Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-11 / 308. szám
1923 november 11. BACSMEGYE1 NAFLÖ 13. oldal. Képzi Nem a stilisztikai értelemben vetí Képzavarról: egymásnak értelmileg ellentmondó metaforák tragikomikus öszszcbonyolitásáról akarónk itt néhány Szót ejteni, hanem arról a parázs kavarodásról, amely néhány küllőidről behozott kép miatt szuboticai újságok és festők között támadt és amelynek mindenesetre megvan az a haszna, hogy ez egyszer nem nagy ivásokrói, kártyacsatákról, lovakról és valutaüzletekről beszélnek ebben a minden jóval megvert tespedí és tunya városban, hanem Képekről. Mindegy, hagy mit beszélnek, de beszélnek, itt ez is valami . .., És ezért érdemes post festam visszapillantani a közben lecsendesedett vitára. Képet festeni: művészet. Képet eladni: kunszt, A festő legtöbbször csak az elsőhöz ért, ha ugyan ért hozzá. A műkereskedőt, sajnos, csak a második érdekli. Innen ered a művész és a műkereskedő örök antagemizmusa. A művész — számoljunk !e végre ezzel a babonával — éppen ugy nem idealista, mint a képügynök; rendesen egy nebochant azonban, aki tehetségéhez képest előállít a-rmyira-amennyire művészi képeket, amiket — hacsak nem ismert márka már s hacsak nem rendelkezik jó összeköttetésekkel — nem tud eladni, különösen ina nem, főként pedig a niiivészetek iránt megdöbbentően nem-fogékony és nem-érdeklődő szuboticai intebigenciának nem. A szuboticai festők legutóbbi kiállítása bebizonyiíoí-. ta, hogy az itteni közönséget egyáltalán nem érdekű az a piktura, amit néhány ambiciózus és nem-tehetségtelen festő itt helyben nagy igyekezette! és valóban hősies kitartással termel. Ez a piktura egészen bizonyosan nem roszszabb annál, amit a műkereskedő Budapestről — a jó vidék számára — lehoz és ami tagadhatatlanul konkurren clát csinál az itteni művészeknek, mivel a műkereskedő, altit csal: az anyagi eredmény érdekel, az úgynevezett miivészi szempontok figyelembevétele helyett olyan képekkel látja el a közönséget, ami ennek a közönségnek tetszik. Ez szomorú dolog, de nem szuboticai specialitás, hanem Így várt Bécsben és Párosban éppúgy, mint Londonban hogy Amorikáról ne is beszéljünk. Hibás bemre: nem a műkereskedő, hanem a publikum, amelynek — nagy általánosságban bátran felállíthatjuk ezt a avar iák s*íc hasznát mäjd az érdekükben h*z«tt rendelkezésnek, hálásak lehetnek érte métls a főkapitánynak, hiszen a hivatalos körök se itt, se másutt nem tanúsítanak olyan nagy érdeklődést a művészek ügyes-bajos dolgai irátrt, hogy sem meg ne kellene becsükiiők azt, ha valaki, akit munkaköre éppen eléggé lefoglal és akire a művészek ügye nem is tartowlc közvetlenül, törődik velük és tőle telhetőket igyekszik rajtuk segíteni. A rendelkezésnek ez az intenció ja — tekintet nélkül arra, hogy a vándor-képkiáliitás betiltása a szuboticai festők helyzetén nagyon keveset fog csak , landiteíii, vajjür éppen semrnft — bees«eíére váfik á főkapitánynak, annál i« inkább, meri a szuboticai festők fffizött tiéletleniH egyetlen apiáv síneseit és fgfcr még a roezakar'ag sem iogíwft.ia rá a véleményünk szerint, ismétlem, cél; át-tévesztett rendeletié, hogy talán politikából fogant volna. sem htnen, hanem Budapestről, ahol a deke, hogy lásson mást is