Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-04 / 301. szám

BACSMECYEI NAPLÓ 1923 november 4. 4. oldal. TINTA „ © sí © Az őrültek is Mindig érdekeltek. Hiszek ab­ban a tanításban, hogy az ép­gépezet kerékrendszerét leginkább a romlotton lehet tanulmányozni. Aztán nagyon hasonlítanak azokra, kik künn járnak és példázatosan tükrözik minden kor széliemét. Legutóbb, mikor meglátogattam őket, még háború volt. Ekkor egy indus istent talál­tam itt, ki az asztalon ült, ke­resztbe font lábbal, égremeredő szemmel, imádkozva. Császár négy is akadt. Az egyik, csikós vászonsapkájában a puszta falra hajolva telefonozott, fojtó gázért és torpedózuzóért, a másik észre sem vett, a harmadik arcul akart ütni, a negyedik azonnal kinevezett alezredesnek. Kivülök főképp föltalálok kerül­tek elém, kik hasznos találmá­nyukkal gazdagították az emberi­séget, például azzal, hogy lehet száj nélkül enni és fej nélkül be­szélni. Világboldogiióra egyetlenegyre emlékszem. Az kiáltványokat irt, szakadatlanul, éjjel-nappá . Mi­kor az ápoló eloltotta lámpáját, akkor is. A sötétség nem zavarta. Főképp azonban lángelmék lo­bogtak, zilált üstökkel, önteltség­től szikrázó szemmel. Annyi iró egy rakáson, mint holmi irodalmi kávéházban, Mindegyik önmagát tartotta legkiválóbbnak. De el keli ismernem, hogy az őrültek kissé szerényebbek és jofebmodoruak. Nem szabad megfeledkeznem arról a rokonszenves urrói sem, ki ágyán az orrát fújta, oly zaj­jal, hogy hozzá képest egy ele­fánt kürtölése enyhe muzsika. Azt a levegőt szivattyúzta ki ma­gából, mellyel telistele volt a teste s akkora sikerrel, hogy a levegő már csak köldökéig ért és azt remélte, hogy pár év múlva teljesen levegő-mentes lasz. Sok idő múlt el Ma újra be­néztem hozzájuk. Erről a látoga­tásomról számolok be. Az indus síén, szegény, azóta meghalt, agyvérzésben, egy öz­vegyet és két kisgyereket hagyva hatra. De o többiek majdnem mind éltek. A négy császár is. Iliő hódolattal járultam eléjük, ók azonban szemembe nevettek. Bizonyára őrültnek hittek. Kiderült, hogy közben mester­séget változtattak. Nem köztársa­sági elnökök lettek. Az őrültek regényesek, köztük soha sincs köztársasági elnök. Most az egyik házeladással foglalkozik és üzlete kitünően megy, egész városrészeket ad el, nagy haszonnal. A többiek tőzsde­­bizományosok, vagy bankárok. Egy darabig milliókban számol­tak, aztán milliárdokban, de amint az európai pénz hanyatlott, óriási számokkal kellett megbirkózniok, attól féltek, hogy újra megőrül­nek s igy sietve áttértek a dol­­lérvalulíra. Mind amerikai állam­polgárok. How do you do ? kér­dezték tőlem. A föltaláló és vilégboldogitó sem akarja már megmenteni a világot. Rájöttek, hogy nem ér­demes. ötven Ganz-Dan-ubiust kínáltak, aránylag olcsó árfolya­mon, előzékenység! részvényt, önérzetesen visszautasítottam. Csak az Írókban reményked­tem. Azok egy sarokban lármáz­tak. Lássa, mondtam, <• irodalom nemes szenvedélye leHesiti őket és egymás müveit szidják, akár régen, az aranykorban. Amint azonban közelebb értem hozzájuk, nem kis csalódással ál lapítottam meg, hogy ők is ad­­oak-vesznek. Pokoli zsivaj volt. Majdnem akkora, mint tűz idején. Nem értettem a változást. Tu­dós orvos barátom azonban meg­magyarázta. Az történt, hogy ezek a szerencsétlenek belátták, hogy régi foglalkozásukból nem élhetnek meg és elhelyezkedtek gyakorlati, pozitív, kereskedelmi és közgazdasági pályákon. Csak nem őrültek, hogy ma még min­dig verseket Írjanak? Igazuk van. Átnyergeltek, mint a többi kuonjimktura lovagok. De én mégis kerestem valakit, ki hü maradt régi eszményéhez. Megtaláltam. Az orrfuvó em­ber ma is ágyén ült s nem tö rődve a világ zajával, fújta a orrát, harsogva. Már csak két ujjnyi levegő lebegett a fejében és biztosított, hegy még egy « és akkor elkészül. Sok sikert kívántam. Szeretet­tel tekintettem rá. Ó volt itt az egyetlen jellem. Kosztolányi Dezső. Revolveres macedón komitácsik a szófiai jugoszláv