Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-19 / 49. szám

2. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924. február If.

szlovák szerződés. Élesen támadja ezután Radicsot, akiről megállapította, hogy intim barátságot tart fenn Alexandrov Tódorral. A fiumei kérdés eddig nem is létezett Radios számára, sőt ellenkezőleg mindig hangsúlyozta olaszbarátságát, míg most a megegyezés ellen fordul.

„Már 1920-ban elvesztettük

Fiúmét“

Végül visszatért az ellenzék kritikájára, amely szerint a kormány az ország létérdekét sértette meg a megegyezéssel. Adni' csak meglevő valamit, vagy legalább is olyant lehet, amiről bizonyos, hogy a birtokunkba fog jutni. Mi azonban a ropallói szerződésben elismertük már a fiumei állam függetlenségét és ezzel elismertük, hogy nem a mienk. Valójában tehát Fiúmét már 1920-ban elvesztettük. Másfelől az ország érdekei kel lően meg vannak védve azáltal, hogy a fiumei kikötőben kortceszsziókat nyertünk. A független Fiume kikötői nem lettek volna a mieink, hanem idegeneké.

Tiltakozás az ország gyengeségének vádja ellen

A politikai egyezmény jelentőségét — fejezte be beszédét N ncsics külügyminiszter — ma még nem is lenet felbecsülni, annak jelentősége csak a jövőben fog kibontakozni. Csak rövidlátók állíthatják, hogy azért kötöttük az egyezményt, mert gyengék vagyunk és ha megerősödnénk, másképen beszélnénk. Nem vagyunk gyengék; a gyengével nem kötnek Követséget és nem keresik a barátságos együttműködést. Hiszem, hogy a jövőben még erősebbek leszünk, mert a jó szomszéd annyit ér, mint a jó testvér és mindenkor arra fogunk törekedni, hogy Olasz országgal a legjobb viszonyban éljünk.

A külügyminiszter beszédét az ellenzék idegesen hallgetta végig és gyakran szakította félbe közbe szólásokkal. Különösen a demo1 kraták és a klerikálisok szóltak közbe és éles szövitába keveredtek a radikális képviselőkkel. Nincsics beszédét a kormánypárt viharosan megtapsolta.

és nemzeti haladásukat. A kormány a legkedvezőtlenebb időpontot választotta ki az Olaszországgal való szerződés megkötésére. Az akciót akkor kellett volna megkezdeni, a mikor Giardini tábornok Fiúmét megszállotta. Az egyezmény részletes bírálatánál kijelenti a szónok, hogy Pasics miniszterelnöktől és a külügyminisztertől nem wlt lojális eljárás, hogy Radicsot távollétében megfenyegették, mert csak neki köszönhetik, hogy most a miniszteri székben ülnek. (Élénk helyeslés az ellenzék padsoraiban.) Nem igaz, hogy a független Fiume állam nem tudott volna megélni. Igenis, virágzott volna, de Jugoszlávia által és Jugoszlávia is jobb helyzetbe került volna Fiume révén. A*külügyminiszter azt mondja, hogy a megegyezést a horvátok is üdvözölték. „Ez igaz, de csak azért, mert attól tartanak, hogy ha a megegyezés most nem jött volna létre, akkor Sibersiket, Zadart és Splitet is elvesztettük volna. Ha a külpolitikában, a mint a külügyminiszter mondja más zenére van szükség, akkor hozzá kell tenni, hogy ehhez az uj zenéhez más zenészek kellenek.

A délutáni ülés

Délután fél négykor nyitotta meg

újból az ülést Dragovics alejhök. Hohnyec (klerikális) rámutatott arra, hogy a jugoszláv Mtpoütika nem jár a saját lábán és a kisantantban is hol Csehszlovákia, hol Románia, de sohasem az S. H. S. királyság álláspontja a döntő. Még szégyenletesebb az ország helyzete a nagyhatalmakkal szemben- Olaszországgal kötött megegyezésnél a kormány nem vette figyelembe az ott élő szláv kisebbségek érdekeit, akiknek ügyével, úgy' látszik, egyáltalán nem törődik. A két állam között csak az olaszországi szláv lakosság lehet az összekötő híd és ha ennek a sorsa nem Javul, a nép sohasem fogja a szerződésben kimondott barátságot a valóságban átérezni és az egész barátsági szerződés semmit sem fog érni.

A következő felszólaló Rapetánovies (muzulmán) volt. Az Olaszországgal való megegyezést ő és pártja is helyeslik, azonban a mostan.! szerződést nem tartja valódi megegyezésnek. Olaszország mostani viterelnök és Nincsios egymás közt nem tudtuk megegyezni a külpolitika általános irányelvei tefcnteieben. A mostani szerződést az országra nézve károsnak tartja.

ivítör a vihar

Sumenkovics beszéde után, az ellenzék legnagyobb meglepetésére, Terád Draga bég, a dzsemjei elnöke személyes kérdésben kér szót, ami óriási vihart korbácsolt fel az egész házban. A képviselők telugrálnak helyeikről és a törökök padsorai köré csoportosulnak.

