Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-11 / 308. szám

12. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 11. A fcbalottkém azonban még min­dig kifogásokat keresett: — Önnek kedves emléke ez a két hulla... — kérette magát — nem akarnám megfosztani tőle... inog aztán a lakásom is szűk... — Mindegy... sok jó holttest megfér kis helyen... — Különben is én még csak har­mincöt esztendős vagyok. Erre az ellenvetésre nem számí­tottam. Pillanatnyi hallgatás után azonban eloszlattam ezt az aggodal­mát is: — Nem tesz semmit, négy év múl­va már pompás hasznukat veheti. 8. Azzal, holttestek nélkül, hazatér­tem ... Találkozásom Végzet-asszonnyal Barátnőm f. hó 9-én kelt anzickjá­­han jelezte, hogy ma érkezik a pesti gyorssal, várjam az állomáson. A folyosón ácsorogtam éppen, amikor tisztelőm, Olvasó János, érdeklődve megszólított: — Kit vár. Tihanyi ur? — öt — mondtam áhítattal és Ol­vasó János tapintatosan.’ retirált: — Oppardon, az már más! — mondta diszkréten és eltűnt a toiyo­­sók labirintusában. A perron felé igyekeztem, amikor hirtelen a vállamra ütött egy gráná­­tostermetü, imponálóan kövér as­szonyság és kedveskodően csücoö- Vitve ajkait, igy szólt: — Drága Grósz ur, nem vinne el nekem Sztartfoecsére ezt a koiferkét a lányomé/khoz? — Kérem — feleltem sajnálkoz- ’ va —. én még sohasem jártain Staxibecsej városában; még álmom-’ ban sem . . . — Jesszus, hát maga nem a Grósz Miki? — lepődött meg iszo­nyú hőköl és sei a szemeiben — biz­­isten wry hasonlítanak egymásra, mint két tükörtojás! — és sztari­­becseji kedélyességgel megfricskáz­ta az orromat. Egészen megfőzött ezzel a tükörtojás metaforával. Megsemmisülve dőltem az ajtófél­fának és m eredt, borzasztó farkas­szemet néztünk két hosszú per­cen át. — Nézze, aranyom — kezdte a néni ujfent —, ha már ilyen roppant érdekes módon összeismerkedtünk, segítse legalább a kupémba ezt a pirinyó csomagot — és rámvetette szuggesztiv, delejes tekintetét. — Isten szeme mindent lát — só­hajtottam ünnepélyesen — és olyan; misztikusan vicsorgattam fogaimat, 1 hogy e laikus, vidéki nő, barátságos közeledésnek vélte. — Hol az a pakét?! — mondtam keményen, a realista írókat jellemző drasztikus nyerseséggel és kész­ségnek látszó kétségbeeséssel körül­néztem. — Ejnye, hát nem lát a szemitül — viccelt zamatos sztaribecseji humor­ral Végzetem és csontos kisujj ával egy óriási, valósággal forgalmi aka­dályt képező szar»panos-!áda felé bökött. — Egy ilyen vas legénynek mint maga, meg se kottyan — és biztatóan hunyorított nefelejtskék szemeivel. Közben befutott a pesti gyors, de én nem vettem észre. A ravasz nő az önérzetemre apellált és én se látva, se hallva, hősies gesztussal nekiigyürkőztem. — Persze, persze — jelentettem k3 hidegvérrel és ádáz gyűlölettel guritani kezdtem. — Jaj! — hördült fel patrónám —, 't linkre zúzza a drága viaszkosvászon burkolatot! Felemelni, drágám, hisz nem harap! — és dirigált, kormány­zott, szidott, zsörtölődött, hadako­zott oldalamon, amíg csak ki nem értünk ebből a raffinált folyosó-; pokolból. Bukdácsoltam mámoros,! zugó fejjel, mint egy elkárhozott,! kofferokkal görnyedő alakok csör­tettek el mellettem, a szembejövők vagy kitértek, vagy összeütköztek velem, pardont mondtak vagy egy­szerűen káromkodtak, fel-bori tottak, felemeltek, belémgázoltak és a labi­rintus csak nem akart véget érni... Akkor tértem