Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-16 / 341. szám
1923 december 16. BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal Szerb VII. Milwtín Uszkokovics 1884-ben született Uzsicén és 1915- bcti haltritieg a nagy visszavonulás alkalmával. Harmincegy éves volt. ni iker meghalt s máris tekintélyes nevei és irodalmi munkát hagyott hátra. Nem volt kiforrott és megnyugodott író,, ép pen lehántaui készült az érzelgős és romantikus hatásokat, amikor a halál elsöpörte terveit és törekvéseit. Tehetsége leginkább a Došlaci (Jövevények) cimii regényében bontakozik ki. Alakjaiban sok az erő és a teslfeáség. Különösen Beograd, a város elbeszélője, ellentétben Szt*nkovlcs-al, Kocsics-ai, TyipikovaJ. akik a falu, a paraszávilítít elbeszélői. Kíiíönösrcii ügyesen éts színesen festi a hátteret, a fejlődő‘■Bcccradot, említett regényeiben. Éle:; meglátó és megfigyelő, írásmódéra könnyöd és élvezetes. Rokonságot tart a lo^rrcvanes évek írancia feuilltetfnistáival, a bé ke utolsó évelnek langyos, jámbor, polgári tárcaíróival. Ábráról kép. Tanárunknak, Ditnitrijevics Pálnak halála után, aki a szláv filológia neves professora volt. még elég sok tudományos értékű kézirat maradt vissza lakásában. A rengeteg sok írás és feljegyzés között egy levél is volt, amelyen a tanár ur saját kezével ezt a kurta kis mondatot irta: »HaTátam-uítán elégetendő«. A professzornak ez az utolsó és egyetlen kívánsága azonban nem teljesül. N. N. ur. aldt több gúnyneve mellett még Hollónak is hiviak. mert olyankor lehetett hires emberek közelében látni, amikor azok a másvilágra készülődtek, ez az ur ellopta ezt a levelet és már negyven nappal, a tanár 'halála után mutogatni kezdte a nagy tudós kíváncsiskodó tisztelőinek. A levél eképen hangzik: Tegnap veled álmodtam. Zorka. Olybá tűnt, mintha a te városodban lettem volna: nagy tér, erős napfény és néhány templom. Valamilyen társaságban voltam, amely nem volt számomra kellemetlen. Azaz lehet, hogy^ valami mást akartam, de sok társadalmi kötelezettségeim valamelyike hozzájuk fűzött... te meg fogsz engem érteni.*) ükkor megjelensz te.., váratlanul, egyedül, egészen úgy, ahogy ép megkívántalak, rejtelmes fényben, mely: tudj’ isten honnan jött. Ó, Zo-rka, régen volt az. mikor téged utoljára láttalak. De te még azután is vendége voltál gondolataimnak, De az este.... abban a pillanatban ragyogó voltál, ragyogóbb a napnál, igaz voltál, igazabb az igazságnál. szerelmes voltál, szerelmesebb, mint a szerelem, szép voltál, szebb, mint valaha, ha ugyan ez lehetséges. Még most is szemem előtt lebeg az arcod s ez az álomkép csalja belőlem ezeket az érzelgős sorokat. 1 Mosolygós fehér arccal s nagy, szomorú szemekkel néztél engem s szemeidben egész énem visszatükröződött. A fény és árnyék zíirösségén keresztül áttetszett dús. omlós hajad mely úgy virult, mint hajdan az álmunk. Lépéseid szinte himbálták hajlékony testedet, mely ringott abban a kávébarna, félselyem ruhádban, te már tudod _ melyiket gondolom: itt-evtt Két-harom sujtás volt rajta minden más díszítés nélkül. ~ Felhő fedi el a napot, vagy talán tél van. nem. iiuiom. Csak azt tudom, hogy egyszerre sötétség lett és túrsasájroin ^ elmaradt mejlőlenl. Ártatlannak, üdének tűntél fel előttem. mintha csak tegnap találkoztunk volna, mintha közöttünk semmi se történt volna. Mosolyogtál, szerelem volt a mosolygásodban, ártatlanul mosolyogtál, de erős. hatalmas Iszerelemmcl, mely a hamut is lángf ra lobbantaná. És miükrégen, sok évvel előbb, mikor még gyerekek voltunk, te odanyujtottad nekem kezedet, kis, me f leg. reszketős kezedet. Én elvörösödtem... ijedten, félősen .