Terád bég kijelenti, hogy a reggeli ülésen nem volt jelen és ezért kéri a belügyminisztert, hogy újból vála szolján arra a kérdésére, hogy hajlandó-e a párt interpellációjára a legsürgősebben válaszolni.

A felszólalásra nagy kavarodás támad. Az ellenzéki képviselők magukból kikelve sietnek az elnöki emelvény felé és tütakoznak az ellen, hogy ebben az ügyben megadta a szót Terád bégnek. Még nagyobb lesz a lárma, amikor Vuicsics belügyminiszter felemelkedik helyéről, hogy válaszoljon a dzsemjet elnökének kérdésére. Egyesek rámutatnak arra, hogy a dzsemjet a ratifikációról folyó vita során, a szavazás előtt újból benyújtja a kormánynak a délelőtt már egyszer prezentált számláját a kormány támoga tása fejében és ezzel azt illusztrálják, hogy a kormány helyzete és a javaslat sorsa a törökpárt magatartásától függ.

Dragovics aielnök, alá még járatlan a parlamenti ülések vezetésében zavarba jön a nagy tumultus miatt, amelyet nem tud lecsillapítani. Vuicsics belügyminiszter, aki látja, hogy a lárma nem szűnik meg, a gyorsírók felé fordulva kijelenti, hogy a dzsemjet interpellációjára

Az ellenzéki szónokok bei'Ye^®so uz S. H. S. királysággá

szemben ugyanolyan, mmf amilyen

Az ellenzék nevében Grizogono demokrata terjesztette be és indokolta meg a kisebbség véleményét. Szerinte Pasics miniszterelnök és Nincsics külügyminiszter egész diplomáciai működése hibás, mert minden külpolitikai kérdést laji szempontból fognak fel. Az Olaszországgal kötött megegyezést fatálisnak tartja. Jugoszlávia elvesztette Triestet és Skutarit, most pedig Fiume elvesztéséről folyik a vita. Miután a rapallói szerződést megsértettük -- mondotta Qrizogono — nincs többé jogunk erre a szerződésre hivatkozni. Az ellenzék is kívánja az Olaszországgal való jó baráti vi szonyt, de nem ilyen drága áron. Ha Mussoliniban meg lett volna az őszinte hajlandóság a Jugoszláviával való barátságra, akkor nem követelte volna ennek a kérdésnek ilyen rendezését. Több, mint félmillió szláv marad Olaszországban és Mussolininak nem volna szabad szem elől tévesztenie, hogy tizenkét millió jugoszláv nem feledkezhetik meg rabságban sínylődő testvéreiről. Olaszország, — mondotta, — hallatlanul rosszul bánik véreinkkel és lehetetlenné teszi kulturális

valamikor Ausztriáé volt Szerbiával

szemben és a most szótan forgó szerződés emlékeztet arra a megállapodásra, amelyet Milán király kötött Ausztriával.

Jovanovics Jócó (íöldmivespúrti) szakszerűen foglalkozik a fiumei kikötő kihasználása tárgyában létrejött szerződéssel és azt bizonyítja, hogy az S. fi. S. királyság részére a kikötőben biztosított koncesszióknak nagyon csekély az értékük. A Szalonikire vonatkozó egyezmény lényegesen több jogot biztosit az országnak és a kikötő kihasználásából több haszna lesz az államnak, mint a fiumei kikötőéből.

Sumenkovics (demokrata) rámutat a béketárgyalások óta Olaszországgal folytatott külön tárgyalásokra. A külügyminiszterek eddig sok kedvező alkalmat elmulasztottak az Olaszországgal való megegyezésre. Schanzer volt olasz külügyminiszterben is meg volt a hajlandóság a fiumei kérdés likvidálására és vele a mostaninál sokkal kedvezőbb megegyezést köthetett volt Nincsics külügyminiszter, azonb n akkor azért nem lehetett a megállapodásokat létrehozni, mert Pasics mlniszhajlandó azonnal válaszolni, mihelyf a napirendre kitűzik.

Az ellenzék felindulása a miniszter válasza miatt még magasabb lók-] ra hág. Az ellenzék részéről gúnyosan kiabálják, hogy a miniszter| megváltoztatta délelőtt adott válaszét és megretirált a dzsemjet előtt)

A lármában az ülés rendje telje-j sen felborul. A súlyos helyzetben, Jovanovics Ljuba veszi át az elnöklést. ígéretet tesz az ellenzéknek,» hogy a házszabályokhoz szót ad az ellenzéki pártoknak, mire a rend újból helyreáll és a képviselők ismét elfoglalják helyeiket.

