Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-29 / 326. szám

XXIV. évfolyam Subotica» CSÜTÖRTÖK, i yJZ$ november 29. 326. szám S2 cg jelenik nsiadeo reggel, ücnep után és liéiíon délben TELEFON SZÁK;: kiadóbivatíí! 8-58, SierkesxtijKég 5-10 BöSSíBSSS^i^SiaSMEELCTfflto Előfizetési ár negyedévre 135 dinár ELLliKESZlí-'ShG: Kralja Aiexecdra-uiiea 4 szám alatt , Kbdéhivatel: Kralja Alcxandra-olic» 1 (Lelbaeh-palata) l Magyar A noviszadi Zasztava-h&n, a ra­dikal is pártszervezet hivatalos lop- a Iában cikk jeient meg a vajda-1 Ségi ma gyér színházról. Annyi érettség, komolyság, igazság- és kuiturszeretet nyilatkozik meg eb­ben a cikkben, hogy talán az sem fog cikkírójának ártani, ha mi ör­vendve és hálásan tapsolunk neki. A cikk írója, szívesen írjuk le a nevét: Szúpcsevics Zsarko bank­igazgató a kultúra és jogrend ne­vében sürgeti a magyar színházat, olyan indokolással, amilyennél meggyőzőbbet, beszédesebbet, tá­­jékozottabbat a legkinzóbb ma­gyar kulturéhség sem tudna so­rompóba állítani. „Nekünk is volt színházunk a magyar uralom alatt* — mondja a cikk — a magya­roknak is kell színházat adni a mi uralmunk alatt. Nem lehet lo­jalitást követelni békéden néptől *— állapítja meg a cikk. Ha s szláv uralom őszintén akarja, hogy az itt élő magyarság' békés szán­dékkal s engedelmes lélekkel sí múljon bele sorsa parancsainak karjába, adjon nekik békességet és nyugalmat. A magyar uralom alatt — olvassuk — a szerbek addig voltak loyaiisak, amíg egy házi és polgári autonómiájuk meg­volt ; amikor az megszűnt, meg­szűnt a loyalitás is. Ha tehát azt akarjuk, hogy loyaiisak legyenek 8 kisebbségek, legyenek kívánsá­gaikkal szemben is loyaiisak az uralom birtokosai. Most, amikor összeölelkezik a két noviszadi nacionalista szer­vezet, hogy kiirtson minden írott és élő magyar szót, hogy halált követeljen-még azokra.a betűkre is, amelyek magyar szóvá ellnek össze, talán nem haszonnélküli erre a megtámadhatatlan igaz­ságra hívni fel a figyelmet. Gon­doljuk csak meg, ha egyszer aj magyar kormány összeverhuváinal egy szabadcsapatot s azt titokbanJ áttolná a határon, hogy itt a ma­gyarságot eltántorítsák az uj rend­től s elégületlenséget s lázadó szel­lemet neveljenek bele — mit kellene nekik sölét szándékuk megvalósítására tenni? Megmond­juk nyíltan: meg kellene min denkit verniök, aki magyarul be­szél, le kellene tépniök a cég­feliratokat, ha azok magyar sző vegüek, be kellene verniök az ablakokat azokon a házakon, amelyeken magyar fölirat van, meg kellene tiltaniok a magyar filmfeliratokat, össze kellene rom­­bolniok a magyar lapokat előállító nyomdákat s e! kellene égetniök a magyar lapokat. Azok szolgál­ják legjobban a magyar irredentiz­mus gondolaiái, akik igy cseleksze­nek. Azok járnak legjobban a ma­gyarországi fajvédőknek kedvében, akik ezt a programot valósítják meg. Revolverrel, erőszakkal csak csendet lehet teremteni, de békét, azt sohasem. Mi az állam érdeke Az-e, hogy örök nyugtalanságban, meg nem szűnő izgalomban, iázadozásra hajló elszántságban éljenek-e pol­gárainak százezrei, vagy az~e, hogy békében, nyugalomban, munkában, megelégedésben s el­­táníorithotatián hűségben élje­nek? Nincs senki, akiben á fele­lősségnek csak egy atomja él, siti erre a kérdésre ne habozás nélkül felelné az egyetlen elgon­dolható