Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-25 / 348. szám

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

1923 december 25.

t-24. ofdal

■királyhoz, &dsz vagyok-e neki is ^mindezt elmondani és bizonyitékok"kcl megerősíteni. Természetesen gyomban kijelentettem, hogy erre ikész lennék, ha a király Jogadni I akarna.

í- Ezek után felkért, hogy foglaljam ■mindazt össze, amit sérelmeinként ■ a Tirály elé terjeszthet, ha kormány- Salákitásra felszólítást kap. Erre én I rögtön íróasztalhoz ültem és a j. szerb nép összes sérelmeit írás*

1; ba foglaltam, melyet gróf Karolyinak átadtam.

j További beszélgetésünk során jlázon a véleményemnek adtam kiieí'jezést, hogy szükségesnek tartanám ÍMy fontos és sorsdöntő kérdésben a Is^exb-horvát koalíciónak a tárgyalásokba való bevonását mert meg Keltám győződve — ismerve a szerb jíadikáüspárt psichologiáját — hogy i egymaga nem íog vállalkozni ily [aitfgy horderejű politikai átalakulás Hriiegíormálására á” szerb-horvát koalíció hozzájárulása és beleegyezése liléikül.

; Ezt gróf Káro;yi maga is terméjlszetes-ndc tartotta és megígérte, hogy a szerb-horvát koalíció vezető .'embereivel tárgyalni fog ebben a ^kérdésben. Tudomásom szerint I ‘azonnal sürgönyzöít dr. Medakovič j (Bogdán, a Tiorvát sabor akkori el[ nőkéhez és báró Nikolic-Po drnszky '^Iadiiijírnak, hogy keressék azonnal ! íel Károlyit és úgy tudom dr. MedaiÉovic elnök tárgyalt is Károlyival, Ide hogy milyen irányban, nem luxiam, mivel ezen tárgyalások csak 2—3 . nappal későbben folytak le, telikor nekem haza kellett utaznom.

— Károlyi Mihály könyvében írja, hogy önnek miniszterséget is felaján;' lőtt?

— Igaz, hogy gróf Károlyi egy ^nemzetiségi minisztérium felállítását Ivette tervbe és megkérdezte, vállal•hám-e a nemzetiségi miniszteri tárcát, de én azt elhárítottam magam¥ól és arra az esetre, ha megállapodás jönne létre, dr. Latlosevics János hkkori kúriai tanácselnököt ajánlótfeni.

— Károlyi föderativ alapon akart kormányt alakítani?

— Téves felfogás ez, hogy Károlyi föderativ kormányra gondolt, ^semmiféle föderációt nem emUtett,

sőt ellenkezőleg kifejezetten {Hangsúlyozta, hogy Magyarország integritását minden körülmények között bármilyen áron fenn akarja tartani.

J *t! Tárgyalt-e öu a radikálisyárí vezető tagjaival?

— Hazaérkezésem után Tomié Üásának elrcferáltam a Károlyival

való beszélgetésemet és Tomié helybenhagyta Károlyinak tett nyitatkozatomat, azokat megfelelőnek találta, ö maga azon volt, hogy a radikátíspárt volt vezérlő-bizottságát egybehívja, de a bekövetkezett is igen gyors menetben fejlődő ese, inények tárgytalanná tették az ez "irányú további intézkedéseket, amelyek már azért is tárgytalanná váltak mert Károlyi-kormány alakítását Wekerle és társai meghiúsították.

— Hazaérkezéseim után másnap Súlyosan megbetegedtem és a további fejleményekben részem nem Volt, mert több mint három hónapig télét és halál között lebegtem.

Kardos lseire đr,

Húlepte orosz mezőkön .

, Irta; Csskey István, a dorparti egyetem tanára

Dorpat (Észtország) 1923 dec.

