Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-01 / 1. szám
10. oldal. BACSMRGYEI NAPLÓ Az erdélyi magyar sajté a romániai sajtőliongresszusou A sajtőkongresszus ^isantant sajtókonferenciái készít elő A kolozsvári országos sajtókonferencia elé az utódállamokban is nagy várakozással néztek. A konferenciának két külön érdekessége lett volna. Az egyik, bogy az erdélyi magyar sajtó példát mutatva a többi utódállamok magyarságának. Románia sajtó közvéleményében mint egyenrangú fél szerepel és meg találja azt a helyet, amely felkészültségénél fogva megilleti. A másik pedig az. hogy olyan határozati javaslatokat terjesztettek volna elő. amely az utódállamok kisebbségi sajtójának elhelyezéséi a többséggel szemben hasonlóképen oldotta volna meg és kikényszeritetto volna, hogy azok a mi föderációnkat utána csinálják. Tervbe vblt véve egy kisantant konferencia összehívása is. amelyre namesake a csehszlovák ujságirókat és a jugoszláviai ujságirókat hívták volna meg. de az utódállamok kisebbségei is. Nem követek el indiszkréciót, ha felemlítem, hogy az utódállamok sajt,ószervezetei és külügyi kéoviselöi nagv érdeklődéssel nézték a romániai kongresszus eredményét. Kolozsváron több csehszlovákiai kormánylap munkatátársa is részt vett és ezek elragadtatással látták azt a barátságos összhangot, amely a bukaresti és a kisebbségi újságírók között van és ajzon felfogásuknak adtak •kifejezést, hogy a kisebbségi sajtó bekapcsolódása elsősorban az illető országokra fontos, mert a külföld felé kihangsúlyozza a konszolidáció és a társadalmi harmónia látsz arát. Egyben Ígéretet tettek, hogy hasonlóképen fogják forszírozni saját országaikban az összes hivatásos újságírók egybekapcsolását. A külföldi közvélemény csak anvnyit tud. hogy Kolozsváron a diákság megzavarta a kongresszust és tüntetve a zsidó és nem nemzeti alapon álló sajtó ellen, minden konszolidációs elképzelést lehetetlenné tett. Már-már joggal azt hihették, hogy túlságos bizalmat előlegeztek az ügygyei szemben és hegy egyetlen utódállamban sem értek meg annyira a dolgok, hogy a kisebbségek előtőrését komolyan lehetne venni. A tüntetéseknek valóban az volt a cella, hogy a koüicderciciót megakadályozza. Ezt megakadályozni nemcsak az egyetemi hallgatóknak volt érdekük, de beavatottak szerint a kormánynak •is, mert a kormány nem nézte volna jó szemmel egy ilyen hatalmas szervezet létrejöttét, amikor épen olyan sajtótörvényjavaslatot^ készít elő, amely a romániai sajtó hallatlan közéleti tényezőiségét szőkébb méretek közé igyekszik szorítani. Ennek éven az ellentétje történt. A sajtó elleni támadások az eddig ingadozókat közös táborba hozták, a kapcsolatokat még jobban megerő? tették. A federáció. amelyben minden meglevő sajtó egyesület megtartja a maga autonómiáját, megalakult. A kc-ngreszus további pontjai sem maradtak el, csupán kitolódtak január végére, amikor is Bukarestben fogják tovább folytatni a tárgyalásokat. A kongresszus többi pontjainál három magayar újságíró lesz előadó és ezek egyike ismertetni fogja azt a programúiét, amely Csehszlovákia és Jugoszlávia intenzivebb bevonását kívánja az utódállamok sajtóvonatkor zásaiba. Tété1 éle e helyen említés az cr’déiyi magyar sajtó munkájáról a romániai közéletben. Az erdélyi magyar sajtó hatalmas tényező. Kéthárom yezető lapja csaknem húszezer példányiban jelenik mez. A szervezet nyugdíjintézet alapiát vetette meg és‘kollektiv szerződésével átfogja ■■z egész magyar saitóteríiletet. Több száz külföldi és belföldi lap és folyóirat áll rendelkezésére, am elyek alkalmassá teszik, hogy olvasótermet nyisson meg a közeljövőben. Az államnyelv megtanulására tanfolyamot nyitott, amelyen a magyar újságírók két csoportban sajátítják el a reumán nyelvet. Megvalósítás előtt áll azon programmja is, hogy a román kormány évente nagyobb ösztöndíjat bocsásson a sajtóegyesiilet rendelkezésére, hogy abból a magyar újságírók évente több hónapig Bukarestben tartózkodhassanak, liogy igy a nyelvben és a román irodalomban, történelemben fejleszthessék tudásaikat. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a ínagyár sajtóegyesületnek nem jelentéktelen alapjai vannak állásnélküli újságírók segélyezésére, újságíró-állásközvetítőt tart fenn, tagjainak beszerzési csoportot létesít és számukra utazási és íürdő-kedveznényeket biztosit, képet nyerhetünk magunknak arról a nagyiontosságu szerepről, amit viszont az erédlyi és bánáti kisebbségi újságírók szervezete a magyar és a romániai sajtóélet területein betölt. A magyar újságírók élén dr. Padi Árpád áll, a »Keleti Újság« főszerkesztője, a Magyar Párt egyik alelnöke, aki nyílt magyar politikájával és őszinte hitvallásával, puritán egyéniségével a ki^ngesztelődést kereső nem magyar újságírók között is igen nagy tiszteletnek örvend. A magyar és a román újságírók közötti megértésre mi sem jellemző jobban, hogy Padi Árpád a kolozsvári viharos ülésen magyarul mondhatta beszédét és ezt természetesnek találták. Ennek jelentősége igen nagy, mert meg kell állapítani, hogy az engesztel ékenység szellemének egyedül az újságírók a hordozói és a romániai közélet más területén, sajnos, még nagyobb türelmetlenséggel találkozunk, mint akár Csehszlovákiában, akár_ Jugoszláviában. Ligeti Ernő meghal az asz Részlet Havas Emil a „Fehér lap“ címmel legközelebb megjelenő regényéből Szeptemberre fordult az idő. míg nap-nap után hol vidám, hol civódó, hol fájdalmas együttlétben találkoztak a tennisz-páiyán. Csodálatos, napsütéses, nyárhoz tapadt szeptember volt ez. Nehezen, de méltóságos szépséggel halt meg a nyár, mint szépen élt, művészi pompájú, nemes öregasszony. Hátrahagyta a lágy melegségét, újra virágoztatta a rózsákat és a szeptembervégi estékbe szétszórta csókos illatukat. Ebben az időben is kijártak a kiserdőibe. amelynek oly sok szép mondani valója volt már számukra. A legutolsó összejövetelről azonban a többiek elmaradtak és csak Kende játszott Elzával. Kötekedő, heves játék folyt; kifejezhetetlen indulat irányította ütéseiket és lapdáik verekedő kedvvel ütőd lek a földhöz. Hangtalanul folytatódott a tusa, csak éppen a jelszókat kiáltották el, — azok is szinte ellenségesen csendültek. Anélkül, hogy számot adtak volna róla, az egyedíilvaióságuk izgatta őket. — Hány óra? — kérdezte egy játszin ' végén Elza. — Fél hét. — Szent isten, hiszen mindjárt •este lesz. — s azzal már rohant is a Ids házikóhoz, hogy cipőt váltson. Kende utolérte és megállt vele szemben. Azt nézte, hogy amint a nap utolsó sugarai ráesnek a .lány. hajára, úgy fénylik, mint finom szén törése. Elza sietve húzta a cipőjét, miközben folyton sopánkodott a késés 'miatt. Lábát feltette egy székre, hogy a szaliagot megkösse. A rövid ! szoknya indiszkrét vonalak fölött j hullott le a térdére. Kende pajkos Ibizalmaskodással tette ezt szóvá: • — Nagyon szép lába van, drágám, de azért nem feltétlenül kell muto- i gatríia. I Elza elpirult, a lábát leejtette a 'székről, hirtelen kiegyenesedett és az előtte álló arcára legyintett a kezével. — Szemtelen! Kende elkomolyodott: — Vigyázzon, senkinek sincs joga ahhoz, hogy az arcomhoz érjen; még magának sem. Ha lány nekem pofont acl. úgy tekintem, mint váltót, amit csókkal kell. kiegyenlítenie! Most még feszültebb lett köztük a hangulat. Csak a tavasz szokott hozni ilyen édes-bus, kerítő vibrációkat, az egészséges testiségnek pattanásig hevülését, amin alig ind erőt venni a tiszta ész. • Megindultak egymás mellett az erdei utón. Himbálódzó kezük ha összeért, bűnös ijedtséggel rebbentek szét; szédülő járással tapogatództak előre s ha a fölgerjedt véletlen összesodorta a lábaikat, elugrottak, mint a tüztöl és torkukban kalimpált a szivük nevető fájdalommal. Templomos csönd terült szét az erdőn, mint ünnepi zenés misén. Hirtelen szakadt le a kora-őszi rejtegető sötétség ésaíakoronák közt áísziirődő fény úgy csúszott be, mint díszes templomokban a bukó nap sugara. Álmos és tömött levegő száiit a tömjén méltóságával. Karcsú és virágtalan orgotiaía-kisaszszonyok megadással hajoltak a föld fölé, mig sorukat kemény nézésű, szigorú íartásu tölgyfák zárták be, mint imádkozó, szenvtelen barátok. Apró erdei madarak megejtő dalokkal zenéltek. — Siessünk! — suttogta a lány és buzgón igyekezett, menekülve az esti homály bűnös ölelésétől. A szürkeség sötétebb lett és szétfolyt a fák