Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-11 / 308. szám
10. oldal KACSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 11. Chevaiier-féle hőmérőapparátus, az adatokat beírta a noteszába s az ebédnél beszámolt róluk a gazdájának. És Dumas, akit ez az egész ügy 'epn olv kevéssé érdekelt, mint az, hogy ugyanabban az órában hány ember állott a suboticai városháza előtt, Dumas olyen komolysággal fogadta e jelentéseket, mint ha azoktól függne a drámáinak meg a regényeinek a sikere, s igen sokszor, mert igen hálás természet volt, igy szólt a barátjához: — Köszönöm, nagyon köszönöm. Nem is képzeled, milyen nagy szolgálatot teszel nekem. S ha esett az eső, azt mondta neki: — Ilyen pocsék időben nem szükséges, hogy kifáradj a hidra. Ott a közelben egy - boltos megígérte, hogy kedvezőtlen idő esetében majd ő fogja a hőfokot lejegyezni. És megnyugtatásul hozzátette: — Az is telj esen megbízható ember. S ez igy ment évekig. A Dumas vendége szentül hitte, hogy becsületesen megszolgálta az ebédjeit, a regényíró pedig gondosan vigyázott, hogy a barátja észre ne vegye a jámbor csalást, amelyet vele szemben elkövetett. Csak nagyon jó lélek tudja ilyen finom formában ajánlani föl a segítségét, s az ilyen jólelkü embernek meg lehet bocsájíani mindazokat a könnyelműségeket, amelyeket *— épo a jószívűségénél fogva — elkövetett. . I... ni mi—i --------------------------— Meg kell szikiéiul a születésnapok ünneplését Egy amerikai orvos, dr. Eugene Lynan Fisk. miként Newyorkból írják, törvényt követel annak meggátlására, hogy még hivatalos eljárásoknál is az emberek életkora és születési esztendeje iránt érdeklődjenek. Nézete szerint azoknak a korosodó és koros embereknek, akik mindig fiatalítani akarják magukat és akik soha sem szeretik elárulni, hogy mikor születtek, teljesen igazuk van: nem kicsinyes hiúságból nem szeretnek besséinj korukról, hanem az üjantartás öntudatlan érzés vezeti őket. Egyáltalán nem nevetséges, — jelenti ki egy cikkében, melyet az American Magazine-ban irt — hogy az emberek nem szeretnek beszélni korukról, hanem megvan ennek a tudományos oka. Korunk nem az esztendők, hanem testünk és szelleműn!.: állapotának a kérdése. Aki éveinek száma miatt már idősnek volna tekinthető, konstituciója miatt még fiatal lehet. Ellenben már a csecsemőn észre lehet venni az öregségnek azokat a nyomait, amelyeket örökölt. A születési lévé! egyáltalán nem mondja meg, hogy milyen öreg az ember. Ezt csak a pontos orvosi vizsgálat állapítja meg. Lohet valaki negyven esztendős és már csak néhány hónapja lehet hátra. Egy másik emberre negyven esztendő várakozik. Kettőjük közül most már melyik az öreg? Azt a kérdést, amely a kor iránt érdeklődik, nemcsak sok nő, hanem sok férfi is egyre kínosabban fogadja. Olyan embereknél, akik feltűnnek a politikában vagy máshol játszanak éléakebb szerepet, rögtön aziránt érdeklődnek, hogy milyen idős. És a kérdésre adott válaszból, amely csak az évek számát mondhatja meg, igazságtalan és az illetőre gyakran káros következtetéseket vonnak le. Fisk. akt működése folyamán több mint 250.000 férfit és nőt pontosan megvizsgált, azt állitja, hogy a születési évnek aránylag csak kevés köze van a tényleges korhoz. Mindenkinek, akinél kora után érdeklődnek, azt tanácsolja, adja ezt a határozott választ: Orvosom tanácsára megtagadom a felvilágosítást. A születésnapok ünneplését is fölötte aggodalmas szokásnak tartja, amelyett felttétlenü! meg kell szüntetni az előrehaladottabb korban. Ha valaki negyven esztendős lesz, igen vegyes érzelmekkel fogadja születésnapját. Hiszen a születési levél szerint negyven esztendős, ő azonban még harminc esztendősnek érzi magát, amikor a barátjai vállára veregetnek és szánakozó mosollyal azt mondják: Na, öreg pajtás, most már lefelé megyünk a lejtőn! Másnap aztán, amikor belenéz a tükörbe, egyszerre észrevesz az arcán olyan ráncokat, amelyeket eddig nem méltatott figyelmére és felsóhajt: Itt az öregség! A ráncok azonban mindig ott voltak, de csak most veszi öntudatosan észre. Megöregszik, mert öregnek érzj magát. Ezért követeli Fisk dr., hogy meg kell szüntetni a születésnapi ünnepeket, legalább is a huszadik évtő! kezdve. Szótlanul kell elhaladni a dátumok mellett. Törvénnyel kell megtiltani a születésnapok ünneplését. Azonkívül súlyos pénzbüntetéssel kell