Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-24 / 23. szám
2. oldal. \ BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924. január 24. Leóin meghalt Agyvérzés okozta haiá.át Az orosz ^szovjetköztársaság elnöke: Lenin, mint egy moszkvai jelentés hírül hozza, hosszú betegség után meghalt. Lenin másnéven: Ilics Uljanov Vladimir, halálával Szovjetoroszországot nagy veszteség érte. Az orosz •bolseviki vezér egyike volt azoknak a kommunista vezetőknek, akiknek tudományos munkássága és politikai szereplése a legnagyobb hatással volt a világháború után bekövetkezett eseményekre. Az orosz munkásmozgalomban kivételes helyet és a bolsevik: pártban kivételes tekintélyt szerzett azzal, hogy megjelölte azt az utat. amelyen az orosz proletársás 1917 novemberében elindult a bolsevizmus felé. Lenin 1870-ben született. Apja népiskolai igazgató volt. Iskoláit Moszkvában és Szentpéterváron végezte, ahol résztvett az egyetemista mozgalmakban. A szocialista mozgalomba akkor kapcsolódott bele, amikor bátyját, aki egy titkos terrorszervezetnek volt a tagja, lS87-ben felakasztották. Ettől kezdve fanatikus hévvel dolgozott a cárizmus politikai rendszere ellen. Mikor elvégezte egyetemi tanulmányait, külföldre pent, de hamarosan visszatért ‘Oroszországba. 1898-ban megalakult az orosz • szociáldemokratapárt, a melyben Lenin kezdettől fogva nagy szerepet játszott. A munkásmozgalomban a baloldalt támogatta, amely a forradalmi marxizmust akarta a párt programmjává tenni, ö volt az orosz munkásvezérek között az első, aki a német relormszocializmussal szemben a kommunista kiáltvány szocializmusát tudományosan védelmezte. Fanatizmusa és engesztelhetetlensége rövidesen kettészakította a pártot: abolsevikiekre (többségiekre) és menseviikiekre. Az 1905-iki orosz forradalom után külföldön élt és itt dolgozta ki teljesen a bolsevikiek politikai programját. A háború végén — 1917-ben — utazott csak haza Oroszországba, ahol rögtön megkezdte a harcot Kerenszkyék ellen. 1917 novemberében az ő példátlanul hatalmas agitációjá■PS»«* * SS*»*- itülk,v *23äRE ra vörös zászló került a moszkvai Kremlre: megalakult a szovjetköztársaság. amelynek ő lett az elnöke és maradt is egész a haláláig. Részletes jelentés Lenin haláláról Moszkvai jelentés szerint Lenin a Moszkva melletö Qorkiben halt meg. Halálát agyvérzés okozta. A szovjetkormány kiadott hivatalos kommünikéje szerint Lenin holttestét Moszkvában, a szakszervezetek épületében ravatalozzák föl. A lakosságnak megengedik, hogy megtekinthesse a ravatalt. A kommunista internacionálé felhívást tett közzé, amelyben bejelenti, hogy a kommunista internacionálé folytatja a munkát abban a szellemben, amelyet Lenin örökségül hagyott. A nagyorosz muacskongresszus kimondotta, hogy Lenin halála napját gyásznappá avatja. Moszkvában hat napra eltiltottak minden vigalmat és nyilvános mulatságot. Újabb moszkvai jelentés szerint Lenin temetése szombaton lesz. A siabcticai radikális-párt elnöke a vajdasági radikális képviselők ellesi Nedeüjkovics Milorád cikke és a beograái agrdrreíorra-ankét A suboticai és általában a vajdasági radikálispárt belső válsága egészen váratlanul kiéleződött ismét azzal a vezércikkel, amit Nedeljkovics Milorád dr.. a suboticai radikálispárt elnöke irt a »Politika« keddi számában. Mint röviden már jelentettük, Nedeljkovics professzor ebben a cikkében élesen megtámadta Lalosevics János dr. somban radikális képvi-, selő agrárreformtervezetét és azt] azzal vádolja, hogy csupán a nagybirtokok érdekeit szolgálja. Ez a cikk, amelyet a suboticai radikálispárt