Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-04 / 301. szám

12. oldal. négyesével, ötösével, menekülők, akik hajmeresztő dolgokat -beszél­nek. Gyűrött, ceruzával teleirt papír­lapot vesz ki a zsebéből és elkese­redetten mondja: — Kjorülő utón kaptam ezt a le­velet. Egész Európa figyelmét fel kellene rá hivmi, hogy mi történik most Bulgáriában. A tisztek kétezer embert vittek Lom kikötővárosba, ahol a hajókon meggyilkolták őket. Négy uszályhajóba zártak ötszáz­­ötszáz foglyot, azután minden hajón tíz tiszt bíróságot alakított és ítél­kezett fölöttük. Pár perces kihallga­tást komédia után kihirdették előt­tük a halálos ítéletet, azután azonnal agyonlőtték és a Dunába dobiák őket. Egy földmives van köztünk, aki egyik hajóról elmenekült, ü is Ugyanazt mondja mint ami a levél­ben áll. Ilyen és hajoló kegyetlen­ségek történnek és nincs senki, aid meggátolná. De majd sor kerül er­re is. — Mikor? — kérdem. — Nem tudom mikor, de hama­rosan, mert a mi ügyünk nem ve­szett el. Fatalista hittel mondják mindket­ten, hogy bíznak a bulgáriai helyzet megváltozásában. Mikor elbúcsúzom tőlük, akkor is bizakodva mondják: — A nevünket ne irja meg, de je­gyezze meg magának és ha már otthon leszünk, keressen fel ben­nünket Bulgáriában is . . . Felügyelet alatt A városba visszatérve, több tekin­­nisi polgárral beszéltem a bolgár menekülteknél tett látogatá­somról. — Sajnáljuk őket — mondották a nisiek —, de jobb lenne, ha más vá­rosba tennék őket. Említettük már, hogy a háborús megszállás alatt a bolgár katonaság milyen kegyetlen­kedéseket vitt végbe a városban és ezt a lalcc&sáJz nem tudta elfeledni. Két bolgárt már felismertek, akik a háború alatt itt voltak és rosszai bántak az itthonmaradtakkal. ^ Eze­ket megverték, mire a hatóságok, ho°'> az inzultusoktól megmentse őket, megtiltotta, hogy a menekült­­tábort elhagyják, ha nincsenek mun­kában. Itt volt Oblomov Sándor bol­gár rendőrfőnök is, aki mint tiszt több nisi polgárt elhurcoltatott. En­nek most a hatóságok utasítására el kellett hagynia a várost A többiekre nem haragszunk. Szegény, nélkülö­ző emberek, akiknek szintén joguk van élni és kell egy hely, ahol az üldöztetés után lehajthatják fejüket... Farkas Frigyes I— ■lUHifflraaa—■■ ----­Datka Ákos: HAGYJÁTOK ADYT! Ady Lajos könyvinek megjelenést alkalmából Ki tudja majd, ha elmegyünk mi sorba, A mi húsz évünk miről álmodott, Hogy ml hullt velünk — magyar sors — [a porba. Ki látja majd a régi Vár adót? Ki látja majd az áldott vemhü várost, Hogy szüli, szórja harcra fiait, Ki látja majd a Biharban gyűlt fdroszt. Kivert tálkánkkal indulni Adyt? A sors előtt, hol nemzet sírja nyílt meg, Riadt tálkánkból sikoltotl a dal: MegdUjutok, a sírba ténteregtek! Szavunk, ha aj is, szivünk ős magyar. — Lángzó szavunknak rúgás volt a bére. Kivert, hazátlan átok vádja ért, És most kockáztok Ady szent nevére. — Ne mig mi élünk, ne az Istenért! Ki bánja, majd ha elmegyünk mi sorba, Mit irtok: tálkánk miről álmodott, Hogy ml hallt velünk — magyar sors — la porba... Sirassátok meg a régi Véradót! Egymást cibd.nl, olcsó, régi virtus: Megcsalt vezérek sirató torán. Ne bántsátok még, (keserű a mirtusj töviskor on ánkat Ady homlokán. SACSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 4. KRÓNIKAi A HÉTRŐL __ Evlva Az olasz fasdzmus győ- M üss óllal zelmi évfordulójának, a melyet most ünnepeitek meg obskúrus ceremóniák között Rómában, van egy érdekes tanüLsá­­ga. A római nép, mely egy évvel ezelőtt még fanyar közönnyel és némi aggodalommal fogadta a fe­kete! gyeseket, az évfordulói ünnep­ségeken már lelkesen evivdzott ne­kik, amint fegyveresen felvonultak az aposíci-város utcáin. A tömeg, amely Rómában se jobb és követke­zetesebb, mint Londonban