Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-13 / 12. szám

2. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924. janužr 13.

és e kérdés megoldása érdekében, azt hiszen), sikerülni fog a további nehézségeket elhárítani.

Szovjetoroszország kérdésében Románia helyzete két okból is teljesem speciális. Az egyik ok Románia földrajzi helyzete, a másik pedig az, hogy most állunk a Bukarest és Moszkva közt közvetlenül meginduló tárgyalások küszöbén. Remélem, hogy ezen a tanácskozáson kielégítő eredményt fogunk elérni és jó szomszédi viszonyba kerülünk Szovjetoroszországgal is. Nyilatkozata után oz újságírók által feltett külön kérdésekre válaszolt a külügyminiszter. Arra a kérdésre, hogy az angol jegyzékre a Franciaországból felvett kölcsönökre vonatkozóan együttesen válaszolnak-e a kisantant államai, kijelentette Duci, hogy a válasz nem lesz együttes, de megállapodás történt a külön válaszjegyzékek jormája tekintetében. A válaszjegyzék hangsúlyozni fogja, hogy ezekre a kölcsönökre az egyes államoknak saját biztonságuk érdekében van szükségük és ez nem áll ellentétben a szövetséges hala lmokkal szemben fennálló egyéb fizetési kötelezettségekkel.

Arra kérdésre, hogy a magyar kölcsön megszavazásával széniéért milyen garanciákat követelnek a kisantant államai, Daca kijelentette, hogy most meg nincs abban a helyzetben, hogy erre válaszoljon.

Benes külügyminiszter

nyilatkozata elején hosszasan ismertette a kisantant konferenciák történetét és hangsúlyozta, hogy a kialakult szerves államszövetség jelentősége Európában napról-napra nő.

— A mostani tanácskozásoknak — folytatta Benes — az a legfőbb eredménye, hogy a kisantant államok minden egyes európai helyzettel szemben nyugodtan maradhatnak, minthogy a konferencia letárgyalta mindazokat a kérdéseket, amelyek jelenleg napirenden vannak és amelyek a közel jövőben fölmerülhetnek. Szenzációja nem volt a konferenciának, a résztvevő államok csupán szemlét tartanak az általános európai helyzet fölött és nyugodtan egy lépést tettek csak előre. A konferencián tárgyalás alá kerültek a következő kérdések: a kisantant viszonya Oroszországhoz, a szomszédaikhoz, a nagyhatalmakhoz, különösen Jugoszláviának Olaszországhoz, a francia-csehszlovák szerződés, a román-lengyel szövetség és végül a magyar kölcsön.

Az egyik beogradi lap munkatársa azt a kérdést intézte ezután Beneshez, hogy a kisantant jövőben fokozottabb ellenőrzést fog-e gyakorolni Magyarország jóvátételt szállitásmt illetően. Benes a kérdésre kijelentette, hogy a kisantant követeli, hogy a jóvátételi bizottságban ülő képviselőin kívül, ez ellenőrző bizottságokban is megfelelő helyet biztosítsanak számára.

— Milyen a viszony Oroszország 'és Csehszlovákia között? — kérdezte egy angol újságíró:

— Csehszlovákia és Oroszország között —T— mondotta Benes — jelenleg olyan a viszony, mint Anglia és Oroszország között. A csehszlovák kormány de jure még nem ismerte el Oroszországot; a mostani viszony de facto elismerésnek lelel meg. A de jure elismerést illetőleg megvan a magam yöeménye. de ennek megvalósítására egyelőre nincs szükség. A kisantant mostani konferenciája ebben a kérdésben mindhárom országnak szabad kezet biztosított.

A magyar kölcsön kérdésében is nyilatkozott a csehszlovák külügyminiszter. Az egyik beogradi estilap munkatársa ugyanis azt a kérdést intézte Beneshez, hogy vájjon a kisantant más feltételeket és kevesebb garanciát követelt volna-e akkor, ha Magyarországon demokratikus rezsim lenne uralmon.

— A kölcsön garanciát — felelte Banes — természetesen minden kormánytól megköveteltük volna. De bizonyos, hogy ha egy kormánnyal tárgyalunk, jól meg is nézzük, hogy milyen kormánnyal állunk szemben.

A konferencia utolsó napja A kisantant konferenciája szombaton délután egy órakor ért véget. A szombati tárgyalások anyagát is

főleg a magyar kölcsönügy képezte.