elnöke irt, érthető feltűnést keltett úgy beogradi. mint a vajdasági politikai körökben és nagyon rossz hatást keltett a vajdasági radikálisok között, mert egy exponált vajdasági radikális politikus a vajdasági radikális képviselők politikájával helyezkedett. szembe. Ez a cikk még jobban kiélezi azokat az ellentéteket, amelyek a subotiaci radikálispártban már régebben amugyis lappanganak. A suboticai radikálispárt ugyan még nem ^Csíkozott hivatalosan a Lalosevics-féle agrárreiorm-tervezettel, azonban a pártban már eddig is merültek fel ellentétek az agrárreform kérdésben. A hivatalos álláspont ugyan az. Hogy a vajdasági radikális pártszervezetek teljesen azonosítják magukat a Lalosevics-iéle törvénytervezettel, azonban a valóságban már edd'g ls hangzottak ellenvetések a radikálispárt kisgazda-tagjai részéről arra fiezve, hogy a Lalosevics-féle agrárreform-tervezet és általában a vajdasági radikális képviselők egész agrárpolitikája csupán a nagybirtokok érdekeit szolgálja. Ebben a kérdésben azonban eddig csak a kulisszák' mögött folyt a harc, mig most a »Politika« vezércikkében a suboticai radikálispárt elnöke nyíltan is azok mellé áll, akik elítélik a vajdasági radikális képviselők agrárpolitikáját. Nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy az elégedetlenkedők véleménye bírta-e Nedeljkovics professzort a feltűnő cikk megírására, de nem lehet véletlen, hogy a cikk éppen most jelent meg, amikor szerdán és csütörtökön folyik le Beogradban az Országos Gazdasági Egyesület, a »Nyiva« agrárreiorm-tervezet ankétjei. Ezen az értekezleten sokan vesznek részt a Vajdaságból és igy Suboticáról is és ezen az ankéten nagyfontosságu döntés várható épp a Lalosevics-féle agrárreform-tervezet felett, úgy, hogy Nedeljkovics Milorád dr. cikke veszélyezteti azt a kevés eredményt is. amit a vajdasági radikális képviselők eddig el tudtak érni agrárkérdésekben a kormánynál és a vajdasági érdekekkel szemben az agrárminiszternek a vajdasági mezőgazdaságra nézve káros álláspontjához jelent közeledést. * Az agrárreform ügyében felmerült legújabb ellentétekre vonatkozólag a »Bácsmegvei Napló« munkatársa kérdést intézett a suboticai radikálispárt egyik tekintélyes vezetőjéhez, aki a iíovetkezoKut jelentette ki: — Nedeljkovics Milorád egyetemi tanárnak a Politika« legutóbbi számában megjelent cikkéről sem előzetes tudomásunk nem volt. sem azzal magunkat nem azonosítjuk. Bár t Nedeljkovics dr. a suboticai radiká- I üspárt elnöke, a kérdéses cikket, mint magánszemély irta, annál is inkább, mert a suboticai radikálispárt még nem is foglalkozott eddig hivatalosan az agrárreform-tervezet kérdésével, hanem qbban a »Nyiva« által összehívott és most folyó ankét fog dönteni. A vajdasági radikálisok azonban már eddig is kifejezést adtak azon álláspontjuknak, hogy Lalosevics képviselő agrártervezetét elfogadják tárgyalási alapul. Mint ebből az óvatos nyilatkozatból is kiderül, a suboticai radikálispárton belül is ellentétek vannak az agrárreform kérdésében és beavatott helyen úgy tudják, hogy dr. Nedeljkovics Milorádnak a vajdasági radikális képviselők elleni állásfoglalása komolyabb következményekkel . járhat. Bethlen tárgyalt Macdonalddal A szocialista angol miniszterelnöktől támogatást kért a konservativ magyar miniszterelnök Budapestről jelentik: Gróf Bethlen István miniszterelnök Londonban hoszszabb tárgyalást folytatott Ramsay Macdonaieda , az uj angoi miniszterelnökkel. A liberális budapes i politikusok ehhez a találkozáshoz messzebbmenő következményeket fűznek, ezeknek élét 5 azonban