Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-04 / 301. szám

Ünnepi szám — 20 oldal — Ara: 2 diaár Megjelenik saináen reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztősé" 5-10 Előfizetési ár eegredévre 135 '‘inár Magyar temető Temetésen voltam a héten. Ma­­yar temetésen. Drága magyar alottat temettünk, magyar szó búcsúztatta az elköltözöttet, ma­gyar szivek szorultak el a ko­porsó mellett, látván, hogy oldott kévénkből a gondolatokat és lel­kesítő példákat termő gazdagszemü kalász hullott ki. Drága magyar sző teregette ki ékes szemfödő­ként azokat az eredményeket, a miket életének harcaiban kivere­kedett s azokat az értékeket, mi­ket a halál békéiébe magával vitt. Magyar fájdalommá!, megvár bánattal vettünk búcsút mindnyá­jan szegényedő magyarságunk drága emlékű halottjától. A koporsó körül Ott áll mind, akik eljöhettek a magyarság ve­zetői közül. De ott voltak szivük részvétével azok is, akiket csak a távolság akadályozott meg ab­ban, hogy a barátság, a kegyelet, az összemelegitő sorsközösség szent, testvéri érzése paran­csait teljesítsék. Ott voltak mind­nyájan. Ott voltak a zászlótartók, a fákiyagyujtók, a riadót fúvók, a dobot verők, a süket éjszakába belekiáltók, ott voltak mindnyá­jan, akiktől az igét, a jelet, a zászló fölemelését várják a csüg­gedt, a dermedt lelkű, lassú moz­gású magyarok százezrei. Ha temetni kell, még össze tu~ dunk jönni. A sir szélén még össze tudunk bújni, könnyes szem­mel még bele tudunk bámulni a sir mélyére, a circum dederunt-ot még megtudjuk hallgatni az el­borult lélek reménytelenségének fájdalmával. Temetni még tudunk, komoran, némán, a férfi bánat némaságával, a gyásznak azzal a kárhozatával, mely minden meg­nyíló sírba egy darabját fekteti bele szétporladó reményeinknek. Mi már csak temetünk. Ha összejövünk mi magyarok, férfiak, már csak temetni tudunk. Nem is jövünk már máskor össze, csak amikor híveinket, vagy re­ménykedéseinket kell belefektetni a hideg földbe. Ha összejövünk, hogy alkossunk, a temető felé fordít bennünket a lázadó láb. Ha összegyűlünk, hogy kirajzol­juk a jövendő terveit, csirkeres csehet rajzol az engedetlen kéz. Nézzünk csak vissza az ötéves utón, mejyre sorsunk parancsa ráterelt. Összejöttünk a magyar iskola temetésére. Összejöttünk a magyar földbirtok ravatala mellé Fogunk-e még összejönni gyá­szoló testvéreim, van-e még te­metni valónk? Ha „itt valahol, ott valahol, esett, szép, szomcru fejekkel négy-öt magyar össze­hajol" fájdalmasan biztosak lehe­tünk benne, hogy rruigynr re­ménykedést. magyar jusst öltöz­tetnek halotti ruhába. Az idők SZEKKESZIíiSÉGs Kiríja Alexacdra-ulica 4 szám alatt Kiaáóhivatr!: Kralja A’.rxandra-nüca 1 (Ealbach-paiota) pókja nekünk már csak szemfö­­dőt sző. De hegy nem tudjuk magunk­tól csak egyszer lerázni ennek a keserű letargiának ólomsulyaif, mely gyávaságot hazudik a lé­leknek s erőtlenséget a karnak ? Hogy nem tudjuk egyszer a tör­hetetlen hit tömjénjével elűzni a kétségnek ördögeit, melyek a két­ségbeesés ravataléra akarták fek­tetni hitünket, reménységeinket, illúzióinkat, álmainkat, céljainkat és feladataink sokaságát, me­lyekért „jó mulatság, férfimunka" lenne még az élet? Nem történik semmi, nem ké­szülődik semmi, az uj borral nem forrnak uj gondolatok, nem hajt rügyet a magyar fa, nem fakad fü a magyar mezőn, aratás, csép­­lés, szüret és betakarítás nélkül bukik a télbe a magyar esztendő s — lesz-a utána még egy ta­vasz? A hitetlenség kórójával át tudjuk-e még fűteni ezt a telet, ha nincs semmi, ami belülről me­legen tartaná a lelkünket ? „Lesz-e gyümölcs a fán, mélynek nincs virága ?“ Hol vannak az uj magvetők ? Hol vannak azok, akik olyan igé­ket tudnak hirdetni, melyekben még hinni tudunk? Hol vannak az e! nem koptatott szavak, a fölfénylő igazságok, ki az, kiben nem foszlott még szét a hit, hol vannak az uj utakat jelző gon­dolatok, az uj perspektívákat föl­táró eszmék, hol késnek a föl­­frissitő bátorítások, hol nyílnak a tavaszt jövendölő virágok, hol a kéz, mely nem ereszti el a zászló rudját, hol n torok, mely nem re­ked be a lelkesítő szavak árada­tétól ? Vngv uj emberek kellenek, vagy uj gondolatok T Ot évig ha­lott remények ólom su!yát cipel tűk. Nem birjuk mór tovább a meddőség terheit. Nincs már több temetni valónk. A circumdederunt örökké zengő kórusa helyett már boldog halle - híjára szomjas e fül is. Temetők és nyitott sírok helyett mór ke resztelőre akarunk járni. Az uj gondolatnak keresztelőjére, mely uj küzdelembe hívna, uj csata­sorba állítaná a fölbomlott rende­ket, uj hitet verne, uj erőt ön­tene a csüggeaőkbe s a bor és búza mellé megadná végre min­denkinek a jól végzett műnké derűs békéjét. Az uj hangra összejönnének még a fáradt élők s