Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-27 / 26. szám
12. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 január 27. zsinszky Ilona, Réti Lina mellett állandó vendég volt a leggyönyörűbb művésznők egyike, Kopácsy Juliska. Ardai Itánál zengőtbben kevesen ejtették a szót. Alacsony, kinőtt vállu színésznő volt, az akadályozta meg a Nemzeti' szinházbeli karrierjét. fiaiméi Aranka Szohnar ovo r ~ Böske ott kezdték a pályájukat Tanay Frigyessel, Lecvcy ■.... égj.,... Hősszerelmes Bakács Andor volt, erőssége a drámának Molnár László, a komikus Kövest Albert. May" Halmai igazgató is jeles színész, főleg francia vígjátékokban. Deák Péter társulata nem kevésbbé jeles. A furcsa kis figura a nyári szünetbe^ melléig megnövesztette a szakákat, füléig ért a bajusza. Felesége, a szépséges Vlád Gizella, a legnépszerűbb primadonna, aki elvált tőle, hogy aztán később drága fellépti dijakért járjon hozzá vendégszerepelni. Királynők szoktak olyan finoman karosnak lenni, mint Holéczy Ilona, Eörsy Aranka drámai hősnő ellenben szfineíközbcvi meg Szarvasi Soma Sándort, mert a »Becstelenek« ouuu o,,.../. ,u... . . túlságos realizmussal fojtogatta. Aiig lehetett szegény emberi kiszedni a kezéből. Rósa Béla füszerkereskedő végnélküli harcokat vívott a nyilítérben. Jokly bácsi német lapja kilen,cnapönkin! jelent meg. mert igy megtakarított holmi harmiinckrajcáros kincstári hirdetési illetéket. A lapot egyébként a család női tagjai írták, következőleg illetlenség volt velük polemizálni. A Hoffenreichék Becskerekről indultak el Marilla meghódítására s a háziipari kicsiben a müvészlelkü Streitirimi Antal tanár lendítette föl. Az ő irányítása mellett kezdték a tyüsineket szőni, azok a legértékesebb darabok, amik még megvannak ebből az időből. A szönyeggyár jóval későbbi eredetű, de még akkor is közbeesik Iiadzs’ts fbiió eredménytelen kísérletezése. Nagy port vert föl természetes .yógyitó módjával Kovács Izsó, sok meghurcoltatásban volt része, végre is elment Budapestre ,a legkeresettebb orvosnak. A bicikliversenyek első diját Mersdorf Péter vitte el, általában pé'dátlíyi népszerűén indult ez a sport. Asszonyok is kerékpároztak. Ma el se lehetne képzelni a főispáirmét, amint biciklin nyargalja be a várost. Kacagtató látvány még emléknek is, de akkor divat volt s a gyáraié versenyezve adtak ajándékgépeket ügyes versenyzőknek ajándékba. Egy kereskedősegéd megszerezte valahol az érettségit s Budapestre 1 költözött Írónak. Pompás verseit alig mertem közölni, mert a kísérőlevélben helyesírási hibák voltak. Később pesti lapban, nyilvánvaló tévedésből, a saját neve alatt közölte •néhány versét egy ismert poétának. A poétát rokoni kötelékek fűzték Becskerekhez s lentjártáhan elvesztette kéziratos verseskönyvét. Állította, hogy az idegen név alatt megjelent költemények abból valók. A másik is ragaszkodott a szerzőséghez, nem derült az ügyre világosság. Hol vannak a régi ismerősök, hol a tavalyi hó? Lassan kint a túlsó páron lesznek többségben, amíg mi is elcsónakázunk hozzájuk. Öreg riporter. va találták, rajta pedig három rajzszeggel odaerősített kéziratpapir ékeskedett. Úgy hatott, mint olykor az üzletajtókra kir akasztott cédula, hogy: f HALÁLESET ZARVi Redukció a „Házassági-hoz Irta: Magyart Domokos L fejezet, amelyben az olvasó megismeri a »Városunk és Vidéke« szerkesztőségét. Koplaló-tőr 3 alatt volt a »Városunk és Vidéke« szerkesztősége, hátul az udvarban. Amig az ember eljutott a szerkesztőség egyetlen, de tágas szobájáig, legalább tizenhétszer okvetlen beleütközött az udvarban keresztül-kasul kifeszitett ruhaszárító kötelekbe, vagy tbelelépett egy-két vasalóba, amiket a házban levő varroda varrólányai rakták ki a levegőre. Maga a helyiség. ahol a »Városunk és Vidéke« készült, eléggé kellemes és barátságos volt, három Íróasztallal, néhány rézkarcutánzattal és egy makulatúra-csomagokkal körülbástyázott kiadóhivatali kisasszonnyal. Tudni kell ugyanis, hogy a szerkesztőség és a kiadóhivatal, az egyszerűség kedvéért, egy helyen volt, ahogy az már