a kormányhoz közelálló hely■ ről azzal igyekeznek tompítani, hogy ígróf Bethlen Londonban nemcsupán a 'szocialista miniszterelnökkel keresett és i Laláit érintkezést, hanem az összes pár- I tok vezetőivel is. IPoIii.kai körökben a kölcsön sorsát most már kétségkívül biztosítottnak látják és a kormánypárti oldalon éppen ma délelőtt azt fejtegették, hogy a ; kölcsön elhelyezésénél sem fo nak lcf i üzdhetetlen akadályok fölmerülni. .... Egy kritikus albumából Irta: Baedeker ISMÉT ŐRÓLUK írók társaságából távozik valaki, s az elmenetele után kérdik: — író ez az ur? Bohemia egy tagja feleli: — Nem, szerkesztő. Ebben a tréfás feleletben van komolyság is. mert megesik bizony, hogy a szerkesztő nem tud írni (írói értelemben persze), de azért esetleg — s talán rendesen — jobban csinálja meg az újságot mint a legkitűnőbb iró. Jókai és Mikszáth — kegyelet ide. kegyelet oda! — rossz szerkesztők voltak. Nagy Miklós és üajáry Ödön nődig mintaszerűek. A kortársak közül azt tartották ugyan sodrán. hogy az előbbiknek pech-jük s az utóbbiaknak szerencséjük volt a lapjaik- i kai. — a valóság szerint a két nagy Írót talán épp a ragyogó Írói kvalitásaik tették kevésbbé alkalmatosakká a sok babramunkával is járó hirlapcsinálásra mint a kevésbbé tehetséges, de sokkal gyakorlatibb érzékű Miklós bá’t és Gajáryt. Dumas meg Victor Hugo nem is próbál- j tak ezen a téren szerencsét, de örültek j ’mindketten, hogy írhattak ViHemessant j urnák az újságjába, aki nem valami jól 5 irt s nem is tartotta magát Írónak (csak vérbeli zsurnalisztának!), de geniális szerkesztőnek vált be s a »Figaro«-val egészen uj. eredeti ujságtipust kreált, a mely még ma is mintája lehet minden 5 modern hírlapvállalatnak. Móricz Zsig- j mondot. Molnár Ferencet vagy Bródy i Sándort el se tudom képzelni jó szer-í ksztőnek. pedig — mondani se kell — | sokkal brilHánsabban írnak mint a Ieg-1 több kitűnő szerkesztő. S volt már olyan' eset is. hogy arról lévén szó, ki legyen) egy megindítandó lapnak a szerkesztőié,! az egyik jelöltre azt mondta a kiadó: — Nem való erre az állásra. Er schreibt mir zu gut. (Nagyon is jól ir.) Persze az iiyen kiszólásokat se szabad egészen komolyan és szószerint venni, s különösen nem szabad arra magyarázni. hogy ha valaki rosszul ir, már egyben providenciális »szerkesztő is. Mert hiszen akkor azok a vidéki uiságocskák, amelyeket a múlt században tanárok, tanítók. ügyvédek és más polgári pályákon működő derék férfiak »szerkesztettek«, kitűnő lapok lettek volna, pedig botrányosan rosszak voltak. * Az idők folyamában minden foglalkozási ág változásokon ment át. Az orvosi prakszis. az ügyvédgyakorlat, s a bankszakma meg a kommerciális üzem. egy se olyan mint nem is sokkal ezelőtt volt. Az újságírás is más ma mint egy emberöltő előtt, amikor egy jeles zsurnaliszta igy nyilatkozott a mesterségéről: — Ha az ember hirlapiró, két dologhoz jut könnyen: párbajhoz és szabadjegyhez a színházba. Valóban, nem is oly rég, különösen Francia- és Magyarországon még igy volt. Dcrüre-borura duclláltak az újságírók (az igazságért vagy annak az ellenkezőiéért). és ha csak könnyen sebesültek meg. este Ingyen mehettek a színházba, amelyek számukra a legvendégszeretőbb módon tártak ajtót-kaput. Most már nem verekszenek a zsurnaliszták: megjött az eszük és belátták, hogy nem érdemes a politikusok kedvéért a maguk vagy a kollégáik vérét fogyasztani. — de színházba se járnak már ingyen. Mert a színházigazgatóknak is megjött az eszük. Azt az összeget. amelyet a szabadiegyek reprezentálnak. pausálé címen fizetik a lapvállalatoknak. Nincs