az ö nfunhábom alatt cikket írtam rótnk. A töb- kaikon kívül az itteni közönség, amelybit, pedig vannak, nem ismerhetem, nek ízléséi csak az javíthatja meg, ha mert tévedésből se kerül ide alkotásuk. A helybeli művészeknek is az az ér- soníiiásia. alkalmat adnak számára az összehald. Ü Szenzációs részletek a meggyilkolt II. Miklós cár jövő héten megjelenő emlékirataiból — A Bácsmegyei Napló berlini tudósítójától — _ A jövő héten jelennek meg a berlini orosz Slovo-Verlag kiadásában második Miklós cár emlékiratai 1884-tői iP06-ig. E 12 esztendő alatt a meggyilkolt cár mindennap feljegyezte az eseményeket naplóiába. A rap!,Ő főként a cár magánéletére vonatkozólag tartalmas érdekes feljegyzéseket. A politikai események a cárt sokkal kevésbbé érdekelték, mint egy jól sikerült vadászat, sportünnepély, vagy egy jó ebéd. Először ezekről beszél mindig, a poétikáról csak mellékesen emlékezik meg. Mindazonáltal a feljegyzések igen érdekesek, mivel bepillan„ , J#st engednek a régi cári tjíág lcgpagandat *zm es tájképeknek semmi j magasabb JhJöretoek erkölcseit)©, közük az ébredőkhöz: az a régi müdaí,'«-— Különben is — éppen mert képekről van szó — szó' sem lehet politikáról. Csendéletekkel nem lehet politikai prohogy »Képeddel alszom el, képeddel ébredek«, igazán nem elég alap arra, hogy ezt a gyanút bárki is komolyan vegye. Könyveknél, nem mondom, indokolt lehet az áljain szempontjából a behozott szállítmányok felülvizsgálásai. Ha azonban szakértőnek kérnének föl erre, visszautasítanám a megtiszteltetést azzal az indokolással, hogy érdekelt vagyok, nekem is megjelentek könyveim és könnyen abba a gyanúba keveredhetem, hogy mások könyveit be-nem-engedendőknek véleményezem, hogy a konkuíTenciától jlymóden való szabadulással saját munkáim kelendőségét akarom biztosítani. Ugyanígy nem szabad festmények megbirálására még félhivatalos minőségben sem — vállalkozni festőknek. Akik megtették, hibát követtek el. A többi azonban nem tehet erről. I Ezenkívül az emlékiratok bebizo- I nyitják azt, hogy ij. Miklós cárnak sommi tehetsége nem volt arra a magas és felelősségteljes pozíciójára, ahova a végzet állította. A legközelebb megjelenő emlékiratokból a »Bácsmegyei Napló« berlini tudósítója a következő érdekes részleteket közölheti: A szerencsétlen végű orosz-japán hí De ne kérődzőnk azon, líogv milyen hibák történtek és ne firtassuk, kinek az állásfoglalását diktálták ebben az ügyben üzleti szempontok, ne bántsuk a művészeket, akik teljes joggal elkeseredettek, hogy nem méltányolják őket, hanem ehelyett reflektáljunk arra a teóriára, amit a szuboticai festők kissé önkényesen felállítottak: hogy nyilvánosan csak lestök saját vállalkoszabályt — nem művészet kell, hanem . ...... , , ,. . ... giccs, akár képről, akár zenéről, akár állíthatnak ki, nu* a makereskedök csupán boltjukban tehetik közszemlére azokat a képeket, amelyeket — festőktől vásároltak össze. Síinek a követelésnek jogosultságát egyszerűen nem értem. Miért ne állíthatna ki a műkereskedő is abban a szállodai illemhely mögötti lyukban, ahol a festők legi;tóbb kiállítottak? Helyteleníteni vagyok kénytelen, hogy íllemheíy- 1 telepíteni akarják a műkereskedőt. Ha neki úgy tetszik, teljes joggal fakaszthatja képeit