Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-27 / 26. szám

1924 jánoár 27, BACSMEGYE1 NAPLÓ li; oldal. Wilde Oszkár: KÉT VERS Ó boldog az . . . Ó boldog az, ki gazdagon El birtokán, kincsek között S nem birja, hogy eső zörög Es földre reccsen a pagony. Ó, boldog az, ki sanyarú Éh kínjait nem ismeri, Anyát, ki gonddal van teli S apát, kit megöszit a bu. De boldog az, kit bánat öl, Az élete harc és teher S jajából lajtorját emel És Istenhez hág rajta föl. 1 1' Léggömbök A tompa ttírkiszkék égen Léggömb inog, sok cifra folt, Mint atlaszból megannyi hold, Selyempillangó, félszegen, Forog, mikor szél hajtaná És imbolyog, mint táncba nő, Mint drágagyöngy gurul elő S mint az ezüstpor hull alá. Most lenti gallyakon libeg Mind tétovázik és mereng, Akár a rózsa szirma teng S rajt az ökörnyál a zsineg. Majd föl a fára hömpölyög S ring-ring az ametisztgolyó, Bolygó opál, sok lángoló, Rubintpiros neraus között. Kosztolányi Dezső fordítása A zsidó > Szeretetház-Egyesület küldöttsége Beogradban A basjrádi zsidóság lelkesen felka­rolta a szuboticai zsidó kórház ügyét Múlt vasárnapi számunkban rész­letesen ismertettük a *Dr. Singer Bernát« szeretetház-egyesület kór­házának eddigi sikeres működését és megemlékeztünk a kórház kibő­vítésének tervbe vett és részben már megkezdett munkálatairól is. Ezek a tervek most nagy lépéssel közeledtek a megvalósulás felé. A beogradi zsidó hitközségek vezető f érfiai és a fővárosi jótékony és kul­turális zsidó egyesületek és intéze­tek a legnagyobb lelkesedéssel ma­gukévá tették a kórház ügyét. Dr. S. I. Alkalay orvosnak, a »Szerbia« Bene Berith páholy elnökének meg­hívására január 12-én a Szeretetház- Egyesület tíztagú küldöttsége uta­zott Beogradba, hogy a kapcsolatot az ottani körökkel megteremtse. A küldöttségben Pollák Lajos ügyve­zető elnökön, dr. Török Béla igaz­gatófőorvoson és Schwimmer Béla főtitkáron kívül: Dávid Vilmos ék­szerész. Krmsz Dezső malom tulaj­donos, Strassburger Izidor városi főmérnök, Vadász Pál magánmér­nök, Vass Lipót, dr. Vidor Imre ál­­lamvasuti felügyelő és dr, Wolf Gyu­la orvos vettek részt. A küldöttség érkezését megelőző­leg Beograd uccáin plakátok hívták fel az ottani zsidóság figyelmét ar­ra, hogy a vajdasági zsidók első Íz­ben fordulnak közvetlenül szerbiai hiiitíestvéreikhez, még pedig kulturá­lis, emberséges ügyiben. Lelkes sza­vaikban ismertetik a kórház létesíté­sének történetét, eddigi működését és kibővítésének szükségességét. A felhívást a következők írták alá: Dr. S. /. Alkalay, a »Szerbiai­­páholy elnöke, Dr. Alkalay Izsák or­szágos főrabbi, Finx Rafael, a zsidó hitközség elnöke. De majo Lenke, a zsidó nő egylet elnöknöje, Áron B. “Uszim. az üreg Sabath Gemiluth' Chaszadiim egylet elnöke, Schlang Ignác rabbi, Dr. Popsz Frigyes, az eszkenázi hitközség elnöke, Feld­­mann Eliza, a Dobrotvor nőügyiét elnöke és Lobi Kálmán, a Szentegy­­let elnöke. Az aláirók a beogradi zsidóságot 13-ára délelőtt 19 órára hívták egybe a Palace-hotú színház­termében tartandó értekezletre. A felsorolt intézmények vezetői -már előző este felkeresték a küldöttsé­get és a teendőket megbeszélték. A barátságos