az az ingyenjegyes reporter vagy esztéta, aki jobban és hatásosabban dicsérhetné az előadásaikat mint azok a kommünikék, amelyc; két ők maguk Írnak és küldenek be s a ; szerkesztők kritika nélkül nyomatnak ki.; í Az újságírónak ma nincs is annyi sze-; I rencséie a színésznőknél mint volt ré-j I gén, amikor a festett világban oly sok j függött tőle. s ő kedvére lanszirozhatott 1 vagy hallgathatott agyon egy szép fia-1 tál művésznőt (!). aszerint ahogy azj megajándékozta a kegyeivel vagy pedig) megtagadta őket tő'e. A mai színészet tudja, minő kevés függ attól a fiatalembertől, aki magát kritikusnak mondja, pedig csak egy kis színésznőre fáj a foga. S ez a kis nő is tudja, hogy bármily kedves ő ehhez a fiatal úrhoz, az újságokban mégis csak az jelenik meg, amit a »direkció« küld be nekik. S a fiatal újságíró, ha színésznőt akar hódítani. más eszközöket kell harcba vinnie mint azelőtt. A tolla a bűvös hatalmát ott elvesztette, s ha még oly tehetségtelen. aki forgatja, már nem győzhet vele. Amióta Bismarck kimondta szállóigévé lett definícióját, amely szerint »újságíró az az egyén, aki eltévesztette a hivatását«, azóta még több hívatlan hirlapiró van mint azelőtt veit, mert a B. nagy tekintélyére támaszkodva úgyszólván mindenki, aki más pályán nem tud; boldogulni, idetódul, a zsurnalizmus sokatigérő himes mezeiére. ValószmüYg azt hiszik sokan (s igv magyarázzak a nagy tekintély idézett állítását). Hogy ha valaki nem válik be tisztviselőnek, papnak vagy professzornak, hogv az okvetetienül és szinte következésképpen beválik újságírónak. Pedig nem egészen van igy. Lehet valaki untauglich uéldául katonának anélkül hogy ezért hasznü'hatóvá lenne egy lap szerkesztőségében. De erről nagyon bajos meggyőzni azokat, akik minden áron erre a pálvára akarnak lépni, s azt hitetik el magukkal (s szeretnék másokkal is elhitetni), miképp az a körülmény, hogy más pályán i tehetséghiány miatt nem boldogulhattak, l erre. a mesterségre kvalifikálja őket. \ í Bismarck óriási tekintélye kellett hozzá, i hegy ez a hiedelem szinte általánossá Hegyen, de amint látjuk, az ő clientmon! dóst különben nem igen tűrő autoritása se akadályozhatta meg. hogy a mondását alaposan félre ne értsék. Azt hiszem, hogy e hires szállóigét szórul-szóra egyenesen úgy kellene magyarázni. ahogy a szerzője valószínűleg gondolta: az újságíró eltévesztette a hivatását — amikor arra a pályára lépett így se igaz egészen, mert egyikmásik nem tévesztette el, és mégis van igazság benne, mert sokan meg ugyancsak eltévesztették. * Aki elégedetlen a korával és a kortársaival. elsősorban is az újságokat és az újságírókat szidja (mintha ezek rontottak vona el mindent), éppen olyan kevéssé igazságos mint az. aki elégedetlen lévén nemzetének a múltjával és hazájának a sorsával, ezért a történetírókat okolja. Az újság és annak Írója a maga korának a hisztorikusa, s épp oly ártatlan a jelen hibáiban, amelyeket revelál. mint a történetíró azokban a katasztrófákban. amelyeket lelkiismeretes hűséggel föliegyzett. Az újságírók nem mind tapintatos emberek (hiszen utóvégre az olvasók se mind azok). — mégis ők nem oka semminek. s egészen ártatlanok abban, hogy az újságjaik olyan sok komiszságról kénytelenek beszámolni, amelyeket nem ők követtek el. s amelyeket — tessék elhinni — ők nem közölnek olyan szívesen. mint amily szívesen a közönség olvassa őket___ Az újság olyan mint a tükör. — annak a reflektáló fénylapia, amit ábrázolni kell. S tudvalevőleg a tükör nem tehet semmiről. A Giocondál az Is szépnek mutatja, a a gorillát csúf nak.