Elő tör Lukinics Edo (demokrata?] kap szót a házszabályokhoz. Lukjr] nlos kijelenti, hogy az aletnök megsértette a házszabályokat, amikor, személyes kérdés címén szót adott Ferad bégnek, holott ennek nevét; az egész ülés alatt senki sem említette. Még súlyosabb házszabálysértést követett el az aielnök akkor, amikor a felszólalás után meg-, engedte a belügyminiszternek, hogy arra válaszoljon.

Jovanovics Ljuba elnök kijelenti, hogy nem sértették meg a házszabályokat, mert Ferad bég nem személyes kérdésben kért szót, hanem klubja nevében nyilatkozatot akart tenni, a miniszternek pedig a házszabályok alapján mindfg jogában áll felszólalni.

Az ellenzék tiltakozó felkiátásokkal fogadja az elnök házszabálymagyarázatát. Az izgatott hangulatra való tekintettel az elnök a vitát félbeszakítja és az ülést berekeszti. A legközelebbi ülést kedd délelőttre tűzték ki. A keddi, ülés elé nagy érdeklődéssel tekintenek, mert ez ab kálómmal Drinkovics dr. h orvéi egységpárti képviselő is fel fog szólalni.

A dinár javulása nem hoz olcsóbbodást

Vélemény az árak emelkedésének okairól

A dinár hétfőn érte el legmagasabb árfolyamát Zürichben 7.60-as jegyzésóvd. Bár ez az árfolyam még nem lehet hatással a belföldi árak alakulására, mindenesetre feltűnő, hogy a dinár hónapok óta tartó emelkedése ellenére az árak nemcsak, hogy nem esnek. hanem egyes cikkekben emelkedő tendenciát mutatnak. A kereskedőknek az a korábban hangoztatott véleménye, hogy a raktáron lévő árukat még akkor fizették ki, amikor a dinár a mainál alacsonyabb árfolyamon állt. aligha állhatja már meg a helyét.

A fogyasztók körében ezért mind nagyobb az elégedetlenség az árak magassága miatt. Kérdést intéztünk egy szuboticai szakemberhez, mi az oka annak, hogy n dinár javulása nem teszi olcsóbbá a megélhetést. Kérdésünkre a következő választ kaptuk:

— A íogyasztóközönség. amely csak a háború utolsó évei óta foglalkozik behatóbban a gazdasági kér désekkel, nincs és nem isi lehet informálva a világpiac áralakulásairól és arról a temérdek körülményről, a mely az árak alakulását a belföldön befolyásolják. így súlyos tévedésben van a közönség akkor, ha azt hiszi, hogy a dinár értékemelkedése szükségképpen maga után vonja az áraknak esését. Tény az, hogy pénzünk vásárlóereje az utolsó hónapokban lényegesen megjavult, de nem vált kedvezőbbé sok olyan körülmény, amely mind befolyással van gazdasági életünkre és az árak kialakulására.

— így elsősorban azt hallani a leggyakrabban, hogy a francia frank ma már fele olyan olcsó, mint egy évvel ezelőtt. Ezzel szemben azokban a francia frank érték-csökkenésével egyenes arányban emelkedik a francia árucikkek ára. Hasonló a hdyzet a világpiacon más árucikkeknél is. Ugyanilyen drágulás észlelhető az angol piacon is és például a teMtáru az utolsó hetekben majdnem 50 százalékos drágulást mutat.

— Ettől eltekintve is ^ kereskedőknek még igen sok drágán vásárolt árujuk van raktáron és ezt csak ráfizetéssé! adhatnák olcsóbban. Hozzájárul az árak emelkedő tendenciájához még a pénzhiány is, a melynek következtében a kereskedő nagyón drága kamatért kaphat csak pénzt. Talán legeísősorban azt kell azonban említeni, hogy az államnak kellene elöljárni a jó példával és á vám ázsió leszállításával és hasonló terhek könnyítésével kellene hozzájárulni az árak leszállításához.

— Komolyabb kifogás csak a termelők ellen jogosult, mert a dinár stabilitása mellett a gabona-áraknak lényegesen olcsóbbaknak kellene lenni, annál inkább, mert a gabonából nagy mértékben csökkent a kivitelünk.

Ez a nyilatkozat — bár sok tekintetben lehet helytálló — még sem fogadható e! minden szempontból. A kereskedők semmiesetre se vehetik számításuk alapjául a mai 7.60-as zürichi dinárjegyzést, azonban 6.80- as alapon már rég eszkomptđlnl kellett volna a dinárt és ennek alapján már lényeges ár-csökkenéseket lelletett volna produkálni.

A fogvasztóközörtség joggal várja, hogy a dinár javulása az árak esését vonja maga után, annál is inkább mert hiszen a dinár hanyatlása mindannyiszor nyomban éreztette hatását az árak emelkedésében.