltizkor nyitotta meg. Napirend előtt Vuicsics belügyminiszter röviden válaszolt a dzsemjeinek a délszerbiai gyilkos'u'dVében hozzáintózett kérdésére. Kijelentette, hogy az ebben az ügyben benyújtott interpellációra akkor fog válaszolni, ha a szükséges adatok együtt lesznek. Majd rövid vita után rátértek a napirendre. fovánovies Vásza (radikális) felolvasta a parlamenti többség jelentését a fiumei egyezményről, utána Grigozóni (demokrata) a kisebbségi jelentést olvasta fel. Majd Nincsics külügyminiszter emelkedett szólásra és hosszabb beszédben indokolta meg a jugoszláv-olasz szerződés szükségességét. Nincsics expozéja Beszéde elején a kisebbségi véleménnyel foglalkozott. — Nem áll az — mondotta Nincsics — hogy az egyezmény kidolgozása szakértők meghallga tása nélkül történt volna. A bizottsági ülésen is bebizonyosodott, hogy az ellenzék kifogásai részben alaptalanok, részben jelentéktelen mozzanatokra vonatkoznak/ Az olasz egyezmény politikai jelentősége Ezután áttért az Olaszország gal kötött egyezmény politikai jelentőségére. Az ellenzéknek —’ mondotta — legfőbb kifogása, hogy Fiume átadása túlságosan drága ár az olaszokkal való jóvi szony megteremtéséért. Tény, hogy a fiumei kérdés megoldása nélkül ehetetlen volt az olaszokkal való barátságos viszonyt helyreállítani, mert a fiumei kérdés nyílt sebként dtongott a két ország között. Tud valevő, hogy az ország minder ellensége azon dolgozott, hogy minél jobblfn kiéleződjék a viszony az SHS. királyság és Olaszország között, mert az ellenünk irányuló terveikben gyengéknek érezték magukat az olaszok támogatása nélkül. De ezenkívül is, az a tu dat, hogy a fiumei kérdés Olaszországot és bennünket két ellenséges táborra 03zt, úgy a mi, valamint Olaszország barátait állandóan zavarta, mert ha valamelyik állammal szemben előzékenyek voltak, atió! kellett tartani, hogy ez a másiknak kellemetlen lesz. Sok áldozatot kívánt a fiumei kérdés elodázása —- Nem khet a kormánynak szemére vetni, hogy a fiumei szabad állam megvalósítását nem viselte eléggé a szivén. Evekig húzódott ennek a kérdésnek a megoldása, bár az országnak e miatt sok kellemetlensége volt. A megoldatlan fiumei kérdés miatt sokkal több és ttagyohb áldozatot kellett eddig hozni, mint amilyen áldozat a független fiumei állam megszűnésébe beleegyezni. Világos volt, hogy addig neulehet szó rendezett külpolitikai helyzetről, amíg ez a kérdés nem kerül megoldásra. A fiumei sza bad állam ügye nemcsak bennünket érdekel, hanem negyfontos* SéföLt£|f4§'S£ Különösen az ipari államoknak iet? volna érdekük a független fiumei állam, ezek azonlran egyéb bajaik miatt nem fordították gondot erre a kérdésre. így csak mi harcoltunk a rapallói szerződés 4- pontjának érvényesítéséért, bár ez a pont nagyon kevés védelmet biztosított és arbitrázs esetén teljesen bizonytalan leit volna, hogy az SHS. királyság nyerte volna e meg a port Olaszországgal szemben. — Egész Európa látta, hogy a fiumei kérdést másképpen kell rendezni. Nem maradt más hátra, mint két mód között választani, vagy továbbra is rendezetlenül hagyni a fiaméi kérdést, vagy a megegyezést keresni Olaszországgal. Az első mód azt jelentette volna, hogy Olaszországra bízzuk, hogy a kérdést maga rendezze. így bekövetkezett volna az annekszió és mi tiltakoztunk volna ellene. A beogradi kormány „számára", — ahogyan Zagrebben nevezni szeretik a kormányt — ez kényelmesebb megoldás lett volna, mert ebben sz esetben nem vethették volna szemére a „beogradi hatalmasoknak", hogy „árulást követtek el a horvát nép érdekei ellen". A kormány azonban kötelességének tudatában nem akarta az országot ilyen súlyos helyzetnek kitenni és igy a megegyezés útját választotta. A barátsági szerződés a béke biztosítéka Hangsúlyozta ezután N ncsics külügyminiszter, hogy az Olasz" országgal kötött megegyezést nem lehet az általános európai politikai helyzet figyelembevétele nélkül elbírálni. Az Olaszországgal kötött barátsági szerződés — mondotta —- azok közé a szerződének közé tartozik, amelyek a békeszerződések kö.ése után is bizonyfalan helyzetben a béke fentartásdt célozzák, akárcsak a kisaníantszövetség, vagy a francia-creh-