Berlinen át utaztam Dorpatba, az észtek Heidelbergájájba, hogy elfoglaljam ősi egyetemükön; amelynek feléjét még Gusztáv Adolf svéd király 16o2-b.cn »Academia Qustaviana« névvel alapította, jogi tanszékemet. A boriin—rigai gyorsvonat Königsbergnél elsuhan a Keleti-tenger \partján s aztán lekanyarodik a litván határnak. A kerekek kattogásával hajtogatom magamban az elrojjiiano állomások neveit, amelyeket fmég a német nagyvezérkar első kelleti harctéri jelentéseiből ismerek. \ Insterburg, Gumbinnen, Stallupönen, Eydtkuhnen, Virbalis, amely már litván terület . . . Diplomáciai utle\ velem folytán a moszkvai angol fő] konzult, a revali oseh konzult (aki jmár pontosan van informálva észt! országi kirtdietésemrő!) és engernet I külön a legnagyobb udvariassággá] I kezeljek. Böröndipimet egész utón sehol nem nyittatják fel, kivéve a I cselieket Komáromban, akik elko- I hozzák magyar újságjaimat. í Délután fél hattól másnap este fél fűzig futja meg asz utat Berlintől Ri- Igáig, a félmilliós, világvárosias lett fővárosig, a gyorsvonat. Ezt a vonalat a németek építették ;a háborúban is igy az egész vidéknek egyetlen I európai nyomtávú vasútja. Rigában f »tár a széles nyomtávu orosz vasútit ra szdüok át. Amint vonatom végig-1 hasítja a rosszul müveit kietlen síkságot. amely csak az érdekes földerőditményeirol hires litván. fővárosnál, Kovnón.ál, válik némileg pittoreszkké, egymást űzik lelkemben a tolongó hangülaiütépek. Az elhagyott, tető nélkül égnek meredő kelj ményii faházak a nagy keleti offen|ziva emlékét keltik föl bennem. A ‘fenyves parkok zöld tengeréből ki* íkikukkantó főúri kastélyok visszája zsongják a régi kedves orosz oivasji Hiányaimat a hófödte mezőkön csifriingelő szánakról, a hermeiinbun.I dákba bujtatott nagyhercegnőkről, a spétervári arisztokrata szalonok parii keltáiról, a példátlan udvari irataik akii tó!, a Rasputinokrói, a szibériai ; kényszermunkára estéitekről, Tol- I sztoj muzsikjairól és ki tudná még j. összeszedni, mi minden exotfkumí ról, amit Oroszországról formáit I magának a leikében az ernber, ai:;el|kül, hogy a valóságban látta volna. § Vakarni különös érzés borzongott fel I bennem, amikor az jutott eszembe, $ hogy Dorpatban negyven kitörné terrc leszek csupán a mostani orosz 5 határtól, amely talán még tüokzatojsabb világot rejteget előttem, mint Ivóit a cári birodalom romantikája.

I Fülkémben egy elegáns orosz hölgy jutazik Berlintől fogva, beszédes kis Bánya hol velem játszik, hol meg a I százmilliárdos német bankj egycso- I mokkái, amelyekkel anyja úgy sem *tud már mit csinálni. Meséli, hogy |tiz év óta élt Berlinben, de most jj visszamegy Moszkvába, mert Néjimeíországban már elviselhetetlen az

Íélet, Oroszországban azonban rokonai hM vett értesülése szerint egyre javuló és a régi életmódhoz közeledő viszonyok vannak. Szkeptikusan hallgatom megnyerő meséjét s az ,étkezőkocsihan felhívom figyelmét a

I’ félreismerhetetlen orosz bolsevista ügynökarcokra, amelyek Berlintől fogva kisérnek bennünket.

Utazásom, óta immár három hó telt el, azóta nincsen nap, hogy ne hallanék, ne olvasnék Oroszországról és ne látnám azt a mérhetetlen agitációt. amelyet a bolsevisták az Ó9zt szabadállamban kifejtenek. Főleg érdekes azonban, hogy a két állam viszonya az elképzelhető legjobb egymáshoz. Az észtéle boldogok, hogy szabad hazájukban hiborithatatlanul élhetnek, az oroszok meg ugyancsak rá vannak utalva a mozgékony, kereskedő szellemű észtekre, akiknek fővárosuk: Reval

(észtül Tallinn) volt azelőtt Oroszország téli tengeri kikötője északon, tekintve, hogy a Finn-öböl Szentpétervárnál igen korán befagy már. Ma egyfelől Oroszország, másfelől Amerika, Anglia, Németország és Franciaország közt a tnanzdtokereskedeiem Revalon át bonyolódik le. Képzelhető, mennyi jó pénz gurul ennek fejében a kis Észtországba!