ott, vagy a Lloyd-ban, vagy bárhol és ha úgy tetszik, nemcsak képeket állíthat ki, hanem gözfürészeket, szabályozható nagyságú sajtlyukakat és önműködő petrencét is. Legalább is ezt nevezik jogegyenlőségnek. * Ebben a városban, ahol az egyetlen kuliurélvezet a kávéházi kamarazenekar, igazán csak azon szabadna minpetíig irodalomról van szó. Az átlagközönség kísérteties biztonsággal tudja megkülönböztetni a csehöveget a gyémánttól, de — mindig a csehüveget választja. ... * Ez teszi a problémát megoldhatatlanná Szuboticán csakúgy, mint iMeibourne-ben. Azt még csak meg lehet tudniillik akadályozni valahogyan, hogy ne adjanak elő értéktelen színdarabokat, ne állítsanak lei rossz képeket, ne játszhassanak tehetségtelen muzsikát, — bár ki lehet hivatott, elfogulatlan, csalhatatlan bíró ezekben a kérdésekben? — azonban arra már nem lehet kényszeríteni senkit sem, hogy Zerkovitz Béla édes-bus melódiái helyett élvezni tudja Stravinsky Igort, hogy Sidney Garrick- Vajda Ernő rémdrámáinál jobban tessék neki Georg Kaiser színpadi költészete és hogy Mannheimer Gusztáv tájképei helyett — mondjuk — Csincsák denkinek törni a fejét, hogy hogyan Elemértől vásároljon kvalitásos akto- létesíthet valamit, hogyan csinylhat háborúról 1*C4 január 15-én a cár a kővetkezőket jegyzi fel naplójába: »Kora hajnalban elnökletem alatt és CsuszimánúI az orosz hadsereg óriási vereségeket szenvedett. A januári pétervárí véres eseményekről és a »véres vasárnapról« a cár a következőket jegyezte feí: Január 9. »Igen nehéz nap. Pétervárrott komoly zavargások keletkeztek, a munkások meg akarták szálfái a téK palotát. A csapatoknak a város különböző részeiben lőniök kellett. |Sok halóit és sebesült volt. Milyen nehéz, és szomorít mindez! Mama hozzánk jött a városba. Mindnyájan együtt reggeliztünk. Öcsémmel, Misával sétáljtam.« J arm ár 10. »Ma nem történt különös a vá- I ro síkúi. Alex ej nagybácsi nálunk reggelizett. Én az Ural-kozákok egy áeputációját fogadtam, amely kaviárt hozott. Azután sétákti mentem és a mamánál teáztam. A péíervári zavargások elnyomása érdekébon elhatároztam, hogy Trepovyt főkarmáíp-zóvá nevezem ki. Este ebben az ügyben konferencia volt nálam.« Február 17. »Reggel 10 órakor a házi regiment konferencia volt a japán kérdésben, (kaszárnyájába hajtottunk, ahol mikat. A közönség teljesen szuverénül nem ért a dolgokhoz. * Ezért célját-tévesztett ' a rendőrség közbelépése, amellyel segítségére sietett — akár saját iniciativájából, akár felkérésre — az itteni művészeknek, amikor nem engedélyezte kétszáz külföldi kép nyilvános kiállítását. De, ha a szuboticai festők — sajttos — nem is látvalam.it, hogyan teremthet valamit. Képkiállitásck élvezetében még a nyelvi különbözőség sem akadály: hozzanak- hát ide képeket és ne csak Budapestről, Iranern Beogradból is, Zagrcbból is, Prágából is és Bukarestből is. Vagy helyes dolog talán az, hogy én — akit pedig igazán érdekelnek a képek — csak két jugoszláv művészt ismerek összesen üobrovicsot, a festőt és Mestrovicsot, a szobrászt és azokat Elhatároztuk, hoffy a háborút nem mi fogjuk megkezdeni. Olga és Petia velem reggeliztek. Hoszu ideig fogadtam a kormányzókat. Egész nap emelkedett .hangulatban voltunk. Nyolc órakor színházba hajtottunk. A »Rusaika« cimü darabot adták, igen szép volt. Este hazatérve sürgönyt kaptam Aicxejev admirálistól, aki jelentette, hegy Japán torpedók megtámadták flottánkat Port Arthurnál. Néhány hajónkat találat érte: Mindez hadüzenet nélkül, isten legyen velünk!