Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-08 / 334. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 december 8. CIRKUSZ ©fis © A Régi jó idők-kluh Bécsben előkelő klub alakult. amelynek csak hatvan esztendőnél idősebb urak lehetnek tagiad. A klub neve: »Régi jó idők« és tag jainak. mig a klubhelyiség ben tartózkodnak, szigorúan tilos 1914 után iörtént eseményekről beszélni. Kabátom és kalapom a garderóbban hagytam, ahol a falon valódi békebeli felírás hirdette, hogy a ruhatári áij 20 f. Libériás inas vezetett át innen a klub titkárához, aki mikor megtudta, hogy mi járatban vagyok, előzékenyen karon fogott és bevitt a nagyterembe, hadd győződjek még személyesen arról milyen a különös társaskör élete. Útközben még figyelmeztetett rá, vigyázzak a klub egyetlen alapszabályának betartására, mert különben zálogot fizetek, azután már be Is mutatott az elnöknek, Giesshübli Szalvátor főhercegnek, aki leereszkedő hangon kérdezte meg tőlem: —■ Ön újságíró? Már a szájamon volt a felelet, hogy igen, amikor eszembejutott, hogy hopp, ezerkilencszáztizeunégyben még nem ez volt a foglalkozásom. Megfontoltan válaszoltam tehát: — Nem, fenséges uram, nyolcadik gimnazista vagyok. — Á, á! Hogy is hívják? — Perperek Jenőnek, fenséged szolgálatára. A fenséges urnák kegyesen mosolyogni méitóztatott: — Ilyen fiatal és máris Perperek? Szerettem volna megmagyarázni a főhercegnek, hogy a változott viszonyak következtében ő sokkal fiatalabb, mint én, de nem tehettem, mert véget vetett a cercle-nek, sarkon fordult és ellepett, mielőtt elkövethettem volna a tervbevett alapszabálysértést. Beieelegyedtem egy beszélgető csoportba, ahol egy pofaszakállas öregur vitte a szót, akiben felismertem a Stern & Co. bankház segédkönyvelőjét. Majdnem zálogot fizettem, mert nem tudtam, hogy táborszernagy volt a háborúban és excellenciás urnák kell szólítani; szerencsére senki sem figyelt rám, hogy elfogadja-e Szerbia a demarsot? — Csak energikusan kell fellépni, — harsogta egy öreg diplomata, aid most szabad óráiban börzeügynök — pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a monarchia presztízséről van szó.... — Anglia és Olaszország biztosan mellénk fognak állni.... Ezt a kijelentést az osztrák urakháza egyik igen előkelő tagja tette, aki több ízben közmegelégedésre töltötte be a külügyminiszteri széket. Mindenki helyeselte felfogását és a volt lembergi hadseregparancsnok hozzátette: — Egyetlen csendőrpatrujjal beveszszük az egész Balkánt. A hangulat határozottan lelkes volt; az uj idők szelleme nem fertőzte még meg ezeknek a fényűzően berendezett termeknek levegőiét. Az egyik sarokban ugyan két tiszta és jólöltözött aggastyán még ezt a beszélgetést is kifogásolta, azt állították, hogy nem szabadna ilyen friss és aktuális eseményekről vitatkozni. — A régi jó idők — mondta az egyik —• azok a régi jó idők.... azok még régebben voltak. — Hajai, — tette a másik hozzá — a régi ió idők, na ja— és jobbak is voltak.... Egész este nem szóltak egyebet. Ezek még a boszniai okkupációról álmodoz tak. Harmadiknak a leggazdagabb bécsi siber sóhajtozott veliiV akivel a békevilágban — amikor még kereskedősegéd volt — egy házban laktunk. Megkérdeztem tőle, hogy van? — 1914-ben jól voltam, — felelte óvatosan és alapszabályszerűen. — Persze, persze, — mondtam lenyelve mérgemet — a régi jó idők.... Helyeslőén bólintott: — Akkor ntág tisztelték az érdemeket..., a tekintélyt___ a származást, — mondta szemtelenül — más világ volt az egészen.... Undorra! otthagytam. Csöndes beszélgetés ütötte meg fülemet az egyik kártyaaszta! mellől, ahoi három öregur tarokozott : — ___nagyszerűen alakított, hiába, elsőrangú színész! — Láttad ebben a legutóbbi darabban? — Hogyne, brilliáns volt, fényes, ragyogó. Azt hittem, hogy Maissi-ró) beszélnek és már figyelmeztetni akartam a teremőrt, hogy fizettessen zálogot velük, amikor egyikük hozzátette: — Nincs párja mégsem ennek a Girardinak----Elég volt! Kimerültem az előszobá-Ü J ba, ahol, szerencsétlenségemre, a főhercegbe ütköztem.’ Majdnem ráléptem a lábára. • — Pardon, — szóltam zavartan — bocsánatot kívánok.... — Nem tesz semmit, felelte Szalvátor főherceg meglepő előzékenységgel — ellenben legyen olyan szives, adjon kölcsön ötszázezer koronát. Ottho-n felejtettem a pénztárcámat. Holnap megadom. — Nagyon szívesen, — mondtam zsebembe nyúlva a főhercegnek — de ne felejtse el kedves mester, hogy 1914-ben vagyunk és most még nem beszélünk százezresekben. Azzal kezébe nyomtam öt koronát. Papírban. És osztrákban. Képzelem, hogy örült neki. A régi jó időkben ez nagy pénz volt.... SKIZ Gyilkosságra való felhajtás miatt vizsgálatot indítványoz az ügyészség a volt zental polgármester ellen Súlyos vádak Petrovics Brankó dr. elicn — A merénylő leány a bíróság elolt — Keddre megidézik a megvádolt polgármester tanait nem ismertem, — és kérdezte; — Mit néz? — Nézem a vizet, — feleltem. — Nem tudta maga, hogy ki az, akivel beszél? — kérdezi az elnök. — Nem. Jártam a Petrovicsék há zába, munkába, de Petrovics Bran; kót nem ismertem. Elnök: Mi történt aztán? — Kérdezte Petrovics: — Ideivaló Sentára? — Igen. — Hol lakik? ■— Az alvégen, a Qyura Jaksiéevauccában. — Kihez van szerencsém, !— kérdeztem ekkor? — Petrovics Brankó dr. vagyok, — felelte ő. Azután megkérdezte, mi a foglalkozásom és azt mondotta, hogy szeretne levelem találkozni, este 7 óra tájban. Azt mondta, fog mondani nekem valamit. — Mit akar? — kérdeztem. — Majd megmondom este 7 órakor, csak legyek ott a Royal-száltoda oldalán a rakparton. Este elmentem a megbeszélt helyre, Petrovics odajött és megcsókolt és azt mondta, hogy ez valaminek a jele. — Minek a jele? — kérdeztem. Erre azt mondta, hogy szeretne velem jóban lenni. — Én fiatal leány vagyok, — feleltem. Sok rábeszélés után azt mondotta, hogy én menjek előre, ő utánam jön. Szót fogadtam s a megbeszélés szerint a Royal lépcsöházában találkoztunk és fölmentünk a négyes számú szobába. Egy óra hosszáig voltunk együtt. Aztán azt mondta, hogy neki el kell utaznia, nem tudja mikor jön Sentára, de én csak sétáljak a Tiszaparton. majd ott találkozunk. Azután március hónaljban találkoztunk másodszor és megbeszéltük. hogy aznap este 8 órakor találkozunk a Royalban. Negyed óráig voltunk együtt. Másnap megint ott találkoztunk. Akkor többet nem találkoztunk, csak most, julius 31-én Suboticán, az állomáson. A felhajtás vádja — Miért jött maga Suboticára? — Munkába akartam lépni. — Véletlenül találkozott Petrovics Brankóval? — Véletlenül. — Ez úgy volt, — mondja itt a vádlott, -— hogy én múlt év novemberétől májusig apámtól több ízben pénzt loptam. — Mennyit lopott? — összesen 4700 _ dinárt loptam. Az apám a pénzt egy sublót nyitott fiókjában tartotta. Répát adott el, azért kapott sok pénzt. Abból loptam. Apród ónként vittem el a pénzt. A legtöbb 1Ö00 dinár volt. egy öszszegben. A pénzt könyves kufferem Rendkívüli érdeklődés mellett kezdte meg szombaton a suboticai törvényszék Patócs Böske sentai varróleány bűnügyének tárgyalását. .Az előzményeit részletesei! ismerhettük pénteki számunkban és most a főtárgyalás lefolyásáról számolunk be. A büntető tanácsban, amely az ügyet tárgyalta, Pavlovics István törvényszéki elnök elnökölt, a tanács tagjai llics Dragomir dr. és Gyorgyevics Jovan törvényszéki bírák voltak. A közvádat Marusics Koszta államügyész. az ügyészség vezetője képviselte. A védelmet Ludaics Mill fos dr. ügyvéd látta el. a sértett képviseletében Petrovics Márkó dr, ügyvéd