Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-08 / 334. szám

10. oldal.

BÁCSMEGYBI NAPLÓ

1923 december. 8.

Fis fizetések Amerikában

A tix-rizetések aránylag Amerikában sem nagyok. Newyork polgármestere például egy esztendőre 15000 dollárt kap, ami másíéi millió dinárnak felel meg — átszámítva; de eltekintve attól, hogy a polgármester nem átszámítva költi el fizetését, a 150G0 doliár fizetés nem túlságosan sok, hiszen Newyork, lakosságának száma szerint, túlszárnyal akárhány európai államot és a newyorkt polgármester kezébe nagy hatalom va letéve. A hivatalnoki hierarchiában igen magasan áll az Egyesült Államokban a bíróság, és a bírák ki vécé! esen magas fizetéseket húznak. A bírói fizetés 7500 dollárnál kezdődik és 15.000 dollárig emelkedik. 15.000 dollárt azonban alig két-három magasrangu bíró kap, igy például az állami főtörvényszék elnöke. Az egyetemi; tanárok fizetése nem egységes. Az egyetemek nagy része társadalmi eszközökből tartja fenn magát alapítványokra és birtokaira támaszkodik, az államtól pedig legfeljebb szubvenciót kap. A gazdag egyetemek jobban fizetik tanáraikat, mint a szegény egyetemek, azonfelül az egyes egyetemek jóval magasabb fizetést adnak hires tanáraiknak, mint azoknak, akik kisebb díszt és súlyt jelentenek az egyetemek szántóra. De 15000 dollárnál nagyobb fizetése nincsen egyetemi tanárnak Amerikában és 7—8000 dollár fizetés már a gazdag egyetemeken is eléggé jelentékeny. Ez 35—40000 békekorona és vásárlóereje szerint kétötöde, vagy a feie annak, amennyi nálunk volt ez az összeg a háború előtt. De az egyetemi tanárok egy része ennél is kevesebbet kap. Pedig az egyetemi tanárok fizetését alig egy esztendeje javították meg, amikor a kedvezőtlen fizetések miatt egyre nagyobb méreteket öltött a professzorok elvándorlása az egyetemekről. A súlyos nevű professzoroknak egész sora mondott le katedrájáról és újságíró lett, orvosi praxist kezdett, bankoknál helyezkedett el. ügyvédi

1Sa szobor

Fáradt novemberi napsugarak pihentek a lila rokokószaíoa kényelmes foteljein, honnan lassú tempóban végigjárták az összes kényes Ízléssel elrendezett bútordarabot

A szoba inkább egy agyonüraiepeit primadonna misztikus fészkére, mint egy járási orvos meleg hajlékára emlékeztetett. A sárga motívumokkal ellátott nehéz lila függönyök közelében, márváray talapzatán emelkedett a magasba az Évaszobor, A lila függönyök és a rajta keresztül szűrődő sárgás napsugarak fényétben úgy festett, mini egy képzeletbeli hableány júrnői termete naplemente alkalmával.

A szobor Évát kívánatos meztelenségében ábrázolta, amint az egy fa alatt a tiltott alma után nyúl, a fa köré csavarodott, fuháaikját kiöltő kígyó csábítására. A fa koronája egyébként öblös virágváza gyanánt szolgált, melyből állandóan vörös rózsák, borzas, szőkefejü szegfűk kacagva árasztották kábító illatukat a szoba meghitt levegőjébe.

Edit, az orvos fiatal, szép felesége, a névnapjára kapott friss, még harmatos, hosszuszáru rózsákat próbálta a mindem órában megcsodált kedvenc szobrának kelyhébe belepréselni. Az iít-ott elszabadult virágszirmok halk, sejtelmes zizegéssel hullottak a szépség primadonnájának lábai elé.

