Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-26 / 25. szám

2. oldal.

BACSMEGYE1 NAPLÓ

1924, január 26.

Ennek kapcsán nem szabad uj ténykörülményekre hivatkoznia, amelyeket előzőleg nem közölt a miniszterrel.

Vujics erre rövidesen befejezi beszédét.

Vuicsics belügyminiszter újabb fölszólalásóban kijelenti, hogyha a képviselő által felsorolt nem zetellenes bűncselekményekben a két tisztviselő tényleg bűnös, akkor büntető utón fognak ellenük eljárni.

Ki sértette meg a házszabályokat?

Ezután Dimitrijevics Dusán (földmi vés) kér szót személyes ügyben azon a cimen, hogy a belügyminiszter első fölszólaldsában az ő nevét is említette. Jovanovics elnök nem adja meg neki a szót, azzal az indokolással, hogy már lekésett. Dimitrijevics ebbe nem nyugszik bele és kijelenti, hogy ragaszkodik szólásjogához és nem hagyja el az emelvényt. Az elnök erre az ülést felfüggeszti.

Szünet utón Dimitrijevics Dusán a házszabályokhoz kér szót és kijelenti, hogy az elnök megsértette a házszabályokat. Ha ő ra gaszkodik a szólásjogához, akkor a parlamentet kellett volna az elnöknek megkérdeznie.

Jovanovics Ljuba ezt visszautasítja. Nem neki, hanem a képviselőknek kellett volna a parlamenthez appellálnia. A ház többsége az elnök házszabálymagyarázatát elfogadja.

Alelnőkválasztás

Ezután még Feles Dusán miniszter szólalt fel személyes kérdésben, majd áttértek az alelnök megválasztására. Száztizenöt szavazattal Drogovics Milatint választották meg a parlameni alelnökéve. Az üres lapokkal szavazó ellenzék csak 66 szavazatot tudott csak összehozni.

Ezután hét különböző bizottságot választottak meg.

~ ' Nő

Irta: Kozma Ardor

Sietős utam volt a kora délelőtti érákban. Ügy széles uccáról keskeny rövid átvágó uccuba fordultam be, melynek óriási iskolaépület az egyik sarokháza. Az iskolából1 a széles ueca télé éppen kizsibongott a vidám gyereksereg, hangosan oldva a nagy hideget, mely miatt a rosszul luíö iskoiaból mihamar haza kergették őket.

Amint a keskeny uccába léptem, mindjárt a szemembe tűnt egy bájos kicsi iskolás leányka, aki az ttcca közepe felé állva toporzekolt a gyalogjárón s nyilvánvalóan azért tekingetett az uccának hol az egyik, hol a másik vége leié, mert várt valakit. Félkezében háti iskolatáskáját lógatta, a másikban nyakáról ieoldozkodott széles bőrprémjét. Világos, hogy segiiséget várt, mert a maga elgémberedett pici kezével nem volt képes a prémjét nyakára s a táskáját hátára erősíteni.

— Bácsi kérem, — szólt rám élénken a kicsi leányka, mihelyt közelébe értem — tegye a nyakamra a boámat, mert különben torokfájást kapok.

— Szívesen kicsikém, csak adja ide.

A prémes boát már a karomra vetette, mialatt még keztyüimet húzogattam le, hogy ügyesebben működhessem. Mire kezembe vettem a boát. a kis leány már a háti iskolatáskáját is ráakasztotta a félkaromra, azzal a megjegyzéssel, hogy ne-Kosztpénzüzletek és a pénzhiány

Mindenki kosztba adja megtakarított pénzét — A noviszadi

példa tanulságai

A novfezadi kosztpénzcsaló Kiss Vilmos gyógyszerész esete élénken foglalkoztatja a kereskedelmi és pénzügyi köröket és úgyszólván mindenütt a Vajdaságban, mert a csaló üzletei szétágaztak a legtöbb vajdasági városba és a legtöbb helyen vannak áldozatai. Ezen lcivül főképpen az irámiyútja a figyelmet a noviszadi kosztpénz-csaló esetére, hogy az utóbbi hónapokban mindenütt óriási mértékben fellendültek a kosztpénz-üzletek és úgyszólván mindenki kosztba adja megtakarított pénzét, ahelyett, hogy azt akár mint bankbetétet gyümölcsöztetné, akár valamely reális üzletbe fektétné bele.

A . hatalmas mértékben elszaporodott kosztpénziizletekrfíl a. noviszadi esettel kapcsolatban egy szuboticai pénzintézet vezetője a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának:

— Az egészségtelen gazdasági viszonyok egyik kórtünete a kosztpénzüzletek hirtelen fellendülése. Egy évvel ezelőtt úgyszólván még teljesen ismeretlen volt nálunk az ilyen üzlet, mig néhány hónap aiait mindenki, akinek valamelyes fölösleges pénze van, gondolkodás nélkül kosztba adta azt. A kosztpénziizletek fellendülése elsősorban a pénzhiányban leli magyarázatát. Olyan szolid és tőkeerősnek ismert cégek és kereskedők is kénytelenek voltak az utóbbi hónapokban mondhatni uzsorakamatokért hitelt igénybe venni. akik azelőtt sohasem gondoltak volna ilyen üzletekre. És nem egyszer megtörténik, hogy a • legjobb cégek sem tudják a kitűzött határidőre visszafizetni a felvett összeget, aminek következtében még súlyosabb kamatokat köt ki a hitelező az összeg további felhasználásának az idejére.

