Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-11 / 308. szám

1923 november 11.

BACSMEGTO NAPLÓ

11. oictal.

mutatkozik gömb" 'és nem kaszás csontváz alakjában?

ű: Ez nem komoly kérdés. Azok a borzongató rekvizitumok már jó ideje lomtárba kerültek. Különben is, ön mint term esze,tku latú, az összes élő dolgokat sejtből származtatja, teliát itt vagyok mint óriássejt.

Én: Kissé furcsállom — bocsánat e kifejezésért —, hogy ön, a Halál, úgy jelenik meg, mint az élet ősképlete.

Ö: És én csudái kozom, hogy ön ilyen hiányosan tanulta meg leckéjét. Még avval sincs tisztában, hogy a halál és a születés, a keletkezés és _az elmúlás ugyanegy fogalom.

Én: Igen, igen, mert egyik föltételezi a másikat. Úgy látszik, kissé elméláztam. Hiszen azt is tudom, hogy ön Mr. Tánátosz és a nagy Pán valóságos sziámi ikrek. Nemkülönben tudom, hogy, teszem azt, az almaía minden évben sok utódot termel, hogy halála után is legyen almafa.

ö: Éz csak egyik oldala a folyamatnak, a saját fajtájának megmaradása. Jusson eszébe, hogy az ön almafájának egyes részei elszáradtak már fiatal korukban, hogy a korhadt rész a kérgén és ez alatt milyen sokféle pillének, bogárnak adott szállást és táplálékot, hogy a fájából bútort, eszközt csináltak, vagy feltüzelték, hogy a földön korhadó részein mennyi növény él stb.

Én: Igenis, kérem. De hagyjuk most az aimiaíát. Sokkal inkább érdekelne megtudnom, hogy halálom után lehetségesbe még számomra valamelyes egyélű öntudat. Mellettem szól a mai tudás egyik alappillére: a világegyetem összessége sem egy ionnal több. sem eggyel kevesebb nem leltet. Nos hát, eszerint hogyan halhatok én meg teljesen.

ö: Ne kapaszkodjék szavakba. Teljesen! Mát teljesen nem is hal; meg és az ionok mennyisége se változik, csak az érzékelhető megjelenési formája lesz más és más, örökös változatban. A korhadás, j rothadás, más és más vegyi összetétel. Hogy is mondja a nagy lándzsarázó: a Julius Caezár testé-! bői lett sárral egy sertésól falát; fogják tapasztani. Nem semmisülj meg semmi a világon, csak elváltó-! zik. Ha összehozza a higanyt a kénnel, eltűnik mindkettőnek érzékelhető tulajdonsága és előáll a zinnóber. Semmise veszett el.

Én: Jól van. Eszerint az én testem is elveszíti érzékelhető anyagiságát. elváltozom ásztrálszeüemmé és igy élem tovább világomat.

Ö: Miért nem teszi mindjárt hozzá: az idők végtelenségéig, mert az ember kevesebbel nem akarja beérni. Hát látja vagy akármilyen módon érzékelheti ön a zinnóberfestékben a kéuesőt v^<nr a ként? Ez a két dolog mint egyén megszűnt lenni. Vége. Pont. A szerves lényeknek megadódott az a lehetőség. hogy a nagy Elváltozás bekövetkezése előtt uj ©gyedeket szülhet ez az egész különbség. Az ember, a fa, a virág gyermekeiben élhet tovább, de mint önmagára esz-! mélő oszthatatlan egyén megszűnik létezni.

Én: Hát akinek nem adódott gyermekáldás, az után nem marad semmi, csak por és hamu.

ő: Ne pityeregjen mán. Maradhat sok-sok emlék utána. Ha egy kis, iskolásgyereknek szeretettel megsimogatja a kis buksi fejét, vagy egy kiflit ajándékoz neki, ha egy. szegény embertársának fölszántja! könnyeit, ha valami érdemesebb müvet teremt, ezek mind jó sokáig megmaradnak.

