Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-25 / 348. szám

1923 december 25. BACSMEGYEI NAPLÖ 27. oldal ORVOSTUDOMÁNY A nőgyógyászat öt éve Dr. Doktor Sándor (Sztarakanizsa) Irta Azt a régi tapasztalást, hogy a tudomány fontos igazságai sokszor nem a szakmunka műhelyeiben, ha­nem a gyakorlati élet széles meze­ién jönnek napvilágra, a nőgyógyá­szat és az egész orvostudomány utolsó éveinek története is igazolja. Szorgalmas részletmunka folyik e szakmában is ezer klinikán és sza­natóriumban a föld kerekén. De ez ma már csak tallózás a korábbi év­tizedekben learatott mezőkön. A női szervezet botictana és élettana ki van derítve szinte hézag nélkül. Eléggé ismertek ma már a betegségei s ki vannak dolgozva a gyógyítás mód­szerei. Lényeges újat az utolsó Öt év már egyik téren se hozott. Csak mesterkedések az újabb ojtások a legkülönbözőbb szerekkel, levegő befujtatása a hashártya üregbe alul­ról, mi csak a női szervezetben le­hetséges és a Röntgen gyógyítás egy ülésben, mely mint valami nagyobb műtét, két óra hosszat is tart. Jelen­tékeny vívmányoknak ezek mind nem tekinthetők. A Röntgen- és rá­­, diumgyógyitás iránti lelkesedés in­kább lohadt az utóbbi években. S ha mérleget akarunk felállítani, azt lehet mondani, hogy a beteg nők és betegségek száma iakább szaporo­dott, semmint csökkent a háború óta eltelt évek alatt. Annál figyelemreméltóbb az az irány, mely már ugyancsak pár év­tizede kezdődött, de erősbödik a háború óta s jobban hódit tán még a Kők körében, mint a férfinép közt, hogy t. i. az egészséges test nevelé­sével kell tudományos alapon foglal­kozni, az egészségesekkel kell töb­bet törődni, hogy egyfelől az ártal­makat kiköszöbölve, másfelől az el­lenálló erőket fokozva, elkerüljék az emberek a betegséget, hogy szükség se legyen á tökéletes gyógy tudomá­ny okra és gyógyító művészetekre. Valóban ez a gondolat, ez az irány az, amelynek jövője van s amely­nek intenzív kultusza fogja egyszer felváltani azt a hangyaszorgalmú munkát, melyet eddig a betegségek kutatásában fejtett ki az emberiség. Ebben az irányban pedig a nőgyó­gyászat szempontjából felmérhetet­len jelentőségle van anntak az újítás­nak, melyet immár negyedik éve Szovjet-Oroszországban produkált megint csak az élet. Az uj proletár­­állam, híven felszabadító eszméihez, törvényt hozott a nő számára, mely ellentétben áll a világ összes civili­zált államainak törvénykezésévé]. E törvény kimondja, hogy minden kór­ház és klinika vagy diitdanal álljon rendelkezésére min­den. akár férjes, akár hajadon nő­nek, aki anyaságától szabadulni óhajt. Más államokban törvény tiltja a nőnek, hogy testi állapota felől sza­badon rendelkezhessék. Tehát tör­vény kényszere alatt kell anyává lennie annak a nőnek is, aki nem akar. Mi lesz azután vele és meg­született gyermekével, ezzel az ál­lam már keveset törődik. Pedig ez a törvényes kényszer igen sokszor ütközik még nyomasztóbb gazdasági és társadalmi kényszerűségekbe s igy támad annyi konfliktus, dráma és tragédia az élet színpadán, mely­nek első áldozata a nő, ki sokszor fizet egészségével, becsületével, sőt életével olyan bűnért, melynek sok­kal inkább (bűnöse a férfi és a tár­sadalom, az a társadalom, mely ké­szebb Ítélni, mint a bajban levőnek hóna alá nyúlni. De vannak e szép