Véglegesen megállapodtak arra vonatkozólag, hogy Bcnes milyen magatartást tanúsítson Londonhan, A konferencia befejezése után, az ülésről a következő kommünikét adták ki:

»A kisantant képviselőinek szombaton délelőtt volt az utolsó találkozása, a beogradi konferencia alkalmából. Benes, Dúca és Nincsdcs urak, az ülésen folytatták a magyar külföldi kölcsönre vonatkozó tanácskozásokat. Miután áttanulmányozták az erre vonatkozó jegyzőkönyveket, megegyeztek azokban a határozatokban, amelyek segítségével el kell, hogy hárítsák azokat a nehézsége^ két, amelyek még fennállanak. Az ülés végén Benes, Dúca és Nincsics urak elhatározták, hogy a kisantant legközelebbi konferenciáját Prágában fogják megtartani junius, vagy julius hónapban.«

Egy röpirat és annak következményei

Topolának megint megvan a maga szenzációja. Olyan szenzáció, a melynek fejleményei elé nemcsak izgalommal, de nagyfokú nyugtalansággal is néznek a topol aiak. akiknek az utóbbi években éppen részük volt az izgalmakban.

Topolán annyira felborult a jogrend, hogy a községi jegyző élete nem volt biztonságban s Matkovics Bé'a jegyzőnek, aki az államhatalmat reprezentálta Topolán. kénytelen volt a község nyugalma érdekében ott hagyni Topolát. ahol a vele egy politikai nézeten lévő elvbarátai agyon akarták verni.

Matkovics Bélát polgári iskolai igazgatóvá nevezték ki Topolára. A választások után politikai, érdemeit azzal honorálták, hogy bár nem volt jegyzői képesítése, kinevezték Topolára jegyzőnek. A jegyzői állásban

Zöldkár kály

Irta: Krúdy Gyula

A zöldharkály arisztokrata madár. Valamivel kisebb, mint a varjú, de legalább kétszer akkora, mint a közönséges piros-pepita harkály. Az ő ruhája a zöld: világoszöld és sötétzöld. * i i

A szigeten, ahol Jakom, évek óta két zöldharkáiy-csálád telepedett meg. Az öregek szorgalmasan elvégezték a maguk dolgát. Az egyik a sziget felső csúcsán, a másik az alsó csúcson kezdte reggelenként a munkát, amikor a decemberi nap fúrni kezdte a ködöt. Mire a napot az ólbudaiak lehúzták az égről, hogy ő is vegyen részt a decemberben már mindennapos disznótorban: a harkályok a sziget közepén találkoztak és hazamentek az ismeretlen faoduba, ahol meghúzódtak a nagyon sötét téli éjszakában. Otthon bizonyosan elmondogatták egymásnak tapasztalalataikat a vén fákról, amelyek az ő táplálékukat, a férgeket rejtegetik, hogy a harkálynak négyszer-ötször is meg kell kopogtatni a féreg lakásának ajtaját, amig odabentről kinyílik a kapu. Hosszú csőrével villámgyorsan nyomul be a madár a kitárt lakásba és jaj a kukacnak, akit odabent talál.

A vén fák és a harkályok olyan jóbarátságot tartanak fel egymás között mint a beteg orvosával. A pirosharkály az egyszerű körorvos, aki járásában a hideglelést, a csömört, meg a többi mindennapi betegségeket gyógyítja. A zöldharkály a profeszszor. aki a halálos betegeknél szokott csodát tenni. Sokszor megfigyeltem, hogy a zöldharkály azokat a vén fá-Matkovics Béla a radikálispárt ex ponense volt. A pártnak a topolai járásban látható feje Markovics Nikola volt főszolgabíró, aki bár szintén lelkesen korteskedett a választások előtt, nem kapta vissza főszolgabírói állását, hanem letelepedett Topolán, ■ahol mint vállalkozó folytat élénk közgazdasági tevékenységet s kötött többrendbeli szerződést Topola községgel. A szerződések olyanok voltak. hogy a községre nézve meglehetősen sok kiadással jártak. Markovics ezenkívül valami Láncos-Lobo; gó cimü szaklapot is szerkesztett, amelynek az volt a célja, hogy a topolai magyarokat a radikálispártba beterelje.

Nem is volt semmi baj, amig Mar.kovics és Matkovics jó barátságban ‘voltak. Még a magyarok is szorgal

nyaikat. A radikálispártnak Topolán közel kétezer tagja akadt.

Ez a siker volt a Markovics és Matkovics duett felbomlásának a tulajdonképpeni alapja. A radikálispárt beogradi és sombori vezetői a magyar toborzás sikerét Matkovics Béla javára írták, holott Markovics ebből az oroszlánrészt az ő Lobogójának tudta be. Markovics kezdett elhidegedni a jegyzőtől, akit ő neveztetett ki. Zokon vette a volt főbíró azt is, hogy Matkovics megpróbált önálló lenni s sok tekintetben Markovics intenciói ellen járt el. A jegyző, mint minden kezdő közigazgatási ember, puriíikálni akart s e törekvésében sokszor összeütközésbo került Markovics Nikola és a »Lobogó« cimü újság érdekeivel. A •baráti viszony aztán végképp elmérgesedett a két kitűnő közéleti férfiú között, amikor is Matkovics jegyző ellen röpirat jelent meg, amely őt a jelenlegi rezsim előtt diszkreditálta. A röpirat megírására az adott okot, hogy Matkovics vonakodott Markovicsnak eszközeként üldözni azokat, akikre a volt főbíró haragudott.