vagy, akár Budapesten, elfelejtette régi haragját és ellenszenvét és olyan parázs ovációt rendezett a valami­kor utált és gyűlölt Mussolinck, az olasz premiernek, az európai dik­tátorok tanítómesterének, hogy csalt úgy zúgott Róma, ez az örök város, mely látott már különb cso­dákat és triumpíusokat. Mindien ran­gú és rendű olasz — munkás, pa­raszt, kispolgár és burzsoá — hódo­lattal borult a fascismus elé, amely egy esztendeje intézi Olaszország sorsát és ugylátszik, meglehetős si­kerrel. miért az a lelkesedés, amely az évfordulón megnyilatlaozott, nem egyedül Mussolinek szólt, hanem általában a fekete ingnek, annak a reakciós és speciálisan olasz vere­tű ideológiának, helyesebben politi­kának, amelyet az olasz miniszter­elnök reprezentál. Az uj honfoglalási komédia, ahogy egy keserű német lap megjegyezte, a fascizmus győ­zelmére mutat kétségtelenül, máso­dik győzelmére, amelyet — nem nehéz kitalálni — az a nagyobb falat kenyér bízott meg Mussolininek, amelyet részben; önhibáján kívül az ő politikája szerzett meg Itáliának. Amikor ugyanis Mussolini fekete­­mges martalócai ellepték a római kapitoliumot — Olaszország a sze­­^■(Viység útjait járta, a lira vesze­delmesen táncolt Zürichben — most podig (és ez a siker titka) stabilan áll jó kurzuson és bent az országban van munka, a kereskedők profitál­nak, a szatócsok házakat vásárol­na kés a parasztok — szüretelnek. Az olasz nép lelkesedését ez a va­­luíadifferencia szította fel az év­fordulói ünnepélyek extázisáig, amely ez egyszer őszinte volt, mert mi urunk: a pénz. állott mögötte, a - amely ma a hazafiból — haza­­árulót csinál, a becsületesből becs­telent, a békeszeretőből — lázadót, kalandorból nemzeti hőst és a fás­­cizniusból — olasz ünnepet . . , A geszt! Most múlott őt 'éve, hogy sir Tisza Istvánt, a geszti mágnást, a halál magyar urlovssát, meggyilkolták Budapesten. A halottakról vagy jót, vagy sem­mit — tartja a közmondás —, ame­lyet ezen az évfordulón szigorú kö­vetkezetességgel betartanak a ma­gyarországi lapok. Budapesten ma vagy jót vagy egyáltalán semmit sem mondanak a bihari grófról — a háborúnak erről a problémanélküli magyar halottjáról, aki. mig élt, Ma­gyarország korlátlan ura volt. Itt, ezen a területen azonban talán kö­telesség is a geszti sima gondolván, valami keveset emlékezni arra a Tisza Istvánra, aki minden erénye mellett, egy kicsit a mi sorsunkat is elkótyavetyélte, együtt azzal a sok magyar értékkel és élettel, amely valamikor az ő parancsai szerint sirt, gyászolt és szegénye­dett a Duna—Tisza mellett A geszti mágnásról lehet sok jót mondani, de lehet, nagyon sokat lehet, külö­nösen nekünk, miatta panaszkodni is, akiket az ő makacs és dacos feudalizmusa juttatott legtőkép a kisebbségek nehéz * helyzetébe. Neki köszönhetjük egy kissé, hogy ma verekedni kell a magyar szóért, a magyar iskoláért, a magyar válasz-i © -tv tójogérí és nem fcits részSen ő fele­lős azért hogy a magyar föidnél­­küliek Erdélyben, Vajdaságban és Szlovanszkóban ma üres, kamrával és sok suiyos gonddal váznak neki a téli hónapoknak . , . Óvodások ötesztendős gyerekek küldöttsége moíistreküldöttsége tisz­telgett Mas&aryk el­nöknél, a csehszlovák köztársaság megszületésének ötödik évforduló­ján. Az Óvodások, akiket túlzó és temperamentumos prágai tanítók, a demokrácia nevében vezettek föl Csehszlovákia tiszteletreméltó elnö­kéhez, nagy feltűnést keltettek a politikai demonstrációval, amely nem igen illett az évfordulói ünnep­ségek komolyságához. A prágai la­pok egy része erősen meg is nehez­telt emiatt a csehszlovák tanítói kar­ra, amelyet különösen azért táma­dott, hogy miért igyekszik kihasz­nálni a serdüietéen gyerekeket poli­tikai stafázsnak. A politikának — ír­ják — csak