Edit szépségének sikereit bőségesen aratta, csak a külsőért epedő, átlagíérfiak csoportjában. Csak a külső mez, az ifjúság tetszetős zománca adta meg az egyébként tartalmatlan asszony értékét. Éppen ezért azon nők csoportjába volt sorozható, lók egy férfi énjét teljesen

irodát nyitott a gyáraknál keresett

állást, a szerint, amilyen tudományos szakmája volt. Ekkor nagy gyűjtés indult meg az egyetemi tanárok gazdasági helyzetének javítására és az egyes államok sorjában évi segélyeket szavaztak meg főiskoláiknak.

A nagy stárok kivételével szerényen fizetik a színészeket is. A fizetési listák élén a komikusok szoktak szerepein!, mert nekik van a

legnagyobb vonzóerejük az amerikai közönséggel szemben. De azért a nagy színházak vezetökómikusai sem kapnak többet havi 3000 dollárnál és van akárhány színház, ahol a legnagyobb fizetés 800, vagy 1000 dollár havonkint. igen használható színésznők, akik szükség esetén a nagy szerepeket is eljátszák, 200— 300 dollárt kapnak egy hónapra. Ez, a vásárlóereje szerint nem több mint 400—500 békekorona.-i'-T-r— -• ’ Insfcruck, december,

A becs—párisi gyors, amint elhagyja Linset, befut a régi Ausztriába. itt kezdődik Tirol, Ferenc Jóska kedvelte tartománya. Trabálls, pirosarcú parasztok laknak erre, a hó már régen leesett, de ők félig meztelen lábszárakkal, kalap, mellény nélkül járkálnak a földeken. Nem tudom, mit termelhetnek, csupa sziklás vidék, néhol egy-egy erdőfolt, a vonat magasan a sziklafalba épített pályatesten robog. Baloldalt sziklafal, jobboldalt két - háromszázméteres mélység, legalul tengerszinti, ragadó folyású hegyifolyó, az ínn. Ötpercenként alagút jön, a svájri határig legalább kétszáz, van köztük négyöt kilométer hosszú is.

Tirol süriin lakott hely, a falvak, kisvárosok egymást követik, szinte láncsort alkotnak. A vonatból jól belátni, példás rend mindenütt, gazdagság, jólét, p arasz tnyugalom. Egy-egy falu legfeljebb negyvenötven házból áll, a legkisebb egyemelett" villatív a tanyákra is be van vezetve. A házak tetején aranTWTiott kereszt vagy bádogkakas díszeleg, katolikusok és evangélikusok laknak erre, itt _ más fontosak ezek a különbözőségek..

A köztársasági Ausztria Linznél megszakad. Névieg Tirol is a köztársasághoz tartozik, a lakosok nem törnek ki nyílt lázadásban Bécs ellen, respektálják a hatalmat, de gyűlölik A papok erősen összefog-I uralni, azt lekötni sosem képesek, mindég csali pillanatnyi vagy rövid inéig tartó sugarak sütkér-e-zésében tobzódhatnak, de velükszületett könnyüvérüségük folytán csak ritkán is perzselődnók meg.

Edit megperzselő dött Már két hónap óta betegesen ragaszkodott egy jónevii, de egyébként igénytelen külsejű fiatal poétához. A poéta beszédének finom selyemfonalával teljesen magához kötötte az asszonyt.

Ma egy éve, épp a névnapjára érkezett anonim ez a gyönyörű szobor.

Kutatott, járt utána, míg végre az anonim ködéből elébe toppant a poéta.

Az asszony először kacagott búgva, édesen, ahogy csak tazok kacagnak, kiknek a lelkét még erős viharok nem érintettéit. A viharvert poétának fájt a kacagás, de kitartó, óvatos kezekkel ragadta magával az asszonyt, az önzés tengerének változó hullám játékaiba.

