Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-08 / 305. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 november & A bunyevác-párí elégedetlen tagjai ki akarnak lépni A ljuMjanel klerikális pártkoajjreBRzisa határ juntának hatása A klerikálispárt ljubljanai orszá­gos kongresszusa — mint már teg­nap jelentettük — úgy döntött, hogy a párt folytatja eddigi politikáját s nem változtat a parlamentben köve­iért magatartásán. Ezzel eldőlt á su­­boticai bunyevác-sokácpárt politiká­jának a sorsa is. A bunyevác-sokácpárt egyrészé­­ben nem . keltett osztatlan megelége­dést a klerikálisok országos kon­gresszusának határozata. A bunye­­yácpárt vezetősége ugyan teljesen azonosítja magát ezzel a döntéssel, de a bunyevác-sokácpártnak az a frakciója, amely a radikáiispárttaJ való megegyezés szükségességét hir­deti. nincs megelégedve ezzel a ha­tározattal sem és a párt részéről egyre erélyesebben sürgetik a radl- Idusokhoz való közeledést. Erről az akcióról beavatott forrás­ból a következő információkat kap­tuk: A bunyevác-sokácpárt disszklens csoportja, amely nagyon közel, áll a radikálispártban tömörült bunyevác gazdacsoporthoz, már régebben nem hivatalos jeülegü informatív megbe­széléseket folytat a radikálispárt né­hány vezetőjével, a megegyezés le­hetőségétől. Ezeken a megbeszélése­ken a radikálispárt részéről inkább azok vesznek részt, akik a bunyevá­­cokkal való megegyezést a radikális­­párton belül is sürgetik. Ezeken az — eddig még — magánjellegű meg­beszéléseken sikerült is már megál­lapodni az együttműködés alapja te­kintetében. Ezt a megállapodást ter­mészetesen még egyik érdekeit párt sem hagyta jóvá, azonban hajlandó­ság mutatkozik mindegyik pártban a békés megegyezésre. A bunyevác-sokácpártban állan dóan erősbodik az a mozgalom, a mely a föderalista pártoktól való füg­­getienitést és a radikálispárttal való megegyezést tűzte ki céljául és ezért a pártvezetőség tart attól: hogy — a ljubljanai határozat után, amely a további ellenzéki magatartás mellett döntött — a pártban súlyosabb kom­plikációk állhatnak be és íz? elége­detlenek csatlakoznak a radikdltsisok­­hoz. A pártvezetőség azonban kitart eddigi politikája és a klerikálispárt országos koogTCsazasának határoza­ta mellett, bár maga is szívesen ven­né a radikálíspárttaí való megegye­tzést, amelynek egyelőre főképpen ß ! közigazgatási kérdésekben fennálló [ ellentétek képezik a legsúlyosabb -akadályát. IBBMBBaBMmn-iliiinriB---­Ä stsboficai Lloyd giírögors^ági utjának politikai eredményes Délszerbiában és Görögországban politikai jelentőséget tnlajdonítanak a vajdasági kereskedők látogatásának A gazdasági kereskedelmi és ipari viszonyok tanuteányozása és gaz­dasági kapcsolatok létesítése volt az eredeti célja a szuhofcicai Kereske­dők és Gyárosok Egyesülete által rendezett délszerbiai és görögor­szági kirándulásnak. A két heti ta­nulmányút, — amely vasá véget, — e tekintetben. teljes ered mennyel járt és a kiránduló társa­ság gyáros és kereskedő tagjai máris megbízást kaptak Nisben, Leszkovácon, Szkopljeóen éppúgy, mint Szalonikiben és Athénben is a Vajdaságban termelt és gyártott cikkek szállítására. A kétheti ut során azonban inán- Idenütt ahol a szuboticaiak társasá- I ga megfordult, a hatóságok és a I