Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-01 / 1. szám
1*024. 'január 1. bácsMeüyei m?íó 13. oldal A gyilkosnak miniéig igaza van Irta: Tariiás István A salakh'alom hajnali ötkor már ótt duruzsolt üszkös, füstölgő sebek 'kel a polgári iskola nagykapuja A szöszke pedellusáé hordta ki öblös bádogtepsikben és a csapzoit hajú pedgilus vízzel locsolta meg, 'amitől a ha;k parázsdoirib egetverő sistergéssel szökött az égig. A fanyar pedeiljisházaspár hajladozott, porkölődött a ' százszimi mágiya ''gőzfelhőjében, tüzáidozatot bemutató ősemberek voltak ebben a pillahatban, megható, misztikus anakro- Tuzrmis a Hunyady-ucca kellős közepén. A jelenés csak percekig tartott, de a íiunyady-uccaikból senkt tere-meite lélek nem látta. Itt az emberek modern: gáz-, villany-, mozi- és gnimoíon-óleíci éltek, későn feküdtek, későn keitek, aas öblös, örök'kó nyújtózkodó burzsoá paloták nem tudták, hogy mi történik a sáros ía'lak alatt és a patent redőnyös ablakszemek n legcsudálatosabb színjátékot átaludtak. ' A salakért minden reggel elkeseredett, rettentő harcok folytak. Elsőnek rendszerint a vén kisaszszuny mindigálmos cselédje tctoódfeott ki a kiskapun, körüikémleít kantii szemekkel és mig a vénkisasz'szony puderos keselyű teje a rácsos 'ablakban őrködött, a felvert cselédke dühös. szorgalommal lapátolta a ikokszszá hült, harapós parazsat. Pogány hideg volt. a házak mentén kék árnyékok gőzölögtek, fuliasztó ‘köd esett és keleten kínosan vajúdott a hajnal. A nyugdíjas özvegy ma kissé el ‘késett. A szája szögletében kövéi 'csömör és szégyenkezés remegett, szótlanul áilt a salakhalom másik 'oldalára és néma, kényszermunkás ‘dühvei tömte csorba szenesedényét ‘Megbeszéletlen egyezség állt itt fönn fi gazdátlan parázs szemérmes őrzői között, ki-ki a felét vitte magának, ‘nem szóltak egymáshoz soha egy szót sem, csak pironkodtak és sietlek borzasztó sietéssel, mert pirka'dáskor már megelevenedett az ucca. A kokszot mindegyik egészen szerette volna megkaparintani, tie a •szomszédi tisztesség, a közös nyomorúság és az enyhe december el'csittitotta mohóságukat. Délután már elült a hajnali rettegés, a kis .házikó vígan pipált, a tenyérnyi ablakokon hiába kopogtatott a jégvirág, az özvegy asszony hajlékából meleg, cirógató fénynyalábok szöktek ki a hóra és öröm láradt a csipkefüggönyök mögött, mint oxigén a pórusokban. Az iskolában pedig már pattogott, verekedett a szén a tűzzel, amiből holnapra uj élet, uj melegség, uj jókedv ‘ígérkezett a két házikónak. Ez igy tartott januárig. • Januárban a nyugdíjas özvegy i meghallgatta a nyurga, lázas köny-1 Velői, aki életre-halálra udvarolt $ fieki és megkezdődtek a villongások A megnagyobbodott háztartása özvegy, aki már öt esztendeje éhezett a szerelemre és szinte beteg Volt a nagy egészségtől, délei őttdélután fogadta a szerelmes könyve-' hot és már kilenc órakor begyujtatot* az ebédlőben. A hajnali békés találkozások a lat- ? íomos. gyilkos ütközetekké fajultak | hl. Az özvegy volt a fiatalabb, erőszakosabb, éhesebb. Korábban kelt, ‘leselkedett a pedellusék után és alig 'csapódott be az iskolakapu. máris lecsapott és rabolta, habzsolta kandiájába a szent parazsat. A szép, nehéz darabokat külön válogatta, pohosra tömte a kannát és a vénkisóssz'ónV késett cselédje csak sáros I kavicsokat talált a kormos hóban, j A vénkisasszonynak senkije se I 'volt; ebédjét a népkonyháról hozat-1 ta. vacsorájáról a virág-uccai bádogosáé. gyermekkori barátnője, gondoskodott és a borzas cseiédkének esténként a halálról, a síri pihenésiről- mesélt szörnyű vágyakozással. A hónap végén az idő is vérengfzöre forduit, a tavasz még nagyon ‘messze késett valahol, fát, szenet a dóitokban aranyért árultak, nagy volt a szegénység, nagy a keserűség, ágrólszakadi éhes emberek biiangoltak hajlék nélkül az uccákon /és a külvárosok kemencéit megtizerdeíte a szemérmetlen drágaság. A kis cseléd egy éjjel felmondás jnélkül eltűnt. Összeállt a virág-uccai ‘lakatoslegénnyel, aki faluról jött, 'hónapos szobában lakott és paraszti /szülei minden három hétbe vastag rzsák szalonnát, sonkát és izmos kolbászokat hoztak magukkal látogatóba. A kisasszony egyedül botorkált ki a vödörrel karján, nyelte a ködöt, Müsszögött szaporán és suta