Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-04 / 301. szám
2. oldal BACSMEGYEJ NAPLÓ 1923 november 4. Mi a magasabb államérdek? Visszahelyezlek hivatalába a pane:évéi főkapitányt 1 Megírta a »Bácsrnegyei Napló«, hogy Panes óvó város kiszélesített tanácsa legutóbbi ülésén 55 szavazattal 6 szavazat ellen felfüggesztette hivatalából Krisztics Milán főkapitányt. Krisztics nemcsak azzal Csinált ritka karriert, hogy mázolótsegédből lett főkapitány, hanem azzal is, hogy hatvan kisebb-nagyóbb bűnügyben ío'yik ellene büntető eljárás. A főkapitány, áld eilen -íyen imponáló módon nyilatkozott meg Pancsevó közönségének bizalmatlansága, nem sokáig maradt ' :vatal nélkül. Krisztics Milánnak az a mellékfoglalkozása, hogy tudósitója az egyik uszító beogradi lapnak, amelybe a vajdasági magyarok és németek ellen ir állandóan valótlanságoktól és rágalmaktól hemzsegő cikkeket. Ugylátszik. a belügyminisztérium fezeket az érdemeket honorálta, meri mint Pancsevóról jelentik, szombatom megérkezett a város oz a belügyminiszter határozata, amely megseimnkiti a törvényhatóság . felfüggesztő határozatát s maii masabb álkuni érdekből vissza: helyezi hivatalába a főkapitány t. A belügyminiszter ezek szerint leckét adott a pancsevóiaknak. Megmagyarázta nekik, hogy mi a magasabb állami érdek. Az hogy rendőrhatósági vezető tisztviselő legyen az. aki szinte tömeges összeütközésben van a büntető törvénykönyv paragrafusaival. A pancsevói radikálisok, akik színién Krisztics felfüggesztése mellett szavaztak, nem hajlandók ezt a belügyminiszteri intézkedést szó nőikül akceptálni s készek újra elcsapni a főkapitányt. Kosztba adják az árvák pénzét Magyarországon A hclüyymlsíisztérlnm stasitása az árvaszákekbez Budapestről jelentik: A belügyminiszter már egy korábbi rendeletben felhívta a vármegyei és városi törvényhatóságokat, valamint a rendezett tanácsú városokat, hogy a gyámhatóság alatt álló személyek egyénenként kezelt vagyonát igyekezzenek minél gyümölcsözőbbé tenni és ecélból olyan pénzintézeteket keressenek a gyámpénztár készleteinek elhelyezésére, melyek a mai viszonyoknak megfelelő kamatoztatást biztosítanak. Erre a rendeletre l‘a belügyminiszterhez olyan jelentések érkeztek, hogy a törvényes képviselők nagyrésze konzervativizmusból vonakodik a gondjaira bízott kiskorúak és gondnokoltak gyámpénztári pénzét a belügyminiszter intenciói szerint elhelyezni. Másrészről pedig a vidéki takarékpénztárak által felajánlott évi kamatláb általánosságban még a 30 százalékot is alig haladja meg. A beKigyminiszter most újabb rendeletet intézett ebben az ügyben a törvényhatóságokhoz, valamint a rendezett tanácsú városokhoz. Figyelmükbe ajánlja a törvényhatóságoknak és a képviseltestül eteknek, hogy a gyámpénztár pénzkészletét az értékmegóvás céljára alkalmas oly valorizált kölcsönbe fektessék, amely a kölcsönadott tőkét az esetleges elértéktelenedéstől megóvja és emellett annak öszszegszerinti visszafizetését is biztosítja. Az elértéktelenedéstől való megóvásra egyik alkalmas módot, a megbízható pénzintézetekben való elhelyezést ajánlja a belügyminiszter, még pedig folyószámlán hetipénz népies elnevezéssel; koszír pénz — (dákjában való elhelyezést tartja a legmegfelelőbb megpldási módnak. Budapest árvaszéke már a belügyminiszter rendeletét megelőzően gondoskodott a gyámpéazeknek gyümölcsözőbb formában való el helyezéséről A budapesti árvák és gondnokoltam készpénzvagyonának agy része főbb nagyobb pénzintézet nél kosztol a mindenkori napi kamatozás mellett. Bmsyevácok a klerikális-párt országos , longresszzisán A két párt politikájában nem v árható változás A klerikálispártnak vasárnap kezdődik meg Ljubljanában országos kongresszusa, amelyen a párt jövendő magatartásáról fognak dönteni. A kongresszus e határozata közeiről érdekli a • bunyevác-sokácpártot, a mely egy utón halad a klerikálispárttal és ezért a ljubljanai országos kongresszuson résztvesznek a suboticai bunyevác-sokácpái t kiküldöttei is. A kongresszust nagy várakozás előzte meg politikai körökben akkor, amidőn még a klerikálispárt a parlamentből való kivonulás tervével foglalkozott, mert ebben a nagyfontosságu kérdésben kellett volna az őszi