Már az is esemény volt, hogy Tojj polán röpirat jelent meg. A topolaiak meglehetős érdeklődéssel olvasták ezt a kis Írást, amely Matkovics I múltját szellőztette, többek közt megírván róla azt. hogy Matkovics U magyar rezsim alatt egyik temetési beszédében formálisan izgatott a szerbek ellen. A röpiratot a radikal lispárt gyűlésén osztogatták és azt várták, hogy ennek hatása alatt Matkovicsot felmentik állásából. Azonban mindenki tudta, hogy Markovics Nikola a röpirat és a vádak értelmi szerzője, épp ezért senki sem vette ‘azt komolyan, csupán akik aláírókként szerepeltek, azok is annyiban reagáltak a röpiratra. hogy erélyesen tiltakoztak, mive! a röpiratot sohősem írták alá és azzal nem is azonosították magukat.

Markovics, a magyarbarát, mellékesen a topolai dobrovoljác-szerve!zetnck az elnöke is. A dobrovoljácok magukévá tették Markovics Nikola

másán kiváltották a pártigazolvákát szereti leginkább felkeresni, amelyeket már megkrétáznak a kertészek, hogy majd késő ősszel vagy kora tavasszal neki mennek a fejszével.

A zöldharkály olyan ügyetlenül re- I pül. mint akár a vadkacsa, de nem I téveszti el a maga kiszemelt fáját. \Az első percben megtalálja azt a hellyet. ahol a betegnek fáj. Körülbicegi ja fa derekát, kettőt-hármat koppant... ez a kopogás a téli kertben néha úgy hangzik, mintha koporsószeget verinének valahol, — aztán meggycrsulínak a kopogások, amikor megtalálja fa madár a baj helyét.

A halálraítélt, nagybeteg fa megadással, néha a szélben bizonyos nyöszörgéssel, sóhajtozással tűri ormosát. Hogy tud búsulni az ilyen befteg, vén fa, mikor télbe hajlik az idő! Olyanforma, mint az öregember a kuckóban, áld megálmodta halálát .arra az esztendőre.

Ámde a zöldharkálv gyorsan végez. pedig a szegény beteg javában készülődne hozzá, hogy elmondja egész élete történetét. Hol született, mikor házasodott, mely napon érezte az első nyilalást szivében, mely éjjé len verte ki a halálos hideg verejték és mikor kezdte elhagyogatni az a finom jóétvágya, amelynél egyebe úgy sincs a halandónak? ... A zöldharkályra még sok páciens vár a szi geten. — sok itt a gazdag öreg fa, amelynek már egyéb dolga sincs, mint egészségét ápolgatni, élete fo- 1 lyását hosszabbitgatni és lelki „nyugalmára önzőén vigyázni, még akkor is, ha tövében boldogtalan szerelme* 1 sek beszélik meg a közös öngyilkosságot. Igen. önzőek, maguknak valók 'ezek a vén fák; telve vannak irigységgel a növekedő kis bokrok iránt, hogy még a napvilágot is sajnálják tőlük. Qonoszkodók, mert érzik, hogy jnapról-napra feleslegesebbek. Akkor szeretik lehullatni kiöregedett galylyaikat, amikor eleven élet megv el I alattuk, mert mindenkiben favágót I gyanítanak.

A zöldharkály azonban éppen ; olyan szívtelen, mint páciense. Bekopogtatja receptjét egyhanguszavával. Egy kis leveske. egy kis borocska és fsok nyugalom . . .

— Es hashajtó nem kellene? — kivált fel kétségbeesetten a vén fa. De a \ zöldharkály már tovább röppent ügyetlenül, nehézkesen, gacsosan, mint egy öreg egyetemi professzor. Egy elkeseredett, folyton imádkozó jés a másvilágtól rettentő diófát kopogtat körül. A diófától megkérdi, hogy mi akar lenni a másvilágon: ku, lacs vagy koporsó? Ugyan kinek voljjna kedve felelni ily cinikus kérdések-* re? . . .

Megtörténik néha. hogy két harkály is telepedik egy fára és úgy megkopogtatják, mint a gazdag haldoklót az összecsőditett orvosok. De jjmár nincs reménység, a vén fa is megírta végrendeletét, odakünn áll a koporsós ember, hogy mértéket vegyen és a. családnak is szerfölött kellemetlen a bosszú haldoklás. A harkályok sietve végzik el az utolsó ceremóniát, a kertészház felől vállra .vetett fejszével közeledik a favágó. Jobb ilyenkor már elmenni is a tájról, ahol a fejsze kezdi el tennivalóját.

A harkály tovább röppen. Soha sem láttak még harkályt holt. kidőlt fán. Ö az életet szereti.

Tópolárol elűzték a jegyzőt