Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-25 / 348. szám
3?). oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 december 25. i hogy odavettem a házba, Gondolhat! 'tani volna, hogy ez nem fog jóra vezetni. Elcsábította a feleségemet ' és mikor emiatt kérdőre vontam, kinevetett és azt mondta, övé az aszszony, mert ő az erősebb. Akkor elfogott a düh. nekimentem, de ő megfogott és kiköltött a házból. Télen, hóba-fagyba. Nem tudtam, mit tegyek. Vissza akartam menni u ház öa, de az ajtó be volt zárva és ők ketten bentvoltak... Alikor gyalog bejöttem a városba és itt csavarogtam három napig. Negyedik napon nem bírtam már ki. Visszamentem gyalog a tanyára. Szombati napon volt. délután. Odaiopóztam a házhoz, kicsit vártam, aztán benyitottam. A feleségem egyedül volt a szobában. Nem szólt hozzám, rám sem nézett. Nem kérdezte. hol voltam. A szoba hideg volt. Mondom: Megyek aprófát vágni, hogy beíütsek. Az asszony nem felelt. A konyhában felvettem a baltát és kimentem a ház elébe. Tudtam. hogy a feleségem azt az embert várja... Hát én is odaállíam yárai... Es jött... (A vádlott itt ismét Vérzékenyül.) — Kérem, nekem nincsen több mondani valóm. ítéljenek el... —- Jöjjenek a tanuk. — szolt az elnök. A közönség feszült izgalommal néz az ajtó felé. Magas termetű, erős, feltűnően szép uszony lép be a terembe. Tetszik neki, hogy olyan sokan vannak. Kihívóan néz a közönségre. Megindul a bírói emelvény felé, kacéran ringatja csípőit. Amint végig halad a termen, minden szem rátapad: egy asszony, aki miatt egy ember meghalt és egy másik a börtönben van... Es ő kacéran mosolyog, testét himbálva lépked. Amikor a vádlottak padján görnyedten ülő férjét meglátja, hosszasan nézi, de inkább gúnyos lenézéssel, mint szeretettel. Aztán egyenesen szembefordul a bírói emelvénnyel és mélyen meghajol. Az elnök figyelmezteti, hogy ha nem akar. nem kell vallania, mert hites férje ül a vádlottak padján. —■ Akarok vallani, — mondja az asszony mély kellemesen zengő hangon. Kijelentésére mindenki lélekzetwisszaíojtva figyelt, mert úgy érezték. hogy valaminő tragikus, váratlan van a ‘levegőben. A vádlott mozdulatlanul ült a Pádon és reszkető izgalommal bámult la közvetlen előtte álló feleségére. — Mit tud erről az ügyről? — hangzott az elnök szava. — Az uram nagyon féltékeny ter- i mészeíü ember, — kezdi az asszony. — emiatt mindig üldözött és meg is vert Rámfogta, hogy szeretőket tartok és hogy a Viadukt is a szeretőm, ♦..pedig nem is volt az... Rémes jelenet következett erre. A vádlott hirtelen felugrott és irtózatos hangon kiálltotta az asszony felé: — Hazudsz! Az asszony első pillanatban kissé megriadt, de rögtön összeszedte magát és szemébe mondta az urának: — Te gyilkos, ártatlanul ölted meg azt az embert... Te csúnya gyilkos... Te... Mielőtt még valaki megakadályozhatta volna, Szofron hirtelen rávetette magát az asszonyra és torkon ragadta. Irtózatos kavarodás támadt. Minmmsmssmsi denkt riadtan ugrott fel. A fegyházőr villámgyorsan közbelépett és lefogta a magánkívül levő vádlottat. Pillanatig dermedt csend uralkodott a teremben, de a következő másodpercben Szofron, — aki a szörnyű izgalmaktól már alig állt a lábán, krétafehérré vált arccal, megtántorodott és elvágódott a padlón. A törvényszéki orvosok hozzárohantak, megvizsgáltak és intézkedtek, hogy vigyék ki a teremből. A fogházőr és a terémszolga vitték ki az ájult embert a folyosóra. Az elnök a tárgyalást felfüggesztette. Az egész terem zsongott, zúgott, az izgalom pattanásig feszült, csak a nagytestű, kacérnézésii szép aszszony állt nyugodtan a bírói emelvénny előtt, ahonnan az egész jelenet alatt el sem mozdult Negyed óra telt el. A bíróság halotti csendben bevonul a terembe és elfoglalja helyét az emelvényen. Az egyik