pártkongresszusnak határozni. Közbejöttek azonban a radikáiispárt tárgyalásai a klerikálisokkal és a föderalista pártok közötti elhidegüíés, úgy. hogy a helyzet időközben lényegesen megváltozott és most nincs semmi kilátás arra, hogy lényegesebb változás állna be a kleríkákspárt politikájában. Az országos kongresszus a jelek szerint az eddigi parlamenti taktika folytatására fog felhatalmazást adni a pártvezetőségnek. A bunyevác-sokácpárt feltétlenül csatlakozik a kteríkálispárt határozatához és továbbra is közös politikát folytat a klerikálispárttal, bár a bunyevác-sokácpártban az utóbbi időben mind erősebb lesz az a csoport, amely nincs megelégedve a vezetőség mostani politikájával és a kor.mánnyal való megegyezés politikáját hirdeti. Már kezdettől fogva észlelhető ez a mozgalom, amelynek vezetői minden áron létre akarjak hozni a radi káMspárttal való megegyezést. E mozgalomnak a vezetőit talán nem is annyira a radikálispárt programja iránti szimpátia, mint inkább a hatalomban való részesedés vágya vezeti. Ez a frakció meg volt elégedve a pártvezetőség munkájával a radikálisokkal folyó tárgyalások idején, amióta azonban ezek eredménytelenül megszakadtak, a megegyezés hívei egyre elégedetlenebbek, különösen most, amikor előre látják, bogy a ljubljanai kongresszus egy lépéssel sem fogja öltét közelebb , viiíiű céljukhoz. A bunyevác-sokácpártban attól [tartanak, hogy ezek az elégedetlen• kedők előbb-utóbb kilépnek a pártl bó! és a radikáiispárt földműves csőjj portját fogják megerősiteni, a párt§ vezetőség azonban kitart eddigi politikája mellett és jövendő politikáját a klerikálispárt országos kongreszszusának határozatától teszi függőivé. pállott impériumváltozás miatt Azóta *az ügy a beogradi belügyminisztérium előtt fekszik, immár öt esztendeje. A belügyminisztérium a múlt i évben végre döntést hozott a kompifjjkált ügyben, amely az 1917-es vásárlóknak kedvezett és a második • adás-vételt jogérvényesnek jeíentet- I te ki. A belügyminiszteri döntés a tó- i baj magyarokat ismét a iegssomo■ rnbb helyzetbe sodorta. Újból mosí galmat indítottak régi Jogaik érvé> nyesitésére. amelyek a furfangos paragrafusok útvesztőiben elvesztek, ‘ Kardos Samu dr. becskereki ügyvéd utján revíziós kérelemmel fordultak most a belügyminisztériumhoz és régi szerzett jogaik alapján, főleg j pedig arra hivatkozva, hogy ember'emlékezet óta ők művelik ezt a föl,det, a belügyminiszteri határozat megváltoztatását kérik. Az ügy aktái erre ismét eiőkerflltek a poros iratszekrényekből és talán rövidesen újból döntés is lesz ebben a tengeri kígyóvá megduzzadt ügyben. i Rossz helyen redukáltak ÍA távírdán megakadt a maakm Néhány nap óta sűrűn fordulnak; I hozzánk panasszal kereskedők, fparí vállalatok, bankok és magánosok is, hogy távirataikat nagy késéssel kapják kézhez, sürgős táviratok is óriási késéssel jutnak a címzettek kezéhez, amiből gyakran tetemes : anyagi kár és zavarok, kalamitásoic i származnak. I Érdeklődtünk az ügyben, hogy ml fokozza a táviratok kezelése körül mutatkozó súlyos bajokat és megtudtuk. hogy a hiba nem a távírda hivatalban van, sem pedig a kezelőszemélyzetben, hanem a rendszerben, amely ebben az esetben tisztviselői redukció alakjában jelentkezett. A tóbal magyarok földje Évszázadok óta művelik, tizenhárom éve megvették ás mégsem as övék — A belügyminiszter a közeljövőben dönt az ügyben Tóba bánsági magyar község lakossága közel tiz esztendő óta elkeseredett harcot folytat azért a föld; ért. amelyet a község népe már több I évszázad óta tart a maga művelése alatt. Az 1120 hold kiterjedésű nagybirtok azelőtt a pármai herceg tulajdona volt. a földet azonban kis bérletekben már több emberöltőn át Tóba község százhat magyar földműves családja művelte meg, akik bérbevették a birtokot. 