kezeivel jfcapirgálta össze a hundert Könnyű /kannával tért rendszerint vissza és j vad köhögéssel és a kéményből egyke kényesebben, betegebben karikáfzotp a fekete szalag. február első szerda délutánján I mondták ki a vértkisasszonyra a halálos ítéletet. ' Á nyugdíjas özvegy beavatta titkába a könyvelőt, aki: a tettek embere volt és leleményes tervet eszelt ‘ki. Csütörtök reggel aztán a nyugdíjas . özvegy megszólította a pedeiíusházaspárt; eipanaszolta a drága- I búgot, a hideget, az ínséget és arni; -tor a gyanakvó, íanárképü öreg pedellus váílránditva ott akarta hagyni, hirtelen rátért a tárgyra. Hamar megegyeztek, Az asszonyának zsirt igért, a mogorva öregnek Vbáránybőrkucsmát. ieeresztős. dupla /•füllel és másnap már pedellusék kis fíádikában vonszolták a súlyos salaikét az özvegyasszony vidám há\ kába. ] A vénkisasszony, amikor reggel !j csak szüzfehér havat látott az uccán jvégesvégig, megdöbbent és a szivéhez kapott. — Valami nincs itt rendjén — gondolta magában — és határozatlanul, (gyáván előre bukdácsolt. Felemelte " a 1 mányi,' bütykös öklét és tétován 'észak felé sújtott, ahonnan a nagy Ügözölgö ködök jöttek, aztán elerj'nyedt. Ü A nyugdíjas özvegy éppen a piacira készülődött. — Edesem — állott elébe a vén\ kisasszony — nem tudja mi történt fa szénnel? Az özvegy jó! a fejére húzta üagykendőjét, kicsit szégyelte áruflását és rugós dereka úgy forgott j idegesen elöre-hátra, mint a borbélyszék. — Jaj, lelkem, hát nem hallotta? f ával fütik ezentúl az iskolát, vége az ingyen tüzelőnek. Később átküldött a kisasszonynak bár hasáb fát, aki könnyes hálálkodva köszönte meg és az egyik délután vizűbe menvén szép. bársonykötésű bibliát vitt néki ajándékba. Még egy néhányszor kapott kölcsön könyörüleíből, de aztán, hogy már ;nem maradt elajándékozni valója, a iSzivességiák kimaradtak. A vénk.is- Iasszony esténként összekuporodoít ‘a hideg kályha mellett, magára csaj/varta az összes térítőkét, kendőket ‘és igy gubbasztott órákhosszat mozdulatlanul. Aztán már fel sem kelt ‘az ágyból, a tollas dunna kitűnő i meleget tartott és a bádogosné etette /kanállal, mint a kisgyereket. Néha /hozott is magával a kötényében pár 'hasáb fát, de ají ura rajtacsipte, : fnegdühödött és kegyetlenül elverte, így az ebéddel is sokszor napokig kimaradt. A vénkisasszonyt azonban mindez már közömbösen hagyta, j Akkor március volt éppen. A népek türelmetlenül vártak a tavaszt, /utolsó fagyok dermesztettek már a i’/Öldet és a vénkisasszony is fogyott, f olvadt a hóval. A városban nagy ^ünnepségre készülődtek, kivilágították az egész Hunyady-uccát. Estére 'Valaki beverte a vénkisasszony sö-JUHÁSZ GYULA: jtét. barátságtalan abiakait. Szél kerekedett és a lucskos havat mind beszórta a kis szobába. Cudar hideg «volt. Nagyon melege támadt a vénkisasszonynak, talán soha ilyen jói ífnég nem érezte magát és az üdítő, I friss havat lenyalta szájaszéléről,.. A vénkisasszony temetésén megfent az egész Hunyady-ucca. __ A I bádogosné ura is eljött Illendőségéből, a kis cselédke is, a pedellusék §ís és a férjezett özvegy is a lióri- i horgas könyvelővel, ök fiakkeron f jöttek. Az özvegy tornyos frizuráján •mély bánat lovagolt, hangosan zokogott és dicsérte, felsorolta, elő- Iráncigáita az agg hölgy összes rég feledésbe merült jótulajdonságait. A gyászmenet ünnepélyesen vánszorgbít a fekete koporsóval, az uccán sokan megálltak, keresztet vetettek is az emberek, akik mindig megcsodálják azt, aki magafeledkezetten /tud szeretni és búsulni, megilletőjj'dött irigységgel búgtak össze: i — Hogy szerette szegény megboldogultat — és meleg, emberi pillantások cirógatták végig a molett özvegyet tetőtől-talpig, olyan tekintetek. amilyet életében csak egyszer, •halállal találkozó őszinte megszállottságában tud vetni társára halandó ember ... Uj VALLOMÁS. Minden szerelmei, amely bennem égéit, Mint égi tűz és kárhozaii láng, Melytől lágyultak kennem messze fények S ragyogtak földi fároszek gyanánt, Minden szerelmet most rád pazarolva Szerellek nép, munkás és szenvedő, Te vagy reményem óriási tornya, Mely mélységekből az egekbe nő. Te vagy egyetlen és végső szerelmem, Minden nyaramnál forróbb hevületben Ölel dalom és csókol énekem, Anyám te vagy s te vagy a gyermekem l