lakosság reprezentánsai kiemelték a ‘ látogatás politikai fontosságát és ra­ji mutattak arra, hogy ez az ut j ©len­gths lépésnek tekinthető a Vajdaság £ és Szerbia lakosságának egymúst- I m egism érésé tök mtetéban. A szaboíicai Lloyd tagjait Dél­­szerbtában mindenütt úttörőknek te­kintették, akik először látták szük­ségéi annak, hogy az országnak to­llak távoleső városait, azoknak la­­í kosaégát és az ottani viszonyokat jí megismerjék. Éppen ezért, mint a ; királyság uj területének lakóit, mint íeLső látogatókat, mindenütt, Nisben, Leszkovácon, éppúgy, mint Szkop­­ijeben, példátlan előzékenységgel fogadták. Valamennyi városban a kereskedők és gyárosok egyesüle­tei, a kereskedelmi és iparkamarák vezetőséged fogadták a vendégeket Öreg ijjcisok csillaga Irta: Kilián Zoltán Berencsfia Simon sokkopjás sát rán meglibbent a lóbőrtakaró. Ezüs­tös ragyogásban kacsintott be a ré­sen a kinti világ s Berencsfia Simon egyszerre felugrott a nyugvóbőrről. Nyújtózott, nagyot, beleremegőn, az­tán belerúgott a lóbőrbe. Kiállt a sátra elé. » Nagy. messzivilágot látott be on nan Berencsfia Simon. Mérhetetlen, beláthatatlan fekete-kékség alatt a hosszú, széles, kerek fekete, a föld... Ez az orosz föld, melyre im idejöt­tek annyian magyarok; s amely sík, sík végtelenül s füve, vize nem idegen. Ezt nézte Berencsfia Simon sas­szeme végig azon a tájon és bár e világ minden bizonyságával tudta, nem járt sohasem erre, beleremegett a puha levegőbe. — Igaz? Látomás? Valóság? . . . Valakim, valamim járt erre, élt ezen a mezőn . . . Megdörzsölte szemét. — Asszonykodás! Álom ez, álmod­tam az elébb . . . Megigazította kardja övét, süve­gét behúzta a szemébe. Különös volt ez a nyughatatiansága. irtózott men­ni. hadakozni erre és errébb. egyre keletre; nem félt s bár nem egy fa­­várat, sár-katonafészket egymaga kihányt, borzadt attóf, hogy itt vala­mihez nyúljon ... Ragyogott az ég. Az »öreg ijja­­sok csillaga« ott állt. napkelte felé s benne a nyíl nyugatnak mutatott. Az »Asszonyszeme« csillag tündöklőit arra, szikrázott és hívogatott igen. > Bersuccüa Simán iwsszéditií egy és a vendéglátás üimepéiyességét bankettekkel emelték. A tanulmányút során meg lehetett állapítani, hogy' a Vajdaság lakossá­ga előtt teljesen ismeretlenek a ki­rályság déli részeinek viszonyai,' a lakosság életmódja, a gazdasági helyzet, az ipar, a kereskedelem, sőt az ottani mezőgazdasági termé­nyek. gyáripari termékek tekinteté­ben tájékozatlan, az ország északi területeinek lakossága. Éppen így Delszerbia számára is terra incog­nita .a Vajdaság. Nisben a szuboticaiak tiszteletére rendezett bankett alkalmával először Cvetkovics Dragisa nisi polgármes­ter fejtette ki a két egymástól távol­eső országrész polgári közt végig­ment találkozás politilm jelentősé­gét. Leszkovácon a déli társasebéd alkalmával Raíatlovics Zsivojm volt erdő- és bányaügyi miniszter szin-s tén ugyanebből a szempontból fej­tette ki a tanulmányút fontosságát a déli társasebéd alkalmával elmon­dott beszédében. A leszkováci esti banketten a leszkováci kereskedők és gyárosok egyesületének repre­zentánsai szívesen fogadták Eisler j Zsigmond magyarnyelvű beszédét 5 js és a leszkováciak szónokai be-| szedőkben örömüknek adtak kifeje­zést hogy e látogatás az első