Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-25 / 348. szám
1923 december 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 25. oldal pedig egyenlő egymillió régi szovietrubellel, vagyis a hat nullát elhagyták. Ma már ezekből a régi rubelekből alig látni forgalomban. Egy cser vonj ec majdnem egy angol fonttal egyenlő. Egy angol font ugyanis 10.400, egy dollár pedig 2.390 uj szovjetrubel. Az utcákon példás rend van. A rendőrségnek a személyzete úgyszólván ar fégi, csak az uniformisukon van valami vörös sallang. Ezek a legnagyobb udvariassággal igazítják útba az idegent. A hotelekben óriási az idegenforgalom. Minden a régi. Az éttermekben, ami szemszájnak ingere, kapható. 20%-os alkoholig korlátlan mértékben mindennemű italt kiszolgálnak. A bankokban épp úgy. mint nálunk, igen alacsony (4—6 %) a kamatláb. Azonban a magánforgalomban az 50%-ot is meghaladja. A banküzletek gombamódra szaporodnak. 1921-ben még egy bank sem volt. Ma Pétervárt 27 hitelintézet, 4 kölcsönös önsegélyző és néhány kommunális (városi, községi stb.) pénzintézet működik, nem szólva az állami bankról és annak alágairól. A szocialisztikus berendezkedés ma már csali abban nyilvánul, hogy csak egy-kétszobás lakások vannak, amelyeknek bérei a lakók szerint különbözők. A gyártulajdonos (a burzsuj) ötezer rubelt fizet, a tisztviselő ötszázat, a munkás ingyen lakik. Továbbá, hogy minden tőkejöviedelemből le kell egy meglehetős kvantumot adni az állam részére. A népművelés, muzeum- és könyvtárügy kétségkívül jobban áll, mint! a cári uralom idején. A tudomány j és az egyetemek azonban ma még | mankón járnak. Azt kérdi Trockij a moszkvai »Pravda« két számában folytatásban megjelent nagy cikké-' ben: »Lesz egyszerűen a prcletárságnak elég ideje, hogy proletárkul-« túrát teremtsen?« A rabszolgatar- j tók. hűbéresek és bourgoikkal \ szemben a proletárság diktatúráját csak rövid átmeneti korszaknak gondolja. Szerinte az átmenet a;: szocializmusra, vagyis a mai szociá- < lis forradalom nem hónapokig, ha-5 nem évtizedekig fog tartani. De j semmiesetre sem évszázadokig, mint, a bourgeoisia. vagy évezredekig, j mint a rabszolgatartók uralma. »Re-1 méihetőleg fájdalom, nélküli átmenet- \ tel az erőszak nélküli kkomumzmus- j ba« fog előállani a szocialisztikus j társadalom. Ezt a korszakot, \ »amelyben nem kell m,ajd az egyes-1 nek a napi kenyérért küzdenie,? amelyben az egoizmus csak a jóra ? fog irányulni, a kultúra pedig sóhaj el nem ért magasságba fog felszök-í ni«, a legdusabb színekkel festi. Mint a világnak minden hatalmi zsarnoka, ő s az örökbéke ideálja felé törekvést ecesetdi. A másik ok, hogy miért tudja oly sokáig tartani magát Leninek uralma, abban keresendő, hogy ügyesen} nemzeti irányba engedik terelni. In-! formálóm a közigazgatás egyes hivatalaiban, amelyek most természetesen más neveket viselnek, ugyan-1 azokat a tisztviselőket találta, mint \ régente a cári uralom idején. Ezek | azt mondották, hogy aki dolgozni \ akar, az nyugodtan visszatérhet Oroszországba. »Végül is mi leszünk, Oroszország gazdái—mondották—, ? mi, akik az országban a rögön ki-1 tartottunk és miint oroszok végig ■ harcoltunk. Oroszországot az igazi i oroszoknak, az orosz államgondolat j viselőinek!