vidéki lapvállalatoknál szokásos. Ebben a barátságos redakcióbán kezdte Jámbor Jeromos első szárnypróbálgatásait, amelyeknek szigorú kritikusa volt a már hatvanas évek felé járó, kopaszodó tanítómestere, óvatossy Kázmér, akinek két tulajdonsága különösen imponált a szárnyait bontogató Jámbor Jeromosnak. Az egyik tulajdonsága az a határtalan türelem volt, amelyet rettenetesen jámbor tanítványával szemben tanúsított, a másik pedig az, hogy öreglcgény létére még a valódi Real-Sval angol pipájánál is jobban szerette a nőket. Az öregen kívül egy másik tanítómestere is volt Jámbornak: Sóhajos Bertalan, a »Városunk és Vidéke« konzervatív hajlamú tulajdonosa, aki főképpen arra tanította kitartó türelemmel, hogy hogyan kell az újságírást összeegyeztetni az üzlettel, az üzleti furfanggal: vagyis az ő szaktantárgya az volt. hogyan kell újságíróból jó lapkiadót nevelni. Több tagja nem is volt a szerkesztőségnek. de hát a lap sem tudott volna többet eltartani. Nagyon roszszul ment az üzlet, hiába dolgoztak mindannyian végkimerülésig, az öreg Óvatossy Jámborral a szoba jobbsarkában berendezett szerkesztőségben a legnagyobb ambícióval Sóhajos Bertalan pedig kisasszonyával a kiadóhivatalnak kinevezett halsarokban, a legnagyobb furfanggal. Szerkesztőségi telefon nem volt és az egész hírszolgálatot mindöszsze egy ócska feeleíonkönyv jelképezte, amely egyúttal szerkesztőségi könyvtárként és szerepelt. Ebből a telefonkönyvböl kerültek ki eleinte a lap hirdetői, de a hirdetési dijak behajtása alkalmával többnyire zavarok állottak elő. Kiderült ugyanis — többek között —, hogy az elavult telefonkönyv cipőkrémkereskedő j e időközben női konfekciós lett, vagy: hogy a szalámigyáros már évekkel előbb temetői parcellával cserélte fel régi üzletét. Sóhajos kiadói ravaszsága lassanként teljesen csődöt mondott és most már csak a szerkesztőség találékonysága mentette meg a végpusztuiás felé száguldó vállalatot. Óvatossy Kázmér, ravasz szerkesztőségi rókához illően, szerelmi tragédiákat irt Mármarosszigetről és szerkesztői üzeneteket a divatról, női harisnyákról és egy kozmetikai szalonbeli leányismerősének információi alapján a modern arcápolásról. Tiszteletre méltó igyekezete azonban épugy hiábavalónak bizonyult, mint Jámbor helyreigazításokat provokáló helyi szenzációi. U. fejezet, amelyben kitűnik, hogy meg lehet még menteni a vállalatot. A krízis egy szép — a költők szerint: verőfényes — márciusi napon következett be. Óvatossy ás Jámbor e történelmi napon fáradtan, csüggedten, pénztelenül, kedvetlenül, botorkáltak be a szerkesztőségbe. Azaz csak az ajtajáig, mert azt bezárA szöveg ezúttal más volt és nem ilyen rettenetes lesújtó hirt közölt, hanem csupán azt, hogy a szerkesztőség mélyen tisztelt tagjai szíveskedjenek fontos ügyben este nyolc órakor befáradni a redakcióba. Jámbor nem tudta mire vélni a rejtélyesüzenetet, mig óvatossy titokban arra gondolt, hogy a fontos ügy biztosan a két hónapja nem látott fizetésre vonatkozik. Nagyon megilletödve távoztak, ki a levegőre, a Koplaló-tér lombosodó fái közé. Este, a megjelölt időben, pontosan bevonultak mindketten a szoba jobbsarkából feléjük tátongó redakcióba, mig a balsarki kiadóban már ott találták a laptulajdonost. Néhány percnyi mély csend után Sóhajos Bertalan a leglágyabb és lapkiadótól el sem képzelhető szeretetre méltó hangon megszólalt: — Kedves barátaim! Most már elértük azt a határt, amely bennünket el fog választani a »Városunk és Vidéké«-től. Mindent megpróbáltunk, mindenben — hogy úgy mondjam . . . pénz . . . pénz ... és pénz . . . úgy állunk, mint az adósságokban fuldokló fiatalemberek ... — Egészen úgy állunk — jegyezte meg az öreg. — ... akiket — folytatta Sóhajos — már csak gazdag házasság menthet meg az élet számára. Arra gondoltam ugyanis, hogy nősüljön meg' a szerkesztőség vagy legalább a szerkesztőség valamelyik tagja. Én már készültem erre az eshetőségre is. felkutattam egy csinos mennyaszszonyjelöltet. Pontos információim szerint hetvenezer koronát jelent a parti. Óvatossy és Jámbor