választ. Az irredentizmus­nak egyetlen baciliusa van : a nyug­talanság, az állampolgári hűség ki/rleLsének egyetlen biztos eszköze van: a béke. Aki nyugtalanságot kelt, az irredentizmust szil, aki bé­két teremt, /az hűségre és engedel­mességre neveli mindennél jobban az állampolgárokat. Abban a. vitában, melyet a szerbek soraiban a magyar szín-1 ház kérdése keltett, azokban az indokokban, melyekkel a magyar színház megnyitását sürgetik és abban a harci készülődésben, a mely minden magyar szónak ki­irtására fogott össze, mi most — bármilyen nagy, égő, kínzó kí­vánságunk is a magyar színház ügye — egész magyar sorsunkat látjuk. Most a magyar színház van soron, hogy eldőljön megint az a nagy kérdés: kié a hatalom, azoké-e, akik békét hirdetnek, megértést mutatnak s színházat akarnak adni a vajdasági magyar1 Ságnak, vagy azoké, akik halálra ítélték a magyar szót s akik ab­­iakbeverésekke! és cégtábla ie­­szaggatással akarnak békét és nyugalmat teremteni. A magyar színház nemcsak Thaiianak lesz a temploma, ha­nem a megértésnek, békének és szabadságnak is. Megszavazták a SbaJtigyi költség ítélést A hadii.gymÍKÍszíer expozéja a pénzügyi bizottságban Beogradból jelentik: A pénz­ügyi bizottság szerdán nyugodt lefolyású ülésben a hadügyi tárca költségvetésével foglalkozott. Je­lentősebb politikai esemény ezen kívül a nap folyamán nem tör­tént, a parlament folyosói és a klubok is meglehetősen csende­sek voltak. A demokrata-párt fő­bizottságának szerdán ülést ke1- lett volna tartania, azonban a ta­gok sem délelőtt, sem délután nem jelentek meg határozatképes számban, sőt még az összehívók nagy része sem ment el az ülésre. A demokrata pártban a jelek szerint a régebbi ellentétek ki-! ujulással fenyegetnek és a' pár­ton belül kialakult három csoport között a közel jövőben éles har­cokra van kilátás. A eárt bal­szárnya, amelynek D ívidovics Ljuba a vezére és amelynek Vélj­­kavics Vaja a legintrazigensebb képviselője, napról-napra nagyobb eltávolodást mutat a Pribicsevics­­féle jobbszárnytól. Veljkovics újab­ban csak ritkán jelenik meg a parlamentben és a kiubüléseken is alig vesz részt, hanem lakásán szokott elvbarátaival megbeszé­léseket folytatni, ami meglehetős idegességet kelt Pribicsevics hí­vei között. A Pribicsevics-féle jobbszárny és a baloldali frakció közt meg lehetősen erős centrum alakul ki MarinkÖVics Voja Vezetésével, a mely azt tekinti feladaténak-, hogy a párt egységét az ellentétek el­lenére is . megóvja. Ezt célozza Marinkovicsnek az önkormányza­tok követelésére irányuló program­tervezete is, amely a csütörtöki főbizottsági ülésen már tárgyalás alá fog kerülni. A főbizottságot a párt statútumai szerint most újra kellene választani, minthogy a választások óta a demokrata képviselői klub még nem dele-j gólt uj tagokat a főbizottságba.! Ezeket a választásokat hír sze­rint a klub decemberi kongresz­­szusán fogják megejteni, ami mi­att a nagygyűlésen viharos har­cok várhatók. A kormány Pasics miniszterel­nök felgyógyulása óta fokozott tevékenységet fejt ki és nap-nap után tartott minisztertanácson igyekszik a kabinet a felhalmo­zott munkaanyagot feldolgozni. Szerdán este is minisztertanács volt, amelyen a tisztviselők kate­góriába való beosztáséról tanács­koztak. A kormánynak komoly gondot okoz a költségvetési