Én: Értem, ön a jó és a rossz

cselekedetre céloz. Csakhogy ez a megemlékezés is cs,ak rövid ideig vrti meg.

Ö: Nem is örökké, mint ahogyan

ön „ barbár ftidaftamságában az

ász tr ál testeket elképzeli. Jegyezze meg: vannak mipoállapítások, ameek sohase szűnnek meg. Hogy a háromszög szögletesnek összege éppen annyi, mänt két derékszögé, ez igaz lesz akkor is, ráfikor a főidőn már egy ember se lesz. Aztán igaz marad, hogy ön én vagyok és én ön vagy"1' Vagyis . . .

Én: Az "''’•odromon . . . Áhásvér . . . hökk . . , pfuhl ... és aludtam mint a bunda reggelig.

Kabos Márton.

Az őrnagy holttestei

Irta: Diészeghg Tibor

Smája — kihívtam box-ineccsre. Tiltakozni próbált, de leütöttem. Az

I ájult emberrel ruhát cseréltem és így. a szökés nem volt nehéz. Másfél óra múlva már lakásom ajtaján kopogtattam.

Az előszoba homályában belebotlottam valamibe: a koporsó volt A személyi ügyek előadója, miután el* vitetett a tébolydába, előzékenyen [sietett holttestemet visszajuttatni öz| vegycinhez. ........ . .

5.

• I ' í.

: Este fé!nyolc volt. amikor a levél- I hordó meghozta holttestemet. Epen egyedül ültem ebédlőnkbe és egy szál gyertya kékes, ijesztő fényénél ! az estilapok tőzsdei rovatát böngésztem: a hajózási papírok estek, söripari részvényeim szintén, tagadhatatlanul kísérteties volt a hangulat. Szivem hangosan dobogott, amikor a kézbesítőtől átvettem a küldeményt.

— özvegy Smith Benjáminná. — olvasta le a postás a címzett nevét a szállítólevélről.

Tisztában voltam azzal, hogy amíg élek, addig nem illeti meg feleségemet ez a címzés s ebbeli aggályomat .nyomban szóvá is tettem:

— A feleségem nem özvegy.

— Hogyne lenne az. — jelentette f ki határozottan a hivatalos közeg — I hiszen a csomag Ben Smith őrnagy i,tulajdon holttestét tartalmazza.

i Megborzongtam. A koporsó alakú bádog-doboz fedelén tényleg az én nevem állt: »Smith Benjamin őrnagy, élt harminckilenc évet.«

Sietve fellapoztam a falinaptárt. Péntek volt.

2.

Az első pillanatban nem tudtam, mitevő legyek holttestemmel. Több ismerősöm felhívtam telefonon, de nem tudtak tanácsot adni, mert — állítólag — soee történi velük ilyesmi. Végül is nyugodtan megvacsoj ráztam, mintha nem is az én holttes- I íem érkezett volna meg félórával az- I előtt bémientve, vacsora után pedig I becsöngettem a szobalányt:

— Hozza be a konzervnyitót!

— Minek? — érdeklődött a feleséí gém.

I — Fel akarom bontani a koporsót, ihogy megtekinthessem földi maradivá nyarmat. Vagy talán kifogásod van ez ellen?

— őszintén szólva igen. Félek,

hogy szaga van és nem szeretnék lefekvés előtt újra szellőztetni.

Nem feleltem és kissé sértődötten, hogy holttestemről effélét feltételeznek. betoltam a bádogot ágyam alá. Éjjel rosszul aludtam, azt álmodtam, hogy szardínia vagyok olajban.

3.

A következő hónap elsején a hadügyi hivatal beszüntette illetményeim folyósítását. Elhatároztam, hogy utánajárok ennek a félreértésnek és magammal vittem holttestemet is, mert nem" tartottam kizártnak, hogy e körűi van a baj. Szépen madzagot kötöttem a koporsó orrára, kis kerekekkel szereltem fel és elvontattam a hadügyi hivatalba.