berendezésnek más áldozatai is. A statisztika számol be róla. hogy né­pesíti be évenkint százezerszám­ra, apró sírkeresztekkel, a temető­ket .... . Nagy szó az tehát, mikor az uj orosz állam kimondja, hogy nem reflektál azokra a gyermekekre, ki­ket nem várnak örömmel. Törvénye nemcsak a kényszert szünteti meg, hanem hóna alá nyúl és segélyére jön annak a nőnek, aki úgy érzi, hogy bajban van. Hisz a nőre már a természet is külön súlyos terhet ró, méltányos, ha ezért a köz külön se­gítségben részesíti. A nő egészségére ennek két irány­ban is lesz üdvös hatása. Először is meg lesz kímélve egy csomó bajtól, mely a törvény kényszere alatt, mint fentebb rámutattunk, egészsé­gét, sőt életét fenyegeti. Ezenkívül azonban évezredes bilincsekből való felszabadulást jelent számára ez ujitás, mely egész uj fejlődési lehe­tőségeket nyit meg előtte. Az el­nyomás és szolgaság, mint népek­nek elsatnyulására vezet, ugyanily hatással van a női nemre is és a mai nemzedék nője már valóban, egyre nehezebben bir megfelelni az anyai hivatás körülményeinek; igen sok már egy-két gyermek után megrok­kan. Megfordítva, mint a szabadság, a népek felvirágzását inditja meg, ugyanily hatása lesz a felszabadu­lásnak a nőre is. A jövő nője egész­ségesebb, tehát szebb és erősebb is lesz s a nőgyógyászoknak már ke­vesebb dolgot ad. Azonkívül keve sebb apró sírkereszttel fogja bené p esi terű a temetőket, ellenben meg mutatja, hogy az uj nemzedéknek is fontosabb a minősége, mint a száma. A hisztéria Irta : dr. Műnk Arthur orvos (Subotica) A népszerű tudományos írásoknál | sitáseal megállapíthatjuk', hogy a sokkal, de sokkal halasabbak az ’ hisztéria inkább a nők, a ncuraszté­ugynevezett »tudományos felolvasá­sok«. A pápaszemes, nagyképii tu­dós professzor rendszerint ezekkel a szavakkal kezdi felolvasását vagy szabad előadását: — Tisztelt hölgyeim és uraim! E behízelgő megszólítást azután gépiesen megismétli minden harma­dik bekezdésnél, néha erélyesen, hangosan, olykor meg lágyan, itt-ott meg olvadékony, úgy lehet könyör­gő hangon. Egyik német professzort, aiki a telepátia tudományos elméletét ma­gyarázta, meginterjúvoltam, hogy mire jó az a sok hölgyeim és uraimozás? Azt felelte: — A dolog nagyon egyszerű. Ha észreveszem, hogy a hallgatóság fá­radt. álmos, fegyelmezetlen, akkor ezzel a megszólítással ébresztem fel őket . » . A nyájas olvasó ezekután belát­hatja, hogy a felolvasónak óriási elő­nye Van a »tudományos cikkíró« fölött és éppen ezen az alapon kér­ni fogjuk a türelmes olvasót, hogy az unalmas részleteknél tartson szü­netet. az egyes szakaszok közé pe­dig gondolja oda a professzor éb­resztőjét: — Tisztelt hölgyeim és uraim! Azt hiszem senki se vonhatja két­ségbe, hogy az orvostudományok népszerűsítése körül jelentős szenep jutott a napilapoknak. Valamikor, nem is olyan régen — talán álsze méremből — száműzték a napilapok­ból az ismeretterjesztő népszerű szanatórium orvosi cikkeket, mint amiknek olva­sása »megmételyezi a serdülő ifjú­ság lelkét«. Ma már ezen a felfogá­son túl vagyunk. Ma tudjuk, hogy például a tüdővész és járványos be­tegségek elleni küzdelemben a napi­lapok publicitásának óriási szerep jutott. Az újságok hasábjainak ezen­felül — kellően nem méltatott — hihetetlen szuggesztiv ereje van. A