Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-25 / 348. szám
1Q23 december 25. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ti.' oldal. úszni se tud. Hancuroz a vízben a kutyával! Csak a jó Isten őrizte... — Pedig holnap is kimegyünk a Sajóra. Ügy-e kuíyukáni, fogsz vigyázni a gazdikádra? — Még hogy a Sajóra! Dehogy is engedlek; Nem mégy ki. értetted? Hiszen úgyis majd megörülök, hogyha nem vagy mellettem. Ugy-e Virányikám, — borult a fiú nyakába — nem fürdői többet folyóvízben. Egyáltalán, nélkülem nem mégy sehová? Ha egy picikét szeretsz. Drágám! Cieuka! Ugy-e nem? Én úgy félek... — Ha félsz — ravaszkodott Virányi — neked nem kell kijönnöd.; Én nem félek. — Látod — pattan fel furia-arccal a nő — ez! Ez a te undok ön- i zésed, amivel tönkreteszei. Hát csak eredj. Tedd kockára az életedet. De a kor én most mindgyárt kiugróm az; ablakon. Virányi az ablakra sandított. Földszint volt s a virágos kert puha gyepére nyílt. De jobbnak látta lenyelni a kínálkozó malidat, mert Borissal most nem lehetett tréfálni. — Ezt a dögöt pedig ne lássam itt többet. Mars ki te ronda, te istenverése 1 A kutya behúzott farkkal sompolygott ki a sepriinyéicsapások elől. Ahogy az ajtóból bus szemét rávetette a gazdájára, abban a női hisztéria szánakozó megvetése borongott. Virányi már tudta, mi következik. A rendes szcéna. Az asszony sirógörcsökben feíreng az ágyon, ő oda megy, csitigatja, az asszony előbb cltaszitja. azután lassanként enged s a vége... na! Most csak azért nem folyt le a jelenet a szokott szabályos módon, mert jött a varrónő s a mindennél fontosabb ruhapróba kötötte le Boris figyelmét. Virányi fogta a kalapját és elment hazulról. Néróért füttyentenie sem kellett. Alig ment fiz lépést, a kutya előkerült valahonnét és hűvös orrát gyöngéd morgással dörgölte a gazdája combjához. Virányi megveregette a derék állat fejét. Néró azontúl mellette Sóholt. figyelmesen megszagolva minden harmadik-negyedik akácfa j tövét. A kutyatartás volt úgyszólván az; egyetlen passzió, amit Boris tirannizmusa alatt meg mert engedni magának. Nyolc hónapja éltek együtt, ‘ de ez az idő ép elegendő volt, hogyj az öregedő színésznő a férfiúi önér- j zetnek utolsó szikráját is elnyomja a fiatal muzsikusban. Ha nagyritkán egyedül volt Néróval — mert az asszony éjjel-nappal minden lépését vigyázta és lehetőleg egy percre le nem szakadt róla ;— ilyenkor néha titokban lázadozott a szerelmi iga ellen. — Bizony kutyukám, meg vagyunk mi áldva. Hát kellett nekünk : asszony? kellett nekünk színészet? Sóhajtva gondolt vissza zeneakadémista korára. amikor Néróval I kedvére csatangolhatott a budai, meg a pilisi hegyek közt, senkise ellenőrizte járását-kelését. szabad volt mint a madár. Aztán hogy-hogy nem, összeakadt ezzel a derék, sárgahaju színésznővel, aki félig gyerekes, félig anyás mosolyával megbabonázta és elcsalta vidékre karmesterkedni. Akkor kiruccanásnak, könnyű kalandnak vette a dolgot, de az asszony csodálatosképpen úgy tudta rendezni, hogy a futó viszonyból már-már végleges megszokottságu együttélés alakult ki. Utóbbi időben már gyakran megesett, hogy házastársakként emlegették őket s ez ellen Boris egyszer sem tiltakozott. Pedig volt egy törvényes férje, valami züllött baritonista, de az már régóta más társula-. toknál pályázott. — Mi lesz velem! — morfohdiro-l