pozi­tív lépés abban az irányban, hogy az ország különböző részeinek la-“ kassága nemzetiségre való tekintet nélkül megismerje egymást és egy­­ihósra találjon. A szJsopljei banket­­'en elhangzott beszédeknek is ugyanez ^ \poít a tertalnaa. A_ fehér asztalnál elhangzott be­szédeken kívül a (barátság és meg-, „ismerés szándékának határozott je­ll fenségeit lehetett megállapítani ob­iban a szinte példátlanul jóindulatú és meleg fogadtatásban, amellyel a szuboticaiakat a délszerbtai váro­sokban fogadták. A magánbeszélge­téseit során is mindenütt kijei értet­ték. hogy Szerbia lakossága nem is­meri a nemzetiségi különbséget az ország polgárai közt és elitéi Kun­den erőszakos, nemzetiségi tekintet­ben tett megldilátibözíetést. ami csak széthúzást és viszályt idézhet elő az ország különböző részei ás azok lakossága közt. Egyöntetűen elítélték azokat a jelenségeket, ame­lyek a hazafiasság jelszavával a Vajdaságban a nemzetiségek dien történnek és aittdyekrői Gszerbiá­­ban csak a beogradi lapokból érte» sültek. — A szerb nép emberszeretelé­vel, — mondották, — nean fér osz­­sze a testvérharc, a gyűlölet. A szervbek leíküleíéről látogatásaik al­kalmával itt a helyszínen meggyő­ződhettek és láthatják, hogy az ál­lam másnyeívti lakosait is egyen­rangú polgároknak tekintjük. Az itt tapasztaltakból nrcfr állapíthatják azt, hogy teljesen őszülte a tiltakozásunk az eltóbázott akciók ellen, bármi­lyen hazafias címek és jelszavak alatt létesített egyesületek őrve alatt is történjenek is azok. Kétség­be kell vonnunk, hogy valóban szer­­bek azok. akik a szerb nemzet fiai­hoz méltatlan módon viselkednek, mert a mi évszázados küzdelmeink, melyeket elnyomóink eilen, feásza» badidásunkért folytattunk, nem en­gedik meg az oktalan nemzeti tti­­reknetlenséget a mi államunkban éiő másnyelvü polgárokkal szemben. A szubeticai kereskedők és gyá­rosok utjának nagyobb súlyt adott Pletikoszics András főispán jelenléte -is és azok a magasnivóju beszédek, antdyeket minden alkalommal Ma­­nojlovics Vladiszláv dr. a Lloyd el­nöke és a kiránduló társaság repre­zentánsa elmondott és amelyekben a kereskedelmi kapcsolatokon kivüi a különös megismerés fontosságát kicsikét. És elekor, mig behuny ód ott szédültében a szeme, összeszaladtak mind-mind az ég csillagai. Mire ki­nyílt Simon ur kemény tekintete előtt újra az úti vágtatott már az a sok csillag, porzott féiiyszikráiktól az ég. Mentek el innen, mind arra, ahol az elébb az »Asszony szeme« állott. Az »Asszony szeme« szaladt leg­elői. A »Dalosszavuak csillaga« a lig­áiig messzire tőle. époen a nyomá­ban; a »Szeretők«, »Táltosok«, »Ha­jolt vitézek« csillaga mind szállt, I szánt utánuk, még az »öreg ijja­­sok«-é is . . . Berencsfia Simont arcba csapta a nyugati szellő. Felhördült rá s tisz­tán hallotta, felhördült a lova Is. Érte szaladt. Megveregette a nya­kát s már rajta ült a remegő hátán. Az égre tekintett most Simon ur s felnyeritett a paripa is. De ekkor a csillagok visszaszaiadtak már, mind ott volt a helyén s békés fényszavuk egyet-egyet, ha hunyorgott . . . Berencsfia Simon ur megszorította [ térdéve! a paripát. Úgy elrepült az a bámuló őrök előtt, hogy Ijedtük­ben hétszer is összekeverték a Mr­­atyánkot a fekete lovat elverő mon­dókával. Dobogott a