sújtani mindenkit. aki érdeklődik másnak a kora iránt vagy pedig korára irányuló kérdésekkel alkalmatlankodik neki. Az ilyen kérdések súlyos testi és lelki sértésnek tekintendők. Hegjegyzések a lakáskér Az emberiség egyik legégetőbb problémája, a legkellemetlenebb háborús utóbajok egyike ma kétségkívül a napról napra nagyobb arányokat öltő lakásínség. Az európai államok felismerték annak a szükségességét, hogy a katasztrofális lakásnyomort állami beavatkozással kell orvosolniok. Legtöbb helyütt rendeleti utón, — nálunk azonban törvénnyel szabályozták a lakásügyi jogviszonyokat. Sajnálattal kell azonban leszögeznünk a tényt, hogy ez a szerencsétlen törvény és annak minduntalan foltozott végrehajtási utasítása — s főleg annak gyakorlati alkalmazása — minden jóakaratu igyekezet mellett is — távolról sem felel meg a hozzáfűzött várakozásoknak. A háztulajdonosok. a bérlők és a lakásigénylők ma elkeseredett harcban állanak egymással s az egyetlen remédium a hatalmas gazdasági fellendülés mindinkább a távoli jövő ködébe vész. önként felvetődik azonban a kérdés, hogy — a lehetőségek határain belül — melyek volnának azok a megoldási módok, amelyek a helyzet szanálásra némileg is alkalmasaknak bizonyulnának? A legtermészetesebb és legkézenfekvőbb megoldást, amely a betegséget gyökerestül kiirtaná: az építkezést természetesen számításon kivid kell hagynunk, mert a jelenlegi nyomasztó gazdasági és pénzügyi viszonyok mellett nagyobb arányú építkezésre gondolni sem lehet. A jelenleg érvényben lévő törvény ez irányú rendelkezése is csak jámbor óhaj maradt. Suboticán legalább. — de azt hiszem az egész államban is — egyetlen-egy palota sem épült a törvény kényszerítő parancsa következtében. Sokan azt a nézetet vallják, hogy a rekvirálás megszűntével és a felmondás korlátlan megengedhetőségével lényeges javulás állana be. Ez alig hihető. A háztulajdonosok legnagyobb része ma csak kényszerűségből ad bérbe lakást, mert a bérbeadás részéről a mai bérmegállapítások mellett, nem jelent semminemű anyagi előnyt, — ellenkezőleg: rengeteg áldozatot, bosszúságot és sokszor elkeseredett pereket. Ne feledjük azt sem, hogy az SHS királyságba a székes-főváros és egy-két tartományi főváros kivételével —' alig vanak speciális bérházak, hanem túlnyomó nagy részben csak egykét lakást magukban foglaló családi házak s ha ezek tulajdonosai valamikor megszabadulnak bérlőiktől, az üressé való lakásokat sohasem fogják újból bérbeadni. Előállana tehát az a állapot, hogy a városok megszaporodott lakosságának nagy része hajléktalan maradna, —- ami mérhetetlen szociális nyomor kutforrása lenne. Ezt az expedienst tehát feltétlenül el kell ejteni és e részben még a fokozatosságnak sem szabad teret engedni, hanem a viszonyok kényszerítő hatalmánál fogva meg kell hosszabbítani a jelenlegi törvény I hatályát. — természetesen megfelelő módosításokkal akként, hogy annak teljes, méltányos és szociális alkalmazása intézményesen biztosítva legyen. 1 Feltétlenül kívánatos volna a lakásügyi hatóságok átszervezése. Az ; elsőfokú lakáshatóság ülnökei ugyanis ma — bárhogy szépítsük is a dolgot, — nem egyebek pictus maseulusná! akiknek egy hatalmaskodó elnök mellett. — aki jogi kérdésekben ! és a törvénymagyarázatban legtöbbször szintén csak laikus, — semmi elhatározó szavuk nincs. A fellebbezési fórum pedig. — amelyet a törvény ugyan bíróságnak keresztelt el, — ugyancsak gyakorlati közigazgatási elemekből alakult testület, amely minden elismerésre méltó törekvése .és pártatlansága mellett is csak a látszatát kelti egy szakbiróságnak, I de nélkülözi annak minden egyéb atributumát és főleg nem hat az Ítélkezése a tekintélynek azzal a súlyával, jmint a rendes bíróságé. i A lakásügyek végső fokon való ei■ intézését tehát ismét a függetlenség I minden kellékével ellátott rendes bi- i róságra kell ruházni, annál is inkább, mert a lakásproblémát óriási társaj! dalmi jelentőségénél fogva egyáltalán ■nem lehet »quantité neg!:.geable«-nak tekinteni és mert a múlt tapasztalatai azt bizonyítják, hogy lényegesen kevesebb elégedetlenség nyilvánult , meg a bírói, mint a közigazgatási ha- I tározatokkal szemben. « Rengeteg sok visszásságot szül a mostani rendeletnek az az intézkedése. hogy megüresedett lakásra állami vagy önkormányzati tisztviselőnek minden más igénylővel szemben