Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-25 / 348. szám
20. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 december 25 Ä magyarság oija ; irtás dr. Deák Leó A Habsburg-dinasztia uralko-f dóinak szájába adta a hagyomány | a mondást: divide it impera, mely | elvnek megvalósítása a különféle ] nemzetekből kongioineráiódott | monarchiában a rebellis magya-1 rokkal szemben vált szükségesséJ Azokkal a magyarokkal szemben,^ kik a bennük rejlő ősi fogékony-j ság, tehetség és rátermettségnél j fogva az emberi szabadságjogok \ irányában haladó népek utján aj nehézkes osztrák vezetőkkel aj lassú lépést tartani nem tudták.*; Az idők folyamán a divide, et im- í pera elve a valóságban remek! eredményt produkált. A magyar-! ság különböző pártokra szakad és i az egymással késhegyig menő; küzdelmet folytató pártok a küzdelmek hevétől elvakitva, szemj elől vesztik a közös célt és ön- * kénytelen eszközévé válnak aj fenti elvnek, tanúbizonyságot \ szolgáltatva egyben annak he-1 lyességéről is. A divide et impera elvét látjuk napjainkban uj kezekben a régi cél irányában alkalmazni, amikor megjelennek a tendenciózus rágalmak a csecsemőkorát élő jugoszláviai Magyar Párt-'ról, amidőn a párthoz törekvőket a terror minden eszközei riasztják el s a benlevőket a hatalom fényének csillogtatásával akarják elkápráztatni, egyszóval a természetszerűleg együvé tartozó tábort részekre osztani. Régi, ismert, unott kép, uj kiadásban. Régente is az volt a pártokká*- i tagozódás oka, hogy mig egye- jj sek a bennük rejlő képességeket ; a hatalom érdekében és árnyéka-j ban vélték egoista céljaik érdeké-j ben készpénzre válthatni, addig* mások csak azért tömörültek egyj másik táborba, hogy energiájukat hangzatos, hazafias frázisokba s öltöztetve, emezek támadásaiban t pocsékolják el. S ha megjelent a] politikai küzdés porondján a min-.; den mellékkörülményektől men- Ž tes, puritán idealista, ezt már rá-j galmakkal kellett ledorongolni, j hiszen elvei és iránya alkalmasak« lettek volna a differenciák meg-j szüntetésére és minden egyéni« érvényesülési vágy megfojtására. Ennek megfelelően a mai veze-| tő jugoszláv körök az üres igére-j lek mérhetetlen halmazával tör-j delnek el részeket a még amúgy is gyenge összetételű magyar egység formájából, mások a háttérben a hatalom hallgatólagos jóváhagyásával a terror minden! eszközét applikálják azok ellen, lók a kikezdett egység renoválásához adnák munkájukat és — sajnos — akadnak ismét mások, akik a bizalmat már most igye-; keznek elvonni az egység és öszszetartás jelszavával útnak indult párttól, meg mieiött annak alkalma lett volna rátermettségét és jóhiszeműségét dokumentál.i. A Vajdaság magyarságának; tehát akkor, amikor az uj állam j politikájának útjára lep, legelső-1 sorban a múltba kell visszapillan- f tást tennie s azokat a hibákat, melyek a múltban érvényesülését elzárták és romlását okozták, jj meg kell sziinietnie. Az évezredes jj múlt történelmében éppen elegen-; dő példát találhat, melyebből al-jj kalrna van levonni a konzekvenciát:! az összetartásban az ere, Észrei ell vennie a támadásokat, me-f kell hinnie, hogy amint az csszelyek a jelenben ellene és az oszszetartás ellen állandóan folyamatban vannak és ezekkel szemben életre kell keltenie inaséban a nemzetiségi öntudatot és ettől vezérelve csatlakozni a már meglevő kerethez, a vajdasági Magyar Párthoz, s ennek zászlója alatt odatörekedni, ahova erkölcsi és anyagi javai predesztinálják: a vajdasági politikai és társadalmi élet elejére. Le kell már vetkőznie apátiáját és félénkségét s nem a kritikus gyáva szemüvegén keresztül szemlélnie a/ eseményeket, hanem együtt dolgozni a már dolgozókkal s a hibákat, botlásokat saját tevékenysége és energiája hozzáadásával eliminálni. Meg kell ismernie és magáévá tartás szilárdsága a politikai súly értékmérője, épugy a széthúzás a politikai rátermettség hiányának bizonyítéka. Erős a meggyőződésem, hogy a Vajdaság magyarsága és pártja szoros összetartásban kiveti magából az eredendő hibákat, amint még erősebb hitem az is, hogy eddig is ezen szoros összetartás hiánya volt az oka annak, amiért a Magyar Párt