magamhoz, amikor már a vonat lépcsőjén álltunk. Be­segítettem a koffert a hálóba, a néni megígérte, hogy irni fog és éppen távozóban voltam, amikor arra jött egy barátjával Olvasó János. — Na, ez is e"v nő?! — mondot­ta megrökönyödve, ahogy észrevett bennünket és szánakozva robespierri gőggel mosolygott. — Ezek az újságírók mind ilyen Ízléstelenek, ha nőről van szó — je­lentette ki a barátja lesújtóan és ki­hívó tekintettel mért végig. A vonat már indult, a kalauz fü­tyült, a kocsisor nekilódult, amikor az asszonyság, mielőtt tiltakozhat­tam volna, hirtelen egy tizdinárost nyomott a markomba. — Vegyen rajta promenclit, az vért csinál! — kiáltotta anyai jóin­dulattal az ablakból és evikipuszit dobva, zsebkendőt lengetve, eltűnt a rohanó vonattal a sztaribecseji sze­mafor irányában. — Láttad? —i súgott össze mö­göttem Olvasó János barátjával, megbotránkozott elszörnyedéssel — ezer dinárt adott neki! — és amikor mit sem gyanitva udvariasan előre köszöntöttem őket, jéggé aszalt un­dorral néztek el a fejem felett. Haj­szálon lógó presztízsem immár ki­­rnagyarázhatarlanul az örök Nirváná­ba zuhant. Olvasó János pálcát tört fölöttem . . . A kijáratnál a portás a perronje­­gyet kérte. — Neznam — mondtam kurtán és tovább indultam. — Sztoj! — harsogta rémes zor­­donan és állj vagy lövök pózba he­­lvezkedve galléron ragadott. Rövid, de velős dulakodás után, a szabály­zat 13. p. előírásához híven, bevon­­szolt az inspekciós szobába. Nagy sereg bámészkodó, gyerekek, uta­sok. pénztároskisasszonyok loholtak izgatottan utánunk. — Bulgár kém! — mutogattak rám lojális megvetéssel a hordárok? és nyakamba szórták makrapipájuk-’ ból a tüzes hamut, ami tudvalevőleg hordároknál a legnagyobb lenézés jele. Jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, ujjlenyomatot a balkezemről és pár perces tanácskozás múltán roppant tapintatosan tudomásomra hozták, hogy hivatalos hatalommal való ellenszegülés miatt ötven dinár fő- és busz dinár mellékbirs ágra ítélnek. A perronjeigy árát, enyhítő körül­ménynek tekintve büntetlen elöéle temet, elengedték ... (T.) MURAVIDÉK W © w Buffalo Bill a »Vadnyugat« hőse, világ körüli kőr­útjában bekopogtatott a Muravidékre is. Igaz, hogy magas személyisége egyelőre a könyvesboltok kirakatát disziti. habár nem túlzott feltevés, hogy tanítványai és tisztelői megle­hetős számban élnek itt, a Mura mindkét partján. Szomorú valóság, hogy a magyar nyelvű irodalmat csak az ehhez ha­sonló erkölcsrontó fércmüvek képvi­selik. Sehol a Muravidéken, bármer­re tekintünk szét. nem található az a legelemibb kulturkövetelmény. amely az ország egyéb részén a legkisebb faluban is megvan. Sem Csakovecen, sem Murska-So­­botában. sem pedig Dolnja-Lendován nyilvános könyvtárnak hire-hamva sincs. Holott egy kis áldozattal min­den nagyobb helyen lehetne ilyet lé­tesíteni. Még csak a könyvek hiánya sem lehet kifogás, hisz’. — hogy egyebet r.e említsünk — a lendovai polgáriskola könyvtárát is egy ina­­gáembernek adta el az iskola igaz­gatósága potom áron, mivel nem akadt testület, amely ezen értékes miiveket megszerezte volna a kö­zönség számára. Tudtunkkal aztán, még vannak oly egyesületek, például az Ipartestület, a Kaszinó stb., ame­lyek szintén rendelkeznek könyvtá­rakkal. És mig az ifjúság rákénysze­rül ezekre a fantasztikus ponyvare­gényekre, addig az igazi nevelő mun­kát végző könyvek ott