Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-25 / 348. szám

1923 december 25. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 29. oldal egész vidékeket tett néptelenné. A Veleszületett Utes gyógyítására meg­találták a salvarsanadagolás ártal­matlan módját azáital. hogy a bőr 'alá is fecskendezhető sulfoxylat ké­szítményt előállították. Az akut fer­tőző gyermekbetegségek ellen való Védekezés jg sokat haladt. Kanyaró ellen a lábadozó beteg vérsavóját befecskendezve, a kanyarósfertőzés vagy teljesen elmarad, vagy nagyon könnyű betegség formájában folyik le. (Deggwic sérum). Adiftéria-széru­­mot tökéletesítették azáltal, hogy az eddigi cllenméregbefecskendezés he­lyett (passiv immunizálás) diftéria­­toxin+antltoxinkeveréket használ­nak (aktiv immunizálás). A mi nagy­mesterünk, Bókái János, a bárány­­himlő lényegébe világit be fölfede­zésével, mely szerint az övsömör (herpes zooster) azonos betegség a Vari'celával, idegdispozición múlik, hogy ezt avagy a másik formát ve­szi föl. A fertőzések leküzdésében mind­inkább egy uj elv jujjslptérbe: a túl­zott^ specifikus szereke való törek­vést fölváltotta a Reiztherapie, az idegen test ingerével való gyógyítás. Rájöttek arra, hogy a mindenféle állati gyógysavóvál nemcsak ellen­mérget, hanem idegen fehérjét is viszünk be a betegbe, ez az idegen fehérje, hogy úgy mondjam, föikor­­bácsolja a beteg vérének szunnya­­öóképességét, hogy az önmagából védő, fertőzést leküzdő ellenanya­gokat termeljen, igy indult meg a tejtnjekciózás, a fehérjébe burkolt, 'elektromos ielminiónok használata a1 legkülönbözőbb természetű' megbe­tegedések ellen. A gyermekorvos kü­lönösen sorvadásos kis -pacienseinél látja ennek hasznát, mert tény, hogy a legétványtalanabb, ^ vérszegény, elesett csecsemő is néhány caseo­­san, idegen vérsavó (vagy az anya véréből centrifugált serum) befecs­­kendésére étvágyra kap. gyarapod­ni kezd. Az 1918-as influensa csán, föllépett járványos agygyulla dás '(Ekonomo) minket annyiban ér­dekel, hogy sok gyermekkori ideg­baj. (bénulás, görcsök, epilepsia, vi­­tustánc lényegébe nyújt betekin­tést, körülbelül amannak csőkévé nyes gyermekhez módosult formái, mindezek aszerint, hogy -az agy, ill. gerincvelő mely részét támadták meg a gyulladást okozó mérgek ésf hoztak benne létre anatómiai elvál- f tozást. . A gyermekidegbajok gyógyszerei két hatalmas szerrel gazdagodtak: a luminállal és a calciumsókkal. A mellékvesét erősen görcskeltő cen­trumbak ismerték föl, igy epilepsiá­­nál, ha már semmi sem segít, az egyik mellékvesét eltávolítják. A (gyermekkori vakibélgyuHadás­ról (helyesebben a féregnyulvány­­lob) kiderült, hogy a legtöbbször bélférgek (oxyuris) okozák, ezek­nek az eddig félig-meddig ártatlan­nak hitt élősdieknek irtása igy a | gvermekorvos fontos föladatává vált. A gyermeknek mint sexuális lény­nek fölkutatása sok érdekes ered­ményre vezetett, különösei a bécsi lélekélemző-iskola (psychc-aaalizá­­lók: Stekel, Freud, Friedjung) ve­tette magát, szinte mondhatnám, ké­­jelegve, a témára — az objektiv le­­higgadt mérlegelésnek sokszor hát­rányára. A gyermekgyógyászattal szorosan rokon orthopaedia nagyszerű telje­sítményei az