egy vonatkozása lehet a gyerekeikkel: adjon nekik jó isko­lát és ovodát, gondoskodjék, hogy a téli hideg ollen védve legyének me­leg ruhákkal, tegye lehetővé, nogy szüleik megkereshessék a tandijat, meg a kenyeret számukra. Hagyja csak meg őket ártatlan játékaiknál — elég idejük lesz még megismerni a felnőttek mulatságára szolgáló, kevésbbé ártatlan játékot, amit poli­tikáinak neveznek ., . Babyt Még Németországban elárverezik is, ahol pedig a nyo­morúság szokatlanul bizarr históriákat fonnál ki manap­ság a német sorsokból, feltűnést kel­tett az a hirdetés, amelyet egy lip­csei asszony tett közzé valamelyik berlini újságban. A hirdetés igy szólt: Babymat átadom a legtöbbet Ígérőnek, aki szereti a gyerekeket A megjelenés után való nap a hirde­tett címre többen elmentek, részint kiváncsiak, részint jóénzésü, pro­­fesszionátus szamaritánusok, akik segíteni akartak Baby édesanyján, mert — úgy hitték — a szegénység miatt akar megválni gyerekétől. Ä látogatóknak az asszony dpairaszól­ta, hogy as ura meghalt, teljesen egyedül van és hogy a nagy drága­ság miatt nem tudja kétéves gyere­két eltartani. A jószivü és érzelmes lipcseiek, akiket nagyon meghatott a szerencsétlen asszony sorsa, még aznap vagy hétszáz milliárdot gyűj­töttek össze Baby számára, akii ilyenformán nem vert dobna az édes­anyja. Ezt különben a fő asszony egy­általán nem Is akarta. Az árverési trükköt, mint később kiderült, csak azért használta fel, hogy magára terelje a figyetaeit és aprópénzre váltsa a szánakozók részvétét. Ami­kor aztán a dolgot az újságok lelep­lezték — és ez a legérdekesebb — a lipcseiek nem háborodtak föl és nem deklarálták az asszonyt szél­hámosnak. Azzal a megértő, a leg­szélső határig elnreno jóindulattal, amelyet a közös nyomorúság nevelt ki a németekből, tudomásul vették, hogv az asszony becsapta őket, hogy Baby elárverezése csak trükk volt, jó ötlet arra, hogy a város jó­szivü gazdagjait megpumpolja. Még az Üzletszerűség sem bántotta ízlé­süket, ahogy Babyt a hirdetésben kezdte édesanyja. Nekik már nincs uj a nap alatt, ők már túl vannak réget! sok minden régi előítéleten, tradíción és morálon. A mély és süni nyomorúságban megta­nulták, hogy az élet elsősorban ke­nyér és víz, csak aztán jön a többi: becsület, hazaíiság, tisztesség és az a sok egyéb, ami törvénykönyvek­ben és katekizmusokban van. (H-L) SSegjeleatek már a Ilii Barimig! mm Ara D «*-6a a l’Süüli Barinü 111 Ar« D 60-— MegreodelfceiSk: Óig Mimi Silin xeneiaiikoreskedésc Sobotica. a legmodernebb mintázatba a, óriási választók háló, ebédlő ós salouba, Argatnan, Smyrna és nyírott pinceh minőségben. npárga, juta, tapestri, kokus, píüseh ős fii* minőségben. HM Mill HÄ Kellemes meglepetést fog szerezni a temesvér—lipcsei Koré vetz-eég az idén a zongorát vagy hegad üt játszó közönségnek. Október i5-én meg­jelenik az első Msrateiz iirles»Bii Sitii olyan szenzációs külső kiállításba* £*belső tartalommal, amilyet eddig a legnagyobb világcégek adtak vevőiknek, S® oldaton 34 kiválogatott mfivet tárta ns*« es a pompös album, mely a legdivatosabb táncok, népszerű dalok, legszebb magyar nóták, kedvelt operák, kiválogatott két­es négykezes darabok gyűjtemény* len és minden zongorára odakerül, Aa altiam­ba felvett művek egyenként véve SflO dinárba kerülnek. Karácsonyi «üfemsoi addig ne vegyest, mis a Seravoís:­­albnmot nem látta! Október 15-éa a Morvtvetz-album in minden könyvkeres­kedésben kapható les*. 74S4 3033 A legkiválóbb j elenlegi borotvapenge Vtxérképvifdot as 5. S. 8. bírál faág réatzér© UO D. D. ZASküB MORAVETZ zeaemfikaresked és Tiakssn (Btoáik) 20 oldatos ret>e«aíjegy*4ke fcfeol kétezer kiválogatott zenemüvet so­rol feL Kérje még ma in gye*. 6479

Next

/
Thumbnails
Contents