Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-07 / 304. szám

XXIV. évfolyam Subotica, SZERDA, 1923 november 7. 334, szán! iliegjcleuik Kiinden reggel, ünnep után és hétfőn délben FEI.EFON SZÁM: Kíadtóhivatai 8-58, Szerkesztőség 5-19 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZER&ESZ1ĆSEG: Kralja Álexanrtra-ulica 4 tf.áta alatt Kiaddhivatali Kralja Alexendra-alira t (Lalbach-palata) Egyenlőtlen egyenlőség (Szegény Decsy József, sirba­­iianyatlott drága barátunk, még meg sem száradt fölötted a föld s máris másodszor idézzük sze­münk elé életedet, sorsodat, ha­lálodat figyelmeztetésül és fájdal­mas példázatul. A jó, a becsület­tel harcos férfi nemcsak életében hasznos, de halála utón is. Meg­termékenyítette a földet s meg­termékenyíti emléke a lelkeket. Életében cselekedetével és sza­vával, halálában emlékezetével s az élete felejthetetlen tanulságai­val tanít.) Az impérium változás óta el­telt időnek ötödik esztendejében, amikor a beogradi sajtó s a ju­goszláv politika minőén felelős­séggel tartozó s közhatalommal rendelkező tényezője — bizonyos sajnálkozással — napról-nepra azt állapítják meg, hogy milyen pá­ratlan nagylelkűséggel adott az uj hatalom polgári jogegyenlősé­get a kisebbségeknek, a tcpolai magyar pártszervezet elnöke út­levelet kért a zombori alispáni hivataltól. Magyarországba kellett utaznia, hogy meglátogassa rég nem látott, öreg édes anyját s hogy orvosoltassa magát vala­melyik speciálisán berendezett budapesti gyógyintézetben. A to­­polai magyar pártszervezet elnöke eleget tett minden állampolgári kötelességének, adóját megfizette, erkölcsi bizonyítványt kapott, ka­tonai hatóságok utazása ellen ész­revételt nem tettek, nyugodtan remélhette tehát, hogy az állam­polgári jogegyenlőség alapján ő is megkapja az útlevelét. Várt hetekig, várt hónapokig, hiába. Még ezt sem érte el, hogy kér­vényét — ha kedvezőtlenül is, de elintézzék. A betegsége sú­lyosodon, a köz érzése romlott, a türelmetlensége fokozódott — de nem utazhatott Magyarországba. Végre megérkezik az elintézés, elutasították a kérvényét indoko­lás nélkül. Felebbezést adott be a jogtalan és méltánytalan eluta­sítás ellen s újra várni kezdett. Végre, mikor már nagyon meg­unta a várási, utánanézett, mi is van ügyével. Kiderült, hogy hiába várta e kedvező döntést, mert a felebbezése valahol elkallódott. Arra már nem futotta sem ideg­gel, sem türelemmel, sem egész­­séggel, hogy újra kezdje ezt az istentelen színjátékot élőiről. Le­feküdt, meghalt itt, mert nem en­gedték meg neki, hogy meggyó­gyulhasson máshol, elment abba az országba, ahová nem kell sem útlevél, sem vizűm. Tudnánk sok hasonló esetet fölsorolni. Az unásig tudnánk fölsorolni azokat az eseteket, hogy azok, akik résztvesznek, vagy résztvettek a magyar pártszerve* zetek munkájában, nem kapnak útlevelet. Sck olyan esetet tu­dunk, hogy ez a kivételes elbá­nás nemcsak a politizáld férfiakra terjed ki, hanem azok családtag­jaira is. A Fckföidtői kezdve a Behringszorosig mindenhova utaz­hatnak, csak Magyarországra nem. Mi az oka ennek az alaptalan aggodalomnak, ennek a mester­séges egyenlőtlenségnek, ennek a megalázó bánásmódnak ? Mi le­het az oka annak, hogy ez alkot­mány