izom- és idegátülte­­tósek tökéletesítése, a púpnak, a gerincelhajlásoknak operációs gyó­gyítása, miáltal a bénák járóvá let­tek, a megroppant görbék kiegyene­sedtek. A természetes fény kiaknázása, Úgy a heg'vmn^aslaton. mint a sík­$ sägen, a mesterséges chemiai suga­rakkal teli kvarcfény áldása, mind­­több, tért hódit a testalkat följavitá­­sának föladatában. Az utóbbival persze sok iizletes visszaélés törté­nik, de a becsületes kritika, a be­csületes orvos egyik legszebb eré­nye ezt majd tompítani fogja. A jövő kilátások? Minden attól függ, segiti-e gyorsan talpraállani Európa Németországot, tudnak-e Imajd hatni, alkotni, gyarapítani régi kedvvel, ujult erővel a német klini­kák, a német laboratóriumok? Mert azon lehet tán vitázni, hogy mi ér- I lelt a tudás fáján több és édesebb gyümölcsöt, az angol—amerikai gaz­dagság. a francia esprit vagy a né­met lelkiismeretes kutatás-e? Az azonban vitán felül áll, hogy a gyer­mekorvosi tudomány speciálisan né­met termék »made in Germany«. Vajha megszívlelné a keresztény Európa az ótestamentum zsoltárá­nak szavát (Psalm. Vili. .3. vuigata ford.): »Ab ore infantium et lactan­­tiuma fundatam disposuiti lauđem«, ami körülbelül annyit jelent, hogy az isten országának (akár Platon álla­mának) bázisa csak egészséges cse­csemő gügyögés és életerős gyer­mekkacaj lehet! Tanyai történet Irta: Huberth János A sárréti uradalom nagy téli pi héttőjét tartotta. Pihent a tanya és pihent a tanya népe is. A szállási kis házak csendes magányukban, fehér hósipkában álmosan süppedtek a pu­ha, fehér hóba, szinte elveszve a végtelenbe terjedő pusztaságon, amely — a kemény, kietlen télben, — olyan siváran nyújtózott a mész szeségben. minha minden élet kihalt volna róla. A zordon tél dermedt né­masága terjengett az egész tájon. A pusztán széles düiő-ut vezetett keresztül, jobbról-balról kis tanya­­\ házakkal szegélyezve, ami az urada­lom e részének falusi ucca-formát ■ adott azzal az egy különbséggel hogy itt egyetlen háznak sem volt elkerített, kapuval ellátott portája. A hatalmas uradalomban, ahol végeredményben egy gazdáé volt minden, — ilyesmire semmi szükség j sem volt A téli pihenőt tartó tanyai nép, — béresek, telepes kisgazdáit, minden rendű cselédség — ritkán mutatko­zott kint a szabadban. Dolog ilyen­kap-j kor alig akadt és mindenki behúzó­dott a házacskába, amelyeknek még az ablakait is »téli ruhába« öltöz­tették: betömték szalmával vagy kendőkkel, hogy a kegyetlen nagy hideg utat ne találjon a meleg szo­bákba. Valóságos eseményszámba ment, ha egy ember mutatkozott' az elha­gyott, csendes, néma pusztán. MI, Egy januári nap volt, szombat dél­után. Négy óra felé járt már az idő. Juhász-Nagy Dániel öregbéres, ren­des szokása szerint, »lefekvés előtt«, — ami esti hétkor következett be, — kiállt az- »uccára« egy pipa dohányt elszívni. — Úgy megszokta már ő ezt a délutáni szórakozást, mint a városi urak a kávéházat. Földig érő suba a vállán, rövid­­szárú cserép-pipa a szájában, fekete báránybőr süveg a fején: igy vonult ki rendesen délutáni megszokott szó­rakozására. Ezen a bizonyos, emlékezetes szombati napon is igy cselekedte. Dániel gazda nagy körülményes­séggel