Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-15 / 340. szám
2. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ 192 3 december 15 szerb elnyerése nem ér fel Zsombolya elvesztésével. A határkiigazitás és a németek — Hálás vagyok a külügyminiszter urnák — mondotta Krallt dr. — azon kijelentéséért, hogy a német elemek is hozzájárulhatnak az ország konszolidálásához és azt hiszem, hogy az ország érdekében áll a 15.000 német elvesztése. Nem akarok most ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni, majd a holnapi költségvetési vita alkalmával lesz erre alkalmam, most csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a németek az állam megalakulása óta mindig lojálisak voltaic az állammal szemben. Még csak arra akarom a figyelmet felhívni, hogy a sevresi szerződés úgyis szerencsétlenül és természetellenesen állapította meg a jugoszláv-román határt. ■ A zsombolyai németek • is mindvégig lojális polgárai voltak az államnak, tehát se lélektani, se politikai okai nem lehettek annak, hogy a határmenü német lakosságot, valami kompenzációs tárgynak tekintsék, amely az államnak terhére van. Azt hiszem az egész ittmaradt német lakosságra fájdalmas benyomást fog tenni Zsombolya elvesztése — fejezte be szavait Krallt képviselő — és igy ép a konszolidáció érdekében nem lett volna szabad Zsombolyát Romániának átengedni. Nincsics külügyminiszter rövid felszólalásában újból rámutatott arra, hogy a kormányt tisztán nem zeti szempontok vezették a határúi cg állapit ásnál. Á romfin szenqtor ratifikálja a határmegállapitási konvenciói Bukaresti jelentés szerint a román szenátusban lefolyt Vita után a szenátus ratifikálta a bánáti határ -megállapításról szóló konvenciókat. Dúca külügyminiszter kijelentette, hogy a határkiigazitással megszűntek a nézeteltérések a két állam között és a szerbek, horvátok és szlovének a jövőben, Romániában odaadó barátokat fognak találni. Ezzel egyúttal befejezett tényé is vált a jugoszláv,-román határkiigazitás. Veszedelmes vonat-rablókat leplezett le a suiboífeai vasúti rendőrség Izgalmas éjszakai hajsza Pópa Panteleimon és az özvegy Irta: Sz. Sziget hy Vilmos A holdvilág hosszú, ezüstös távokat vont a Tiszán és szelid, fájdalmas melódiák hangzottá a vízi malmok felül, ahol guzlica mellett busulí egy legény. Bizonyára nem sok oka volt a busulásra, csak megrészegítette a zene, a melyben minduntalan visszatértek a motívumok és ama körökkel állottak kapcsolatban, akik régen éltek valamikor, fölötte vitézi cselekedeteket hajtottak végre, azonban elmúltak, mint ahogy minden elmúlik a világon. Kora őszi időkí jártak, naplemente után rögtön hűvösebbre vált a levegő, de az égbolt tiszta maradt és úgy tetszett, hogy a hold elérhetetlen távolságban világit. A kutyák belekezdtek az ugatásba, elkésett tücskök hegedültek pár strófát, az apró házak aiblakszeme pedig egymásután aludt ki. • Csak a vízi malom felül tetszett élet, ott még szólt a guzlica és egyedül pópa Panteleimon igyekezett haza a lyutovából. A lyutova nevű földrész irányában erdő is volt és itt szeretett bolyongani a pap, aki a harmincadik életévéhez sem jutott még el és özvegy volt máris. A felesége, amíg élt, gyönge kis törékeny jószág volt, ámbár nyilván olyannak maradt a másvilágon is. Szinte úgy tetszett, hogy bocsánatot kér, amiért élői merészelt, mert olyan nagyon gyönge és gyámoltalan. Pópa Panteleimon, minekután tudományos munkálkodásában kifáradt, fogta kampós botját és kiballagott a temetőbe. Ott leült az asszonya sírjánál és folytatta elmélkedését, mondván: — Jéla, Jéla, édes fiam, ezt az egyet nagyon helytelenül cselekedted, nem A suboticai vasúti rendőrség csütörtök éjjel veszedelmes vonatíosztogató társaságot leplezett le és tett ártalmatlanná. A vakmerő vonatrablók minden jel szerint már régebben nyugodtan fosztogatták a tehervonatokat és a vasúti rendőrség gyanúja szerint ez a szervezett banda követte el az utóbbi időben mindgyakrabban előforduló vonatrablásokat. amelyek úgyszólván naponta foglalkoztatják a suboticai rendőrséget. Feltűnő volt. hogy az utóbbi időben szokatlanul nagy . számban érkezett feljelentés a tehervonatok fosztogatásáról, azonban a legerélyesebb nyomozás se vezetett