— Egyben azonban ezek a kosztpénzüzletek is lényegesen hozzámrulnak a pénzhiány fokozásához. A mig azelőtt ugyanis bankbetétek

alakjában gyümöl#söztették az emberek megtakarított pénzüket, addig mostanában teljesen leapadtak a bankbetétek, mert mindenki koszion adja inkább pénzét, tekintettel arra, hogy a csekély bank-kamattal szemben a legatfiormalisabb magas kamatokat fizetik a kosziba adott pénzekért. Természetesen ez csak úgy lehetséges, hogy az illető, aki kosztba vesz pénzt, vagy nagyon meg van szorulva, vagy. pedig egyáltalán nem reális és szolid üzletekbe fekteti az idegen pénzeket és ezeknek az üzleteknek busás hasznából reméli a tulmagas kamatokat kifizethetni.

— Hogy az igy kiadott pénzek nincsenek olyan biztosan elhelyezve, mint a bankoknál, az természetes és ezt most a noviszadi kosztpénz-botrány igazolja a legjobban. Az emberek mégsem akarnak tanulni a régebbi példákból és nemcsak Noviszadon történt meg, hanem Szuboticán is tudunk olyan esetekről. hegy a középosztályhoz tartozó egyenek inkább pénzzé teszik ingóságaikat, csakhogy csábitó kosztpénzüzleieket köthessenek. Az ilyen egyáltalán nem reális üzletekből azután valószínűleg még hasonló botrányok fog nak származni, mint amilyen most a noviszadi.

A kosztpénzüzleteknck a bankokra káros machinációi miatt értesülésünk szerint pénzügyi körökben újból foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a pénzügyi hatóságok az adó szempontjából vegyék ellenőrzés alá a<kosztpénzüzleteket. Ezzel a tervvel a pénzügyminisztériumban ntár régebben foglalkoznak, azonban eddig nem tudták keresztülvinni a tervet, mert ez úgyszólván leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak keresik a módját annak, hogy mf,képpe*i lehetne az ellenőrzést gyako‘ rolni.

Bankkörökben egyébként remélik, hogy a noviszadi eset sok embernek el fogja venni a kedvét a további kockázatos kosztpénz üzletektől. Gazdasági körök vélekedése szerint a súlyos pénzhiány is lényegesen enyhülne, ha a most kosztba adott jelentékeny összegek ismét visszakerülnének a bankokhoz, ahol azt forgathatják.

kém az sem nehéz. Aztán el kezdte fázó ujjacskáit melengetni a leheletével.

hanem mihamar azt is észrevette, hogy boáknak nyakakra kapcsolásában nem gyakorlott, ügyetlen lovagra tett szert. Hiába mentegetőztem, hogy az én ujjaim is fáznak s azért nem megy hamar a dolog.

— Dehogy i's azért, — szólt rám türelmetlenül — hanem, mert a bácsi éppen megfordítva próbálja.

— Hja, persze, bocsánat kicsikém! . . . No igy, most már helyesen fordítottam a boát, mindjárt meglesz.

Hiába, megint nem sikerült a dolog. Az átkozott háti iskolatáska folyton ott kalimpált az egyik karomon. Ez idegessé tett s azt hittem, hogy ezért nem találom meg a boán a kapcsokat. Megmondtam ezt a kicsinek, mire az még türelmetlenebbül szólt rám.

— Hát mért keres kapcsokat? Hiszen nincs is kapocs az én boámon. Egy nagy gombostűnek kell benne lenni. Azzal fűzze össze, ügy szokta a mamám is.

Kerestem a gombostűt. Azt sem találtam. Lámpaláz tört ki, mint a szmészt, aki nem tudja a szerepét. A háti iskolatáska e közben kalimpálósabb lett a karomon, mint volt valaha. Már szinte azt néztem, nem ióg-e le róla valami harangkötél, a melynél fogva pajkos manók harangoznak vele.

Magas, elegáns fiatalos férfiú volt az önkéntes mentő, ki kéretlenül mellénk toppant. Rögtön átlátta az egész helyzetet.

— Tessék csak nekem átengedni

ezt a dolgot, — szólt mosolyogva. Nekem magamnak is van ilyen kis iskolás leánykám. Értek az ilyesmihez.

Boldog megkönnyebüléssel nyomtam kezébe a boát.

Megmentöm egészen másképp fogta azt meg. mint én. Egyet húzott, fordított rajta s az egyszerre csinosan rákanyarodott az elégedetten mosolygó kicsike nyakára.

— így már jó, — állapította meg a kicsike, némi gúnnyal pillantva felém — most csak tessék a gombostűvel összefűzni.