ideális programmja az idegen nemzetiségűek nagyobb tömegét magához vonni és magába* zárni képes nem volt. Ha tehát a Vajdaság magyarsága egyáltalán ambicionál magának politikai célokat és óhajtja sorsának mint különálló nemzetiségnek javulását, úgy ezt, nézetennie az összetartást, mint min-Item szerint, csakis a létező Mádén politikai célok elér hetesének | gyár Párton keresztül és annak elengedhetetlen koefficiensét. El*odaadó támogatásával érheti el. Bolyongás a régi Torootál dzsungeljébeo 7. A trónorokífe házasodik Torontálvármegye egyik legérdekesebb alakja Harnoncourt Félix gróf volt. Neve szerint francia származású, voltaképen Ausztriából idekerült ember, azt hiszem, katonatiszti család tagja. Férfias szépség, egyéniségében sok nemzetköziség. Bátor oroszlánvadász, akivel azonban a vármegye mindenben szolidáris urai nem érintkeztek. A hideg-1 ség onnan származott, hogy Harnoncourt vakunikor kissé erőszakos módon vette el feleségül Lázár Mariannát, a hires Lázár generális leányát. A lány egyetlen gyermek volt s hozománya huszonhétezer hold föld. Ideáik hajlandóságu, szubtilis teremtés, aldt egy ilyen vasakaratu ember könnyen hódított meg. A boldogság nem tartott sokáig, a házasságból három gyermek származott, aztán meghalt az asszony. Halálos, ágyán végrendeletet készített s erröi azóta is rengeteg sokat beszéltek. Mi belőle az igaz, mi nem, — az más lapra tartozik. Bírósági aktakötegek sokat mondhatnának. Tény azonban, hogy Hamoncourtné minden vagyonát az urára hagyta, a gyermekeit kizárta az örökségből. Torontálvármegye árvaszéke perrel támadta meg a végrendeletet az ügy vitelét Jarmatzky Sándor ügyvédre bizta. Az öreg fiskális a komoly. nagystílű jogászok közül való volt, az ő fia vette el később Haverda Máriát. (Csak közben említem meg, hogy Jarmatzky bácsi hivatattsáíggal foglalkozott az irodalommal is, még pedig görög klasszikusokat fordított szerb nyelvre. Érdemes volna kutatni, hol vannak ezek a munkák? Ifjúkoromban én még hallottam az Odyssea hexametereit szerbül.) A Harnoncourt-árvák ügyét meg is nyerte. A bíróságok megsemmisítették a végrendeletet, kimondva, hogy a vagyon a gyermekeké, az apa csak haszonélvezője a nagykorúságukig. Jarmatzky munkájáról minden időben úgy beszéltek, mint jogászi remekműről, fis micsoda külön szenzáció volt akkor — harminc év előtt — a biróiíag megítélt 1 tízezer forintos ügyvédi dij! A kilencvenes évek végefelé aztán nagy események színhelye lett országszerte Harnoncourt écskai kastélya. Ferenc Ferdinand akkoriban jött meg világkörüli utjából, ahol el kellett volna felednie Chotekjj Zsófia grófnőt. Még aki nem ismeri is Wölfling Lipotnak a trónörökösről rendkívül biztos kézzel és hivatott Írókat felülmúló biztonsággal megrajzolt portréját, az is tisztában van vele, hogy erre kevés remény lehetett. A makacs, csak bizonyos irányokba működő koponya amúgy is türelmetlenkedett Ferenc József tuliiosszu uralkodása miatt s bizonyos volt, hogy akaratát etöhb-utóbb végrehajtja, bármennyire intrikál ellene a család soklányos dísze. Most, hogy hazajött, csupa kíváncsiság és misztikum környezte, találgatták, mit fog csinálni, kikkel érintkezik és csodák csodájára, azt kellett hallania mindenkinek, hogy narnoneourthoz jár rókavadászatra. Régi katona cimborák voltak még osztrák helyőrségekből, Ferenc Ferdinand pedig szenvedélyes vadász, E_ sorol: írója jelen volt számos vadászatán s láthatta, hogy példátlan biztonsággal kezeli a fegyvert, masterlövéseinek se szeri, se száma, azonban nem ebben találja a virtust, hanem a tömeggyilkolásbau.. (Micsoda szörnyű módon nyilvánult meg ez a szenvedély még a halála után is. csakhogy nem vadakat, hanem 1 embereket illetően.'