zott Virányi. — Elzüllök vidéken, el- j felejtek mindent. Vissza kellenemen-' j ni a Zeneakadémiára. De Boris nem I ereszt. Persze, mert ő nem kap szerződést Pesten. Hiszen olyan hamisan énekel, hogy kin hallgatni. Rémes, mit kell kínlódni ezzel a ripacs népséggel. Hová sülyedtem! Itt \ már zenekar sincs. Operetteket kísérni zongorán — pfuj! ■ Egy félig kidőlt lámpaoszlopról az ] aznapi szir.lap rikítót feléje esetlen I betűivel. Felcsuthi Boriska k. a. jutalomjátéka Hoffmantí meséi. Megállt és a baját tépte. — Jézus Isten, mf lesz itt ma megint. Neked jó, te büdös, — mor; dúlt rá a kutyára — te átalszod. I Elmosolyodott. Volt egy titka, I amiről senki sem tudott a színház{ nál és Isten ments, hogy Boris megfejtette volna! Pár nap azt csinálta, [hogy Nérót előadás előtt becsem- Ipészte a zenekarba. Az okos kutya ; lefeküdt a zongora alá és moccanás [nélkül aludt egész este. Előadás után észrevétlenül kisunnyitott valame- i I lyik vészkijáraton. Virányinak, ha ; nagyon szenvedett a színpadon vég-; bemenő kornyikálástól, vigaszta-: lásul szolgált néha lenyúlni és meg-; vakarni Néró fiiletövét, amiért az: hálából mindig nyalt egyet a kezén, j Egy órai séta után hazament. Bo- j ris ábrándos hangulatban fogadta.! Kék borítékot húzott elő a kebléből ; roppant titokzatosan. — Az imént hozta a postás. Szabó iria. az ügyvédem. Munkácsról. Jól áll a válóperem. — Micsoda? Te elválsz az uradtól?--»Hát persze, csak nem fogunk öröKké igy élni. bagóhiten? Remélem te is örülsz? — Ó hogyne! Szegény fiú majd elájult a nagy örömtől. Ez az aszony képes valódi férjet csinálni belőle. Ez a vég! A halál! Menekülni1! Menekülni. Egész nap kába volt az ijedségtől. Szabadulási terveken gondolkozott, de semmi okos nem jutott az eszé-Láttam ma egy képet, amelyet sehpgysem tudok elfeledni. Fekete háttérből fehér alakok emelkednek ki: elől egy aggastyán, mögötte nők, férfiak, leghátul gyerekek. Megfogják egymás kezét s mennek, mennek az aggastyán után, aki egy kapu előtt áll s Iába már a küszöböt éri. azt hiszem, a kapuban itt a halál kapujára gondolt a festő s az egymásba fogódzó emberekben az élő életet akarta elénk állítani. Ez nem is fontos. Engem az kapott meg, hogy ezek az embeek igy megtudták fogni egymás kezét, hogy igy egymáshoz tudnak tartozni s egy utón, egy cél felé tudnak járni. Ez a kézfogás, ez hat meg meg engem. Itt valami nagyon fontos dologra gondolt a festő. Álmodott valamit s biztat vele minket valamire, — s ez mindenné! fontosabb. Nem tudom elfeledni ezt a képet. Tudom, hogy itt valami hazugságról van szó, s meg tudom okolni, miért gondolom ezt. Elmondom egy régi találkozásomat, találkozásomat j egy különös emberrel, akihez hasonlót ma még keveset látni. Néhány évvel ezelőtt történt ez, | van már legalább nyolc esztendeje.! Akkor is ilyen téli hónapot mutatott; a naptár, bár az utcákon tavaszi szél kóborolt. Egy egész napon át esett 1 az eső, aztán hirtelen szél jött Buda - j ról. a hegy mögül, fölszántotta az utcákat, megkergette a felhőket s úgy nekiszaladt az embernek, mintha ki akarná gombolni a kabátjukat.; Engem is kicsalt az odúmból. egyä városvégi düledező sárga házikónaki be. Borissal szakítani, ez a problé- 1 ma olyan nehéznek és bonyolultl nak tűnt föl előtte, hogy nem is mer- I te végiggondolni. Azt Borisnak is »akarnia kellene! De