Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-04 / 301. szám
1923 november 4. elé áUitsa az ántántoí és így sohasem fog kiderülni, mennyi komolyság volt az álarcos monsittrnek Ígéretében. Habsburg Károly haláláig hitt benne s titkára könyve sem tesz szemrehányást soka a franciáknak, hogy a ptKjcsok miatt kétszer is felléptek tegjes szigorral, Habsburg Károly eile«. Hiszen nem történtek »befejezett tények« ... A pápai wdvarnek ©1 lenben tesz egynejyiltt haJk és reziarráit hangú szemrehányást Werkmann. Kém azért, mert a befuccsolt puccs után a pápai kőnvomatos, az Osservatore Pontom tiltaksÄO'ö: az ellen — a tényeknek egyébként meefeWő — gyanúsítás eben. hogy a pápa támogatta Habsburg Károly aspirációt, hanem mert kiderült ebből a kommünikéből, hogy a pápai udvar, amdy a bécsi hercegérsek révén tudott a király magyarországi utazásáról, titokban informálta erről a vatikáni omol nagyköveiét. »Kérdés, — írja Werkmann — vájjon szükséges Volt-e mindezt, amiről a wieni érsek és mmcius jelentést tett, az angolokkal s a franciákkal közölni és ezt a »nyfitsziVüséget« világgá kürtőin??« Az emigránsoknak meg keltett tanulnia. hogy a politika még akkor is »ur huncutság«, ha a Vatikánban csinálják és hogy a nuncius számára, ha politizál, olykor sokkal megfelelőbb fenne a demmeiue elnevezés..s Az emigráns király és magyarországi hivei között is — értve ezatett aaekat, akik nem csak va lottók maguk»« annak, lianem azok is váltok — szakadék tátong abban a tekintetben, ahogyan a proletárdiktatúra után bekövetkező atrocitásokat megítélték. A magyarországi legitimisták vagy résztvettek ezekben, vagy — mint Apponyi éa Andrássy az első időben tett rrybíitkozatiiteban — érihetönek és íermészeteinek találták az úgynevezett kilengéseket, (Apponyi később már, némi rezervációkkal. tiltakozott minden ilyesmi ellen/ de legalább azokat ítélték el, akik — mind mondották — a fehér terrorról szóló mesékkel félrevezették a külföldet és aláásták a nemzet jó hírnevét, s nem azokat akik a szőbanforgo cselekményeket elkövették. A koronás emigráns ebben a tekintetben teljesen egy véleményen volt a koronában: szovjet-csillagos, illetőleg őszirózsás emigránsokká!. Werkmann. amikor az atrocitásokról ir, semmivel sem basznál enyhébb hangot, mint azok a magyarországi legitimistáié, akik hazaárulónak bélyegeztek meg mindenkit aki a terror és a fehér szavakat valahogyan is kapcsolatba merte egymással hozni. »Horthy — írja — 1920 máresik, amelyet az egész müveit világ nevezte ki miniszterelnöknek. Rövidéletű kormányzása arra az időre esik. amelyet az egész müveit világ fehér terrornak bélyegzett meg. A forradalmak vérözönön keresztül jutnak győzelemre. Az ellenforradalmak legtöbbnyíro ugyanezt a példát követik. Az í919-ücí ellenforradalom azonban ment volt minden szenvedélytől, mert hiszen Kon és hfvei elmenekültek, még mielőtt a nemzett hadsereg leszámolhatott volna velük. Az egyénnek nem lehetett és nem is volt szabad bosszút állania, hiszen nem te tudott szemet-szemért. fogat-fogért megbosszulni. De mégis ez történt, még pedig oly mértékben, hogy az egész müveit vél ág fe’zTtdnIt emiatt. Nem Kun Bélának, ennek az elmenekült, gyáva gyilkosnak a panaszai voltak azok, amelyek a kulturált Európa lelkiöamereiét felrázták. A gyenge kormány által megtűrt cél és értelein nélküli elleníorradaJom. mely csak a győzelem után vált véressé, már önmagában véve is felháborító volt. A fehér atrocitások megvetendő volta nemcsak a külföld, hanem a legjobb magyar PACSMSGYE1 NAPLÓ hazafiak szenvedélyes tiltakozásátf is kiváltotta.