tömegszuggesztió iskolapéldája a sajtó, amely a legelrejtetteb agysej­tekhez is eljut és ólombetüs, hipno­tikus ereje a távolsággal egyenes arányban nagyobbodik. A hisztéria fogalmának, lényegé­nek napilapban való ismertetése majdnem olyan fontos, mint a fertő­ző betegségek kóroktana, hisz a hisztéria is — »ragályos betegség«. Nincs szándékunkban a hisztéria száraz definícióját adni, minthogy az se lehet céiunk, hogy a napi mun­kában eltörődött, gondterhes olva­sót, szépen egymás mellé rakott ér­telmetlen mondatokkal, tudományos frázisokkal elaltassunk. Az átöröklődő idegbajok leggyak­rabban előforduló formái a hisztéria és a neureszténia. Egy kis általáno­nia pedig a férfiak betegsége; bár a hisztériás férfi, vagy neuraszténiás nő se tartozik a ritkaságok közé. Az is előfordul, hogy e két rokon idegbetegség egyszerre lép fel nő­nél és férfinél. A hisztériának az agy szervi meg­betegedéséhez semmi köze sincs, olyan betegség ez, amely csak utá­nozza a súlyos szervi megbetegedé­seket. A hisztéria épugy örökölhető betegség, mint pékiául a vérbaj, de míg az utóbbinál a helyes gyógy­kezeléssel érjük el, hogy a vérbaj az utódokban láthatatlan maradjon, ad­dig a hisztériánál a helyes gyer­meknevelésnek jut nagy szert®. Neuraszténiás vagy hisztériás szülők házassága rendszerint meg­bosszulja magát az utódokon. Anyá­tól a leány, apától a fiú örökli az »ideges természetet«; e szabály alól kivételt csak akkor látunk, ha pl. a hisztériás anya idcgrendszerbeli de­fektusát az apa kivételesen jó, vas­idegrendszere egészíti ki. Terhelt gyerekeken, különösen a kis lányokon, már 3—5 éves korá­ban jelentkeznek a hisztériára valló jelenségek. A gyerek rendszerint feltűnő intelligens, fogékony, szereti a nagyok társaságát, fantasztikus meséket talál ki ás igyekszik min­denki figyelmét magára vonni. Már egész kicsi korban feltűnő a gyerek '»nagyokat utánzó«. »színészi« ké­pessége. Ugyancsak feltűnő ezeknél a gyerekeknél korai szexuális érzék kifejlődése. A szülők csak nem is sejtik, hogy a gyerek már érez és hogy bizonytalan ösztönök nyugta­lanít] ák. A gyerek sokat álmodik, nyugtalanul, ébren alszik, felcsigá' zott fantáziája éjjel még fokozottab­ban müködilö Az csali természetes, hogy az elkényeztető, becézgető, örökösen nyalakodó, puha nevelés csak melegágya a lappangva fejlő' dő hisztériának, amely később csak adott alkalomra vár, hogy kitörhes­sen. A serdülő ifjúkor hisztériájának fő jellemvonásai: az utánzás, az örö kös, mindentől való félelem, a feltű­nési vágy és a szenzációk hajhá­­szása. A hisztériás utánzás érdekes példáját láttuk egy fiatal, 16 éves diáknál, akinek egyik osztálytársa azzal dicsekedett el, hogy ő már fiemibeteg. A hisztériás fin ezekután hónapokig kéjes reszketéssel hitette el önmagával, hogy ö is nemibeteg és a többszörös, megnyugtató orvosi vélemény után s.e akarta elismerni, hogy egészséges. A kellően fel nem világosított fia­tal lányok hisztériájának kiváltó oka' legtöbbször a házasság, a férj­­hez-menástől való ostoba rettegés, máskor egv nem várt haláleset, vo­natösszeütközés stb. stb. A hisztériás megbetegedések tü­neti skálája minden fantáziát felül­múl: utánozhatja az összes ismert szervi megbetegedéseket. Legközön­ségesebb megjelenési formája az epilepsziás görcsöket utánozó