törvényszéki orvos lép most az emelvény elé és jelenti: — A vádlott szivszélhűdésben 1 ■ meghalt. Néma, halotti csend fogadta a bejeién test. A zsúfolt terem közönsége eleinte meg sem mozdult helyéről1. Mintha nem értették volna, hogy mi történt. Azután egymásnak súgták: Meghalt a Szofron. Ketten haltak meg egy asszony miatt. Óriási izgalom fogta cl az embereket. Jéló még mindig mozdulatlanul _ állt a birói emelvény előtt, mert csak I ott érezte magát biztonságban. ! Viszon az izgatott tanyai nép haditanácsot tartott. Abban állapodtak meg. hogy a törvényszékről távozó Jéioval okvetlen valamwesufottesznek. Csoportban álltak fel a kijáratnál ; és várták az asszonyt. Jéló jött. Kacéran mosolyogva, himbálózó, könnyed lépteivel., de nem egyedül. Hatalmas termetű, atléta erejű fiatal legény lépdelt mellette. Ugyanaz, aki beárulta akkor a [férjének... : Gúnyos, kihívó mosollyal haladt el a közönség sorfala között. Senki, sem merte egy szóval sem bántani. Coignard abbé újabb vélekedései /. Á Bretamei Párt f prófétákat, § ihletnék a Ősz mesterem, Coignard abbé, volt püspöki könyvtárnak és az ékesszólástan tanára, jóizüt liörpinteit az előtte lévő palackból, amit jó anyám gondoskodása készített oda számára. Tekintete végig simogatta az üvegben aranyló bort s mosolyra derült okos. de borostás arca. Látszott rajta, hogy lelkének egyensúlya helyreállt a csalódás után. amit Csipkeverő Katharina hűtlensége okozott neki. Mi. többiek, atyám', a Liidlüb Királynőhöz címzett pecsenyesütő- bolt tulajdonosa és a pecsenyesütők céhének zászlóvivője, jó anyám és én,, Nyársíorgató Jakab, aki majdan'’ Í" atyám örökébe lépek, addig csendesen elrnélkedénk arról, hogy a királyságban a szegény és elnyomott bretagneiak között, amely fajtából mi is származunk, mennyi jaj és mennyi sirás hallható, hogy nékifck nincs iskolájuk, tőlük csak elveszik, s nem adnak nekik földei, az adó: őket nyomja és a király fullajtárjai és csatlósai kínozzák őket. —Azt hallottam, mondotta derék atyám, hogy már két év óta van valami Bretagnei Párt. de az se csinál semmit a szegény bretagnei akért. Azok az urak.......— mondotta és a maga rusztikus módján nagyot káromkodott hozzá. Anyám égre fordítottá szemeit s titokban keresztet vetett. \ Ősz mesterem, a filozófiai doktora, Coignard abbé. mindaddig nem szólt egy kukkot sem, most azonban megszólalt. — Ne káromolja az uraltat Jakab mester. Én Coignard abbé, az Ur méltatlan szolgája, a teológia és az ékesszólás doktora, aki gyermeki alázattal vetem alá magam Anyaszentegyházunk tekintélyének, azt hiszem, feltétlen bizonyossággal ismerem a derék bretagneiek nyomorúságát s ismerem a Bretagnei Pártot is, amely eddig nem volt egyj séges hangulata. A Párt vezetői a szegény bretagneiek sorsa fölött néjma siránkozáson kívül nem ísmet'írek más leendőt. Szomorkodnak az esendő bretagneiek fölött s egész nap nem csinálnak semmit. Egyeben egy akadt köztük, aki hivságos földi gondolatoktól eltelve lemondott 'a szomorúságról, s irt, kilincselt, dolgozott. Közben akadtak neki hivságos sikerei is s egy-egy percre ellankadt szivében a szomorúság, hogy helyt adjon ama örömöknek, amelyeket a földi ember érez, munkája sikerén, s amelyek a tovább' munkálkodás kísértésébe vissznek bennünket. Az Ur azonban, ak; fehér csirke képében lekiildötte angyalát a bocago-i plébános kertjébe, hogy kikapartassanak azok a rezedák. amelyek az istenfélő plébánost orra ampáján keresztül vivék kísértésbe, hogy liévséggel csengjen földi illatok után s megcsappant lelkesedéssel vágyódjon a menyei jószagra, az Ur itt is csodát tett . . .: A csirkék megint kikaparták a rezedát s a rezeda megtért leikében hagyta magát kipiszkálni, ami áitaj hasonlóvá váltba többiekhez, akik a szomorúság semmitevésével szolgálják az Urat és a bretagneicket. A bretagneiek most remélhetnek, mert a Bretagnei Párt immár .