hevernek va­lamelyik egyesület félreeső zugában! Közben pedig a könyves boltok kira­katából szép lassan kivándorolnak az ékes felirásu Buffalo Billek és Nick Carterek, a lapok pedig egyre sűrűbben hozzák a hirt a bekormo­zott, vülamlámpáva] felszerelt su­­hancok tolvaj-tetteiről, szükebb ha­zánk nagyobb dicsőségére. HÍREK (Kinevezés.) A zágrebi felsőiskolai tan­felügyelőség Stoker József éakoveci ille­tőségű zeneszerzőt, a zágrebi zeneakadé­miához tanárnak nevezte ki. (XJJ lap Mediumnriében.) A Radics-párt Cakovecen »Medjumurski Hrvat« rímen hetilapot indított. (Kinevezés.) A tartományi főnökség Buchbach Alfréd I. osztályú erdészt, Mur­­ska-Sobotába kinevezte, (Áthelyezés.) A ljubljanai tartományi I főnökség Hribar Stanko murskasobotai er- Jj döhivatalnokot Bohinjska-Bistricára he­­[jlyezte át. (Harang3zentelés.) A medjumurjei Sri- I govan fényes keretek között szentelték fel az újonnan beszerzett harangot. I (Újabb 17 millió dinár vasútépítésre.) A kormány az épülő murskasobotai-ormiži vasút építés költségére újabb 17 millió dinárt szavazott meg. (Szakadás a prekmurjei klerikális páti’ ban.) A prekmurjei klerikális párban az utóbbi napokban szakadás állott be. A párt vezetősége Svikarsicsot, az eddigi tit­kárt elbocsátotta állásából, a tegnapi na­pon pedig Siftár Géza képviselővel az élen a párttagok egy része kilépett és csatlakozott a radikális párthoz. (A medjumurjei Radics-párt gyűlése.) A medjumurjei Radics-párt az elmúlt vasár­nap Cakovecen nagy gyűlést tartott, ame­lyen ötven község küldöttei vettek részt. A központi vezetőség részéről dr. Juro Ko­­j njevié képviselő jelent meg a gyűlésen, amelyen a Festetics-féle uradalom parcel lázásával is foglalkoztak. Elhatározták, hogy ebben az összes érdekelt községek egyöntetű álláspontot foglalnak el, melyet későb közölnek az érdekelt birtoktulajdo­nos bankkal és a nyilvánossággal. I (A mnrskanoboiai állami munkaközve titő hivatal jsbdtése.) A murskasobotai állami munkaközvetítő hivatal jelentése szerint január 1-töl e hó 6-ig 0?S4 munka­adó és 6599 munkás fordult a nevezett hi­vatalhoz munkásért illetve alkalmazásért. Az elhelyezett munkások közül több mint 3000 a béllyei uradalomban kapott mun­kát, azonkívül vannak olyanok is akik a vojvodinai, szlavóniai és bácskai uradal­makban nyertek elhelyezést. Munkaköz­vetítés történt 6090 esetben; 1914 munkás féláru utazási kedvezményben részesült. (Áthelyezés.) Horváth Izidor dobrovniki f (prekmurjei) tanítót Dobronakra helyezi tók át. (Eljegyzés.) Kohn Olga Cakovec és Ko­­larics József tanító Cetiba, jegyesek. (Min­iden külön értesítés helyett.) (Kereskedők a határforgalom ellen.) Az osztrák határmenti vidék kereskedői a mi­nap Cehében gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy feliratban kérik a kor­mányt a 10 km zóna megszüntesésére. (Pályázat.) A éakoveci adóhivatalnál egy napidijas felvétetik. Pályázók kérvényei­ket személyese11 nyújtsák be a hivatal fő­nökénél (A strükövcei Közre: Is ünnepély finálé­ja.) Megemlékezett annakidején a Bács­­megyei Napló arról a lélekemelő ünne­pélyről, melyet a vendvidéki evangélikus egyház rendezett az első vend (ószlovén) iró születésének kétszázadik évfordulója alkalmával. Küzmits evangélikus pap volt és mint ilyent méltatták a lezajlott ünne­pélyen, melynek műsorában, tekintettel arra, hogy a murskasobotai esperesség te­rületén nagyszámban