katonai attasé hálószobájában Két lövést adtak !e Erssztks attaséra — A merénylők elmenekültek — Diplomáciai bonyodalom a támadás miatt Szófiából jelentik: A forradalmi szervezethez tartozó három mace­dón komitácsi pártok este tizenegy órakor betört a szófiai jugoszláv ka­tonai attasé Krisztics alezredes la­kására, hogy az attasét megöljék. Az előszobában a szolgát, aki a be­nyomult macedónokat fel akarta tar­tóztatni, kővd fej beverték úgy, hogy eszméletlenül összeesett. A komitá­csik behatoltak Krisztics alezredes hálószobájába, ahol azonban kelle­metlen meglepetés érte őket. Az al­ezredes Uigyanis nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem a támadókra revolvert szegezett és felszólította őket, hegy azonnal hagyják el az épületet. A macedónok szintén re­volvert rántottak és hirtelen két lö­vést adtak le az attaséra, aki azon (ban sértetlen maradt. Az alezredes erre elszántan rávetette magát a tá­madókra, akiket megfutamított. A szófiai jugoszláv követség azon­nal tiltakozott a Confeov-kormánynál és egyúttal jelentést tett Beograd­­ba, ahol a szófiai attasé megtáma­dásának hire nagy izgalmat keltett. A szombat esti minisztertanácson, a melyen a király elnökölt megíár gyaiták az esetet, de még véglege­sen nem döntöttek arra nézve, hogy milye-n diplomáciai lépéseket fog tenni a kormány Szófiában, für sze­rint a kormány éles demarsoí fog intézeti Szófiába. ■*,. Az őszi nap árnyékában Ä meleg, száraz ősz árt a mezőgazdaságnak és a kereskedelemnek — Zsúfolt raktárak, nincs kereslet Hosszú évek óta nem emlékezik senki olyan tartós, enyhe és száraz őszre, mint az idei. November első felében még a nyárutóban vagyunk. Hetek óta nem volt egy csöpp cső sem, holott már ilyenkor az esős évszakon is túl, a tél szokott bekö­szöntem. És ahogyan ennek az eny­he, szép ősznek a szegény emberek örülnek, hogy még november elején is megtakaríthatják a drága fűtést ugyanúgy panaszkodnak a gazdák és a kereskedők a szinte abnormi­­san hosszú ősz miatt, amely szerin­tük lényegesen rontja a jövő évi ter­méskilátásokat és nagy károkat okoz a kereskedelemnek. A mezőgazdasági károk Munkatársunk kérdést intézett egy szakképzett bácskai gazdához az idei őszi időjárás mező gazdasági hatására nézve, amire vonatkozólag a következő felvilágosítást kaptuk: — A gazdák csak egyetlen elő­nyét látják az idei tartós szép idő­nek, azt, hogy a szántás már majd­nem mindenütt befejeződött, vagy legalább is közel áll a befejezéshez, így az őszi mezőgazdasági munká­latok lényegesen korábban fejeződ­nek be, mint más években. Ezenkí­vül azonban súlyos hátrányok szár­­mrv'- 'ik ebből az abnormális hosszú ö: ól. Legutóbb 1913-ban volt ha­sonló időjárás és akkor is erősen megérezte a föld az őszi esőzések hiányát. Ugyanígy van most is. He­tek óta nem volt eső, holott arra a friss szántásnak nagy szüksége volna. Az őszi esőzéseik ugyan be fognak az idén is állni, de félő, hogy a csírázás szempontjából már későn és különben is valószínűleg már gyorsan fogja követni ezeket az eső­zéseket a fagy, tekintve, hogy már a tél kezdetén vagyunk. Nem nehéz megjósolni — a gyakorlat bizonyítja — hogy az idei enyhe és száraz ősz már ezideig is lényegesen rosszab­­bakká tette a jövő évi terméskilátá­sokat. Üzlet nélkül múlik el a téíl szezón Egy sznboticai nagykereskedő az időjárásnak a kereskedelemre való hatásáról a következőket mondatta munkatársunknak: — A kereskedelemben most már az úgynevezett téli szezonban lesz­nek, anélkül azonban, hogy eddig megindult volna az igazi üzleti for­galom. Az üzletév az idén am úgyis rossz volt a nagy pénzhiány és a gazdasági válság még azoknak is lehetetlenné tették a minimális köz­szükségleti cikkeken felül bárminek a beszerzését, akik az utóbbi évek­ben még tudtak vásárolni. A tartós enyhe ősz pedig teljesen elrontotta a téli szezont, mert eddig még úgy­szólván senki s<esn szerezte be téli szükségleteit. A kereskedőknek ez­által annál