eszmecsere bő alkalmat nyújtott arra, hogy egymást köze­lebbről megismerjék, ami nemcsak a kórház ügyének tett szolgálatot. Az értekezleten nagyszámban képviseltette magát Beograd zsidó­sága. Az ülést Dr. Alkalay elnök nyitotta meg, lelkes szavakban vá­zolta a kórház eddigi működését és átadta a szót Pollák Lajos ügyve­zető elnöknek, aki hagy tetszéssel fogadott beszédében kifejtette, hogy a suboticai kórház kinőtt egy város kereteiből és országos érdeklődésre tarthat számot. Utána Dr. Török Béla ismertette szakszemponíokbói a kórház statisztikáját, amely álta­lános elismerést és csodálkozást kel­tett. Dr. Alkalay orsz. főrabbi kért ezután szót és szép szavakkal, sze­mélyes tapasztalatai alapján, aján­lotta a kórház {jgyét a beogradá zsi­dóság figyelmébe. Hasonló értelemben szólalt fel Schlang főrabbi, majd Dr. Popsz, a Szavez alelnöke és Lobi. a Szent­egylet elnöke, a szervezés munkái­ról és a segítés módjáról beszélt. Ezután Dr. Vidor Imre mondta el agitációs beszédét, amely nagy ha­tással volt a megjelentekre. Maid Dr. Wolf a gyermekosztály felállítá­sának a szükségességét fejtegette és kérte a támogatást. Pollák Lajos befejező beszéde után dr. Alkalay zárta be az értekezletet és külön kiemelte, hogy az égé1”' r- - ■ vet egyetlen ember fáradhatatlan energiája teremtette meg, Fuüoü Lajosé. Az értekezlet után folytatott meg­beszélésekből és illetékes helyeken kapott ígéretekből a küldöttség azt a benyomást szerezte, hogy a beo­­eradi zsidóságtól a kórház 3—400.000 dinár egyszeri segélyt és 150— 200.on(i dinár évi hozzájárulást fog kenni. száműzték. Furcsa duhaj kodásokban kereste hát a kedvét. Felpakkolí Beeskerekről egész kompániát, vit­te ki magához s ahány tojást talál­tak a tanyán, abból mindből rántot­tat veretett Ahány szárnyas jószág volt, azt levágatta s végül ökröt süt­­tetett. Ö maga alig nyúlt valamihez, végül is teljesen kifáradva öngyilkos lett. Hegedűs János, a »vármegyei kéz«, ahogy Dickens mondaná, sza­kadatlanul ontotta a közigazgatási könyveket. Nem jöhetett olyan öt­lettel, amit a Pleitz-Mayer ne ak­ceptált volna s viszont a kiadónak sem lehetett gondolata, aminek ö meg nem felelt. Szabó Ferenc elleméri plébános, a középkori jámbor szerzetesek min­taképe, Baibit foráittatta Czironsz Gézával s kiadta a maga költségén a diákok nagy rettegésére. Ebbői kapott jutalomkönyvet az év vegén még a jó eredménnyel végzete is. annyit ajándékozott a gimnázium­nak. Riszelák Ferenc civil tanár uií tudósa volt minden német kultúrá­nak, de a tiszta magyar nyelvet nem értette s a magafaragta kifejezések­hez ragaszkodott konokul. (Szegény, akkor, amikor Kiss Sándora veit a Bolyongás a régi Toroltál dzsímgeljében 11. Feledhetetlen alakok Amikor az idősebb emberek azt mondják, hogy az ő idejükben sok­kal kedélyesebb volt az élet, ne higyjék, hogy túloznak. Először is adatokkal tudunk szolgálni, de meg aztán csak nem hasonlíthatjuk ösz­­sze a 10—12 utolsó esztendőt a 25— 30 év előttiekkel, a gondtalanság éveivel. Malacait télen levágva, számadást csinált a középosztálybeli ember, hogy mennyibe jött az egész. S mi­kor úgy találta, hogy harminc kraj­cárba