— Az ám, — felelt a mentő — csakhogy ebben a boában nincs gombostű.

— Jesszusom! — kiáltott fel ijedten a kicsike — akkor az bizonyosán ottmaradt az iskolában. Bácsi — folytatta hozzám fordulva — siessen csak vissza az iskolába, első B osztály, második pad. ott fogja találni. Gyorsan hozza ide. Addig ez a másik bácsi majd tartja a boát.

Ne nekünk! így még nem tett próbára két lovagot egyszerre a szeretetreméltó női arrogancia soha. A legborzasztóbb lovagiatlanság fog itt megtörténni, de mindjárt. Én legalább el vagyok határozva, kereken megtagadni a gombostű-keresést az iskola első B. osztályának második padjában s felteszem, hogy a szives mentőm sem fogja a végtelenségig kezeivel tartani a boát a bájos kicsikének nyaka körül.

Hanem az az áldott jó véletlen sors már megárt pontosan segített.

A szives mentő jóízűen felkacagott a kicsike tulkövetelésére s i gy

Szahadcmlbocsáj tolták

a budapesti fegyverrejteg-etó’ket

Csak Gyalay Mihály ellen indul meg

internálási eljárás

Budapestről jelentik: A fegyverrejtegetők ügye két momentum kapcsán ismét aktuálissá lett. Az egyik az a hivatalos rendőrségi jelentés, amely szerint a fegyverre]tegetők ügyében sem vét-’ séget, sem bűnügyet nem találtak, ezért valamennyinket szabadlábra helyezték és a másik Eckhardt Tibornak az a parlamenti előadása, hogy a fegyverrejtegetést ő maga hozta a belügyminiszter tudomására egy jelentésben és ezek a fegyverek csak azért kerültek dr. Kiss Ede kerületi orvoshoz, hogy rendbehozza őket.

A rendőrségen kijelentették, Hogy Bartha Jánost, Magyar Ervint, Bari ha titkárát, Landherr Jenőt, Reviczky Jelnőt, a MEFHOSz másik titkárát és dr. Kiss Edét helyezte szabadlábra a bűnügyi osztály vezetője, miután ügyük a politikai osztálytól a bűnügyi osztályhoz került át, azzal az indokolással, hogv legfeljebb csak fegyverek jogosulatlan tartása miatt lehet őket felelősségre vonni és ez csak kihágás.

Hogy az Ébredő Magyarok fegyverei hogyan kerültek dr. Kiss Edéhez, arra nézve a nyomozóhatóságok megállapították, hogy Turchányi Egon utasítást adott a fegyverek elrejtésére és olyan értelemben utasította Gyalay Mihályt, hogy szállítsa azokat dr. Kiss Ede lakására.

Ezek az adatok adták meg az alapor arra, hogy Gyalay Mihályt, akinek sen1 állása, sem foglalkozása, sem olyan kei nyérkeresete nincs, ami biztonságod exisztenciáfát igazolná, azonnal toloncházba küldték és az internálási eljárást megindították ellene, mig Turchányé Egont, aki pap, és dr. Kiss Edét, aki ke-j rületi orvos, szabadlábon hagytak rnind-j addig, amíg ellenük a folyamatba tett internálási eljárás lefolyik. mmmtmesmaatmaaameBmamm

íaiijaMOHttSÚBOMB,a* mr»ininHll—i

szólt:

— Milyen szerencse, hogy én rendesen hordok magamnál egy-két gombostűt! A feleségemnek, meg a kis leányomnak is van olykor alléié toalett-hibája, hogy szükségük van rá.

És megmentőmnek kabátja hajtókája alól kihúzni egy gombostűt s összetűzni vele a kicsikének boáját, mint a regényekben mondják, csak egy pillanat müve volt.

! A másik pillanatban a szives mentő búcsút mosolygott s nagy, siető lépésekkel eltűnt. Áldásom szállt utána. Azt hiszem angyal volt, a kéru- I bök fajtájából.

i A háti iskolatáskát már magam is elég ügyességgel, hamarosan felcsatoltam a kis leány vállacskáira. Az kiengesztelődve, szintén búcsút mo; sölygott s igen helyes, kacérul apró* I zott lépésekkel hazaindult.

Mosolyogva néztem utána s arra I gondoltam, hogy ez a kedves kis ártatlan gyermek-leányka már magában hordja azt az igazi nőt, akinek bájoló gyöngesége voltaképpen nagy ! erő. Mily öntudatlan önérzettel hajtja máris gyöngesége szolgálatába a férfi nagyobb erejét! Hogy ki tudja választani, pusztán ős ösztönével, éppen azt a sok közül1, aki a maga nagyobb erejét kész az ártatlan gyengeség szolgálatába adni! S micsoda szerencséje van! ... Ha véletlenül a választása ügyetlenre esett, mindjárt önként akad ügyesebb is az ő diadalszekere elé.

S ő mindezt természetesnek találja, mert ő gyönge nő. azok pedig csak erős férfiak.