szerint teljes jogú állam­polgárok, akik ellen sem rendé­szeti, sem katonai, sem politikai szempontból nem tudnak kifo­gást emelni, megvannak bénitvn mozgási szabadságukban, nem intézhetik e! esetleg legfontosabb vagyoni ügyeiket, nem látogat­hatják meg rég nem látott hoz­zátartozóikat, nem gyógyíthatják magukat olyan specifikus módon, amire itt nincs alkalom? A jobb­ágyok középkon röghöz kötöttsé ­gének mintájára megvalósul most a nemzetiségek helyhezkötött­­sége ? Az alkotmány, a békeszerződés s a védelmi szerződés biztosítja a kisebbségeknek a szervezkedés szabadsagát. A Magyar Párt ér­dekében folyó szervezkedés nem lehet ál.amellenes, mert másként nem engednék meg a gyűléseket a politika’ hatóságok és üldözné a szervezőket az állam büntető hatplma. Csak azt nem értjük, milyen politikai belátás, milyen koncepció, milyen államigazgatási saison nyilatkozik meg abban, hogy egyfelől a politikai hatósá­gok megengedik a szervezkedést, sőt kötelességük gondoskodni a szervezkedés szabadságának vé­delméről, másfelől ugyanezek a politikai hatóságok azzal mucerál­­ják a szervezőket, hogy nem ad­nak nekik útlevelet. Szegény De­­csy József élete is ráment erre a macerálásra s ki tudná felsorolni hogy az alapnélküli sanda gyanú s a tyukszemrelépés politikája mennyi komoly és helyrehozha­tatlan érdeket sértett mar meg. Ha van jogegyenlőség, legyünk valóban egyformák a jogban. Ha nincs, vallják be kertelés nélkül. De a jogegyenlőség ne legyen kirakati disz, amivel elkápráztat­ják a bámulókat, de ha valaki betévedt a boltba, rögtön nem tartják raktáron. A telekkönyv egységesítése Felemelik a tiszti létszámot — Ellenzéki képviselők a tisztek politizálása ellen A beogradi politikai élet ma is meglehetős eseményszegény volt. A parlament bizottságai közül csupán a bírósági törvényt tár­gyaló és a költségvetési bizottság tartott ülést. Különös fontosságú a bírósági törvényt tárgyaló bizottság mun­kája. A mai ülésen a 6—16-ik §-okat tárgyalták le, amelyek nagy része a telekkönyvi bíráskodásról intézkedik. Minthogy Ószerbiában ismeretlen a bíróságok által ve­zetett telekkönyv intézménye, a szerbiai jogász-képviselők nagyon nehezen egyeztek bele, hogy a telekkönyvek vezetése a bírósá­gokra bízassák és a vajdasági képviselőknek valóságos jogi dis­­sertéciókaí kellett tartaniok. A javaslat 8-ik szakaszát, amely a járásbíróságok vezetőinek kine­vezéséről szól, azzal a módosí­tással fogadták el, hogy a vezető járásbirót az igazsagügyminiszter nevezi ki az illetékes legfőbb bí­róság javaslata alapján, amely két birót köteles kandidálni. Nem fogadta el a bizottság azt a javaslatot, hogy az állami, köz­ségi és városi tulajdonban lévő birtokok telekkönyvét elkülönítve, a törvényszéken vezessék. Ahoz azonban hozzájárult a bizottság, hogy a vasutak és ez állami ke­zelésben lévő csatornák ingatla­naira vonatkozó teiekkönyveket Beogradban vezessék elkülönítve. Erre a célra Beogradban központi telekkönyvi hivatalt állítanak fel, A hadügyi költségvetés A pénzügyi bizottságnak a had­ügyi költségvetés ietárgyalésára kiküldött albizottsága a hadügy­minisztériumban kedden délután tartotta meg ülését. Kumanudi és Setyerov azt kí­vánták, hogy a bizottság