!) ^ A Duna felé húzódó torontáli nádasokban, főleg az úgynevezett jj »Sózó«-ban, egyszerre nagy mechanizmussal lendült fel a rókatenyésztés, volt esztendő, amikor vagonszámra szállították a rőkakölyköket, hogy legyen mire vadásznia a fenséges vendégnek. Harnioncourtoak azonban egyszer-S re sikerült felhívnia magára a figyelmet, meglehetős zavarba hozva a vármegye urait, akik között titkos tanácsosok is voltak. Már most. habár nem érintkeznek a gróffal, sőt diszkréten tüntettek mindenkor ellene, bajos tudomásul nem venni, hogy a trón várományosa ía megye teriüetén tartózkodik, ügy esett aztán, hogy a vadászat idején véletlenül mindig külföldön tartózkodtak, akadályoztatva a megjelenésben. Ferenc Ferdinándot csak a hivatalos vármegye rogiadta s a vadászaton az alispán, meg a járási főszolgabíró adta a köss őröket. Kíméletlen sajtótámadásnak is volt a gróf kitéve, egy pancsovai újság erősen, kifogásolta, hogy a trónörökös vele barátkozik. Az ügy párbajjal végződött. Egyébként Ferenc Ferdinánd látogatásai nem hagytak sok nyomot maguk után. Annyi bizonyos, hogy az écskai országutat, amelyen áthajtottak a nagybecskereki vasúti állomásról, sürgősen rendbehozták. Azonkívül a Sajovicz szabócég csinált a trónörökösnek néhány briesesz-nadrágof, amiket hamarosan túlszárnyalt a 29-esek hires katonaszabója, Dékány bácsi. Nálánál tökéletesebb vadásznadrágokat senki sem tudott szabni. Ezeket na-, pokig bámulta a közönség valamelyik kirakatban. Ferenc Ferdinánd rendszerint megérkezett, meglőtte a maga masszáját, aztán hazautazott. Közben egyre többet foglalkozott a sajtó a házassági tervével, általában a személyével, azokból a hire&ztelésekből soha semmit meg nem cáfoltak. Egyszer aztán valami különös dolog történt, amit soha nem lehetett tisztázni. Talán 1898-ban volt, hogy ismét vadászatra érkezett Harnoncourthoz, de nem Becskereken át. A mindenképen kellemetlen és kényelmetlen zsombolyai keskenyvágányut vette igénybe •— ami kerülő ut — és Zsigmondfalván szállt le a vonatról. Nagy podgyásza sose volt, annyi mindenesetre, amennyivel egy nagyi ur utazik.Ezuttal azonban valóságos koffer-óriások jöttek vele és egy fátyolos hölgy. A hivatalos fogadtatás elmaradt, zárkózottatok lett a helyzet, mint bármikor, idegen sem a vasútállomás, sem az écskai kastély közelébe nem juthatott. Écskára azonkívül meghatározott napon várták Dessewffy Sándor csanádegyházmegyei püspök meg-* érkezését Ez alkalommal kisebb keretekben mozgott a vadászat, korán véget ért, Ferenc Ferdinánd ideje javarészéi a kastélyban töltötte, ahonnan kávéskanalankint szivárogtak ki a1 hírek. A fátyolos hölgyről lehetetlenség volt felvilágosítást szerezni, azt megérkezése után senki se látta, már hogy olyan valaki, aki mondhatna közelebbit is róla. Éllenben általános volt a hír, hogy Ferenc Ferdinánd itt akar megesküdni Chotek Zsófiával. Szenzáció mindenképen, hát még egy fiatal újságírónak, aki kutat, szimatol, összeadja a tényezőket, este kilenc órakor végre megragadja a telefonkagylót és tudósítást küld a dolgokról az »Egyetértésinek. Az eJső eredmény az volt, hogy másnap délelőtt vagy nyolc táviratot kaptam, a budapesti nagy napilapok küldték: — Trónörökös házasságáról kimerítő tudósítást sürgőnyileg. Délre Écskán is fel volt fordulva minden. Egyik sürgöny a másik után érkezett, rnig végre Harnoncourt előfogta ReUter Oszkár, itagybecskereki rendőrkapitányt, aki állandóan a kísérethez tartozott: — Arra kérném, szíveskedjék ma este kifáradod a nagybecskereki vasúti állomásra. Zárt fogatot, természetesen, a rendelkezésére bocsátók. Egy Icaion a tiszt fog érkezni, ráismer a szolgálati díszéről, fogadja azt és kísérje ki ide hozzánk. A kocsi bakján én is helyet foglaltam, Reitter nem tudta megtagadni ártatlan kérésemet. A liszt meg ís érkezett, kiment ficskára és átadott Ferenc Ferdinándnak egy levelet. Megvárta a választ, kocsira ült, reggel hatkor visszautazott Budapest felé Bécsnek. Reittert, aki a városba ldsérte, megkérték, hogy adjon fel korán reggel egy táviratot Dessewffy püspöknek. (Éjszakai szolgálat nem volt a postán.) Ebben megköszönik a tervezett látogatását s arra kérik, hogy ne jöjjön. Ferenc Ferdinánd másnap maga is elutazott ugyanazon az utón, amelyiken jött, a vasúthoz vezető utat, meg az állomást ismét túlzott óvatossággal elzárták, a fátyolos nő arca láthatatlan maradt, — aztán megjelent egy cáfolat, hogy az egész házassági terv csak mese. Naiv kombináció a püspök szerepeltetése is. Annyi igaz csak belőle, hogy csakugyan meg akart jelenni Écskán, mert illendő, hogy ő mondjon misét, mikor a írón várományosa