helyeselték a házassági tervet. Azt kétségtelenül tudták, hogy ennél az újabb és egyúttal utolsó akciónál csak ketten jöhetnek számításba, mert Sóbajos alig egy éve ülte ine,g huszonöt éves házasságának jubileumát. Óvatossy azonban mégis sietett elhárítani a vele kapcsolatos kombinációt, azzal a kifogással, hogy őt már szent fogadalom köti a legényélethez. Jámbor Jeromos túlságosan fiatal volt ahhoz, hogy hatalmas tekintélyű kiadójának ellenszegüljön és szinte felajánlotta magát. A házassági terv részleteiről egyelőre nem kapott ugyan semmi bővebb felvilágosítást, de Sóhajos megnyugtatta, hogy idejében mindent meg fog tudni . . . III. fejezet, amelyben kiderül, hogy minden rossz, ha a vége rossz. Husvét vasárnapján angolból fordított zsakettben, fényes eleganciával jelent meg Jámbor Jeromos a redakcióbán. Sohajos megelégedetten nézett végig a fiatalemberen, majd minden további nélkül egy névkártyát adott át neki, amelyen a jövendőbeli teljes név- és lakcíme díszelgett. A »Városunk és Vidékéinek történetében nagy jelentősé ii volt ez a nap, mert most kellett megtörténnie a háztüznézésnek. Jámbor nem ismerte még névről sem 'további élete boildogitó személyét, igy tehát érthető izgalommal vala'mint a kiadójától jó tanácsok kíséretében kapott trabukószivarral és tíz korona előleggel sietett ki a szerkesztőségből. A ház előtt már várta h hintó, bakján a lap tördelője és az ’öreg gépmester ültek feszesen, szivarosan. Pár perc múlva robogott a kocsi a redukcióval. A tördelő nagy szerűen hajtott, a gépmester kifogástalanul beleélte magát inas-szerepébe. Jámbor pedig az izgalomtól hol Sárgult, hol pirosodott. Már ép azt próbálta kiszámítani, hogy jövendőkor ! belije előtt arcán milyen színárnyalat lesz soron, amikor a kocsi megállóit egy jól szituált polgári ház ii előtt. Teljesen tapasztalatlanul, de dif cséretreméltó bátorsággá; lépett be á fiatal hírlapíró a kapun. Az előszoba nyitott ajtajában már várta egy termetes delnő, aki leirhatalan szívélyes mosoly kíséretében tessékelte be a szalonba, ahol a delnő termetével fordított arányban álló csinos női diákot talált. A csinos leányka fejbiccentéssel fogadta Jámbor mély meghajlását és ürügyet keresve, kisietett a szobából. A kövér néni, amikor kettesben maradták, leült a pamlagra és maga mellé vonta Jámbort, aki inindenkép Igyekezett a jótársaságbeli fiatalember benyomásul keltem, már nem is Iannyira a hetvenezerért, mint inkább |a kislány miatt. Amint hallottam kedves Jám— kezdte a néni — nősülni akar. Közöttünk nincs titkolni való, tudom, hogy ezzel a szándékká] keresett fel. Jámbor érezte, hogy a legnagyobb nehézségen túl van és már éppen szólni akart, de a mellette ülő kövérség rövid szuszogás után tovább folytatta: — Tudja kedves barátom ön jő partit fog csinálni velem ... mert maga szolid, tetszik nekem... nagyon foglak szeretni...! Ez a hirtelen átmenet a magázáshól tegezésbe jó] esett Jámbornak és sietett is megjegyezni, hogy végtelenül boldognak, érzi magát, majd aggodalmasan megjegyezte: — És a kislány? — A leányom, a Klári, az szeretni fog — válaszolta a néni — akit az ■anyja szeret, azt ő is szereti. Jámbor a menyekben érezte magát és javasolta a kedves anyósjelcitjértV hogy talán most már hivnák be Klárikát is. — Lesz még alkalmad látni eleget — tiltakozott a javaslat ellen — velünk lesz mindig, dehogy nagyhám el az én kedves leánykámat, Természetesen velünk lesz, hogyne lenne velünk... igazi jó édesapja leszel neki... úgy fogod szeretni, mint a tulajdon lányod lenne. Jámborral egyszerre megfordult a világ. Maga sem tudta, hogyan *átnolygoít ki a száznegyvenkilós eladó menyecske zsirpárnás karjai Köbül, a kocsiba. Még csak azt sem hallotta, hogy a szobába belépő kislány hangos kezétcsókolom-mal kököszönt el tőle. A »Városunk és Vidéke« utolsó kudarcát csak néhány napig éáte tol. Előzetes bejelentés nélkül csendesen jobblétre szenderült... <j ^ % szérumfermelő intézet Subotlca Telefon 00. Szállít mindennemű szérumot és oltóanyagot. Díjtalan kórrnegOSlcpitAs és feíySi&gcaít&s. 2393