pata alatt a föld. Si­mon ur Keletnek futott a lovával, neki Kijevnek. hol holnap lészen a.z ostrom s ahol a szalma-, meg a fa­várak holnap ilyenkor üszkösen ta­karnak halottrapörkölt embereket. Messziről felfénylett olykor a folyó; Simon ur úgy találta, a Duna s a föld dobogása a Berencs falvaié . . . Már régen futott igy Simon ur, Közel volt az idegen város s előtte itt fo, ott is egy-egy vályogos, szal­más joöbágyverem. Berencsfia Si­mon megállt. Elkapott hangot vélt csengeni az iram szelében s tisztán haüani akarta ezt. Nem csalódott vitéz Simon ur. Egy izüoikbóí, fedeles veremből jött az a hang. Simon ur leszállt a lová­ról, odalopódzott. Zsírba dugott bél \ gyenge világánál ült ott egy szőke nagy asszony s ez dalolt szomorúan; Ja derekába vájt lyukba ott ssender­­gett előtte a poronty. Berencsfia Simon végighuzta sü­lvege alatt a tenyerét. Hallgatta a dalt és észre m>m vette, hogy a sok estiig megint egybeszaiadt. Hogy is Hátirattá volna Simon comes, mi­kor elhártyásodott a szeme s az a I dal csak szólt, csak szomorún . . . Nyerített a paripa. Simon ur meg­rázta magát. Már tiszta volt a sze­me s ekkor nagyot kiáltott: — Mit keresek én itt?! Az az együgyü, szomorú dal rög­tön elhalt erre. Még egvügyübb hang szállt ki abból á veremből, a faderék válásából jött és megmentette a ver­met. a sok szalma-, favárat, Kijevet. (Mert erre a hangra már vágtatott Berencsfia Simon ur s vágtattak a csillagok is Nyugatnak. Keleten pedig jött már a világ ura. a Nap. Frissen szaladt előle mind az égi lakó, Szeretők, Táltosok, Vi­tézek csillaga és baktatott szapora iramban az öreg ijjasok csillaga is. De megáKt, mielőtt lebukott. Hal­­vány irt, de bölcs volt a ragyogása s ryila minden melegségével muta­tott arra messzire, az Asszony sze­me felé . . . Megállóit Berencsfia Simon ur is. Derűvel intett az Öreg ijjasok tűnt nyoma után és megfordult, s Szőke tüzéreiével már besugaraz­­jta az Ur. Simon ur minden erét be­szaladta ez az erő és soha még, ? soha még nem értette meg igy ma­gába nézni nem engedő, örökegy Urunk szavát. — Nyugatra, vissza, ahova kiltd­­telek egyszer már. én keleti fiam! ■ Nézz belém, — ez egyszer büntetle­nül, — én is nyugatra küldőm örök> ké magamat! Berencsfia Simon ur megértette a világot. Már tudta, hogy éjszaka, I abban a veremben is a Nap szava j dalolt s tudta, hogy neki is, minden orosz földre jutott magyarnak is van «egy parancsa, a maga napfa . . . Már vágtatott ismét Berencsfia Sfenon ur, a comes . . . Egyenest be a táborba, István király ur sátra elébe. És ott. országnagyok, vitéz­­lök. minden magyarok ellőtt levágta hires, sastollas süvegét a király ut efőtt. — Elég volt, király ur! Nem me» gyünk már keletebbre! Nem kell ne­künk se Kijev, se Gács! Hazamé» gyünk! Haza, Nyugatira! Es ekkor országnagyok, vitézlők és csak a parancsot követő együgyü hadi magyarok mind földrecsapták süvegüket István király ur, Kijev 'ostromlója előtt. j — Király ur. se Ktiev, se Gácsf. I Hazamegyünk! Mert ebben a percben minden ma» gyárnak felragyogott az öreg ijja­sok drága nyila. Csak a király ur. István átkozta, s szidta lázitónak a comest. Berencs­fia Simont. Mindent megértő, min­dent elérő szőke tüzéreiével azért őt is besugarazta a Nap,

Next

/
Thumbnails
Contents