között, mint kiáradt folyó vize; lassan betakart és magával ragadt mindent. A homokos talajon kényeskedő törpe-fenyőfák szomszédoztak, mint gyöngyszemekbe állított karácsony, iák. Az ég a szélükre borult és úgy tűzte föléjük kelő csillagjait, mintha égő gyertyák lennének. Az erdő végéhez értek, pár lépésnyire a szabad tér halvány kéksége vont függönyt a fák fölé. Most egymásra néztek és megállt a szivük. A kitágult szemükben tébolyodotfan villant föl a vágy. Kende föiszakitotta a fojtogató sóhaját ér, brutális gyengédséggel kapta el Elza kezét: — Életem! — reszketett belőle a szó. Aztán karjai csáklyás merevséggel kivetődtek, indás simogatással fonódtak a lány derekára, egyik kezével belekapott az arcába, az ujjaival forró hus-gyürüt formált a szájából és belecsavarta az ajkát, mint megkívánt, zamatos, leveses •gyümölcsbe. A lány ájult gyönyörűséggel feküdt a mellén, szemei lezáródtak s a megtámadottság szemérmes sikolyát belefojtotta a visszaadott csókjába. A férfi feie lesiklott a mellére s niig a ringó ágyon isteni hintát játszott, a lány ujjai, mint alábástrom villák, a sűrű, fekete hajába bújtak és gyengéd melegséggel elrejtőztek. Kende diadalmas energiája kifulladt és turbékoló siránkozásba tört ki: végig szaladt az egész testén, átáradt belőle Elzába, akinek szemét könnyel harmatozta be. A varázslat elmúlt. Kibontakoztak a gyönyörűségből s újnak látták cg mást; fonott kézzel mentek tovább, nem gondolván a szóra, amely szét-1924 janmn? fulgátasától, íeiclí a tolk •äÄa* —»• * egy Márfe1 képet va2v inkább Magdolnát megfelel n-r . Suoinat. az jobban dóiráT egyenlegemnek Mag-Kende arcan kisimultak az izo-nmTMredm, álmatag tekintettél, " mfn? ^ azérrTnma !<flézŐJÍ2:ye,eriimeí be? hatása v- d ’ logy ,Elzára rendkívüli natasa van a szavaknak. Kigyulladt ^ SÄÄ'ASSft; mellé a gondolatait:3 Mosolyogni fogsz rám1 Amikor mosolyogsz, Játékos oikáírtl atd-BÄSfl cl ‘"«nedvTM Néztem IáPbacskSvalVaJ ha.donászva» Párnás fe«panylIt.eäiial%Ä nioslw1JZ arcan- szir|te hallhatóan íScsőiieV Aztátl láttam I uo csojeoen apró leány-gyermeket íóüo°tt iimáP' Puha vonalakban rajzó■lodot k ajka körül a mosolya Csendes legres hullám volt ez és a mi nyok, hogy minden szépségetek, poma.?° ragyogástok, szellemi és lelki tavaMtS?SCl'C’ ,m!ndei1 kincsetek hiábavaló lenézett gazdagság a mosoV tok mellett? Tudjátok-e. hogy a £ solygasíokba.n van minden hatalmaid, záf2n”’3'1 ’ az líabit el, mert az •gázán nm es mindegyikben a Monua Liza örökkévalósága rajzolódik föl? Elza suttogva válaszol: — Boldogságom?... Halálos fé’e. lemmel gondolok rá. A női boldog?phh",í;Méíuu°n,nven bo,dogul. Erősebb. szilárdabb, kitartóbb, igénytelefolvmP®?110 dl a világban, ismeri azt, rolyton harcot visel vele. előre látó nem csalódik. Há csalódik kihevert na megütik, visszaüt, gyorsan felejt gyorsan vigasztalódik; mert energiá- 33 ,V?T;. változó örömei vannak, az kielégítése a legrosszabb esetben is megnyugtatja, kevésbbé szenzitív, tehát sohasem lehet teljesen boldog, de sohasem lehet egészen boldogtalan. Olyan, mint a tó felszíne. Ha követ dobnak belé, hullámzik; a partot veri. de a kő alá sü!yed~és a hullámfoch'ok elsimulnak, a v?z megáll és megnyugszik. A nőt lélek olyan, mint a tükör; ha rá lehelnek azt is megérzi, a könnyek nedvessége_ rozsdás .öltöt hagy rajta; csak erősen meg kell karcolni és összetöri.-,. Az igaz tálán, hogy a női mosoly m-ngy, de a könnyek tengeréből kell keserű áron kihalászni. S nem vette eszre. hogy igazi női mosolyból sohasem születik nevetés; rendszert csak a • férfias természetű nők szoktak^ es tudnak nevelni. Minden igazi no valahogy magában hordja ősi anyai minden fájdalmát. ^gondolkozó szomorúság legyintette meg mindkettőjüket. Fáradtak lettek mint n_ rózsafa gazdag virágzas után es mcg.nem hevítette őket uj jváey-bimbók fakadása. Kende riadt föl előbb s akaratos , sovargassal beszélt a jövő méhében megtermcicenyülő Sorshoz r — Nem akarom, hogy boldogtalan legyen, mindig mosolyt akarok látni az arcan. i Elza leongedfe a fejét és Iámpa' eie.t árnyéira kendős, sirős asszonyhoz volt hasonló. Soha többé nem lett ilye^i szép napjuk s most megkönnyezte a boldogságát.