1910-ben a pármai herceg eladta a földet; elő: szőr az eddigi bérlőknek ajánlotta fel igen kedvező feltételek mellett, a szegény földművesek azonban még igy sem tudták a földet közvetlenül megvenni. Ekkor a herceg magának a községnek ajánlotta fel megvételre a birtokot. Az üzlet létre is jött: a község nagyobb kölcsön segitségé: ve! megvette a nagybirtokot és rendkívül méltányos fizetési feltételek mellett eladta egyes parcellákban í annak a százhat családnak, akik ed■ dig is művelték. i Az uj földbirtokosok rendesen fizették az évi törlesztéseket, minden a ; legnagyobb rendben ment a világháború kitöréséig. A családfentartók [ekkor bevonultak katonának, nem i vóit, aki a földet rendesen műveltje lés igy történi, hogy megszűntek a \ részletfizetések. Az eladóként szereplő község ezáltal komoly anyagi f zavarokba került, mert ő sem tudta I fizetni a föld megvételére felvett köl: csőn részleteit. A magyar kormány, fhogy a községet fenyegető pénzügyi [összeomlást megakadályozza, közbe i lépett és az ügy likvidálásával a meí gyét bízta meg. A megye meg is találta a megoldást, amely klasszikus ! példája marad a háborús Magyaror: szág rövidlátó és parasztellenes agrárpoltikájának. A katonáskodó csa[ ládfők fizetésképtelen családjaitól, : elvették a már megvett földet és • Jankó akkori alispán közvetítésére í azt a Temesvári Parcellázó Bank i vette meg a községtől. A temesvári [bank 1917-ben újra parcellázta a fölí det. A birtok legnagyobb része azon; ban idegen kezekbe került. Közel ezer holdat kétszáz holdoti felüli parcellákban négy gazdag sváb vett meg, akik egyike sem volt tóbai lakos. Tóbárói csak 60—70 ember tudott földet venni az uj parcellázás alkalmával, de csak kis fél-két holdas törpebirtokokat. Alföldjeikről kisemmizett 1910-es vevők, a föld ősi művelői természetesen nem hagyták annyiban a dolgot és megfelebbezték a megye határozatát a belügyminisztériumhoz. A belügyminiszter részben helyt is adott a telebbezésnek és az újabb adás-vételi szerződést megsemmisítette,^ azzal az indokolással, hogy a község autonómiája fel volt függesztve és igy nem lehet az ügylet jogérvényes. Egyben utasította a miniszter az alispánt az uj községi választások megtartására, hogy az uj képviselőtestület döntsön a föld sorsa felől. A választásokat meg is ejtették. Az uj képviselőtestület azután elhatározta, hogy a földet eladja újra és pedig sem az 19í0-es vásárlóknak, sem az 1917-es vásárlóknak, hanem uj jelentkezőknek. Ezt a határozatot a megyei közgyűlés is jóváhagyta azzal a megszorítással, hogy az eladásnál az 1910. évi vevőket illeti az elsőbbség. Az újabb határozatot természetesen a temesvári bank találta magára nézve sérelmesnek és megfelebbezte a belügyminisztériumhoz. A magyar belügyminiszter azonban már nem dönthetett a kérdésben a közben be-Rcdukálták a távírdánál a tisztviselők létszámát, úgy tudjuk tíz százalékkal. holott a tíz százalékos redukció nélkül is legalább húsz százalékkal több tisztviselő kellett volna, mint amennyi dolgozott, hogy a 'rengeteg munkát győzzék. A helyzet az. hogy a távírdán nyolc apparátus van állandóan működésben és minden apparátusnak több fontos vonala van. Ezek az apparátusok szinte ontják a táviratokat, köztük a — hamarjában nem tudjuk, hányszoros díjra fölemelt sürgős táviratokat, de nincs, aki a táviratot levenné a gépről és feldolgozná. A nyolc apparátushoz, — ha teljes a létszám. — három tisztviselőnő jut, a bölcs tisztviselő létszám-redukáiás . következtében. ; Az állam mindenesetre helyesen [és okosan cselekszik, ha takarékoskodik és ahol csak lehet, mellőzi a fölösleges kiadásokat, igy a létszámredukció is sok helyen indokolt és szükséges, de a távírdánál rossz helyen alkalmazták a redukciót, vagy legalább is félmunkát végeztek, mert ha már jónak látták, hogy az emel.kedő forgalom mellett a távirdai : tisztviselők létszámát redukálnák, Iákkor feltétlen szükséges lett volna az is, hogy redukálják az apparátusok számát is-Mindenkinek be kell látnia, hogy, meghagyni a nyolc — folyton működésben levő — apparátust és csak a tisztviselőket eltávolítani mellőlük, — félmunka, ami azt eredményezi, [hogy tömegesen gyűlnek össze még sürgős — táriratok is egyes I asztalokon, anélkül, hogy lenne tisztviselő, aki feldolgozza azokat, vagy ; pedig automata-apparátusokat kellene feltalálni, amelyek önmüködőleg [fel tudják venni, leragasztani és ex- Ipediálni a táviratokat. * A helyzet pedig most az, hogy igen sokan hiába várnak távirataik! ra, mert azok szép, békésen pihenjek a távirdán, a gépek asztalain és ha a három — munkában szinte el-