hol vagyunk at- i tói? Itt csak valami csoda segíthet. \ Este a színház tele volt, a szmjügyi bizottság teljes számban megjelent a hivatalos páholyban, a diá:kok a karzaton Felcsuthi nevét or!ditották (Boris leganyaibb mosolyát, küldötte feléjük). A második képben ; (talán a nagy meghatottságtól) a szokottnál is hamisabban énekelt. ! Virányi idegesen rúgott a pedálhoz. |Es ekkor csodálatos hangok törtek fel a zenekarból. Üvöltő nyöszörgés, trillák, stakkátók, csárdás- és polkaritmusok! Néró volt, az ő farkára tiport véletlenül a gazdája és az okos kutya a megszokott jelre eiőadta az egész tudományát. Virányi elvetette magát a székén és hasát fogva kacagott: — Hahaha... Néró... megtanult egyedül... csellózni. És lassanként — mialatt a füg-! göny zavartan összeborult — az egész ünneplő nézőtéren végighöm-, pölygött a hahota. * I A pénztárfülke körül a jegyek: árát viszakérő publikum tolongott, az irodában a direktor tombolt, az, öltözőben pedig hármán mosták fel, ájultából a szerencsétlen jutalomjá- j kos primadonnát. A színház udva-j rán a sugónő fogta el Virányit. — Jó lesz, ha szedi a sátorfáját,» karmester ur. A Boris azt mondta, hogy ne lássa többet az életében, kiszedi a szemét, ha elébe kerül. Félóra múlva Virányi kis útitáskáját lóbálva, vígan gyalogolt az országúton a vasúti állomás felé. Néha nevetve megállt és hátrafelé | integetett a botjával. — Ksz.. - ksz... Néró! Csípd f meg az asszonykát! Csípd meg! | És Néró, a bolond nagy kutya,; eszeveszett örömmel ugrálta körül í a gazdáját. Mély, harangszavu csa- jj holdsát mosolyogva verte vissza a csillagvilágos égboltozat. I sötét kis szobájából, ahol már idestova két hete laktam, hogy niegbuj* jak a tél hidege előtt. Már két hete, (hogy nem láttam akkor embert, az I én részeges háziasszonyom nem fment emberszámba. Valami érthe- 5 teilen kíváncsiság fogott el, megnéz; ni, mit csinálnak az emberek, milyennek. hogy’ élnek, megváltoztak-e II már valamennyire s javult-e már a 3 sorsuk? ] Késő este volt már, amikor elin- I dúltam s éjféltájt járt az idő. mikor ja város szivéhez értem. Óvatosan kitértem az emberek elől s meghúzódtam a fal mellett, mintegy ezzel jis jelezni óhajtva, hogy semmit se I akarok tőlük s talán kissé a kivánjcsiságomért is bocsánatot kérve. A nagy éjszakai zaj, a sürgés-forgás, a siető, rohanó, egymásba kapaszkodó, nevető vagy szomorkodó emberek, a kinzott lovak patkóinak sírása, az autók kíméletlen és hivalkodó sikongása, a sok kábult, mámoros, férges lelkű gyerek az utcán az éjszakában, megzavart s régi elhatározásaimban megerősített. Sehol nem láttam egyetlen nyugodt, tiszta arcú embert, sehol méltóságot, öntudatot, tiszta látást, békét élettel és halállal az arcokon: csak idegességet, zavart, tudatlanságot, kishitűséget, kapkodást mindefelé. Igen, gon- j doiíam. itt nem változott semmi, [ mindenki szenved és senki se tudja, mert nem akarja tudni, miért, itt; minden a régi piszkos, rut _ nyomor ; és küzködés. a koldusíanyákon épp úgy, mint a nagyúri palotákban, —; érthetetlen az én furcsa kiváncsis- “ ^ kodásom. Legjobb lesz mindjárt (Visszafordulni s elbújni a .viskómban, ! gondoltam. é jj Nagy és sötét épület mögött állot-i Ham akkor s az átellenes oldalról’ f zene szűrődött felém a csukott abla-; |kon át. Sárga függönyök borították • az ablakokat, éles