gör­csös roham. A hisztériás roham kiváltására mindig szükséges valamelyes, ki­­sebb-nagyobb ok. A »felizgatott« tbeteig óvatosan, észrevétlenül, jól előre elhelyezkedik egy kényelmes fekvőhelyen, majd rövidesen velőt­­rázó sikoltás közben megkezdődül a görcsös roham. Minél többen szor­goskodnak a beteg körül, annál he­vesebb, minél kevesebb »aggódó« szemlélő állja körül a beteget, annál gyorsabb a roham lefolyása. Sok­szor sikerül a rohamot megszüntet­ni, ha a beteget magára hagyjuk és egy neki kedves ajándékot hozunk kilátásba. Orvos a rohamot bizo­nyos érzékeny pontokra gyakorolt nyomással újból kiválthatja. Mig az epilepsziás beteg (nálunk szív­bajosnak hívják) a roham után óráiéig önkívületi állapotban fekszik, addig a hisztériás a roham után rög­tön felkel, tükör előtt szépen meg­igazítja zilált haját, rendbehozza öl­tözékét és mintha mi sem történt volna, megy a dolga után. A hisztériás-bénulások se tartoz­nak a ritkaságok közé. A beteg egyik végtagját nem tudja meg­mozdítani, fekszik hónapokig, akar csak egy szélütött, amig kellő szug­gesztiv kezeléssel ki nem gyógyít­ják. Érdekes, hogy pl. egy jobboldali bénulás könnyűszerrel átszuggerál­­ható a baloldalra, anélkül, hogy ezen a beteg különösebb módon megüt­köznék. Máskor a beteg egyes ízü­leteit tartja mereven. Ezek az Ízüle­tek persze narkózis alatt szabadon mozgathatók. Az egyik beteg golyót érez a nyeldeklője alatt, amely fel és alá szaladgál és lehetetlenné te­szi az evést, vagy fojtogatja őt, a másik beteg meg félrecsavairja a fe­jét és a família siránkozó könyör­géseire se tudja visszafordítani. Közismert jelenségek a hisztériás, szűnni nem akaró csuklás, tüsszen­tés. köhögési. Egyik-másik hisztérikus beképze­li, hogy szálka vagy tü van vala­melyik testrészében, bogár a fülében van éppen a gyomrában és csak az orvos színlelt vagy végigjátszott »operációja« után nyugszik meg végre, de csak akkor, ha a saját szemeivel látja az »eltávolított« ide­gen testet A ritkább jelenségek közé tarto­zik a hisztériás vakságamikor a beteg egy vagy két szemére nem lát és a szemtükrözés megállapítja, hogy a szemeknek semmi bajuk sincs. A mindennapos megnyilvánulások közé sorolhatjuk a hisztériás siró- és nevetőgörcsöt is. Rendszerint ün­nepélyes, komoly alkalmakkor (te­metéskor) lepi meg a beteget a ne­vetőgörcs és kedélyes estéken, jó­kedvű, vidám társaságban fakad görcsös, szűnni nem akaró sirásra, amely csak orvosi beavatkozásra szűnik meg. Néha meg ugyanez a ibeteg nyelési nehézségekkel küzd, olyannyira, hogy csontvázzá fogy le, máskor meg egy ártatlannak lát­szó influenza után elveszti beszélő­képességét és egy árva hangot se lehet belőle kivenni. Jendrassik professzor, a vilálghirü ideggyó­gyász, több olyan hisztériás, fiatal lánybeteget észlelt, akik a terhessé­get utánozták. Szuggesztiv beavat­kozásra ezek a szemmel látható tü­netek is visszafejlődtek. Feltűnő jelenség a hisztériásoknál, hogy rendszerint sokat hazudnak. Sokszor a legkisebb eseményből is szenzációkat csinálnak, élénk fantá­ziával kiszínezik a mesét, ami min­dig velük történt meg. Néha abban kéjeleg, hogy ő »beteg«. Parádés, feldíszített ágyba fekszik, feltűnő, keveset viselt hálóköntösében, eset­leg főkötőjében, várja a sietve elő-

Next

/
Thumbnails
Contents