« Ez a jelszó. E. hogy úgy mondjam, nemzeti bolsevista irányzatnak, többféle ár- j nyalata van. Az egyik az ugyneve-í zeit »Skytha-mozgalom«. A skythák; épugy, mint Dosztojevszki, egyedül, Oroszországot tartják a regenerá-? dóra képesnek. Szerintük a »meg-j romlott nyugat«-ot megemésztette a* burzsoázia mérge. Csali a szocializ- \ hius hozhatja a megmentést. Baku-; iriunal együtt bíznak ebben és a <• komm írnok szabad egyesülésében mint ideálban, amelyet Oroszország hivatott misztikus módon végrehajtani. A másik irányzat a fehérekből indult ki. Usztrjalov professzor már 1920 elején hangoztatta, hogy az ország a pártok föiött áll. Akármelyik párt is uralja, az marad, ami volt. Ezért vissza Oroszországba hazafias együttmunkálkodásra a szov j etkorm ánnyal! A harmadik markáns nemzeti irányzat az úgynevezett euráziai. Ezt a megjelölést Lamanszki orosz geográfus hozta javaslatba. E felfogás szerint a régi világ nem két, hanem három részre oszlik, amelyek harmadika Eurázia (Európa és Ázsia) azonos Oroszországgal. Ezek Oroszországot különös kulturvilágnak tekintik, amely az európai és a kínai-indiai közt létezik, anélkül, hogy akár az egyikhez, akár a másikhoz tartoznék egészen. Nagy lökést adott ennek az irányzatnak Trubeckoi herceg (a moszkvai egyetem hires rektorának a fia) 1920-ba,ti Szófiában megjelent könyve: »Európa és az emberiség«, amely azt akarja bebizonyítani, hogy a katonai vagy merkantil jellegű romano-germán civilizáció csak helyi jelentőségű és Oroszországnak a hivatása, hogy az európai népeket annak káros befolyása alól felszabadítsa. Mint ezekből a teljességre számot éppen nem tartó vázlatokból is kitűnik, a kérdés kezd Oroszországban a bolsevizmus problémájából kinőni és voltaképen orosz, még helyesebben pánszláv kérdéssé válik, amelynek megoldása a szociális világproblémával összeeshetik és annál bónyoultabb alakot ölthet. Az események itteni szemlélői nem győznek elég nyomatékosan figyelmeztetni hogy az itt az ideje, a bolsevizmus leple alatt forrongó kérdést más szemmel tekinteni, mint azt az utóbbi évek során megszoktuk, ha nem akarunk terhes következményű meglepetésekben részesülni. visszautasította s megmagyarázta a 'küldöttségnek, hogy a kiállításnak nem lesz közönsége. — Az igaz takarékos háziasszony ott kezdődik, — mondotta, — hogy ■nem megy el olyan helyre, ahol ántréí kell fizetni. ! Az egyetlen luxus, amit a hercegnő megenged magának, a kávéház, itt délután kettőtől kilencig végigolvassa az összes újságokat és legalább nem kel! otthon fűtenie. A kávéházban teát iszik minden nélkül, friert az a legolcsóbb, rumot csak akkor kér hozzá, ha beteg és izzadni akar. Ilyenkor, miután belöttyentette a rumot a csészébe, vizet önt a fumos üvegcsébe, jól kiöblögeti és ezt is hozzáönti a teához. Tizenöt £v óta viseli ugyanazt a csipkés vékony, fekete mantlit, didereg benne, ■mindig náthás és köhög. Állandó náthája miatt kénytelen az asztaloktól ellopni a papírszalvétákat zsebkendőnek. Erről az öreg nőről sem íehet kitudni, hogy miért hanyagolja el ennyire magát, azt mondják, attól fél, hogy kirabolják és ezért akar Szegénynek látszani. Az egyetlen különc-specialitás, akinek sikerült a titkát véletlenül megfejtenem, nem nő, hanem egy extravagáns tullnerbachi földbirtokos. Nem olyan dekoratív jelenség, mint a nők. kevésbé feltűnő és nem olyan rikítóan ágrólszakadt. A különcökkel másképpen áll a dolog, mint a szárnyasokkal, ahol a hímek pompáznak és ragyognak. A földbirtokos például — aki