A személyi ügyek referense — amikor szobájába lépve a pórázon vezetett koporsót a küszöbön, melyi.be beleakadt, erőlködve igyekeztem átráncigálni — idegeskedve rámszólt :

I — Kutyákat tilos a hivatali helyiíségekbe hozni!

j — Bocsánat. — válaszoltam mélj tátlankodva — ez nem kutya, ez ! holttest.

I A rövidlátó hivatalnok nyomban I megszelídült:

I — Az egészen más, — mondta előzékenyen — holttestekre vonatl.kozólag nem intézkedik a szabályzat. Holttesteket uraságod korlátlan I mennyiségben hozhat magával. Kü! lönben kihez van szerencsém?

I — Ben Smith őrnagy vagyok ...

I — Néhai Ben Smith? — érdeklőjjdött. rövid pillantást vetve a koporsó jj feliratára.

! — Ugyan kérem, — feleltem ingej miien — nem látja, hogy élek?

A személyi előadó gondolkodóba | esett. Mindenáron el akarta dönteni, hogy tényleg élek-e, vagy csak be * akarom őt csapni?

1 — Hány éves ön? — kérdezte véjffül.

— Harminckilenc.

— Akkor az ön holtteste van a koporsóban.

I — Ezt nem merném ilyen határofzottan állítani. — mondtam — mert I nem nyitottam fel a koporsót és nem ‘ néztem meg meg a holttestet

A hivatalnok megállapította, hogy a plomba tényleg sértetlen. Újból töprengeni kezdett:

— Csak ugv magyarázhatom a dolgot, — szólalt meg — hogy ön jnem él, hanem elesett a csatatéren s \ ez itt az öp exhumált holtteste, mégpedig a hadügyi hivatal eredeti csoí magolásában és jótállása mellett.

— Értse meg, — kiáltottam rá felháborodva csökönyösségén — nem fekhetem én a leplombált koporsóban, amikor itt állok ön előtt. Nem vagyok azonos a holttesttel.

— Készséggel megengedem. — válaszolta — csakhogy ebben az esetben ön nem Smith Benjamin, harminckilenc éves.

— Az ördögbe is, itt vannak az irataim és fényképes személyazonossági igazolványaim, amelyekből világosan kitűnik, hogy én vagyok Smith Benjamin, harminckilenc éves.

—■ Akkor viszont azonos a holttesttel, arneiy a hivatalos felirat tanúsága szerint ugyancsak Smith Benjamin, harminckilenc éves.

Korlátoltsága annyira felbőszített, hogy szólni sem tudtam. Felhasználva a pillanatnyi szünetet, a tisztviselő diadalmaskodva jelentette ki:

! . — Uram, jegyezze meg, a hadügyi I hivatal sohasem tévedhet.

[ Ez sok volt. Mint egy oroszlán, »akinek pajkos suhancok rajzszöget [szúrtak talpába, dühödt ordításban törtem ki:

— Álért ne tévedhetne, maga ökör? Most is tévedett. Nem Ben Smith harminckilenc éves Őrnagyot tartal-1 Másnap a lapok tele voltak azzal, I hogy a katonai tébolyda egyik ápolóija. akinek brutális viselkedése ellen ;:már régebben is merültek tel panaszok. agyonütötte Ben Smith har- Iminckilenc éves tébolydái ápoltat és l megszökött. Ez a hír kelletmetlenül 1 érintett. Nem az ápoló miatt, aki falapjában véve megérdemelte sorosát. Attól sem tartottam, hogy az uf[.levél-ügyekkel éppen eléggé elfoglalt [ rendőrség ki fogja deríteni a valódi t tényállást. Egészen mástól féltem és .rém is alaptalanul: a katonai iébolyída öíődnap elküldte Ben Smith harjniinckilenc éves ápolt holttes+ét, öz; veg\ emnek címezve.

Most már két holttestem volt.