Edit keze gyöngéden siklott végig a női márványfenoménon, miközben emlékeinek számycsapásai a múlt gyönyörű zenéjét suhogtatták fülébe. Itt, az Éva-szobor előtt, állt a poétával, kinek lágy hangja, mint valami csábos melódia, ragadta magával:

— Nézze Évát, az asszonyt, amint az nőiességének tudatában, csábitás,ra hajló természetének minden gyönyörével, megvonagló testének plaszticizmusával nyújtja ki karját először a bűn után. Ez a legszebb szobor, amit emberi kéz alkotott. Nézze a kéjtől átformált, bágyadt tekintetet, melyet csak akkor ölt aszszonyi arc, ha velünk szemben gyöngül az akarata, ha kisiklik talpa alól a közvélemény morálőrző talaiák a népet, a tiroli sokat jár a templomba és vasvillával veri ki falujából a bécsi agitátort. Az ágya felett, a Mária-kép mellett, aranyos rámából tekint rá vizkék szemeivel az öreg császár, tiroli ruhában és szemrehuzott kis, tollas vadaszkaiapban. Ezeknek Ferenc József az ideáljuk, a hitbuzgó, öreg nyárspolgár, aki szintén szerette a söröskorsót és a hó sapkás tiroli hegyeket.

Tirolban nincs város, itt nem szeretik a zárt egységeket; Bécset régen sem szerették, most úgy néznek rá, mint Szodomára. Meredek hegyeken mászkálnak reggeltől napestig, itt minden az övék, hetenként egyszer magas szekereiken lemennek a városba és mezőgazdasági termékeiket uzsoraáron adják el a gyűlölt, agyondoigozott prolinak. A köztársasági Ausztria fantasztikus gazdasági jólétet jelent nekik, háború előtt jelentéktelen földturók voltak, da valami érthetetlen vérségi átöröklés mégis a múlthoz huza őket. Gőgösek, büszkék, a kevés hivatalnokot. tankót, papot maguk termelik ki, nem tűrik az idegent, még a szomszéd megyéből sem és ezelőtt hatvan esztendővel cséphadarókkal ostromolták meg az épülő insbrucki egyetemet. Szegény nincs köztük, ha van kimarják, pántos ládáik tele vannak ezüstpénzekkel és külföldi valutával. Nyáron a hegyeket, ezeket a véletlen adottságokat, három hónapra kikölcsönözik a gazdag kiilja. ha emelkedik föl-föl a magasba, az emberi üres szavak által szennynek nevezett, de a meggyőződés által ténnyé szentelt egyedüli emberi cél, öröm, földi boldogság, a bűnös szerelem országába. Ahol ezt az almát mint bűnök erényét, tépi le ez a kar. Csak ott képes valódi szépségében megremegni ez a karcsú kigyóderék, melyen a két Ids gyönyördomb mögött tüzel legjobban, legforr óbban az éltető nap — a

SZÍV,

A gondok rengetegéből az egyedüli jóleső mámor tisztása csalt ott. válik ki. Csak ostt, csak azon a földön aratod szépséged méltánylását éned bimbója ott pattan ki legszínesebb virággá — ott, ahol ezen almáért nyujtódzik ez a remegő kar, ahol igazán én vagy iáitól igazán asszony vagy.

Edit belső izgalommal szívta magába a poéta meleg hangjával született kisértő szavakat, szemei erősen lecsukódtak — a kígyó fantáziájában óriási szörnnyé fejlődve, csúszva közeledett felé. ő a sejtések, a forró remények fája ... a kígyó már kúszott föl . . . már csavarodott köré ... a derekán... de nem hideg . . . nem . . . valami forró zuhany ömlött végig a testén ... 5 volt a poéta . . . és, Edit karja emelkedni kezdett . . .

Azóta minden héten kétszer ott volt a poéta lakásán. Amint az est fekete fátyolát végighuzta a mindenségen, Edit a poéta karjaiban szürcsölte teáját és hallgatta annak részegítő szavait.

Holnap lesz a napja ismét, gondolta Edit, és szemeit még mindég erősen letapasztotta, miközben őrült iramban előtörő, sóvár gondoiöldteknek sok-sok pénzért ilyen

esetben nem kiváncsiak a nacionái'ékra és a golyvásriyaku. negyvennégyes lábú, pőfíeszkedő parasztarisztokraták császártól mosoáiyal tisztítják a kiránduló néger sáros turista cipőjét.