újra egységes— Jó anyám, aki nagy figyelemmel hallgatá mesterem elbeszélését, az égi csodáié télben megnyugodva némán dicséré az Urat. II. A felelőtlen elemek. Siheder suhancok járták be az uccukat, bezúzták az ablakokat s leverték a békés kalmárok, pecsenyesütők, gyertyarnártók, mézesbáöusok, korcsmárosok, csipkeverők és tímárok boltjai fölött azokat a táblákat, amelyek ott mesterségükét hirdették. Ezek a suhancok nem ktfék azokat sem, akik a kilenc-ind sétányán beszélgettek és ha nyelvük nem tetszett nekik, ezeket is slnáspágölták és súlyosan megsértették azokat a színjátszókat is, a kik nekik nem tetsző darabokban játszottak. A jó polgárok elkeseredetten panaszkodtak, mert a városi csatlósuk, akiket a polgárok adójából fizettek, bántatlanul hagyták garázdálkodni a rendbontókat. Amikor a kötélverők uccáján és a Saint-Jaqucs uccán leverték az ösz- SŽES cégtáblákat, nem kiméivé GH- les asszonynak a »Három Szüzhöz* címzett rőíösüzletét és Bleizot uramnak a »Szent Katalin kép« cégéréi viselő könyves boltját sem, a »Kis Bachusv-ban összegyűlt néhány pol-j gár, köztük atyám: Ménetricz Leonard sütő is s arról beszélgetlek, jjíiGgy elnáspángolják a csavargókat, akik ellen a király, poroszlói neu) védelmezik meg a tisztes polgárokat, Jelen volt jó mesterem, Coiguaid abbé is, akit egy szerencsétlenül végződő; kaland után a seézi püspök ur elbocsájtott a könyvtárosi tisztből. s ö igy nyugtatta meg az elke* seredett polgárokat. . Szemlélve a csapásoknak és ellen-* Icsapásoknak bizarr egymásutánját, amint .végzeteink egymásba ütköznek kénytelen az ember belátni, hogy az Istenek az ö tökéletességükben nincsenek bijiával sem az ötletnek, sem a képzeletnek, s hogy megihletvén Mózest, Dávidot és a ha kedvük tartja, megcsavargókat, naplopókai is. Es arrant megihlethetik ezeket, Úgy megihleti a Haza szent neve is. —' Tiberius császár uralkodása alatt — Cassiodonus könyvében mégolvasható, — elvadult külsejű csavargók, bélpoklosok, ickélyes éstii és leikü emberek járták be Massiliát, loptak, raboltak, gyilkoltak, közben pedig Jupiterhez imádkoztak, $ azokat, akiket megsarcoltak, akiknek házát felgyújtották és kirabolták, szintén arra kényszeritették, hogy dicsőítsék Jupitert. A mikor ezek a szegény emberek a veszedelem elvonulása után házaik üszkös romjai közzé tértek, meg mindig Jupitert emlegették. És Jupiternek jobban esett, ha átkozták és korholták is, mintha nem forgatták nevét szivükben és nem veitek szájukra.... Eddig ért ősz mesterem az eloeszélésben, amikor egy csomó izgága csavargó a hazát éltetve, bezúzta a »Kis Radius« ablakait és ajtajai s kiverte onnan a békésen idogáló polgárokat, közben mesterem kopott és zsirfoltos reverendáját sem kiméivé állandóan azt kiabálták, hogy ők szeretik hazájukat. A polgárok azonban Coignara abbé elbeszéléséből megértették, hogy a Haza is megkívánja fiaitól, hogy emlegessék nevét, s hogy őket a botrányokozó csődület most épugy hazaszeretetre neveli, mint aho.gy Tibérius császár idejében a béipokiosok és fekélyesek rászoktatták á massiliarikat Jupiter imádatára. Eb* ben a tudatban békésen szétoszoltak s ősz mesterein is velük tartóit abban a bitben, hogy. valamelyikük majd meghívja vacsorára. Feljegyezte: Hja Nyársíorgató Jakab Délutáni és estélyi ruSiák Bűnünk Felié raemüek Szőrmék a legegyszerObbtől a Ssgfinö.mabí» Ki Hitelig tíivctöézában Budin pest EV., švossuift Lajos. u. 9. AMAU JÓZ3 Ajánlja legiiiafcfe “lonlegességét IC U LA B SÚRBYÉkR R0 T- APATIN f I m iirflil ■Mk n /U;. fi s *.a £y>. E* Víi 0« & iillf K sr ű ti ei «1 w-J »•. * y sHí: «p vi - i-; v -V; u sj M p fe- tv .; íj; >•- v ■■ if ■ i a s ® i Sä %É 15 yi aromatikiss vilátes ea
