Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-15 / 340. szám
Poštarina plačena u gotovom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXIV. évfolyasr Suhotica, SZOMBAT, 1923 december 15. 340. szám Megjelenik minden reggel, ünnep «fán és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőséi; 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZLJikELZlíSLCi Kralja Aiexaitdra-uílca 4 szám alatt Kiadóhivatalt Kralja Alexandra-ulica 1 .elbach-palota) Á nyilvánosság joga Az sz incidens, ami ■> tegnapi napon a noviszedi törvényszék tárgyalótermében az ^yik újság íróval szemben lejátszódott, sok kai nagyobb jelentőségű, mint amilyennek az incidens előidézője gondolhatja. A tárgyalást vezető elnök felszólította az egyik — történetesen magyar — lap tudósitójét, hogy hagyja el a főtárgyalás termét, mert kémkedési perekben — az elnöki enunciatio szerint — a lap nem regisztrálja hűségesen a tényekei s igy a lap munkatársa nem foglalhat helyet a hallgatóság részére fentartott helyen. Nem akarunk azon vitatkozni, hogy a bűnvádi perrendtartás szerint semmiségi ok létesült-e eme elnöki intézkedés folytán, mely részben zárttá tette a tárgyalást olyan okok miatt, melyeket a bűnvádi perrendtartás a zárt tárgyalás feltételei között nem sorol fel. A tárgyalási elnök kijelentéseivel a tisztult felfogás szerint nem ildomos vitába szállni. Ez a felfogás akkor alakult ki, amikor a tárgyalási elnökök vigyázva ügyel tek arra, hogy ne is tegyenek Olyan kijelentést, melyekkel könynyüszerrel és hálásan lehet vitába bocsátkozni s melyről nem nagy feladat kimutatni, hogy nemcsak az eljárást szabályozó törvénnyel, de azokkal a jogelvekkel is ellentétben van, melyeket a polgári öntudat szabadságjogokként tisztel s kivan tiszteletben tarttatni is. A bűnvádi perrendtartás szigorú szabatossággal állapítja meg a főtárgyalási elnök jogkörét. E jogkörbe nem sorozza be az újságok riportjainak hűség és megbízhatóság szempontjaiból való felülbírálását s nem ruházza fel a tanács elnökét arra, hogy a nyilvánosság korlátozásával torolja meg a felfogása szerint helytelenül megirt ujságközleményt. A főtárgyalási elnök a törvény keretein belül minden intézkedést megtehet, amit a főtárgyalás rendjének biztosítására szükségesnek és célravezetőnek tart. Ami a főtárgyalás rendjéhez a törvény s q törvény úttal megadott diszkrécionárius jog legkiterjesztettebb értelmezése mellett sem lehet a főtárgyalásról beszámoló újságcikkek ellenőrzését s azt a praeventiv intézkedést sorozni, mely megkívánja hiúsítani azt, hogy a főtárgyaláson történtek a nyilvánosság elé kerüljenek. Arra már volt példa, — másra sem I — hogy szangvinikus és ideges szín gazgatók nem adtak jegyet a kritikusnak, akinek recenzióra esetleg jogosulatlanul, de talun megérdemelten bántó volt. De ha ez az elnöki intézkedés iskolát alapit, akkor el kell készülnünk arra, hogy a parlament ülésterméből kitiltják azokat az újságírókat, akik a parlament elnökének ítélete — esetleg politikai felfogása — szerint nem referálnak hűségesen a parlamenti eseményekről, el kell arra is készülnünk, hogy a minisztériumokból kitiltják az ellenzéki lapok munkatársait s városházákon, megyeházákon, pénzügyigazgatóságokon, rendőrségeken csak azoknak az újságíróknak adnak fölvilágositást közérdekű ügyekben, amelyeknek iránya megegyezik a hivatalvezető köztisztviselő politikai, vagy közéleti, vagy társadalmi fölfogásával. Nem akarjuk végig sem gondolni ezt a lehetőséget, mely a tiszta közélet levegőjét, a romlatlan közmorál feltételéi: a nyilvánosság jogát fenyegeti meg összezuzássa!. Mert, higyjék el, ez a jog nem az újságoknak adott kedvezmény, amit meg lehet adni a leibzsurnalok munkatársainak, s amit meg lehet vonni a kellemetlenkedő lapok riportereitől. Ez a jog nem a mi jogunk, ezt a jogot nem nekünk kell megvédeni s ha ezen a jogon sérelem esik, nem az újságírókat sértik meg. Az igazságszolgáltatás nyilvánossága az igazságszolgáltatási szervek hibátlan működésének legelső s elengedhetetlen feltétele. Közérdek, hogy az igazságszolgáltatás tényezőitől ne vonassanak el azoi-, a feltételek, melyek nélkül mü ködése nem kelthet megnyugvást s nem áraszthat tekintélyt. Az ujságirók elvégzik kötelességüket akkor is, amikor a nyilvánosság jogának ezt a sérelmét föltárják. Most már azokra hárul az intézkedés kötelessége, akik a közérdeken esett sérelemnek orvoslására hatáskörrel rendelkeznek. Nincsics expozéja Zsombolya átadásáról Nemzeti szempontok miatt történt a határ kiigazítás A Német Párt szónoka bebizonyította, hogy a cserévei csak száz állampolgárt nyert Jugoszlávia Beogradból jelentik: A parlament pénteki ülésén Nincsics külügyminiszter válaszolt dr. Kraft Istvánnak és társainak a zsombolyai halárrendezés ügyében hozzá intézett interpellációira. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy a határmegállapitó bizottság beleegyezett Zsombolya átadásába, a külügyminiszter azt válaszolta, hogy a hír igaz. Arra a kérdésre, hogy Zsombolyán kivül még mely más községeket engedtek ót Romániának, kijelentette Nincsics külügyminiszter, hogy a kormány fán, Csorda, Puszta, Keresztes és Obéb községeket engedte át Romániának, de ezzel szemben Jugoszlávia Módos, Párdány, Surján, Nagygáj és Krivobara községeket kapjá Romániától. Nemzeti szempont tette szükségessé a határkiigazitást Az interpellálok harmadik kérdésére, hogy a külügyminiszter és a kormány hozzájárult-e ehhez a határrendezéshez és hogy ha igen, akkor milyen okokból adta beleegyezését, a külügyminiszter a következőket válaszolta : — Úgy én, mint az egész kormány hozzájárultunk a határrendezéshez. Erről a kérdésről a parlamentnek alkalma lesz részletesebb vitát folytatni, ha majd a konvenciók a parlament elé kerülnek. Zsombolya átengedéséről annyit azonban elmondhatok, hogy kezdettől fogva minden kormány foglalkozott a határkiigazitás kérdésével és a kormányokat az az elv vezette ebben a kérdésben, hogy a haiúrmegállapitás útját minél 'több nemzeti elemet kebelezzenek be. Azzal szemben, amit mi Romániának átengedünk, megkaptuk Módost és Pdrdányt, ahol nagyszámban élnek véreink. Mikor a magyar határ megállapítás folyt és. amikor nem annyira szerb, mint inkább horvát és más szláv elemek elvesztéséről volt szó, akkor is ugyanezt az elvet követtük. Divac szocialista: Ez valójában nem történt meg! Nincsics: Divac képviselő ur a legjobban tudja, hogy igenis megtörtént. Nem a németek ellen történt a határrendezés — Zsombolya átengedését — folytatta Nincsics külügyminiszter — a legkevésbé se az a politika váltotta ki, hogy a német lakosságot az országból kizárjuk. Szerettük volna Zsombolyát valami módon megtartani és nagyon meglennénk elégedve, ha más németlakta községeket is megtarthattunk volna. Megvagyok győződve arról, hogy német nemzetiségű állampolgárainkban olyan polgárokra találtunk, akik segíteni fognak az államot konszolidálni és fejleszteni. Ezért távol állt tőlünk az a szándék, hogy a határmegállapitást orra használjuk fel, hogy a németeket kizárjuk az országból. Romániával szemben elsősorban azt az elvet követtük, hogy biztosítsuk magunknak saját véreinket. Minden egyéb esetben arra törekedtünk volna, hogy Zsombolyét megtartsuk államunk keretein belül. Válaszolt egyúttal Nincsics külügyminiszter Mihajlovics Szvetiszláv radikális képviselő kérdésére is és kijelentette, hogy a kormány mindent meg fog tenni, hogy a módosi és pérdányi kettősbirtokosok könnyű hatérforga'mát biztosítsa. Kraft dr. a külügyminiszter ellen Kraft István dr. a Német Párt elnöke azonnal válaszolt a külügyminiszternek és a következőket mondotta : — Nem értek egyet a külügyminiszter úrral ebben a kérdésben. (Mozgás.) Nem értek egyet a kormány felfogásával, nem azért, mert a kormány német elemeket engedett át Romániának és mert az a szándéka, hogy minél több szerbet egyesítsen az országban, mert azt természetesnek tartom, hanem azért, mert azt hiszem, hogy ezzel a határmegállapitással nem érték el ezt a célt. Zsombolyának Módos és Párdány ellenében való kicserélése nem eredményezi azt, hogys jelentékeny számú szerb lakosság kapcsolódjék az országhoz, helyesebben, hogy több szerb kerüljön Jugoszláviához, mint amennyi a Romániának átengedett községekkel átmegy Romániához. Statisztika az elvesztett és a kapott területekről — Az 1910 évi statisztika adatai szerint —- folytatta Kraft dr. — Módosban 1500 szerb, 2700 német 600 magyar és 720 bolgár, Párdányban pedig 1124 szerb, 2127 német és 286 magyar lakos van, tehát összesen 2624 szerb lakást jelent az átadás Jugoszlávia részére. Ezzel szemben azokban a falvakban, amiket átengedünk Romániának, a statisztika szerint 2518 szerb lakik, a nyereség tehát körülbelül száz szerb. De még ha ezer is volna, az se lenne ok arra, hogy olyan fontos ipari és gazdasági centrumot, mint Zsombolya érettük átengedjünk. Az iparilag gyengén fejlett országnak szüksége van nagy kivitelre, a melyben Zsombolyénak fontos szerepe lett volna. Krafft dr. ezután felsorolt néhány tényt annak igazolására, hogy Zsombolya nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari tekintetben is a Bánát iegfejleltebb községe volt. Zsombolyának három nagy malma van 15 vaggon napi teljesítménnyel, két óriási téglagyára, amelyek a legnagyobbak és legmodernebbek egész Közép-Európában és még a németországi gyáraknál is jobb téglát állítanak elő és amelyet Görögországba és Kisázsiába is szállítottak. Ezenkívül két nagy kalapgyór, bőrgyár, cipőgyár és rovidárugyór van Zsombolyán, amelyek évi ipari i érméié se több száz milliót tesz ki, tehát a város megtartása az ország érdeke lett volna és néhány szár.