kilója, (a félévi fáradozást nem számítva), fogadalmat tett. hogy jö­vőre készen veszi a disznót. Nyáron háromhetes vendégsze­replésre látogatott le Becskerekre a Folics Caprice a kaszinó udvarába s a Plank-kert tele volt ingyen-publi­kummal. Ellenben a tamburások az egész esztendőben; játszottak, úri •házak is meghívták a bandát maguk­hoz, lehetőleg olyankor, ha a ház asszonynépe távol volt. A műsoruk kitűnő ugyan, de Steinhardtéval ve­tekedő. A kishid még fából volt, amikor hajó úszott végig a csendes folyású Began, akkor felnyitották. Nekisza­ladni a meredeknek és átugrani a méternyi nyílásán, a legelemibb gyermekvirtusok közó tartozott. Rácz Gyula abból vett később há­zat, amit összemuzsikált Becskere­­ken. Néha meghívtuk vendégnek s más cigány játszott. Éjfélkor csak­nem térden állva rimán,kodott, en­gedjük meg, hogy csak a kezébe ve­gye a vonót. Nem birja így. Akkor Billitz Béla százast küldött neki és nótát rendelt. Rácz Gyula vissza­származtatta a pénzt s azt üzente: — Most baráti körben zenélek, nem pénzért. A kávéházakban mániáig fiatal ka­­szirnők mosolyogtak a likőrös-üve­­gek mögött, fülükben nagy kariká­kat viseltek a tisztikar clszéditésé­­re. Előzetesen azonban a rendőrség beható nyomozást végzett az elő­életük után s baráti jelentést tett a minden után érdeklődő Oldal Antal bankigazgatónak, aki megfontolt lé­pésekkel járta be a várost. Alakjaim serege egész légió, lehe­tetlen valamennyit felsorolni. Ifjú piaristák mindig kerültek ide, a föl­szentelésen már túl. de nem bizo­nyos, hogy a tanári szakvizsgán is. Eljártak a mulatságokra, főleg ha azok a jótékonyság jegyében szü­lettek és hosszú tűnődés után, éjfél felé, egyik-másik neki ugrott a tánc­nak is. De kedvesebb nyári kirán­dulóhely volt nekik is Begaszent­györgy, ahonnan a keskenyvágányu hozta haza reggel az embert, néha jókedvűen, olykor reményeiben csa­­latkozottan. Mikor aztán a mogorva fiatal tanár a diákokon akarta kitöl­teni a mérgét s egy hatodikost meg­ütött az úgy visszavágta, hogy a falnak fordult. Nem lett belőle sem­mi veszedelem, egyforma érdek volt az eltussolása. Szerette-e valaki annyira az asz­­szonynépet, mint Kellner Józsi bá­csi, a főutcái gyógyszerész? Gyö­nyörű és tiszta fehérhaju öreg ur volt, örökké hódoló lovag a pátriár­ka-kor határán is'. Annus leánya (később MUassin Káimánné) hét vár­megye legszebbje még abban a ra­­jrvnoró. uíóLérhetlen sorban is, amely a Boboz- meg PtilffyA ányokból állt s a Popovics (Péczl) kisasszonyok fejedelmi formáiban csúcsosodott ki. Volt Józsi bácsinak egy Emil nevű fia is. Kedves, szeretetreméltó, de javíthatatlan bohém.. Az apai mes­terség nem nagyon tetszett neki, él­te gondtalan életét, szinte öntudat­lanul, — vagy tán nagyon is tudato­san? Egyszer aztán kiment Ameri­kába, onnan jött később a hire, hogy keresett nőorvos, anélkül, hogy ta­nulta volna ezt a mesterséget. Ha rnég él, ma rnár milliárdos. Alakjaim inegválogatásában — amint talán móltóztatnak észreven­ni — semmi előkelöségi sorrendet nem tartok, engem csak a figura ér­dekel a Trukly-íinkban is, akik ki­száradt agglegények voltaic ugyan már, de náluknál kínosabb