eddig eredményre, mert a suboticai vasútállomás területén nem lehetett megállapítani, hogy feltörtek volna egyetlen vonatot is. A csütörtök éjszaka felfedezett rablás — amelynek ügyében Vesovics Dragisa. a erélyes nyomozást — alighanem vivasutl rendőrség főnöke folytat lágosságot fog deríteni a vonatrablások ügyére. Az 524-es tehervonat Csütörtök éjszaka 11 óra 50 perckor indult el Subotica állomásról az 524. számú tehervonat Sombor felé. A húsz kilométeres gyorsasággal haladó tehervonatról eddig még ismeretlen tettesek a 125. és 126. számú — Suboticához közelfekvő — vasúti örházak között egymásután dobtak le értékes árukat. Először egy hatalmas csomag bőrtalp zuhant le a robogó vonatról, majd egy szövetet tartalmazó 100 kilogrammos csoniag. végül pedig 20—30 lépésnyi távolságra egymástól négy zsák paprika és bors. A vonat pedig toHajsza a vonatrablók után ■ Hajnali 4 órakor a 125. őrház vasúti őre arra lett figyelmes, hogy egy kocsi közeledik a vasúti sínekhez. A vasúti őr a kocsiban ülőkre kiáltott, hogy mit akarnak, mire azok a kocsi elé .fogott lovat vadul ütni kezdték egy vasvillával és menekülni akartak az őrház közeiéből. A vasúti őr revolveréből riasztó lövéseket | tett, mire a kocsin ülők még jobban kergették a lovat. Ez volt a vesztük, mert körülbelül kétszáz méternyire juthattak csak az őrháztól, amikor a teherkocsi elé fogott ló a sáros uttalan utón összeesett és megdöglött. Az így kelepcébe szorult vonatrablók közül az egyiknek az éjszaka sötétjében mégis sikerült elmenekülni, a kocsist azonban a vasúti őr elfogta és azonnal jelentést tett a suboticai állomásnak, ^honnan a vasúti csendőrség azonnal a helyszínére ment és beszállította Suboticára úgy az elfogott kocsist, mint a vasúti sínek mellett megtalált árut is. Közvetlen a kocsi közelében ezenkívül a vasúti csendőrség egy vasutassapkát és egy piros vasúti jelzőzászlót talált, amiből meg lehet állapítani, hogy a vonatfosztogató banda vasutasokból áll. Éjjeli kihallgatás A suboticai vasúti csendőrség főnöke pénteken kihallgatta az elfogott kocsist, aki előadta, hogy éjszika 3 órakor egyj vasutas a 125. őri háztól jött be gyalog a városba és kibérelte kocsiját, hogy azon árut szállítsanak be Suboticára. A letar, tóztatásban levő kocsis tagadj^ ugyan, hogy tudott a beszállítandó áru lopott eredetéről, de ez eilsr szól minden körülmény és különbéi] is az a gyanú, hogy a letartóztsüotji kocsis már régebben a vagont osztó? gató vasutasok bűntársa volt. A vasúti csendőrség egyelőre nem közi sgm a letartóztatott kocsisnak, sen\ a gyanúsított vasutasoknak a neveit mert az 542. számú tehervonattal elutazott vasutasok csak pénteken éjjel érkeznek vissza Suboticára, amikor is a vasúti csendőrség azonnal k{ fogja őket hallgatni és azt hiszik hogy közülük igy még az éjszaka folyamán megkerül a tettesek egyrésze. A feltevés azonban az. hogy a rendszeres von atí osztogatások aí egy nagy szervezett társaság végezte. akiknek állandó orgazdáik is voltak és a vasúti csendőrség gyanúja szerint nagyon sok suboticai vasutat van az ügybe belekeverve. kellett volna engem itthagynod. Ezt elmondta minden nap és ugyanannyiszor megdöbbent utána. Panteleimon ugyanis hitelemző volt, aki többek közt az isteni akaratban való megnyugvást is hirdette, még pedig meggyőző erővel. És ő mondta, hogy az Isten jobban tudja, mit kell cselekednie az emberekkel, mert ha rájuk magukra bízná, helytelenségekbe gabalyodnának. Ugyanezért fölkeit a sirról és megnézte még egyszer, hogy benne van-e a fekete földben a magával hozott virágszál. Mert biztos, hogy gyökeret ereszt s az leszáll egészen az asszony szivéig, vivén magával gyöngéd üzeneteket. Aztán az erdő felé vette útját Panteleimon és hallgatta, mit beszélnek a fák. Közönséges emberi föl nem érti ezt meg, csakis azoké, akiknek megadatott a mód, hogy túl világi lelkekkel társalogjanak. Azok olykor a fejüket csóválják egynémely levélsuttogásra, máskor pedig megnyílik ajakuk a gyönyörűségtől, annyira kellemes események szárnyalnak az erdő felül. És itt már közel van a Tisza is, annak a hátán vízi malmok úsznak, a vízimalmokon guzlicát pengetnek a legények ugyancsak olyan népekről, akik csak voltak és a jelenben már