Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-04 / 301. szám
to. oldal SACSMEGYEl NAPLÓ 1923 november 4, kor! magyar nyelvtanára egy alkalommal, mindenki által élvezhetetlen szegedi Sclulier-bort ajánlott neki; ebből ivott aztán a császár (léiben és este egy-egy pohárral. Még a Svájcban is ezt itta. Funchaiba már nem jutott el ez az ital. Bizonyára hiányzott. Egyébként ez a több mint szerény íéríi nem is volt Ínsége tudatában. Zita Bourbcn-pármai hercegnővel kötött házassága folytán nem lett nagyobbstiíu Károly háztartása. A császárné is egyszerű, szerény viszonyok között élt A vendégfogadások nagyszerű rendezése a személyzet müve voit; valóságos pompa volt ez, melyet a vendéglátók csupán a vendégeik miatt tűrték.« Kissé misztikus magyarázatát adja Werkmann annak, hogy az a jámbor és energja-tultengésben egyáltalán nem szenvedő ember, akinek Habsburg Károlyt könyvében lefesti, miért ragaszkodott olyan kétségbeesett eréHlyel ahhoz a már szinte rögeszméjévé-vált gondolathoz, hogy trónját mindenáron vissza kell szereznie, holott, inig uralkodott, kényelmetlenül érezte magát rajta és saját bevallása szerint töviskoszorunak érezte császári és királyi koronáit. Az iró titkár szerint /kit egyszer áthatott annak a felelősségérzetnek magasztossága, amit az uralkodás jelent, az mindig legszentebb kötelességének fogja tudni, hogy ne hagyja magára a rábízott népet és ne nagyja az egyszer már betöltött trónt üresen. E szépenhangzó frázis ellenére is nehéz akkora jeíiem-átalakitó erőt tulajdonítani akár a kötelességteljesités Károlynál ugyilátszik valósággal malasztként jelentkezett varázsának, akár a trónnal vajó fizikai érintkezés felemelő érzésének, hogy megmagyarázottnak tekinthetnek ennyivel Habsburg Károly meamorfózisát. Ha pszichológus lenne Werkmann, a kulcsot ehhez inkább az emigráns lélektanának tanulmányozásával próbálná megtalálni: az önvád, az önigazolás Vágya, a sértett önérzet, a csakazértis, a bosszú, az »ezt én is tudtamvolná«-érzése, az elkövetett hiba kioperálására irányuló törekvés és még sok hasonló lelki tényező az összetevője annak a lélekállapotnak, amely arra hajtja a számüzöttet, hogy akármilyen áron, de mégegyszer visszakerüljön oda, ahonnan többé-kevésbé szégyenletes módon kellett távoznia és hogy ott mégegyszer jól csinálhassa ezt, amit egyezer már elrontott A trónpretendensek 1 A politikában sincs légüres tér; felig teszi ki az üldöztetés elől menekülő emigráns szabadlábát az országból, megindul a tülekedés máris helye betöltéséért, minél előkelőbb és kívánatosabb ez a hely. annál inkább. Az emigráns ez egyébként tér mészetesfolyamat alkalmával órákat vehet abból, hogy mi a hitszegés, megismerkedhetik a baráti hűtlenség és a testvéri árulás minden íehető s kirivónál-kirivóbb példájával. Az elmenekült proletár-vezér visszatérése elé azok gördítik a legmagasabb és legtüskésebb akadályokat, akik »ideiglenesen« elfoglalták helyét pártjában; a száműzött uralkodó is azok részéről tapasztalja a legtöbb hálátlanságot, akik híveinek adták és adják ki magukat, akik csak »helyettesítik«, akik lépten-nyomon bizío sitják rokon; szeretetükrői és változatlan hűségűkről és akik rajta egymáson is kereszülgázolva tüle kednek, versengenek, igyekeznek elfoglalni trónját. Werkmann százados a trónpreten'densek közül Horthy kormányzóról ír a legnagyobb gyűlölettel: őt teszi feltelőssé azért, hogy — mint Werkmann állítja — önző szempontjai miatt megakadályozta a restaurációt A pranginsi és hertensteini diplomácia azonban még ennél is rosz-A Vajdasági Magyar írók Almanachja november vágéa jelenik meg Meleg 'és biztató érdddődés nyil■áiitíi meg mindenünnen a felé a íiyv felé, mely a Vajdasági Maar Írók Almanachja címen gyűjti ssze az itt élő és dolgozó magyar rókát, hagy reprezentálja, dokumentálja s & nyilvánosság napfényével és levegőjével nevelje a vajdasági magyar irodalmat. Az az érdeklődés, ami az Almanach iráni megnyilvánul, sokkal többet jelent, mint azt, hogy az olvasók figyelmét a vállalkozás fölkeltette. Ma minden ! politikum, amiben a kisebbségek élete megnyilatkozik. Könyv, színház, kép kiállítás, hangverseny, újság, előadás — ma mind jogcím, bizonyíték, érv, argumentum, ami — ki tudja, írói és ki tudja mikor — egyszer mégis csak jó kzz arra, hogy segítsen kopogtatni a beárt iskolák kapuin, segítsen szóra — magyar' szóra — bírná a néma ajkaidat, segítsen földet adni a magyar földmunkásnak s adjon közvetlenül is kultúrát a kultúra ellátatlanjainak. Az irodalom a legközvetlenebb, Iegvisszhangcxsajbb, leg"QC7,ebbzengö harci eszköz. Az a kötiw, amelyik azzal indul útnak, hogy az itt élő írókat reprezentálja, az a könyv, amelyik mindenkinek -,az írását hozza, aki itt él és magyar uó, amelyik a vajdasági magyar jj ‘ipcdalom legelső kollektiv megnyilatkozása, kiérdemli a megbecsülését és meleg támogatását mindenkinek, akinek a magyar kultúra szivbéii ügye. S ez a könyv «sióban mindazt nyújtja, amit ígér. fia nem is soroljuk fci mind az iró nevét akinek írását hozza az Almanach, máris meggyőződünk erűnek az állításnak valóságáról. Ambrus Baiázs, Aszíányi Dezső, Borsodi Bajos, Császár Géza, Csuka Zoltán. Dettre Járna, Diőszeghy Tibor. Farkas Geiza, Fenyves Ferenc, Gräber László. György Mátyás, Haraszti . Sándor. Havas Károly, Juhász Ferenc, Láng Árpád. László Ferenc, Milkó Izidor, Páll Tamás, Radó Imre, Szántó Róbert, Szabó János, Szenteleky Kornél, Stern Lázár, Somfai János, Tamás István és mások Írását hozza az Almanach. Ezea kívül közli Lányi Ernőnek, egy csudálatos szépségű és még meg nem jelent dalát énekhangra és zongoralriséretre. S meg lesz benne — az Almanachok tradíciójaként — az 1924. évre szóló naptár is fekete és piros nyomással. Az Almanachot Dettre János és Radó Imre szerkesztik. Az ára 50 dinár lesz, 150 kézzel számozott amatőrpéidány is készül, mdy 100 dinárjával jegyeztethető elő. Az Almanach megrendelhető a Bácsmegyei Napló szerkesztőségében. szabb néven vette a magyar _ kormányzótól azt hogy véleményük szerint kétszínű játékot folytatott és ezzel szinte belevitte Habsburg Károlyt —■ ki eleinte bízott benne — a f balul végződött puccs-kisérletekbe. * Horthy, mint memoárokban körzőit aktákból kiderül, minden alkalmat megragadott arra. hogy urát- Ikirályát hűségéről és ragaszkodáséiról biztosítsa: kormányzóvá választása előtt egy héttel Révhegyi Béla százados utján megüzente Pranginsba, hogy csak helytartónak te- Icinti magát s ha »úgy akarja a király ... nyomban félreáll.« Áz ural- Jcodó esküdött Horthy megbízhatóságára s a kormányzónak csak az a terve nem tetszett neki, — amiről szintén Révhegyi utján értesült — hogy az utódállamokat bolsevizálni akarja. Amióta Ludendorff leplombált i vagonban csempésztette be Ulfanov ' Lerótt Oroszországba, azóta a császárok nem szeretik az ilyen veszélyes experimentumokat; ezt meg is üzente íiorthynak. 