és odasugtam neked, hogy vigyázzál. hogy légy óvatos, hogy bújjál el, hogy bújjunk el mindketten azok tói. akik mögöttünk áltak... Magam miatt vörösödtem el.., elismerem. Ó, Zorka, sok minden történt azóta, hogy nem láttalak, hogy velem nem történt minden úgy, ahogy szerettem volna, ahogy szeretted volna. Igen, magam miatt szégyenkeztem. De nem magam miatt féltem, te tudod ezt. hiszen te jó! ismersz, engem, te tudod, hogy magamat sohase sajnáltam. Azért félfém, hogy téged elveszítelek, hogy elűznek téged s elragadnak engem, mert én oda tartozom ahhoz a társasághoz, oda vagyok láncolva százfajita bilinccsel, fogljuk vagyok anélkül, hogy rabul ejtettek volna. Féltem, hogy ismét elveszítelek annyi esztendő után, a végleges szakítás után. Igen, én vagyok a hibás, tudom, elismerem. De én akkor hajlandó lettem volna mindent jóvátenni... hogy menjük valahová, valami más világba, hogy újból kezdjük az életet. Én már akkor megbántam a dolgot, s a magam módja szerint megbünhődtem már vétkemért, még gon dolatban sem mertelek magam elé idézni, pedig sokszor olyan jól esett volna, ha kérdezhettelek volna: mit csinálsz, hogy gondolkozol felőlem í és hogy megy a sorod? Most is ép ezt akartam kérdezni Te hamar megértettél engem. Szedned csillogott, mint egykoron, mikor először mutattam meg neked egyik munkám és kezünk reszketett. Zavartan álltunk egy cirkuszplakát előtt valamelyik mellékucca sarkán. Az a társaság azonban figyelt bennünket és utánnunk szaladt, de mintha nem is egész társaság lett volna, mintha ember, mintha valamilyen állat lett volna, valami sajátos öszszesége mindama rossznak, amelyben eddig részem volt. Mi menekültünk, ök üldöztek. Te elfáradtál. Én bátorítottalak. Azt éreztem, hogy talán épen most jön az a vágyott pillanat, amelyet azelőtt hiába kerestünk, talán most pótolhatjuk az elüramlott boldogságot. Te megszorítottad kezemet: abban a pillanatban mindent megígértél. De még valamit szerettem volna. Beszélni szerettem volna magamról, elmondani mindent, mi történt velem amióta széjjelváltunk, mindent... mindent... mindent., még azt is, amit önmagámnak se merek bevallani. Ah. Zorka. én megtettem azt, amit kívántál. Dolgoztam. Egyetlen nap se múlott el üresen. Egészen a munkának éltem. Kiadtam első könyvemet, azután a másodikat, a harmadikat. a negyediket, az ötödiket és van leken át néztem a papirost és dolgoztam odaadóan, eszeveszetten, balgán, lelkiismeretesen. A toll eltörött kezemben. a tinta kevés volt mondanivalóm számára, de a rajongás, a törekvés erősebb volt bennem. A legerősebb mákonynál is erősebb. Mindezt senkisem tudta, Zorka. A világ azt hitte, hogy ez önként jön az énemből, akárcsak gyümölcs a fán. De te most tudod, te hiszel szavamban.... hiszen te hittél már bennem akkor is. amikor még senkisem ismert, abban az időben, amikor csak szorgalmas, szegény tanuló voltam. Emlékszel-e még rám? Jutányos áron vett ruhában, ocsó cigarettával fogaim között. lyukas cipővel... szögletes voltam, hebegve beszéltem, dús hajat hordtam a fejemen és nagy lelkesedést a szivemben. Elmúlott minden. Hosszú ut nyúlik el mögöttem, melyen kúsznak, nyüzsögnek az akkori nagyságok... de ma már messze, nagyon messze vannak tőlem, már alig látom őket. Kergetnek. Menekülünk. Menekülünk egy uccán át. azután valamilyen udvaron keresztül, egy éjjeli lámpás mellett, majd széles, fáktól árnyékolt boulevardon át. De én semmivel sem voltam szerecsésebb most, mint azelőtt. Úgy érzem, mintha fejem ólomból lenne, szivem sokszor elkékiil a haragtól, barátaim most is ritkák, akárcsak azelőtt, kezem reszket, mint öreg íj emberé, de mikor végighuzom ke- ” •emet fejemen úgy érzem, mintha még a régi 1 enne a hajam. Nem éreztem a nyomort, csak a munkát.. Ah, ha minden olyan könnyen men- j ne máit a munka! A munka melletti ott áll a küzdelem, de nem az. amire közönségesengondolnak; ököl ököl elfen. Nem. Az