föinyilnénak a nagy magyar temető sirhal­­tr.ai is. Jugoszlávia ifítsrvemálí a görög dinasztia érdekében A szövetséges hatalmak tiltakoznak a görög köztársaság kikiáltása ellen A beogradi politikai körök nagy figyelemmel kisérik a görögor­szági forradalmi mozgalmakat, a melyek egyre nyilvánvalóbban a köztársaság mellett és a dinasz­tia ellen irányulnak. A görög for­radalmi katonai bizottságon, amely jelenleg a hatalmat gyakorolja, íassankint úrrá lesz az a felfogás, hogy a katonaság és a nép köz­társasági érzelmei hatása alatt, meg kell változtatni az alkotmányt és detronizálni kell az uralkodó családot. A köztársasági mozga­lom, mint a jelentések hírül hoz­zák, ma már olyan nagyarányú, hogy a detronizáció minden pil­lanatban bekövetkezhetik. Beogradban a görögországi hely­zetet nagyon kritikusnak Ítélik. A kormányhoz közeláiló Tribuna cik­kében kifejti, hogy Jugoszláviának érdeke megköveteli, hogy a gö­rög dinasztia trónon maradjon. A kormány ebben az irányban lé­péseket is tett a lap szerint a szövetségesekkel egyetértésben. A szövetségesek közbelépése Athénből jelenti tudósitónk : Balugzsics athéni jugoszláv követ a francia és romén meghatalma­zott miniszterekkel egyetértésben a következő komunikét adta ki : »Pangalosz tábornokkal folytatott félórai barátságos megbeszélés al­kalmával kifej tettem előtte, hogy az S. H. S. királyság kormánya nyug­talansággal figyeli azokat az esemé­nyeket. amelyek Görögországban kifejlődnek és pedig olyan okokból, amelyek függetlenek a dinasztikus érdekektől és tisztán a két ország közös gazdasági érdekeit érinti. A beogradi mértékadó körök ez utóbbi szempontból figyelve az eseménye­ket, úgy találják, hogy a görög al­kotmány megváltoztatása a mai kö­rülmények között, abban a formá­ban, ahogy tervezik, nem felelne meg a balkán nép jól felfogott érde­keinek és ennél fogva azoknak a szomszédos országok érdekeinek sem, amelyek Görögországgal ba­rátságban. vagy szövetséges vi­szonyban állanak. Azt hiszem teljes joggal elmondhatom, hogy ezt a vé­leményemet osztják a többi barátsá­gos országok képviselői is, akik nem maradhatnak közömbös szemlélői a görög eseményeknek, még ha szigo­rúan tartózkodnak is a beavatkozás­tól.« Pangalosz tábornok nyilatkozata után hasonló értelmű nyilalkozalol lettek a szövetséges államok kö­vetei is. A legenergikusabban az angol követ fejtette ki álláspont­ját, aki kijelentette, hogy az an­gol kormány nyugtalansággal fo­gadna minden oiyan forradalmi mozgalmat, amelynek eredménye a dinasztia eltávolítása volna. Parlamenti küldöttség utazik Varsóba Beogradból jelentik: Csütörtö­kön délelőtt a parlament elnöki szobájában a pártok vezérei érte­kezletet tartottak, amelyen Jová­­novics Ljuba cinökö’.t, a kormányt pedig Nincsics külügyminiszter képviselte. A demokrata-párt ré­széről Davidovics Ljuba, a muzul­mánok részéről Salih Baljics, a klerikálisok részéről dr. Hohnyec, a földművesek részéről Juvánovics Jócó vett részt a megbeszélésen. Az ülésen a lengyel parlament meglátogatásáról határoztak és el­határozták, hogy huszonhat kép­viselő, még pedig tizenhárom kor­mánypárti és tizenhárom ellenzéki képviselő utazik el november ti­zedikén Varsóba. A törvényhozó bizottság ülése A törvényhozó bizottság szom­baton délelőtt ülést tartott, ame­lyen megválasztották a bizottság uj vezetőségét. A törvényhozó bi­zottság elnöke Jurisics Márkó ed­digi elnök, alelnökei Miladinovics Zsarkó és jovúnovics Vásza, titkár Popovics Delja képviselők lettek. A szavazás után a bíróságok tervezetéről szóló törvényjavasla­tot vették tárgyalás alá és hosz­­szas vita után elhatározták, hogy áttanulmányozás végett kiadják annak a bizottságnak, amely a bírósági törvényt tárgyalja. Boskovljevics földmivespárti kép­viselő kérdést intézett ezután az elnökhöz arra vonatkozólag, hogy miért nem működik az az albi­zottság, amely a középiskolákról) j szóló törvényjavaslatot tárgyalja ? |Az elnök kijelentette válaszában, hogy előbb megvárták, amig ren­dezik a tisztviselőtörvény alapján a tanárok fizetését és ezért csak most fogja tárgyalni a javaslatot. A pénzügyi albizottságok ülése A pénzügyi bizottság albizott­ságai szombaton folytatták a pénz­ügyi költségvetés tárgyalását. Az első albizottság a pénzügymi­nisztérium költségvetését tár­gyalta, amelyet el is fogadott. A vita során az ellenzéki képvise­lők kifogásolták a pénzügyi tiszt­viselők nagy számát. A második bizottság a szociál­politikai minisztérium és a har­madik bizottság pedig a belügy­minisztérium költségvetését tár­gyalta. Kisebb változtatásokkal elfogadták Bosznia és Herczcgo­­vina költségvetését, roig Szerbia, Szlovénia és a Vajdaság költ­ségvetését változtatás nélkül fo­gadták el.

Next

/
Thumbnails
Contents