Egyszóval itt szabad a bolsevista agitáció. Képviselőik bennülnek a parlamentben, a képviselőtestületi ülésekben, de nem félnek tőlük, mert tudják, hogy agitációjuk pusztán a guruló rubel kifolyása; ezek »nemzeti bolsevikok«, akilüiek hazafiságában senki sem kételkedik. Különös érzés fogott el, amikor Révaiban megpillantottam az orosz követség épületéről messzire vöröslő szovjetlobogót. Itt már megszokták. A lapok kimerítő tudósításokat közölnek az oroszországi viszonyokról. A »Revaler Bote« cimü nagy német napilap minden keddi és pénteki számában hoz úgynevezett »Russische Beiiage«-t. amelynek elsőrangú szaktekintélyek írják cikkeit.

Az orosz helyzet

Részint ezeknek, részint pedig azoknak az elbeszéléseknek nyomán, amelyeket lépten-nyomon van alkalmam hallanom, megkísérlem azokról a kérdésekről összeállítani egy kis képet, amelyek engernet elsősorban érd elveitek az oroszországi viszonyokból. Alár most előre kell azonban bocsátanom, hogy a különböző területek és mérhetetlen távolságok miatt korántsem lehet az oroszországi szovjeturalom jelenlegi állásáról egyöntetű képet szerezni.

E cikkem megírásánál különös szerencsémre, nagy segítségemre szolgált az az interjú, amelyet éppen a napokban kaptam egy előkelő észtertől, aki a háború előtt tizenegy évig élt Szenté étervárt s éveken át egyike volt a hat választott városi tanácsosnak és egy nagy banknak az élén állott. 1918-ban hagyta ott Péter,'árt, de 1921-ben 3 ismét ott töltött fél esztendőt Most pedig néhány nappal előbb érkezett vissza kétheti tartózkodása utáni Petrogradról. Kért, hogy nevét ne' írjam ki, mert meg van róla győződve. hogy cilckem, bár magyarul jelenik meg, a nemzetközi bolsevista hálózat folytán egészen biztosan kikerül Pétervárra s neki egész csomó üzieti kellemetlensége lehetne belőle. Már pedig uj bank alapítására fáradoznak, ami most egyik legjobb üzleti vállalkozás Oroszországban. Uj bankot ugyanis valamennyi bankszerii üzletággal anynyit lehet alapítani ma Oroszországban, amermyi csak jól esik. Semmi nem áll útjában, sőt műiden eszközzel megkönnyítik. Csak __ a régi bankokról kell hallgatni. Ha ugyanis valaki azzal a kéréssel áll elő, hogy a régi banknak a működését akarja felvenni, erről hallani sem akarnak, mert ez az annak idején »szocializált« értékek megtérítésének gondolatát vethetné föl.

Egy ünnepi lakoma alkalmából az észt páriámén t elnöke (és szónoki képességei folytán egyúttal Apponyija) és az illető magas személyiség, aki az első észt kabinet egyik miniszteri tárcáját viselte, közé ültettek. Ez a megbecsülés nem nekem, hanem a testvér Magyarországnak szólt. A vacsora alatt al- I kalnwn volt mindenről tüzetesen kikérdezni.