tételen­­kint tárgyalja a költségvetést, mert egyedül az első szakasz ezernyolcszázmiUiő dinár kiadásra kér felhatalmazást. A javaslatot elutasították és megkezdték a törvényjavaslat sza­­knszonkinti tárgyalását. Kwnanud'1 kifogásolja, hegy a költségvetési javaslat szerint 6538 tiszt van, holott eddig 5680 tiszt volt s ennek a számnaK is a re­dukció következtében ötezer alá kellett volna sülyedni. A hadügyminiszter kijelenti, hogy a tízszázalékos redukciót keresztül vitték, de a iiszfilétszdm emelésére szükség van. Setyerov a 800 milliós felszere­lési hitel felhasználásáról kér föl­­világositást. Kifogásolja, hogy a tisztek politikába ártják magukat. Eseteket sorol fel arra, hogy a tisztek mennyire politizálnak. Megemlíti, hogy Zajecsárban Fi­­lipovics ezredes egyik politikai pártnak az elnöke. Pusenyák kle­rikális képviselő a katonatisztek nyugdíjazását teszi szóvá. Tilta­kozik a tiszti létszám fölemelése ellen. Elmondja, hogy a tisztek Szlovéniában aktiv részt vesznek a politikai pártok működésében. Kumanudi szerint ugyanez a helyzet Dél-Szerbíában is. Spahó hosszabb beszédben kri­tizálja a költségvetést s azt kí­vánja, hogy azt az uj véderötör­­vény alapján dolgozzák át. Föl­említi, hogy a legutóbbi nyug­díjazásoknál sok hervát és szlo­vén tisztet s a kevés számú mu­zulmán tisztek közül a fiatalab­bakat nyugdíjazták s a nyugdíja­zás után akarják fölemelni ismét a tisztek létszámát. Felpanaszolja, hogy a katonai kincstár nem fizet pontosan a katonai szállí­tóknak, különösen Boszniában és Hercegovinában meg nem felelő bérek mellett tart elfoglalva in­gatlanokat. Andrics és Grgin radiális kép­viselők csatlakoznak Spahó ja­vaslatéhoz. a katonai épületek bérének fölemelése tárgyában. A hadügyminiszter válaszában kije­lenti, hogy hajlandó a bérössze­gek fölemelésére nagyobb hitelt kérni. Az uj véderötörvénybe azért állították be a régi tiszt! fizetéseket, mert a pénzügymi­niszter az uj tisztviselői javadal­mazásokat sem vette még figye­lembe. Elismeri, hogy a katonai kincstár tartozásait késedelmesen fizetik ki, ennek azonban az az oka, hogy a pénzügyminisztérium a hadügyminisztériumnak későn bocsátja rendelkezésére a meg­szavazott hiteleket. A bizottság ezután elfogadta a hadügyi költségvetés első fejeze­tét. Szerdán a íengereszeti költ­ségvetés tárgyalására kerül a sor. Az építésügyi minisztérium budgetje A pénzügyi bizottság harmadik szekciója folytatta ez építésügyi minisztérium költségvetésének tár­gyalását. A klerikális-párt kíván" ságára a szlovéniai útépítésre az eredeti összegnél két millió di­nárral többet javasol a bizottság. Ugyancsak a klerikálisok követe­lésének megfelelően a ljubljanai anatómiai intézet költségvetését is három millió dinárral felemel­ték. Horvátország budgatjénél a klerikálisok, különösen Kukovec, kifogásolták, hogy kevés gondot fordítanak a horvátországi utak rendbentaríásdra. A költségvetés horvátországi részét változatlanul elfogadták; a Vajdaság költség­vetése csak annyiban módosult, hogy az utkaparók számát 60 he­lyett 135-ben állapították meg. Véget ért a klerikális-párt országos kongresszusa Ljubljanából jelentik: A kleri­kális-párt kétnapos ljubljanai kon-

Next

/
Thumbnails
Contents