alig pár árfryalatta! snasszabb külsejű egy hatgyerekes törvényszéki napidijasria!. jjcsak éppen piszkosabb — egészen szürke és jelentéktelen egyéniség lenne, ha nem tudná róla mindenki, hogy gazdag gardróbja van bécsi palotájában és hogy nyakra-főre rendeli a ruhákat, mert nagyon szeretne társadalmi állásához illő megjelenésre szert tenni. Az éppen a defektusa azonban, hogy valami érthetetlen lelki gátlásnál fogva nem tud lehetetlenül ócska, kitérdelt és könyökben tükrös zsakettjeitől megválni. rendes ruhában betegnek érzi magát. Igazi divatfj nem vesz fel ruhát újonnan, hanem előbb inasával hordiaíja egy-kéí napig. A földbirtokos ettől az előírástól csak annyiban tér el, hogy egy-két évig viselteti inasával ruháit, mielőtt magára veszi valamelyiket, a ruhák állapotából legalább is erre lehet következtetni. Egy Szilveszter-éjszakán összeismerkedtünk a bárban, részegen átült az asztalomhoz, bemutatkozott és engedeimet kért, hogy kérdezhessen valamit. Mielőtt bármit felelhettem volna, már fel is adta a kérdést: — Hogy’ hangzik paüdeio-nak az horistosa? , Egész éjszaka a görög igeragozással meg csillagászati képletekkel gyötört, kiderült róla, hogy meglepően képzett, értékes, nagytudásu ;ember, egyformán otthon van a pénzügytanban és a zeneesztétikában, egyébként orvosi diplomát is őriz vidéki kastélya valamelyik al'márium-fiókjában. Három felé a zongora tetejéről szabadelőadást ■tartott Bacon racionalizmusáról az elázott vendégeknek, akik narancshéjjal hajigálták; gallérja már lezüllött a nyakáról, kravátliját elhagyta valahol, hatalmas gégéje a nyilváfrosság szemeláttára igyekezett szétpattantam a rápántolt inget. Együtt távoztunk a lokálból, megvertünk hét pincért és egy rendőrt, azután ‘hazamenet a kocsiuton, hajnalban, baromba kapaszkodva elcsuklottá ?s eldadogta egész élete történetét, ómiből boros fővel is megmagyarázhattam magamnak különös irtózását hz uj ruhák viselésétől... * Hat éves koráig nem ismerte ezt az érzést. Édesanyja szépen járatta, 5ólfésült, rendes pubi volt és ebben 7TQ rll y »« J«» •• f w tgyeb kuloncok es tgon Irta: Diószeghy Tibor A hietzingi villanegyed hemzseg vén bárónőktől és előkelő osztrák arisztokratáktól, akik rongyosabbak a legutolsó koldusnál, direkt gusztustalanok és szánalmasak, olyanok, hogy jobb ember szégyelne velük végigmenni az utcán. Ezek között az excentrikus mágnások között sok álkülönc is akad, — tényleges •nyomorgók, a háború után lecsúszott tábornokok, elszegényedett beamter - arisztokraták — nagyobbik részük azonban egyáltalán nem vagyontalan, sőt. Dúsgazdag toprongyosok sütkéreznek az öreg templom tövében, fantasztikus figurák, igazi ritkaságok. Unikumokat találni közöttük, teljesen kiszámíthatatlan és beszámíthatatlan bolondokat, akik mindamellett nem elmeháborodottak a szó orvostani értelmében, éppen Csak nem tudják például azt meg magyarázni, hogy miért hordanak, bűnt egyik ősz grófnő, divatos és 'milliókat érő coboly-bundához ócska ■és zsíros férfikalapot. Pláne zergetollal! A gyönyörű császári park partján elterülő kávéházakban tanyáznak a legremekebb példányok, •hamar idejegyzem közülük a sovány spiritiszta bárónőt, aki olyan műkincseket dugdos hat szobás lakásában, hogy falvakat vásárolhatna az árukból. Képei pakoló-papirosba csomagolva lógnak a falon, hogy a portól 'ne szenvedjenek, ékszerei safe-ben hevernek és soha