! 6.

I Szívesen belenyugodtam volna í ebbe is később, mert az első szánul holttest különben is szivemhez )nőlt már és mindenképpen jobb, ha : az embernek két holtteste van, mintjlut egy sincs, nem igaz? Azonban ^illetményeimet továbbra sem kaptam, I ellenben feleségemre jókora örököfsödési adót vetettek ki elhunyt té-> ■bolydai ápolt férjének hagyatéka [után. Rá kellett szánnom magam [arra. hogy a főhalottkémi hivatalnál [személyesen tiltakozzunk holttányil- I vánitásom eilen, én és a holttesteim. [Kerekeket szereltem a második ko- I porsóra is, amelyet hozzácsatoltam jaz elsőhöz. Olyan volt az egész, mint légy kis vasúti szerelvény. Indulás f előtt fekete kendővel letakartam az [egyik koporsó feliratát, mert attól I tartottam, hogy esetig még feltűnést kelthetnék az utcán, ha két olyan koporsót vontatnék magam utón, amelyeknek felirata egyező.

A feleségem a kapuból utánam kiáltott:

— Aztán vigyázz, hogy uj holttest teket ne hozz haza magaddal.

7,

Óvatosságból a folyosón hagytam

a koporsókat és úgy léptem be a főhalottkámhez. Mikor a nevem megmondtam. barátságosan mosolygott: j — Névrokonok vagyunk, őrnagy |ur, — igy szóit — engem is Ben Smithnek hívnak.

I Én is mosolyogtam és kinyitottam

(az ajtót:

mázzá a doboz, hanem valaki mást.

— Kicsodát? — kérdezte sápadtan.

— Mit tudom én, miattam lehet, [hogy magát gróf Tuíankhament.

f Magam is megbántam szinte, hogy * ezeket mondtam, amikor láttam kijelentésem megsemmisítő hatását. A lhivatalnok eíkékült, kivörösödött és l megsárgult gyors egymásutánban, [azután pedig zavarodottan dadogni [kezdett:

i - Ön nem mondja ezeket komo\ iyan a hivatalról... hogy tévedés S történt volna a csomaggal... és ...

I hohohogy... izé...

I — Mért ne tévedhetne egyszer a [ hivatal? _ —■ próbáltam jóvátenni I előbbi kíméletlenségemet — a Ieg? jobb családban is előfordul...

I — Maga ugylátszik bolond, — fellelte erre felpattanva.

1 Kisietett és hamarosan két ápolóival tárt vissza, akik kényszerzub[bonyba dugtak és bevittek a katonai tébolydába.

4.

[ Amikor az ápoló behozta az ebeidet cellámba, eiébeugrottam és — *hogy a dolognak mégis legyen for-I — Ha már így állnak a dolgok, ‘engedje meg. hogy bemutassam még két névrokonunkat, — mondtam és «behúztam a holttesteket.

[ A főhaiottkém hamar belátta, hogy [én még élek és minthogy őt is Ben i Smithnek hivták. igazat adott nekem [abban, hogy több hasonló nevű emjber is lehet a vifágon. Egy-kettőre : kiigazította az anyakönyvet, amire I elhatároztam, hogy viszonozni fogom szívességét és megajándékozom valamivel.

— Ha megengedi. — fordultam

hozzá — felajánlom önnek ezt a csekélységet.

Azzal letettem asztalára a két holttestet. Rögtön láttam, hogy meg van hatva, mert egész elhalványo§ dott örömében, mindamellett nem [akarta elfogadni az ajándékot.

I — Vegye csak el. — biztattam — ( abban igazán nincs semmi, ha valaki jelfogad két holttestet, pláne olvano- Ikát, me'yek az ő nevére szólnak.

— Szólnak? — kérdezte ijedten.

— Szó sincs róla, hogy szórnának.|- nyugtattam meg — ellenkezőleg, [egész rap hallgatnak. Ugyanarra a ínévre hallgatnak..,