nincsenek. Akárcsak Jéla, aki szintén elment minden emberi kívánság és egyéni hajlandóság ellenére. Akkor sietős léptek ropogtak a kavicson és előtűnt Sztankovicsné alakja. — Jaj, a tisztelendő ur! — kiáltotta meglepetve. Sztankovicsné, a fiatal özvegy, voltaképpen Sztankovics adótárnoknak volt az elmaradott özvegye s most a temetőbe sietett. — Már hazafelé, hazafelé, tisztelendő ur? — Igenis, felelte pópa Panteleimon, a nagysága pedig bizonyára a temetőbe. — Igen, a temetőbe. — Hát akkor alászolgája. Az özvegy szeretett volna még valamit mondani, de hogy igy kifizették, inkább hallgatott. — Alászolgája, mondta pópa Panteleimon még egyszer s már ment. A fiatal asszony talán gondolt valamit. Igen valószínű, hogy gondolt, mert alig tudott elmozdulni a helyéből és hullámzott a formás, gazdag keble, sőt a cseresznyepiros ajka is megnyílt kissé Ellenben már nem ment a temetőbe, késő van s kóbor ebek ugrálhatnak át a szakadtas kerítésen. Panteleimon hátra se nézett, nagyon kergette valami. A faluban (bár ők úgy hívták, hogy város) az utóbbi időkben érthetetlen ostobaságok keltek szárnyra s ezek összeköttetésbe hozták őt Sztankovicsnéval. — Hát adtam én erre okot? — kérdezte igen szigorúan önmagától. És megismételte a kérdést, mintha zsandár vallatná: — Beszélj, adtam én erre okot? Az emberek mégis azt suttogták, hogy az özvegy szívesen dobná eb fátyolét, sőt azzal sem törődik, hogy a kánoni törvények épp az ellenkezőiét vallják annak, ami emberi számítás szerint lehetőség. Ama törvények szerint ugyanis pópa Panteleimon csak egyetlen egyszer esküdhetett örök hűséget, többször hasonló cselekedetre nem vetemedhet. Az »örök« fogalma ugyanis sokkal hoszszabb, mint a véges emberi étet, az átnyúlik a másvilágra is és nincs ellene apelláta. ^ De az özvegy, eme nyelvek szerint, azt is mondta: — Hát aztán? Muszáj nekije papnak maradnia? Lehet más is, akármi, ha úgy akarja! Továbbá előkerült az ismert mondás a tejről, amelybe nem csupán a régi Áz SMS királyság tárgyalást kezd a szovjettel A tanácskormány a diplomáciai viszony ujrafelvételét sürgeti Beogradból jelentik: A Politika ér* tesülése szerint a szovjetkormány berlini ügyvivője utján felhívta az S. H. S, királyság kormányát arra, hogy nevezze meg meghatalmazott* iát. aki tárgyalásokat kezdene a szovjetkormány meghatalmazottja-, val a diplomáciai viszony ujrafelvételéről. A szovjetkormány ennek előfeltétele gyanánt felajánlja, hogy Jugoszlávia területén minden kommunista propagandával és agitációvm felhagy, illetőleg ilyent nem támogat; ezzel szemben azt kívánja hogy az S. HL S. királyság viszont hagyjon fel a vrangelisták támogatásával. A szovjetkormány felhívása a külnépszinmüvekben szoktak aprítani, hanem Sztankovicsné idejében is, akinek túlzása szerint a mindennapi tejébe akár többrendbeli holdakat és igásjószágokat, nemkülönben két házat is beleaprithattak volna. Másnap a temetőben találkoztak s ez komoly aggodalomba döntötte a papot. Udvariasan köszönt és igyekezett a maga sirja felé, azon tűnődve, hogy ezúttal csak halkan, önmagának mondhatja el a szokott igéket, mely szerint Jéla, Jéla édes fia ezt az egyet helytelenül cselekedte. — Alászdgája, köszöntötte az özvegyet. Igen tiszteit nagysád ama sírok felé halad, én pedig emerre. — Agyonemiészti magát a tisztelendő ur ezzel a folytonos bánattal, kockáztatta meg Sztankovicsné. Panteleimon a vállát vonogatta és gesztikulált hozzá, két üres tenyerét fölfelé fordiván, — Mit csináljak, nagysága kérem, ha ez az Isten rendelése! —■ Lássa, velem is igazságtalan volt a sors, azért nem adhatok mindent a halottnak. Ön olyan, fiatal még, sose gondolt más pályára? A pap védöleg emelte maga elé a kezét. — Ne__ ne.... alászolgája, de én most megyek. És bekövetkezett az a szokatlan esemény, hogy egy komoly külsejű, habár korára nézve ifjú pap, szaladva szeli az utakat, nagy igyekezettel szedvén maga alá a két lábát. Hogy a kánonjog miképpen vélekszik az ilyesmiről, azt ezekben a pillanatokban nem lehet tudni, mert ama tudomány hosszas tanulmányozást igényel, fő tekintettel a plébános! javadalom betöltőjének nem egészen közömbös társadalmi helyzetére. Azonban tény-való, hogy pópa Panteleimon futott és ezt többen látták.