Az utazással kezdte, amely már igen egyszerű. Az orosz vonatok teljesítmény és pontosság szempontjából békebeliek. Este hatkor indul egy gyorsvonat Révaiból és reggel ÍO-kor Pétervárt száll ki az ember a Nemzetközi Hálókocsi

Társaság sleeping cárjából. Minisztériumi útlevele lévén, még podgyászát sem vizsgálták át. A megszólítás már sehoiiseín a régi »eivtárs«, hanem mindenütt »polgár«. A vámnál történt, hogy egy asszonyság a kirótt vámtarifa miatt zúgolódott és alkudni próbált; mire az egyik fegyveres őr odalép hozzá és vaiamennyiök előtt fennhangon mondja: »Ez nem zsibvásár, hanem orosz állami vámhivatal!« A bolsevikik gyűlölete a társadalom minden rétegében általános. A legutolsó falusi muzsikig valamennyi tudja, hogy a bolsevik! kolomposok saját hatalmuk megszerzése céljából beugratták. Könnyű volt az orosz parasztság körében a marxista eszmékkel operálni. Hisz az orosz mirszervezet á földközösségen épüli fel. A kommunizmus tehát ilyenformán nem volt ellenszenves gondolat az orosz paraszt szemében.

Ma nincs konzervativebb osztály Oroszországban a haltaimon lévő bolsevik! vezéreiméi. De hisz nem más ez, mint a politikai történelem ismétlődése. A történelem teljes biztonsággal mutatja a példákat, hogy amint valamelyik radikális párt uralomra jutott, nyomban konzervatívvá vált a hatalom birtokában. Ez a rettenetes eszközökkel politikai uralomra jutott mintegy tízezer ember ma még hatalmában tartja a száxnyalcvaumiíliós orosz birodalmat. De mindjobban érzi már, hogy jobb- és haJfelől hatalmas erők kezdenek uralma ellen feltörni. Jól jegyezzük meg: báli elől is! A osekát alig tudja már a kormány fékezni és a forradalmi szervezetek egész tömege tör a husosfazekak birtokában lévők ellen, akik bizton látják már a reájuk elkövetkezendőket. Ezért az értékekkel megrakodiottak külföldre vándorlása soha nem látott mértéket öltött.

Miért forradahnasitották a bolsevikik mindenekelőtt Oroszországot? Mert tudták, hogy az orosznál jámborabb, passzívabb nép alig létezik. Megtanulták, hogy az orosz képtelen egyedül az uralkodásra; mindig kell. hogy valaki átokként a nyakán üljön. Hisz az orosz cári udvarokban sohasem vérbeli oroszok vitték a kormányzatot, hanem mindig idegenek. Uralkodtak az oroszon normannok, svédek, tatárok, balti németek, most jöttek a bolsevikik, akik Oroszországban idegen faj. De úgy látszik, ezek azt is megtanulták, hogy valamennyi idegen uralomnak egy lett a sorsa. Az orosz jegesmedve végre is rázintott egyet magán és lerázta az élősdieket

Mindenki azt kérdezi: hogyan tudja magát ez a rendszer ennyi ideig fentartani? Hát úgy, hogy csaknem teljesen visszatért a kaph talista rendszerhez, amely mégis csak bevált évszázadok során. A szocializmus nemes eszméje ennek kinövésein enyhíthet, de meg nem döntheti. Elbeszélőm szerint ma Pétervár képe teljesen a régi. Szédületes forgalom, a jármüvek feltűnően olcsóbbak, mint Európában bárhol is. Mindenütt tömérdek idegen, akik a pompás konjunktúrákat kihasználni törekednél:. Hisz gazdaságilag újra fel kell építeni a hatalmas orosz birodalmat. Ragyogó üzletek, amelyekben a világon minden kapható ékszerig és déligyümölcsig egyaránt. Vannak cikkek, amelyek feltűnően drágák; igy a ruha- és cipőneműek. Az árak azonban mindöszsze 2—3-szorosai az európai paritásnak. Az árak épugy, mint ma már mindenütt Németországban, aranyrubelben vannak megadva. Ennek a neve ma »cservonjec«. ami régente a nép nyelvén arany pénzdarabot jelentett. Érmek, a napi kurzusa szerint alakulnak az árak rubelben. A cservonjec árfolyama megjelenik az állomások pénztárain és ezt multiplikálják. Ma egy cservonjec tizenegyezer 1923-mas szovjetoubel; egy 1923-mas szovje.trubel