1920 október elsején Oitrubay Károly őrnagy járt Horthy megbízásából Pranginsban és ekszuzálta a kormányzót, aki nem tehet róla. ha »éretlen, fiatal tisztek« a nemzeti királyság jelszavával propagandát csinálnak királlyá választása érdekében. Négy nap múlva pedig Láng Boldizsár vezérkari ezredes, a kormányzó katonai kabinetirodájának főnöke jelent meg a ha;sonló misszióval Habsurg Károlyinál. A király annyira bízott Horthyban, hogy amikor Werkmann százados figyelmeztette az úgynevezett kamarilía — Gömbös és társai — aknamunkájára és óva intette attól, hogy a kormányzó ígéreteiben bízva Magyarországra utazzék, a király !ingerülten szólt rá: 5 — Néni engedem, hogy teitgernaf gyomról azt mondják, hogy meg lógja szegni esküjét. Amikor az első puccs sikerét Horthy váratlanul meghiúsította, a király bizalmát mélységes gyűlölet váltotta fel iránta. A kormányzó azon|ban ennek ellenére is fenntartotta a imost már hertensteini udvarral az f összeköttetést és közvetlenül a má: sodik puccs előtt hosszú Írásbeli ex- I pózéban fejtette ki a király előtt, i hogy egyében sem fáradozik, mint a lapítja meg Horthyról és Bethlenről: »Kormányzó és kormányelnök olyan hatalomra támaszkodtak, melynek foglyai voltak.« József és Albrecht A főhercegekkel szemben, akik trónkövetelőknek csaptak fel. de közben a császár-királyt, mint családfőt leveleikben és személyes nyilatkozataikban sohasem szűntek meg biztosítani arról, hogy elismerik jogait a trónra, sokkal kíméletesebb Werkmann százados könyve: hiába ezek mégis csak az Osztrák Ház tagjai! (Mellékesen jegyezzük csak ide, hogy a svájci Begnins anyakönyvi hivatalában, amikor a császári pár Rudolf nevű gyermekét bejegyezték, nagy vita volt arról, hogy is hívják tulajdonképpen a Habsburgokat? Az anyakönyvvezető Habsburg-Lotharingiai Rudolfnak akarta az újszülöttet elkönyvelni, ami ellen az udvar tiltakozott, azon az alapon, hogy a .Habsburg név csak történelmi emlék és nekik semmi közük sem a Habsburgokhoz, sem a lotharingiai hercegekhez. Kérésükre végre is Osztrák Rudolf néven került az újszülött az anyakönyvbe.) Habsburg Józsefet azzal a formulával mentegeti a' könyv, hogy ő nem törekedett a királyságra, csak hívei dolgoztak ilyen irányban »bizonyára« engedélye nélkül. Azonban különböző akták szem- I mellátható célzatú Ismertetése a .könyv minden olvasója előtt kétségtelenné teszi, hogy »EgaJíté József* — ezzel a névvel is Werkmann tiszteli meg a főherceget, amiért lététté a köztársasági esküt — ismerte és megfelelő formában támogatta is a királlyá választása érdekében folyó propagandát. A főherceg blamálására egyébként szóról-szóra leközli a főherceg kissé átlátszóan háriánoskodó levelét, amelyben beszámol am ról. hogyan menekült koromsötét éj* j szaka, zuhogó esőben, gyalog palotájából a proletárdiktatúra kikiáltásának éjjelén, — véletlenül nagyonis pontosan emlékszem rá egész hajnalig csavarogtam az utcákon, hogy a március 21-éröl virradó éjjel egyetlen csöpp eső sem esett a csillagos égből — hogyan mentette, milyen (hősiesen, életét a kommun alatt, s hogy még Szamuellyt is le akarta lőnni. Albrecht főherceget is menti ugyan »fiatalos könnyelműségével« Werkmann. de ,ve!e szemben az udvar még annyira sem volt