elsőbbségi joga van. Senki sem akarja kétségbevonni, hogy a közhivatalnokok valóban állami és szociális támogatásra szorulnak. De viszont ennek az elvnek nem szabad oly messzemenő magyarázatot engedni, hogy pl. Subotica város főterén egy nagylakást egy szerény anyagi eszközökkel rendelkező tanítónőnek Ítéljenek, a tulajdonost viszont a saját házából kizárják azzal a nem nagyon leplezett indokolással, hogy az illető az államra nézve nem kívánatos elem. Ha ez az intézkedés helyeselhető volna, akkor ez nyílt anarchiára vezetne, — aminthogy a tulajdonjognak a lakástörvénnyel és rendeletekkel való nagymérvű korlátozása amúgy is erősen kommunista izü, de a kényszerhelyzettel teljesen indokolt állami beavatkozás. A közhivatalnok elsőbbségéről rendelkező szakasz tehát akként volna módosítandó, hogy mindenki csak oly lakásra tarthat igényt, amely családi és társadalmi állásának és anyagi teljesítőképességének megfelel. * A bérmegállapítás mai rendszere annak ellenére, hogy a törvényben szabályozott irányelvek igazán kifogástalanok, — feltétlenül reformálásra szorul. A bérek hatósági megállapítása teljesen önkényes, ötletszerű, kapkodó módon történik és rengeteg sok elégedetlenséget okoz mindkét részről. A választott biróság előtt a legtágabb tere van a demagógia eszközeinek. Ha a háztulajdonos vagyonos egyén, — a bérlő úgyszólván ingyenesen akar lakni. — ha pedig a bérlő jómódú és nagyobb jövedelemmel rendelkezik, — a háztulajdonos akarja kiuzsorázni. A helyes és igazságos mértéket amely az összes divergáló érdekeket összhangba tudná hozni, — sohasem találja el a választott biróság. Ma valójában ott í tartunk, hogy a közönség teljesen elvesztette fiitét a lakásügyi választott biróság ítélkezésének alaposságában és ‘megbízhatóságában és a legna.gyobb lethargiával várja a megváltó uj törvényt vagy rendeletet. Nézetem szerint ez a kérdés a legújabb mail gyár lakásrendelettel anológ módon akként volna megoldandó, hogy a békebeli bérnek meghatározott szorí zószáma volna a kiindulási alap. — amelyet bizonyos szükebb korlátok között kellene adott esetben az öszszes érdekeltek viszonyainak lelkiismeretes egybevetésével alkalmazni, * Nem volna azonban teljes a lakásügyi anomáliákról készült ez a váz\ lat. — ha a legnagyobb elismeréssel f nem adóznánk a bíróságoknak a hatáskörükbe tartozó felmondási ügyekben követett gyakorlatáról. Bíróságaink teljesen átvágnák hatva a lakásprobléma óriási szociális jelentőségétől; sokszor megoldhatatlannak látszó nehéz kérdések is min- 1 denkor kielégítő és megnyugtató módon nyernek elintézést. Ez a körülmény is amellett szól, hogy az egész I lakásügyet ki kell venni a közigazgatási hatáskörbői és odautalni, ahova egyedül való: a jogot és méltányosságot az élet szükségleteivel eredeti hivatásánál fogva összeegyez tetni tudó pártatlan, független és igazságos biróság elé. Dr. Kellert Benő. Mr. Táítáiosz Mi emberek sohase tudtunk kibe kiülni a halál gondolatával. Tapasz talásból tudtuk ugyan, hogy a világegyetemben minden csak bizo|nyos ideig él; de legbensőbb zu: gáinkban mindig kételkedtünk ab 1 ban, hogy ez mind ránk is vonatkozik. Most, hogy megint nyakunkba szakadt az asztaltáncoltatás és a médiumos szellemidézés idegölő hóbortja, elhatároztam, hogy a mái cseppet sem szokatlan útra térek és meginterjúvolom Mr. Tanát ősz őfelségét. A dolog annál simábban perdült, mert Ömagassága személyesen szokott nálam bekukkantani holmi vérerek megkeményedése és függőértágulás képében. A napokban is megtörtént, hogy este, lefekvés után l szivem kalapálásának üteme meg-í fsándult. Hol kettőt koppant egy helyett. hol meg egy koppanás elmaradt. Áhá. ez a Na gyúr névjegye. Rög;vest kérve kértem engedje magát ; meginíerjuvoitatni. Jókedvében lehetett, vagy talán hálásnak akart mutatkozni irányomban sok évtizedes együtt működésűnkért, nyakereim : : valamelyes lüktető bizsergést éreztem és a teljesen sötét szobában f egy szabadon lebegő, ide-oda motol\ láló, halványan fluoreszkáló gömb* szerű valamit láttam. Ez a valami jj mintha felém intene, végtelenül halk, alig neszeid hangon megszólal: — No j kezdjük. Én: Parancsolja kérem, hogy Mr; Tánátosznak vagy talán inkább Imperator Morsnak szóüitsam. ő: Az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz. th: Talán kegyeskednék megmagyarázni Mr. Tánátosz, miér