eíegán­­ciára-törekvésben senki sem jeles­kedett. egyszerre mindent össze­hozni képtelenül, hol a fehér kez­­tyüjük hiányzott, iiol az uj cipőjük, de pótolta a hiányt a kivikszoit ba­jusz. Mert az az idő járta, amikor a gavallérok a bajuszpedrésben keitek versenyre, pomádéjuktól szagos volt az utca. Nyilván mégis tetszet­tek a nőknek, különben nem gyako­rolták volna. Pachtenkirch Oszkár báró volt, habár csak anyakönywez'e tő s régi császári huszári (de kopott) unifor­misát öltötte fel esténkint, mikor mulató társaságok után kereskedett a vendéglőkben. Többen majd meg­hal tak a vágyakozástól, hogy brú­dert igyanak vele. Törekvésük nem is volt olyan egészen meddő. Egy elkeseredett kedves fiú gyak­ran bejárt mulatni a városba. Gaz­dag Idkindai gyerek volt. De nem vehette el feleségül azt, akit szere­tett. Az apja rábízta az egyik falusi gazdaságát, ő úgy mesélte, hogy gimnáziumnak!) Vitába mertem vele bocsátkozni, pláne mikor nagyon szédületeseket mondott. Ezt a német verssort, hogy »Dich kann mein Mund nicht glücklich schätzen«, —­­igy fordította: — Én téged nem bolđogolhatlak. — Tanár ur, kérem, nyújtózkod­tam fel. nem értem a kifejezést — Boldogok« annyi, mint valakit boldognak nyilvánítani. Önkéntelenül szaladt ki a számon a szó: — Hát akkor mit jelent az, hogy lovagolná? Lórtak nyilvánítunk vele valakit? Figuráján, szórakozásain mulatott állandóan a diáksereg, de a tanári kar is- Mikor aztán már túlságosan sok magyar fiút buktatott meg né­metből, ravaszul elkommendáiták Kecskemétre, a főreáliskoiába. • Ezt már nem bírta ki. belehalt. Engem különösen nem szereteti. Egy reggel, iskolába menet, teljesen letört állapotban találtam az utcán. Nem állt. Nem is ült. Segítségül hív­tam egy munkásembert, haza vittük, levetkőztettük, lefektettük. Aznap délután az övé volt az utolsó óra, hazamenet visszatart. — Nem tételeztem volna fel egy fiatal diákban ennyi tapintatott. Kö­szönöm. Megrázta a kezemet, de attól fog­va, nem tudott többé rámnézni, nem tudta megbocsátani, hogy láttam szánalmas gyengeségében. A Plechl-fiuk ketten voltak. A Kál­mán orvos, de furcsa természetű ember, ak kerülte a társaságokat egyedül bolyongott mindig s csak a Plank-kertben érezte jól magát, ha elbámészkodott a játssó gyereke­ken. Bizonyos egzaitáltság volt mái diákkorába« a fiatalabbikban, a Bé­lában is. Páratlan agyvelő, tudós, — talán ez emésztette föl idő előtt. Mint a magyar képviselőház könyv­tárosa balt meg. Pénzintézetnek csak a Frans-b&rós számított s aki egy pillanatig is az( hitte volna, hogy valamikor megren­dülhet, azt kikergetik a városból. A sziihházban hangosan adott tet­szésének kifejezést Pollák Viktor, a iegszeretetrcrnóltóbb ember. — Nagyszerül — kiáltott fel lel­kesedve, mikor a kezdő KörnyeS Béla megeresztette gyönyörű bari­tonját. Azzal tanuságtéfelre hívta fel a2 emeleti páholyban ülő Brájjert. — Igaz-e, Lajos. Külön fejezetet érdemelne a szí­nészet története. Istenem, micsoda társulatok játszottak a vidéki kis városban! Kömyeyből az első fele-, sége, a rendkívüli zenei műveltségű Gallyasy Paula, faragott művészt Kiváló énekesnő ö maga is, Ru<

Next

/
Thumbnails
Contents