jelent meg. Szuronyos börtönőr vezeti be a múlt év augusztus 6-ika óta vizsgálati fogságban levő . Patócs Böske rádlottat. Nyúlánk, fekete hajú. fejj kete szemű, széjp arcú leány, kis kockás, térdig érő szoknya és matróz blúz van rajta. Az egész tárgyaláson rendkívül nyugodtan, minden iránt közömbösen viselkedett, mintha az egész ügy nem érdekelné. Vallomásában súlyos vádat emelt Petrovics Brankó dr. volt sentai polgármester ellen, azt mondva, hogy közte és Petrovics Brankó dr. között szerelmi viszony volt és hogy Petrovics Brankó dr. beszélte rá, hogy ölje meg a feleségét. Petrovics Brankó dr. — akit a tárgyaláson tanúként hallgattak ki — ezt a leghatározottabban tagadta és kijelentette, hogy sohasem beszélt Patócs Böskével. nem is látta soha. A főtárgyalást — amely csekély megszakítással egész délelőtt és délután tartott — Pavlovics István elnök 9 órakor nyitotta meg. Az általános kérdések során Patócs Böske elmondja, hogy 17 éves, róm. kath. vallásu, Sentán született, ott is lakik, hét iskolát végzett, varróleány. Az elnök ismerteti a vádirat rendelkező részét, majd megkérdezi a vádlottat: bűnösnek érzi-e magát? — Nem, — feleli lassú hangon Patócs Böske és igy folytatja: Engemet tír. Petrovics Brankó kényszeriíett erre a bűntényre. Az elnök felszólitására, hogy mondjon el mindent, amit tud, a kö-. vetkezőket mondja: A gyilkos merénylet előzményei — Ez év januárjában. — a napra nem emlékszem, — egyedül voltam a Tiszaparton. Néztem a vizet. EkäftS». a re.g?d 4 órás vonattal, írveth &i«ine^?rkezí®m- Amiiíor “'e~ IS»!.1 k iPT- ,jedteT1 vettem eszre, hogy tárcámat, amelyben a Jv/g?f es egesz pénzem volt — az ?eSrn. POtt 47°° dinúr is - elvesz Ä S* »«-és hćtNda?nbdar^b dináros' volt «ÄÄr«; ÄÄr TM ban Ezt a n wT V , Jen a tarcáma P^nzt valahogyan elvesz Ä'SdiÄ jött a‘d,Koztarn Peíroviccsal. Odasiríkh0Meagmo%tem 1fot^r mÍért Minden pénzem mondana neS , fe e,te> bo^v hogy mVeSémd% ffék gom árulni' és akko/ff . % el f°ne Azt mnndtoí? ^jba jönritenfi £?' í°? ta léa pénzt megtéríti ah, “öt. na ment egy K ínam 0r megmt eI" én mondtam^ neki hogvT^0“ & meg. Erre Petffa ogy lat mondja »Látta ilv Petrovics ezt mondotta-S&k&gvs nem tudok revolverrel bánni aS ,o azt mondta, hogy & w na rezmozsár, vagy balta . te ÄstiS vettik°ÄJ'yenJcor ,sok "® van. nem vertek eszre magukat? — m?1 Sétalva beszélgettünk, mozsár Van'í és balta?0TM5- hogy laünden!snetreSvSJi S^magam Son? 02 esetre’ ha ö nem less otthon es nem ereszthet be akkTM teiá(i°ömk bfitát’ hogy a kiskert aj'jÄ.ÄÄS! npm nhnl?asyyd' azon J'öjjek be. Én nwz/JnbS a nF^g°s asszonyt m- de 0 azt mondta hogy ott lesz a pénz a szekrényen á platt, vagy a terítő alatt, fin csakl pénzt akartam elvenni. — Mi történt aztán? — Akkor adott nekem Petrovics huszonöt dinárt, h<*y utazzak Í5? sza Sentara. A nyolcórai vonattal visszautaztam és megérkeziküz SÍ’íi, rS’“ !,%:zzcl a v°nattal Részletesen elmondja az elnök kérdéséire, hogy mit csináit délelőtt :íhfv,°+ratt0n add,£f az időpontig, amig [behatolt Petrovicsék házába sS fÍ0 ’k T$h Andrástól kölcsön kért j faltat azzal az ürüggyel, hogy ; otthon faapritáshoz kell. Éjjel tizenkét ora tajban, kezeben a baltával elment Petrovicsék tiszaparti hazái 77 Amikor elmentem — mondja — hifSm kaPunál a kutya ugatott. Azt hittem, hogy Petrovics már elutazott. Megkerültem a házat és átmásztam a falon. A merénylet — Milyen magas a fal? -_ kérdi az elnök. — Két és fél méter. nj— Hogy tudott maga ezen átmászkor odajött Petrovics. — akit én*be rejtettem. Julius 31-én bejöttem — Az erkélyen vasrúd van. Abba kapaszkodtam. A kis kutyát bezártam a pincébe. Amikor ezzel készen lettem, jött Petrovics. a konyhán át. Én megálltam a kapunál, a falnál. Petrovics a konyhából jött. A kocsi,