fényt verhettek jj vissza a termekben. Az egyik ablak I fölött a szeliőzőkerék fáradhatatla- Snui berregett. Néha kinyílt az ajtó, ^egy-egy csoport embér távozott el, [vagy tért be a termekbe, ilyenkor a zene erősebben hallatszott. Valami mulatóhely, gondoltam. Bizony, ré’ gén voit az az idő, amikor még én ; is mulatozásnak éreztem ezeket a ; falkás összejöveteleket, borral, pezsgővel, zenével, talán nőkkel is. Ern; lékeztem, szobák és asztalok vauinak ilyen helyeken, az emberek kö[ rüliilik ezeket az asztalokat, elnyulí nak a heverőkön. benépesítik ezeket |a szobákat, s rendelkezésükre állanak bizonyod különös természetű és írettenetes sorsú emberek, akik,foglalkozásszerűen kielégítik az ilyen\kor felmerülő igényeket: palackokéban, fűszerekben, csókokban szállitjják a szükséges, vagy megszokott ! mámormennyiséget, szalvétával és Iparfőmmel ott állnak és hajlonganak, mosolyognak és töltik a megrendelt kábulatokat s mint a Icheío: ség szerint pontos szállítók, miuden! ért pénzt kérnek és pénzt fogadnak jel. Mámorgyár: a kábulat nagyiüzeme. De talán ezek már régi emlékek, emlékek az ifjúkorból, — talán most már nem egészen igy van, gondoltam, — ej. nézzük meg, most is igy mulatnak-e még az emberek. Megtöltöttem pipámat, begomboltam kabátomat s benyitottam az ajtón. Amikor beléptem az első terembe, egy öreg pincér rámszólt: — Mit keres itt? — Tudtam, hogy nem volt semmi rossz indulat ebben a kiáltásban, hogy csak kötelességből és szokásból beszél ily durva hangsúllyal, tehát rögtön megnyug-. tattam: — Egy urat keresek, barátom. Ez jól hangzott, elhihető volt. Éppen befordultam a következő terembe s megláttam magamat a tükörben. Nem úgynevezett urak közé való jelenség, annyi bizonyos, gondoltam. Rövid kabátomban, kopott sálommal. kitérdelt, vastag nadrágommal, hetek, hónapok óta tisztitatlan cipőmmel, pipával a fogaim (közt, valóban, beillettem valami ^szolgának, aki eladta magát néhány \ fillérért valamilyen ember akaratá; nak és szeszélyének, s igen jól érzi magát ebben az állapotban. Arcomat is megláttam a tükörben, de az ilyesmi úgy sem számit az emberek közt, itt a legkevésbé, s nyugodtan [beléptem a következő terembe, j Nagy hosszúkás terem volt ez, pis ros kárpit borította a falakat s a fallak mentéd vörös bársonykerevetek, ; karosszékek és zsöllyék voltak. A ; sarokban, alacsony emelvény, né: hány frakkos, közönyös ember zelószerszámokkal kereste kenyerét, ja terem közepén, füstben, gőzben, j kábult villanyfényben tiz-husz pár ; táncolt. Az ajtó mellett nekidültem I a falnak s szabadjára bocsájtottam I szememet. Alig nézdegéltem néhány [percig, szemem belefáradt s pipám . füstjét keserűnek éreztem. Az unalom és csömör már belém csöpöghette mérgét s elkábultam. Már távozni akartam e nyomor. tanyáról, amikor észrevettem, hogy 'az egyik sarokból erősen, mereven [engem figyel valaki. Kicsiny, négy; szögletes asztalnál hat férfi és öt nő ült, két pincér állandóan körülöttük kereste kenyerét. Csöndesen ittak és halkan énekeltek. Velem szemben azonban volt köztük egy fiatalember, aki nem ivott, nem dalolt. akinek az ölében nem ült leány. Szőke, gondosan borotvált férfi volt ez. finom, bizonyára illatos, nyírott bajusz Őnyékolta körül egészséges, teli piros ajkait; ingében, a fehér nyakkendő alatt, piciny gyémánt-Jó emberek Irta: Földi Mihály