nagyobb a káruk, mert hiszen a kereskedők nem láthatták előre az időjárás veszélyes alaku­lását és már a nyárom beszereztek nagy mennyiségben téli áruckikeket. Ezek az áruk most zsúfolt raktárak­ban hevernek, anélkül, hogy a leg­csekélyebb kereslet is mutatkozna, ami által a kereskedő tőkéje a mai nagy pénzhiány közepette karnato­­zatlanul és kihasználatlanul hever. Különösen áll ez a konfekciós és di­vatárukra. valamint cipőkre és bőr­re. Ha a későbben beálló tél meg is fogja indítani ezekben a cikkek­ben a keresletet, a kereskedők ed­digi veszteségeiket már semmieset­re sem hozhatják be és raktárukat sem árusíthatják ki, hogyr a tavasz­ra ujatbb árut vásárolhassanak. — A fogyasztók tömege termé­szetesen nagyon meg van elégedve az idei tartós enyhe ősszel Sztrájkolnak a noviszádi színészek Kern kapnak fize éseraeiést a színházi zenészek Novisadról jelentik: A novisadl Nemzeti Szinház társulata pénteken este sztrájkba lépett A színtársulat ugyanis néhány hó­nap óta a legnagyobb bizonytalan­ságban él. a nyár folyamán két hó­napig nem kapott fizetést mi* szep­temberben, amikor a színházat meg­nyitották, a társulat nagy részének nem adták ki a szerződést és igy. ezek szerződés nélkül működtek s mindennap az a veszély fenyegette őket hogy felmondás nélkül elbo­­csájtják. A színészek tőbbizben fel­szólították a színházigazgatót hogy a szerződés nélkül álló színészekkel kössön szerződést, azonban ez a többszöri felszólítás ellenére son történt meg. A színészek pénteken délután ülést tartottak, amelyen el­határozták, hogy sztrájkba lépnek és mindaddig sztrájkolnak, amíg a szerződés nélküli tagokkal nem köt­őnek szerződést A sztrájk pénteken leste megkezdődött és a társulat tag­iját este már nem jelentek meg a 'színházban előadást tartani, í Ezzel egyidejűleg mozgalmat hv­­íditottak a novisadi színházi zenészek I is fizetésük felemelése iránt, ötven- I százalékos fizetésemelést kértek a I színházigazgatótól, aki megígérte, ■ hogy kérelmüket a kufturminiszté­­f rium elé terjeszti. i Marzstnec színházi igazgató pén- I teken Beogradba utazott, ahol érte­­; sitette a történtekről a kultuszmi- Inisztert és előterjesztette a színházi i: zenészek fizetés felemelése iránti kérelmüket. A minisztériumban azon­ban kijelentették, hogy a zenészek kívánságát most nem teljesíthetik, mert a költségvetésben erre nincs fedezet, de Ígéretet tettek arra, hogy a jövő évi költségvetésbe előirá­nyozzák a fizetésemelést. A színé­szek ügyében még nem történt dön­tés. A beográdi sebészeti csoda irodaim! őse Rankovics Zsávota délszerbiai su­hanó. esete kezdi bejárni a világsaj­tót. A 22 éves fiút — tudvalevőleg — a beográdi kórházban megoperál­tak s testéből egy 25 centiméter hosszú és körülbelül egy kilogramm súlyú embriót vettek ki. Rankovics az operáció következtében meghalt. IAlig jelent meg a »Bácsmcgyei tNapló« közleménye erről az operá­­] dóról, nyomban jelentkezett Ko­lozsvár. Az erdélyi metropolis nem I hagyta az elsőbbséget, az ottani la­ppok megTiák, hogy Kolozsváron lévenként átlag húsz-huszonöt olyan I beteget operálnak, mint a minő Ran- I kovics Zsivota volt. A kolozsváriak j azonban elkéstek. Rankovics Zsivo­ta lett az orvosi világszenzáció, nem a kolozsvári névtelenek. A beográdi csodának azonban ko­moly versenytársa támadt Megálla­pítható, hogy több mint háromszáz évvel ezelőtt Skótországban is vé­geztek már olyan operációt mint aminőt Rankovics Zsivotán végez­tek s hogy Shakespeare is tudott erről a műtétről. Shakespeare Macbeth cimü tragé­diájának forrása Holinshed History of Scotland cimü krónikája. Ez a krónika említést tesz arról, hogy Macbeth-nek azt jósolták, hogy őt csak akkor fogják legyőzni, ha a birnamj erdő megindul s hogy anyaszülte ember fegyvere nem fog rajta. A 'jrónika elmondja, hogy mikor Macbethet, a gyilkos uralkodót Mac­duff üldözte, Macbeth igy szóit hozzá: Mit jelent ez áruló?. Az én sorsom

Next

/
Thumbnails
Contents