Visszavárják a császárt Mikor Ferenc József meghalt. Tiro! három hónapos mély gyászt tartott és egy félévig miséztek a templomtótban. A katona viseltek vasárnaponként kiaggatjáfc polgári ruháikra a vitézségé érmeket A kiöregedett osztrák törzstiszek ide húzódtak vissza, itt megbecsülik még a levitézdett mészárosokat. akik letargikus csökönyösségei hordják kirojtosodott, aranyzst'tióros egyenruháikat és szabályszerűen tisztelegnek egymásnak. Napközben csendesen üldögélnek a sörcsarnokokban, a bűnös bécsi pénzekből kifizetett nyugdijat minden mediíáiás nélkül havonként előre pontosan felveszik és odahaza ripszgaraiturás, birsafinaszagu lakásaikban a »Rendeleti Közlöny« és a »Fliegende Blätter« összekötött évfolyamait olvassák. Étkezés után az emésztés elősegítendő, pattogva szidják a szocivircsaftot és a zsidókat, Bajorországitól néhány rozsdás gépfegyvert csempésznek be, szerződéseket kötnek Hitlerrel, Ulainnal és várják a napot, amikor Ottó vezetésével ismét Páris eííen vonulhatnak.

lírsbruck előtt parasztok szállnak fel a szakaszba. Két család, sok gyerekkelj hangosan és szélesen elterpeszkednek. Telt szájjal beszélnek. nincsenek tekintettel senkire, felzavarják az alvókat és egy óra alatt kiürül a magúkkal hozott tizliteres aimaborral telt korsó. Vonatablakon át nézve érdekesek voltak festői népviseletükben, közelről kellemetlenek. A szakaszban leginkább munkások, kishivatalnokók ülnek, kiéhezett, elkinzott emberek, kiálló ádámcsutkával, fénytelen, szenvedő szemekkel. Az uj utitársak leszedik nagy karos kosaraikat, felnyitják a tetejét, valóságos bőségszaru, szép piros, füstölt húsok, vaj, sajt*

illatait a várakozás gyöngülő gátjai alig tarthatták féken.

Addig te leszel velem, töprengett az asszony és a mindenkitől szinte patologikusán féltett Éva-szobor felé nyújtotta táraüt karját. De a karja megrándult, a szobor megbillent — -m volt segítség —, ott hevert Éva a földön. A feje néhány lépésnyire gurult, — az arcán végighúzódó kéjt, mintha valami ismeretlen fájdalom váltotta volna fel. Eltört Edit kővé meredt tehetetlenséggel bámult a cserepekre, melyeknek éles széle fájó karcolást mért a szivében, — a zuhanás megrázkódtatta a lelkét

Csak nézett csak bámult hangtalanul, remegő kezeit mellére kulcsolva, mint akit egy pótolhatatlan veszteség miatt nagy csapás ért A sok rózsa szanaszét heveri, mint egy frissen hántolt síron. Az állvány pedig, a lábára dőlt. de azért csak állt, bámult tovább, fizikai fájdalmat nem érzett. Arcán forró könnycsepp futott végig.

— Meg kell neki mondanom még ma, holnapig nem bírom ki, e mindkettőnket ért veszteség elhallgatását — tépelődött és nagy kék szemeit kétségbeesetten tapasztotta szerelmük szimbólumának, előtte heverő roncsaira.

Gyorsan ruhát cserélt és mikor az esti szürkület leereszkedett a városra, siető léptekkel lialadt a poéta lakására. Messziről feltűntek kivilágított ablakai s Edit elégedetten konstatálta, hogy barátja otthon van.

Mikor az ajtóhoz ért, fülét halk, susogó szavak zaja ütötte meg. Nem mehet be. Hiszen máira nem várták. Ki lehet? Ah, női hang! Talán ... nem, nem lehet rokona, hisz a poé-