« Má$ helyen: »A leffetfrzasztfŠSb az Vöt, begy a kegyétfSTtSégeh értelmi szerzői rmékn erbet megrmnekMték « üldözés étéi. raóg peáig oly szwaékpek segítségével, ^ákaek befolyása fölért egészen e horményzék-* Es végül: »fái dac ma;«n tapsa»**!*» mifidettki, hogy Betű«« gsél és fcrülégái minden. aflödoiiinail sokkéi erősebb szavakkal illeték azokat, akik ezeket az áfiapetoksit ostorozták. mint azokat, akik azt előidézték és fönntartották.« * Az emigráns-mentalitás ugyanaz. -csak a cél .más: homlokegyenest ellenkező. De a célhoz vezető utón ittég találkoznak a szélsőségek. R,a iss László. a kommunista-vezér, bimnyas lelkesedéssel fogadta arz orgttvánrn gyilkosságok hírét és elégedetten szögezte ie lapjában, hogy így van ee jól, mert a fehér terror fíwfpáajfTwastja a proletariátust A yavfflífs emigráxjs titkára viszont azért uw akozott, hagy a demokrá«de nrákiát Magyarországon és Ánsztrisfi/iu" a bclsevizmus váltsa fel, mert »a vörös tengeren keresztül vezet az ut az ígéret földjére«. Minél rosszabb, annái jobb — ez is tipikus emigráns-gondolkozás. Bolgár emigránsok közt a bísí vöröskereszt barakban Budapesti csokoládágyáros — bolgár forradalmár Mév mindig tömegesen jönnek a menekülök Bulgáriából Kanyargós utcákon, félig feltört «taken robog az (»utó — minden piisatmtfean attól lalict tartani, hogy kilyukad a pneisnafik a szétszórt, hegyes, köveken. Nis Ricáit m&st javitják. Az efsyencs irányban szegesdrót zárja el az »tat a javítás miatt. Vissza kell fordulni, nyaklórö inareü él-yen, viztócsáiíon keresztül érünk d néhány perc ala,tt Nis kin várnába, a VöxöskjSTöszí barakba, a bolgár emigrájgaok szállására. A aziegesdrőtííd bekerített nagy udvaron, kisebb őskoriban, hevernek a füvón, köpött ruhában, a szeptemberi bolgár kawmt: unj sta-Mdiraves. fórnadaáán. menekültjei. Csak bolgárul bőszéinek. Az egyikkel ‘nehettea megésrteíem magam szerb nyelven, hogy magyar újságíró vagyok Egysaorro felderüt az asra, eáseaSad és néhány pillanat uralva egy jobb ruhába Öltözött fialtad raalrer tér vissza, aki magyarul \ szél hozzám. 5 — Pesti vagyok — mondja 2 ffá- I tál ember, amikor látja mcslepetése- I miéit magyar beszéd© fölött Kérdé-Is erűre cimosidja, hölgy bátyjának csokoládé- és cukorkagyára van Budapesten, a másik orvostanhallgató, szülei és egész rokonsága ott I lakik. Ö maga aktiv bolgár, tiszt volt, ■ a fegyverszünet után bátyja gyárá? ban. dolgozott ez év áprilisáig, ez idő I alatt megtanult magyarul. Áprilisiban visszatért Szófiába és csatlakozott Sziarn.bulijs.zky híveihez. — Junius nyolcadikén — mondja — egyszerre arra ébredtünk, hogy a lisztek až urak. Mindenkinek, aki Sztambuíijszky, pártjához tartozott, I menekülni kellett. i Ö is elmenekült és junius óta Nis- I ben van a többi emigránsokkal | együft. í — Kajve hlrí Büdapesíről 2 boz- Izátartoizóitó!? — kérdem. I — Nem Írok, ők sem imák, mert (félek, hogy keUeirítílensésrük lehet • Azért nem te miegyek Budapestre, |mert ott nem látják szívesen SztamsbulijsZky híveit. Kérem, m írja meg la nevemet, mert a szüleim máatí jjuem akarom, hogy Pesteti megtud! ják. I Mig tí csokoládégyárosSal beszéllek, egy emigráns értesíti a bolgár I menekültek komiféját érkezésemről lés hamarosan két kopottruhás férfi f kíséretében tér vissza. Bemutatkoj zunk, — nevekéi természetesen nem I lehet érteni. A csokohidfeyáros toll mácsolja beszélgetésünket ! Az egyik, volt tanídügyelő. »©gyver«öt év körüli aggastyán, akinek aapbamitotf arcán moalátszanak a szenvedések, nélkülözések. Teljej ser. ősz. Söté! zatícóruhája, fekete inge és fekete nyakkendője feljesen kopott. A másik ügyvd, Ferđinanđovo városából, harmincöt éves lehet, de Ötvennek is mondhatná magát, fáradt vonásai ezt sem cáfolnák ímeg. Bevezetnek a komité »irodájába«. A hatalmas barak terméből nyíló, deszkával elkerített lás kamrába, aiuelyben egy deszkaasztal és egy rövid pad áll. Mesúamétlem kérésemet, hogy j»oaidják: ei sorsukat én mondjanak el részleteket a szeptemberi forradalomról. Az ügyvéd és a fanfelügyelő szeme egy piBattatra összevilkín. valamit beszélnek beígár nyelven. — MagRpar újságírónak nem nyitetkoznak — mondja a tolmács. F«SvJ3á*>03ftP*n őket, hogy jugosztávi^ magyar lap munkatársa vasyék. — Afcaor igen — válaszolják és azután a tanfelügyelő, a nisi bolgár endgrációs-íáfesr vezetője, részletesen etmendja a szeptemberi bulgáriai forradalom eseményeit. A provokált forradalom — EgyálMán nem gondoltunk arra — mondja —, hogy forradalmat szítsunk a Cankov-kormány ellen, mert biztosra vettük, hogy a szeptember 16-ikára kiirt választásokon enélküí is győzni fogunk. A felkelést Cartkov kényszeri (ette ki. mert tudta, hogy kisebbségben marad. Junius óta, amióta Cankov és a tisztek kormányozzák Bulgáriát, a terror kegyetlenségei folyton izgalomban tartották a lakosságot, amelynek többsége mellettünk volt — A kommunisták mellett? —■ kérdem. — Nem, a földmivespárt mellett. Bulgáriának lakossága legnagyobb részt íöldmíves. Mikor a választás napja közeledett a terror egyre fokozódott, teljesen ártatlan embereket letartóztattak és börtönbe vetettek. Ez természetesen újból felizgatta a kedélyeket az izgalom azonban aklror érte el tetőfokát amikor megtudtuk, hogy Cankov szeptember 12-ikére az egész országban elrendelte a földmives- és kommunistapártok valamennyi vezetőiének letartóztatását. Hogy. ezt a barbár eljárási megindokolja, a Cankov-kormány hamis híreket terjesztett a készülő forradalomról. Pedig mi teljesen lehetetlennek és időszerűtlennek tartottuk a fegyveres felkelést hiszen néhány nap múlva a választások lityi9 a mi győzelmünket hozták volna meg. Hiányoztak a vezetőink is, alak júniusban elmenekültek és csak a választások alkalmával időszerűvé vált pártügyeket dirigálták öécsbői és Prágából, a helyi pártszervezetek utján. A szeptember 12-iki letartóztatás! parancsra az ország minden részében, szinte egyszerre újra fellázadt a lakosság és előjöttek azok is, akik junius óta az erdőkben rejtőztek el a tisztek boszuja elől. A helyi vezetőségek álltak a forradalom