Minden gyülölség, amely bennem égett, Mint ifjú vadság és férfi gőg, Mely boldogított, mint a drága mérgek A mámoros ivói, halált hívőt, Winden gyülölség szálljon most feletek, Kik a szabad jövendőt félitek, Kik renyhe jólét párnái henyéltek S tagadjátok az egyetlen hitel: Hogy szent az élei és hogy szent az ember, Ki jövőt épít, mint korállt a tenger, Ki a sötét odúkból fényre vágyva. Majd-győzni fog a földön nemsokára ! Ismeretien adatok négy diplomáciai szerződés iörieHciéiiez A iiábtirti elSméBj&tBekküiisasatitkai Az európai államok, amelyek a Myto* «.os fegyverkezések miatt sohasem élhetitek nyugodtan és biztosan egymás mel- 1 lett, állandóan arra. törekedtek, hogy kail tonaí szerződések kölesével biztosítsák ! maguknak az erősebb tél őkőljogát. így; volt ez az ősidőktől kezdve és igy van a legújabb időkben is. A világháború ideijén európára vonatkozólag érvényben volt | államszerződéseknek legnagyobb részét a j múlt század utolsó harmadában kötötték, j természetesen mindig csak bizonyos időre és ezeknek lejáratát, valamint megujitá|sát tekintve, a legmozgaimasabb idő a három évtized előtti esztendőkre esik. Ekkor járt le a német-orosz szerződés, amelyet Németország többé nem újított meg és j helyette Franciaország lépett szövetségre Oroszországgal és erre az időre esik a hármasszövetségnek, valamint a Romániával kötött katonai konvenciónak megf újítása ss. Hogy mindezek a szerződések ja nagy veszedelem idején mennyire váltak be, a tapasztalat keserűen megmuííatta. A- NÉMET-OROSZ szerződés, Bismarck kancellár kötötte meg Németország és Oroszország között a kölcsönös -viszontbiztosító« szerződést, amely 1890- |ben lejárt és többé meg sem újítottak. A ’ meghosszabbítást már kezdettől fogva ellenezte a német külügyi hivatal. Felfogásukat memorandumban foglalták össze, melyben a következőket fejtegetik: A szerződés egyáltalán nem biztosítja a kölcsönösséget, mert abból csak Oroszországnak lehet haszna. Franciaország ugyanis semruiesetre sem támad meg bennünket anélkül, hogy Oroszország támofgatásáról előre biztosítva nem volna. Ha, azonban Oroszország megkezdi a keleti háborút, amit a szerződés sejtet, és Franciaország — amint az előre látható evvel egyidejűleg ellenünk tör, úgy Orosz« : ország semlegessége velünk szemben af I körülményekben rejlő szükségesség és ez minden szerződés nélkül érdeke Oroszországnak, tehát a szerződés nem biztosit bennünket francia támadás ellen, de evvel szemben jogot ad Oroszországnak a& osztrák-magyar monarchia elleni támadásra az alsó Dunán és megköti kezünket a Franciaország elleni offenzivában, eltekintve attól, hogy az ilyen szerződés a német-osztrák-magyar szerződéssel is alig egyeztethető össze. A jövőben bekövet-' " kezhető európai háború időpontjának meg-, * határozása a szerződés megújításával' j Oroszország kezébe kerülne és a mutat* kozó jelek szerint nem látszik egészen valószínűtlennek, hogy Oroszországnak -ha német részről biztosítva van — érdekében áll mielőbb lecsapni. A megegyezés határozottan ellentétben van a hármasszövetségnek ha nem is betűjével, de mindenesetre szellemével és ha Oroszország délen támadna, előreláthatólag ellentétbe hozna bennünket barátságos hatalmakkal. Németország mindamellett biztosította Oroszországot, hogy továbbra is. a legjobb viszonyt akarja fentartani vele, bár a birodalom vezetésében történt személyváltozások miatt mélyreható tárgyalásokba nem bocsátkozhatnak és igy nem is újíthatják meg a szerződést, Amikor Schweinitz péíervári német nagykövet tudatta ezt Giern orosz külügyminiszterrel, ez azt mondta, hogy a cár sohase helyezett nagy súlyt erre a szerződésre, de neki jó oka volt arra, hogy meg« kösse. A nagykövetnek Capíivi akkori kancellárhoz intézett jelentése szerint ez az ok volt az, hogy Giers az utódjának kezét is meg akarta kötni, mert. ezt a szerződést politikája betetőzésének tekintette oroszországi ellenségeivel, a sovén táborr.okohkal és a szlavofi! bizottsággal szemben/ Sándor cár a német nagykővetnék, kihallgatásako", megelégedését feiezte ki a fölött, hogy a baráti viszony Németország és Oroszország között továbbra is fennáll, mert. mint mondotta: Ha Németország és Oroszország ÖSZ- szefart, al$or minden más érdeknek el