« A hulls incidensről, amikor orosz hadihajók angol halászhajókra lőttek, a cár a következőket jegyezte fel: _ •• »A táviratok részletesen közük angol halászhajók lövetéséí az Északi-tengeren a mi flottánk által. Igen kellemetlen, hogy pontos értesülések hiányoznak. A fogadtatás előtt sétáltam. Reggeli után fogadtam Obolenskyt, Finnország főkormányzóját. Az estét Alix-szel töltöttük.« Október 15-én. »12 órakor rövid konierencia volt nálam, amelyen résztvettek Alexej Lamsdorf és Avelan generálás.' Anglia szemtelen magatartásáról tanácskoztunk és megvitattuk az esetleges rendszabályokat. Alexej velünk leggeüzett. Igen meleg volt és én Alex-sze! sétakocsikázást tettem. Azután egy kicsit gyalogoltam, este olvastam és írtam.« Október 16. »Tegnapi ajánlatunkat, amelyet közöltünk az angol kormánnyal, hogy tudniillik az Északi-tengeren történt lövöldözést terjesszük a hág*i bíróság elé, eredménnyel járt. jNyomorutt eUenségeink azonnal otthagyták eddigi gőgös állásponíukaí és elfogadták ajánlatunkat. Igen meleg volt és esett az eső. Sétálni mentem, majd sokat dolgoztam. Az estét együtt töltöttük el.« Az 1905. esztendő a forradalmak éve volt. Ebben az évben gyilkolták meg Szergej A'exandrovrcs nagy nerceket. A jepánhadsziirtérről f sét tartottak. Nikolasánál reggeliztem. Beszélgettünk, szórakoztunk és Wittére vártunk. Öt órakor aláírtam a manifesztumot Ilyen nap után nehéz lesz az ember feje. a gondolatok arosalc lesznek. Isten segítsen 'bennünket és nyugtassa meg Oroszországot.« A forradalmi 1905. év után, 1906- ban, a reakció diadalmaskodott. A távolkelet főkormánvzója. Lincvics generális, 14 anarchistát tartóztatott le. A jelentésre II. Miklós a követv*‘"ket irta: »Remélhetőleg mindnyájukat felakasztják!« Amikor a balti területek kormányzója arra kérte a cárt, hogy büntesse meg Richter hadnagyot, aki ítélet nélkül végzett ki embereket, a cár csak ennyit válaszolt: »Ez egy bátor ember.« Házasságáról, illetőleg eljegyzéséről a cár a következőket jegyezte fel napiójóba: 1894 iáprilis 5. »Szent Isten, milyen sok dolgom volt ma! Kávé után 10 óra tájban Érni és AlLx szobáiba mentek. Alix igen szép lett, azonban igen szomoiu volt. Egyedül hagytak veié és ebkor beszélgetni kezdtem arról, amit már oly rég kívántam. 12 óráig társaié g- I tunk minden eredmény nélkül. Alix nem hajlandó az orthodox vallásra áttérni. Szegény igen sokat sirt. Mégis nyugodtan váltunk el egymástól. Fáradt vagyok a mai naptól.« 1894 április 6. »Seta ü'fán Hazaértem és kávét ittam. Később jött Alix és ismét beszélgetni' kezdtünk. Nem beszéltem a tegnapi témáról, örültem, hogy ö látni akart ragon és beszélni akart velem Délután felöltöttem a porosz egyenruhát és kimentem a pályaudvarra Vilmost várni. Hat órakor érkezek!« 1895 március 75. »Későn keltem, úgy hogy reggeli sétámat meg kellett rövidítenem. Alix egész nap rosszul érezte magát és szobájában feküdt a pandaszomorú hírek érkeztek. Mukdénnél gon. Együtt hajtottunk a parkba, I