élére és! proknmációkban ídvták tt& a ft&os* Ságot a csatlakozásra. ' — Nem kommunista torrndđbtsH' csináltunk: a mi célunk mz attrademokrata nemzeti köztársaság, megalkotása, tehát tisztáfa náció-, naüsta jellegű volt. Kellemetlenül érinti, mikor figyel-, meztetem, hogy együttműködtek at kommunistákkal és szinte mentegetőzve mondja: — Kénytelenek voltunk velük' együtt küzdeni, mert a mi vezetőink' hiányoztak és át kellett adnunk a vezetést a kommunistáknak, akiknek az élén Kolarcv Vaazii és Dimitrov Györgye álltak. Mindamellett, ismétlem, tisztára nacionalista jellege volt a forradalomnak. Még az első napon is kerülni akartuk a vérontást és a két párt — a kommunisták és föltimivesek — megbízottai memorandumban kérték a Cauk/ov-kormányt, hogy vizsgálja meg a pártkörökibcn lefoglalt és kezei közt levő iratokat, amelyekből megállapíthatja, hogy hamisait a forradalom előkészületeiről elterjedt hírek. A Cankov-kormány ennek ellenére nem változtatta meg rendelkezéseit, miért is a forradalmi bizottság szeptember 23-ikára elrendelte a leikelést. Mindamellett nem sikerülhetett a forradalom, mert nem volt kellőképpen előkészítve és megszervez^ v.e, mig a kormánynak szervezett katonaság iű fendclitaesére A W rangéi katonái is a kormány csapatokkal harcoltak és ennek a tizenöt—húszezer, embernek a közbelépése döntötte eí a fevradaiom sorsát — És. a macedón bandák? %-jbh — Alexandrov Tođor emberei csak rabolnak, főleg Szófia környékén és a déli részeken. Hosszan beszél ezuíárt á foTTaidmi harcokról, amely,eltbm részt vett, amelyek azonban csak epizódjait képezik ä nagy felkelésnek, majd melankolikusan fejezi be: — Azután, tíz nap múlva, ciia^en elveszett, mindenki menekült, amerre tudott Ezer emigráns — Az első napokban — mondja — liatvanas-nyoicvauas csoportokban jöttek át a határost éti is egy nagyobb csoporttól jöttem. Nisbe dirigáltak bennünket, mindig többen lettünk. Most már etzereél Is többen vagyunk. Háromszáz embert a jugoszláv Imtőságck .Mariborba küldtek utat javítani. Itt is hatszáz embert dolgozik a vasút javításán. Kenyeret, szállást és napi busz dinárt kapunk érte. — Valamennyien dolgoznak? — Nem mind, mert varrnak köztünk ügyvédek, tanárok, jegyzők, tanítók, akik nem bírják1 a nehéz munkát. A komité tagjai, akik az emigránsok ügyiéit intézik, szántén a táborban vannak. A bolgár Vöröskereszt központ Becsből szintén segít bennünket. — Mi történi a forradalom veséiéivel? — Kofarov Ss Dimitrov és még néhányon, aMk pár napig szintén itt voltak, öécsbe mentek és a régebben ott és Prágában levő vezetőkkel, volt miniszterekkel együtt intézik az ügyeket, a további pártakciót. A bulgáriai fehér terror Mikor megkérdem, hogy mit hallanak hazulról, az ügyvéd veszi át a szót. — Legutoljára jöttem eí, legtöbbet tudok mondani. Napokig lehetne beszélni a borzalmakról, ami azóta Bulgáriában történik. A tisztek és ai vrangelistáli rettentően kegyetfenkednek. Ezerszámra, fogják el az embereket és börtönbe vetik, agyonverik őket. Egész falvakat kerit bei a katonaság és sorra gyilkolja az embereket. Ferdinandovóban, a háromezer lakosú kis városban, ahol laktam, százötven embert öltek meg. Mindennap jönnek, még mindig n. ekW.