vita elhúzó­dása, mert az előjelek szerint a pénzügyi bizottság csak egy mi­nisztérium budgetjét tudja letár­gyalni és igy ez év végéig aligha kerülhet sor annak megszavazá­sára. Emiatt a kormány kénytelen lesz a iizenkettedek benyújtására javaslatot előkészíteni. A pénzügyi bizottság ülése A pénzügyi bizottság szerdán megkezdte a hadügyi és tengeré­szeti budget tárgyalását. A vita első szónoka Setyerov demokrata volt, aki rövid beszédében felkérte a je­lenlevő hadügyminisztert, hogy ad­jon felvilágosítást arra nézve, hogy a költségvetést miért kellett a múlt évihez képest 547 millióval felemel­ni. A ’ hadügyminiszter eleget tett a ■ felszólításnak és rövid expozéban \ megindokolta a felemelés sziikséges­­' ségét, kiemelvén, hogy a hadügyi tárca' budgetjét elsősorban az uj véderöíörvény életbeléptetése miatt kellett bizonyos százalékkal fel­emelni. Setyerov újabb felszólalásában részletes biráiat alá vette a költség­vetés hadügyi tételeit. Kifogásolta, hogy a személyi kiadásokat szerinte indokolatlanul megsokszorozták és kijelentette, hogy a költségvetés nem fedi a való helyzetet, mert va­lójában kevesebb katonatiszt van. mint amennyit a költségvetésben kimutatnak. Hangsúlyozta, hogy a haditengerészet fejlesztésére sokkal több gondot kell fordítani. A kato­nai (bevásárlásokról szólva példák­kal bizonyította, hogy a hadsereg általában ötven százalékkal drágáb­ban vásárol, mint a magánosok. Követelte, hogy a hadügyminiszter tiltsa meg a katonatiszteknek a po­litizálást, inert az szerinte aláássa a hadsereg szellemét és intaktságát. Puseuyák klerikális szerint túlsá­gosan sok az ország katonai kiadá­sai. Kijelentette, hogy a határvédő, csapatok fölöslegesek lesznek akkor, ha a kormány jó kiil- és l>e!po!iti­­kát folytat. Spaho muzulmán szin­tén sokunk találja a katonai kiadá­sokat és rámutatott arra, hogy a mig Csehszlovákiában a katonai ki­adások az állam összes kiadásainak alig 12 százalékát teszik ki, addig Jugoszláviában 20 százalék jut had­ügyi kiadásokra. Zsebőt klerikális a katonai bevásárlásoknál elkövetett visszaéléseket tette szóvá. Szerinte a hadügyminisztérium adminisztrá­ciója nagyon rossz és felületes. Kö­vetelte. hogy Ljubljanából távolítsák el á lőporraktárt, amely állandó ve­szedelme a városnak. Beszéde után az ülést berckesz­­tették és délutánra hívták össze. A hadügyminiszter expozéja A délutáni ülésen Agatonov.cs és Gyorgyevics demokrata a kato­nai kiadások fölemelését követelték azzal az indokolással,' hogy az országnak szüksége van jól felsze­rel!, modern hadseregre. Az utánuk felszólaló Veszenyak klerikális ki­jelentette, hogy szükségesnek tartja azt a pártja részéről régóta követelt elv megvalósítását: hogy szlovén katonák Szlovéniában, horvát katonák Horvátországban és a szerb katonák Szerbiában szolgálják le katonaéveiket. Tilta­kozott a horvát és szlovén tisz­tek nyugdíjaztatása ellen és fel­szólította a hadügyminisztert, hogy a jövőben nagyobb gonddal és ob­­jektivebben járjon el a nyugdíjazta­tások ügyében. Pesics hadügyminiszter hosz­­szabb beszédben válaszolt az el­hangzott kifogásokra. Számada­tokkal mutatta ki, hogy aranypa­ritásban számítva, a költségvetés aránylag kisebb, mint 1912-ben Szerbiáé volt. Fölolvasta azt a bi­zalmas rendeletét, amelyben meg

Next

/
Thumbnails
Contents