én küzdelmem nem ilyen volt Mégis csúf időket éltem | j át épen ott, ahol a gödröket legszebb j virágokkal takarják, ahol aranyfo-1 , nálból fonják a kastélyokat, ahol a j .kígyók szürkék, mint a kő, amelyre) j lépek, zöldek, mint a fa. amely alatt | ; heverészek. fényesek, mint az ég, * mely engem oltalmaz és fehérek, mint az ágy. amelybe munka után j fáradtan belehullok. — Ah, ime itt vannak már a ki- í gyók, menekülj Zorka. a harapásuk j : mérgesebb a vipera marásnál. Mene- jj ! külj, meneküljünk együtt, ne hagy- f íjuk el egymást, mert ha van meny; ország, úgy az nem lehet édesebb a ^ te életednél. Meneküljünk, mert va-1 I látni rémes veszedelem fenyeget bennünket vagy talán reánk vár va- jj ílamt nagy, nagy boldogság. Az egyik sarok mögül elöttünt iildözőnk, akinek se nemét, se alakját inam tudtam meghatározni. Mi lefelé szaladtunk valamilyen járatlan utón. de egv folyó zár+a el utunkat, a part mentén futottunk tova. a lankák lejtői közé kerültünk s végre egy híd árnyékába rejtőztünk. • — Megmenekültünk! — szólt valamelyikünk. Én megérintettem válladat. Te rám nézel, megértsz envem s én ujjongva érzem, hogy te most nem tiltakoznál a csók ellen, a régen várt és akart csók ellen, melyet friss, aszszonyi ajkad nyújtana. Nem tudom megcsókoltalak-^, mert ekkor lénések hallatszottak és az öreg hid borzalmasan kezdett dü- Éreztem. hogy újra elve karomat. Kezeim szorítottak s mind közelebb akartalak vonni magamhoz, de nem ereztelek tisztán. Vékonyodtál, fosziadoztál.mint a pára. Üldözőnk utolért. Észtem halálszagu lehelletéí. Az elkeseredés szorongatta szivemet. Fogaim csikorogtak. Felemeltem öklömet és elhatároztam. hogy harcba szállók. Ekkor valami felragyogott. Felvirradt Ismét egy nap. Megpróbáltam lezárni szememet Ismét vissza akartam süppedni az álomba, hogy visszavarázsoljalak a homályból, hogy ismét láthassam, élvezhessem omlós, sűrít hajadat, mosolyodat, fehér arcodat, szomorú, okos szemeidet. De te örökre visszatértél az ábrándok birodalmába. Senkinek sincs hatalma téged ismét előhívni. Ki tudja, talán te magad is ábrándkép vagy, a legcsodásabb, legelső és legutolsó ábrándképem. Te szép, te jó, te szerencsétlen. Zorkám! Zorkám! Fordította: Szeuíeleky Kornél es estélyi ruhák Fehérneműik a tegí3gy-S2«rübhtö! a legfinomabb kivitelig divatházában Budapest IV., Kossuth Lajos u. 9. Gyengeség ? Rossz alvás ? Idegesség?MunUakedvtelenség?K5nynyeu lépnek fel fájdalmak? Jé barát ilyen rcssz navokon a valódi Fellerhle Efsa fluid. Lemosásoknál és borogatásoknál litllönisen j6 szolgálatokat tesz, de nagyon jó kozmetikai szer a száj-, fej- és a bár ápolására. Erősebb, kiadósabb és hatásosabb, mint a sösborszesr.! Csomagolássá! es portóval együtt 3 dupiaüvag vagy 1 Icuiönleccs üveg 24 dinár, 36 duplaüveg vagv 12 különleges üveg 214 dinár és 10 °/o felár, sző íktildi Feiler V. Jenő gyógyszerész Stnbica tíooja központ 185 iHor; áíország). 9128 Mindennemű uj és használt zsákok, zsinegek, ponyvák, lótakarók, futasz&veiek, ssafmatoiizsákok 8488 legolcsóbban beszerezhetek Schossberger i Mered zsák-, ponyva-, zsinegaagy kereskedő cégnél NOVISAD, Fnloski pat 13. íz. (az ndvitrbiui.) Telefon 5S1. Sürgönyeim: HE.SS1A& NOVISAD. Saját villanyerőre berendezett zsákkikésziiő telep. Használt zs .kok a legmagasabb árakon vétetnek. — Külön osztály: minden nagyságú ponyvák kikölcsönzése. I hörögni. még néhány elkezdett. Hosszú éjjé- szilelek téged. Derekad köré fontam .—A...TM am\ "'T • SAJÁT ÉRDEKÉBEN 8YŐZÖDJÓM RSESl " vásár! „ JS IrsHW ípíi pe Tá ISflay Beli "<) li ^ *■ w w ----------- ------, «r Férfi- és sói divatcikkek, HÄB1SMA&, fcezSyqk, sefoemsálak f«ringek, nyakkendők, gallérok feltűnően ok-só «fojfrjncffcfrt tfwnBBjriwwflggsgr —*—********* .SKBOTICA, RUĐIOEVA ULSCA