és még nagyobb méltósággal foglalta el rendes, megszokott helyét a ház »elejbén« és csendes szemlé­lődéssel, nagyokat huzva a pipából, körültekintett az »uccán«. Amint tekintete a túlsó ucca-sorra esett, úgy meglepődött, hogy a pipa majd hogy ki nem esett a szájából. ÁteHeni szomszédja, a Szóira, — ahogy ő hívta, —- szintén künt állott a háza előtt — ami még nem lett vol­na valami túlságosan riasztó dolog, — de a Szofra valami különös mó­don állt. egészen szorosan- a fal­hoz simulva, szinte lapulva, olyan­formán. mintha lesben állna. Azon­ban még ez a körülmény se vál­tott volna ki különösebb izgalmat Dániel gazdából. Látott ö már ilyes­fmit is. furcsábbat is. Hanem a nagy 'megrökönyödésre az adott okot, hogy a túlsó ucca-sor átelleni ház ■előtt lesben átló embernek balta vil­­. logon a kezében. I Dániel gazda erre a különös lát­­jiványra igen kellemetlenül kezdte I magát érezni. 5 Egyelőre azonban nem tett egye­­; bet mint, hogy nagyokat húzott a pi­­í bájából, csendesen elfordítván fe­jét a Szofronék házától és úgy tett, mintha a behavazott utat nézné. A ta­nyai távolságokhoz szokott éies sze­lnie ekkor — nagy meglepetésére észrevett egy közeledő alakot, :akiben az »erős VIadót«. Szofronék juj lakóját — ismerte föl. I Az erős Vládó, pár hónap előtt (Vetődött »Sárrétre«, anélkül, hogy ", bárki is tudta volna pontosan, hogy f tulajdonképen honnan is jött. Úgy (beszélték, hogy Amerikából hozta a szél, ahol pénzért birkózott. A csa- i ládi nevét nem is tudták s mikor róla ! beszéltek, csak úgy emlegették, hogy az erős Vládó. Amikor a pusztán először felbuk­kant. mindjárt a Szofron után kér­dezősködött, akit már élőbbről is­­. mert és akkor ott is ragadt a Szofro­­jnék házában mint a lakójuk. Kis idő múlva aztán kezdték sut­togni — különösen az asszonynép körében, ami természetes. — hogy a Szofron fiatal, szép felesége a nagy­testű, fehérarcu, feketehaju Jéló és az erős Vládó egymásba szerettek. Mindenki tudta ezt és még többet is ennél, — mert mivelhogy a rossz hir szárnyakon jár, — csak épen a leg­jobban érdekelt fél, a megcsalt férj nem tudott semmiről semmit. Egyszer azonban mégis a fülébe jutott. Egy fiatal legény súgta meg (neki, akit a Vládó egyszer vasárnap délután a közeli falu »nagyvendéglő­jében« tartott táncmulatság alkalmá­val, kötekedései miatt jól1 eldögönyö­­zött. A csúffá tett legény kegyetlen bosszút állt megveretéseért. Úgy rendezte a dolgot, hogy Szof­­|rónnal együtt jöjjön be a városba, sahol csendes borozgatás közben, alapos felvilágosítással szolgált, a mit sem sejtő embernek. Szofron nem akart hitelt adni az 1 árulkodó legény szavainak, vi- I szent erősen bizonykodott és tüzelte a megcsalt férjet, hogy csak keres­sen rá alkalmat és módot, hogy bi­zonyságot szerezzen a feleségé hűt­lenségéről. Szofron elhatározta magában, hogy ezt a tanácsot megfogadja, már csak azért is, hogy bebizonyítsa | az árulkodónak, hogy ok nélkül rá­galmazta meg az ő feleségét. De ak­kor aztán felelni fog csúnya rágal­maiért .... A férjek régi kipróbált cseléhe fo­lyamodott. , Szinieg elment otthonról, azt mondva, hogy a városba megy. SOMBOR, PAR8SKA ULIĆA 2. Sürgö;r<-cS;tí: KOVICO. IBS. KOVACSITS és TÄSRSÄ BAWK és BIZOMÁNYI ÜZLET mérnöki dijakat fizetni, azonban fele utón visszafordult, észrevétlenül, a házához lopózott és — megbizonyo­sodott, hogy a legény igazat beszélt, Dániel gazda mindezekről a dol­gokról hallott valamit félfüllel és most hogy itt látta Szofrónt. kréta­fehér arccal, vadul villogó sze­mekkel, baltával a kezében, és látta közeledni Vládót, kezdte sejte­ni, hogy itt nem valami istenes do­log van készülőben. Nyilvánvaló dolog volt. hogy Szof­ron a Vládót lesi és nem kevésbbé nyilvánvaló dolog volt az is,' hogy most ő neki, — közbe kell lépni, hogy elejét vegye egy készülő ször­nyű tettnek. * Tisztán látta a helyzetet, amely olyan volt, hogy Vládó abban,»a pil­lanatban, amelyben oda ér a ház sar­kához, elveszett ember. Hulla. És a Vládó már egészen közel járt a végzetes helyhez. Az öreg béres fölemelte kezét, hogy jelt adjon és figyelmeztesse, hogy álljon meg, de abban a pillanatban Szofron egy lé­pést tett előre és meglátta a köze­ledő Vládót. Dániel gazda elkésett a figyelmeztetéssel és a sötét Végzet tartózhafatlanul indult el véres út­jára. Dániel gazda nem akarta látni azt ami ezután következik. Megfor­dult és csendesen pipázgazgatya lé­pegetett házába. — Nem láttam semmit, nem tudok semmit. Végezze e! mindenki maga a omaga dolgát, úgy. ahogy tudja... — Es Szofron elvégezte a maga dolgát, alposan. • Az orvosi boncjegyzőkönyv­­ben, amelyet az erős Vladimir hul­lája boncolása után megfogalmaz­tak, ez állt: Férfi hulla, a koponyán három tátongó, nyitott, nagy seb. Valószínűleg baltától.., II. A törvényszéki tárgyalásra teljes számmaT bevonult a tanya népe. A terem zsúfolva volt. A nagy tár­gyalások előtti zsibongó moraj tölti meg a termet. Egyszerre csend lesz: hozzák a vádlottat. Arca halottsápadt. Hosz­­szu, fekete bajusz lóg le a szájaszé­­lén. Szemei mély üregekben feksze­nek ... Arca beesett. Látszik rajta, hogy nagyon beteg. Járása bizony­talan, imbolygó. Leül a barna pád­ra. Teste előrehajlik, fejét a kezére támasztja. Szuronyos börtönőr ül a háta mö­gött. A tárgyalást vezető elnök a szo­kásos kérdéseket intézi hozzá: Halk hangon felel: 32 éves. nős, egy gyermeke van. Ezután felszólítja, hogy mondja el összefüggően az egész esetet. A vádlott kissé elgondolkozik, majd halk hangon mondja: — Tesék .kérdezni. — Mikor 1 történt az eset? 1 — Januárban, szombati napon, es- I tefelé. : — Mi történt akkor? — Baltával... (A vádlott meg­­jtántorcdik. A teremőr odarohan és ! megfogja. Az elnök intézésére leüL I teti a padra.) — Ha nehezére esik az állás, 'be­szélhet ülve. Folytassa. , — Nagyon homályosan emlék­szem. Arra emlékszem csak, hogy a baltával ütöttem... Nem néztem ho­va, csak ütöttem... És aztán elha­jítottam a baltát és elmentem a csend­őrökhöz jelentkezni. — Mi birta rá magát arra, hogy baltával támadjon a lakójára? A vádlott ennél a kérdésnél sírva fakad, majd leküzdve felindulását, akadozva mondja: — Bár sohase lett volna a lakóm... 1 akkor én nem állanék itt és ő... él­ne. Ebben az egyben hibáztam.., ftöScsÖnöketfolyosit vállalatoknak és er.agáriösckR'ak. Betétek után r—magas kamatot fizet, ------

Next

/
Thumbnails
Contents