élnek magyar hívők is, magyar szám is szerépeit. Mint most a Düáevni List -böl értesülünk, a tan­felügyelőség az ünnepély rendezőjét, Bakó Károly tanítót, felfüggesztette. Nem tudjuk milyen okok rejlenek még a felfüggesztés mögött, csupán annyit jegyzünk meg, hogy az említett ünnepélyen ott láttuk a kato­naság, úgyszintén a politikai hatóság kép­viselőit, kik ugyanakkor elismeréssel adóz­tak a rendezőségnek. (Játék közben meghalt primäs.) MukicS György, dakovaci cigányprímás zenekará­val az ottani nagy vendéglőben játszott. Mukics, Játék közben hirtelen rosszul lett, lefordult a székről és meghalt. Szivszélhü­­dés ölte meg. (A bicska.) Csenvék Mátyás és Titán József bákovcei legények az ottani nagy­­vendéglőben italozás közben összetűztek. A veszekedés hevében Titán társát több helyen megszurta. Csenveket beszállítot­tak a kórházba, Titánt pedig átadták a murskasobotai járásbíróságnak. (Nagy tűz Varaždinban.) Az elmúlt hét egyik napján tűz pusztított a varažđini Donner-féle vegytisztitó-gyárban amely a benne felhalmozott, tisztítás céljából át­adott ruhaneművel egyetemben martaléka lett a tűznek. A kár több millió korona. (Eladták a murakőzi Featetich-féle hit­­bizományi.) Mint értesülünk a zágrebi Slavenska Banka megvette a medjumurjei Festetich-féle 16.000 hold terjedelmű in­gatlan birtokot teljes felszereléssel egye­temben. A bank az uradalmat fel fogja parcellázni. (A rendőr és a poszt.) Cakovecen ami* nap este, a lovassági laktanya közelében posztoló rendőr egy részeg emberre bukJ kant. A rendőr a részeg atyafit a rend­őrségre akarta előállítani. A kaszárnya előtt őrtálló katona azonban megtiltotta, hogy a rendőr foglyát a járdán vezesse el. A rendőr és a poszt hangos tárgyalásaira nagy tömeg csődült össze és az elősiető Őrparancsnoknak köszönhető, hogy a két hivatalos ember összetűzéséből komo­lyabb baj nem támadt. (Uj percül Dolnja-Lcndaván.) A ljublja­nai tartományi főnökség Kac Ferenc, dől­­njalendavai kereskedőt gerenttó nevezte ki. (A jó szomszédok.) A Lendavához k5- zeleső Centa községben aminap Madarász Pál gazdálkodó ittas állapotban összetű­zött feleségével. A megtámadott asszony a szomszédokhoz fordult segítségért, akik közül egy Zserdin István nevű csittitani igyekezett a feldühödött embert. Madarász azonban nem hallgatott a békítőre, ha­nem ellene támadt s fejét egy kezeügyébe eső fejszével bevágta. A szerencsétlen em­ber élet-halál között lebeg. Madarászt a dolnjalendavai csendörség letartóztatta. (Holttest a Murában). Az Ižakovci mel­letti Mura-ágból egy 35—40 évesnek lát­szó férfihullát fogtak ki. A hullát teljesen meztelen állapotban találták meg. Sze­mélyazonosságát nem sikerült megállapí­tani. (Betörés a takarékpénztárba.) A múlt hét egyik napján betörők jártak az »alsólen­­davai takarékpénztár« helyiségében. A betörők a kapuzárás előtt belopóztak az udvarba, majd az éj leple alatt behatoltak a pénztárhelyiségbe, mivel azonban a pénztárszekrényt; nem bírták kinyitni, az ablakon eltávoztak. A csendörség megindí­totta a nyomozást. Muravidéki Sport. (As V. župa ünnepélyei.) Az elmúlt va­sárnap szép ünnepély keretében nyújtot­ták át a tavalyi bajnokság győzteseinek a CSK játékosainak a bajnoki érmeket. Ér­met kaptak: Pavlinić, Jović, Kolarié, Schaffhauser, Safner, Kovaöié, Ivaié, Ja­nié, Soöié, Bistrovié, Susnié, Eppinger és Tóth.

Next

/
Thumbnails
Contents