ki nem vesz egyet bnnan, bútorairól le nem kerül a huíat, de kést fogna arra, aki olyasmit merne neki tanácsolni, hogy bármit is eladjon, egy fülbevalójától bem venne búcsút. Inkább kuruzslásból él. Szellemek segítségével gyógyít és ezzel igen tisztességesen keres. Illetőleg nem is tisztességesen, csak sokat Minden szombaton megfőzi magának egész hétre előre ebédjét és vacsoráját csodálatosan bűzös füvekből, egész heti kosztja belefér egy szivarskatulyába, de abban tartja tartja hajkeféjét és fésűit as. Fapriccsen alszik és évtizedek óta nem takarított a hat szobában, ahol egyedül lakik, egy széket nem enged elmozdítani a helyéből, nem hagy egy poloskát félretenni az útból. Ez a bogara. Hetvenkét éves, de negyvennek látszik, olyan friss 'és egészséges. Azt hireszteli, hogy a szellemek fiatalítják meg, de ezt •nem kell elhinni neki. Életmódjától 'és tizenhatodik századbeli öltözködésétől eltekintve semmi rendellenességet nem tapasztalni nála. rögeszméi teljesen el vannak szigetelve, hprivátéletben egészennormáüs.Nem lehet megállapítani, hogy mi az.oka ‘különcösködésének. Heinrich, a szenilis főpincér, aki mindenkit ismer, valami szerelmi csalódásra vezeti vissza a bárónő lelki elváltozásait, ez a diagnózis azonban nem látszik elég alaposnak. Nevezeti főpincértől ered egyébként a tradersdorff-weidlingani vol uralkodó herceg feleségének élettörténete is. A dijbixkozó-termetü öreg ‘dáma, aki télen-nyáron ugyanazon a helyen ül a kávéházban a kályha mellett, nem született főrangú családbók azt lehet mondani, hogy pick auf kezdte: táncosnő volt fiatalkorában. Egyik lembergi orfeumban pillantotta meg a napvilágot jelentő deszkákat és ott szeretett bele az Öreg herceg, aki feleségül vette, majd pár év múlva előzékenyen meghalt. Hagyott özvegyére vagy busz emeletes házat, készpénzen meg értékpapírokon kívül. A kötvények egyrésze elvesztette ugyan értékét, de azért még mindig rendkívül gazdag a hercegasszony, aki lyukas borjübőr-bakkancsban lavírozok az utcákon, olyan szakadozott és elvetemült két csónakban, hogy bütykös lábujjai egytől-egyig kilátszanak belőlük. Harisnyát tudnillik nem hord. Éhes a szegény cipő, enni kér, de a fösvény öregasszony nem ad neki, koplal tatja és nem viszi el a suszterhez. Rettenetesen smucig, a pincérek beleköpnek teájába, mert egy koronát tesz le a tálcára most is, amikor háromszáz és ötszáz koronánál kezdődik a borravaló. A fizetőnek kettőt ad, ilyenkor körülnéz, hogy mások látják-e? Nem mintha szégyelné, ellenkezőleg, büszke rá, hogy ő milyen gavallér. Senkinek sincs már a városban egy és kétkoronása, még húsz és ötven koronásokat sem tartanak áz emberek, rejtély, hogy a kicegnő honnan szerzi a divatból kiment bankjegyeket. Állítólag évekre előre ellátta magát egykoronásokkal, rikkancsoktól vásárolta volna össze az aprópénzt, úgy "hogy százért szá^egyet adott. Ez azonban bem valószínű, mert sokkal takarékosabb,; hogysem rá tudta volna 'szánni magát arra, hogy ilyen horribilis ázsiót fizessen. Messze földön hires róla, hogy senki nem tud jobban spórolni nála. Amikor a baum«garteni háziasszonyok takarékossági kiállítást rendeztek annak bemutatására, hogy’ kell ócska rongyokat, kiselejtezett cserepeket, lomtárból előszedett repedt serbüket uira felhasználni a háztartásban, a vén dámát kérték fel védnöknőnek. A megtiszteltetést ridegen és udvariatlanul