elnéző, mint József főherceggel szemben, hiszen Albrecht nem is egy Ízben szembehelyezkedett az uralkodó parancsaival, tilalma ellenére elutazott Aáagyarországra tárgyalni Gömbösék» kel, akik őt //. Árpád néven akar* ták királlyá kikiáltani, és az első király-puccs alkalmával a fiatal főher« cég besúgta Horthy szárnysegédé* nek. Magasházy századosnak, hogy Beniczky és Szmrecsányi képviselők a királyhoz igyekeznek autón Szómbatkelyre; a két képviselőt azután tudvalevőleg útközben letartóztatták Horthy intézkedésére. Habsburg Károly ezekután nem volt hajlandó fogadni Albrechtét, amikor az Hartensteinben felkereste.' hanem csak Bos rovicsényi nevű magyar titkára utján 5hallgatta ki; attól keüett //. Árpád \ apánknak bocsánatot kérrtL A Monsieur X. es a pápa A kifacsart citrom és az emigráns egy anyaméhben született közős sorsuk, hogy mindenki csak kihasz- I nálni igyekszik s azután eldobja őket A koronás száműzött is kapott baráti biztatásokat ígéreteket, támogatás jj kilátásbahelyezését arra az esetre* ‘ha — sikerül a restauráció. Werkmann könyve nem árulja el, hogy k! volt Károly titkos francia jóakarója, aki megígérte, hogy a nagyhatalmak tudomásul veszik majd a befejezett tényt. Horthy és az ébredők ellenkezése miatt mindkét alkalommal j meghiúsult az uralkodónak az az *4nv©V // absbarg - restauráció előkészítésén. »A kormányzónak ezt az írását a magyar kormány az októberi események után kiadott fehér könyvében bizonyos okokból kifolyólag nem közölte«, — írja erről Werkmann némi gúnnyal. A bécsi emigráns-lapok sem támadták a magyar kormányzót élesebben, mint az emigráns király íródeákja cseiekszi emlékirataiban. Ami vádat azok felhoztak Horthy ellen. azt Werkmann egytől-egyig I aláírja. Az emigráns-sajtónak azt az álllitását, hogy Horthy csak bitorolja hatalmát, Werkmann könyve így teszi magévá: »Horthyt az »általános népakarat« hívta meg a budai várba, do e meghívásnak nem csekély szépséghibája volt az, hogy a vál lasztás alatt a parlament épületét katonák vették körűi.« Az emigráns- 1 sajtónak azt az állítását, hogy Horj thy az úgynevezett felelőtlen elemek és legjobb tisztek játékszere, Werkmann igy adoptálja: »Horthy megválasztott államfő volt, de nem szabadon választották. Naponta megjelentek előtte azok, akik a hataloméhoz segítették, figyelmeztetve őt, hogy részt akarnak a hatalombáj. 5 Horthy ezt meg is adta nekik. A kiirály- e szomorú tapasztalatok, után nem várt már tőle többé hűséget« ; Az emigráns-sajtónak azzal az állításával, hogy Horthy a magyar Jnép körében népszerűtlen, Werk\ mann igy azonosítja magát: »Első futja (Horthynak) Zala- és Somogyití egy ékbe vezetett. Az egész utón oly nagymérvű elővigyázatj és biz) tonsági rendszabályok történtek, mint még soha azelőtt Csendőrség, ; rendőrség nagy számban lett összpontosítva, zaklató rendőri intézke- dések életbeléptetve, a hivatalos aparátus mozgásbahozva és dacára ennek a fogadtatás fagyos volt, a nép nem éljenzett, néma maradt.« A király és környezete, mint Werkmann könyvéből kiderül, Horthyt tette felelőssé személyében — csakúgy, mint az emigráns-sajtó — az ország minden bajáért, a kamarilíák, mellékkormányok uralmáért, a felelőtlen elemek garázdálkodásáért »Horthy (olvasd Gömbös)«, — ezt nem i bécsi emigránsok írják, hanem Habs- _ __________________ 'burg Károly íródeákja és ugyanő ál- ‘igyekezete, bogy
