Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-22 / 319. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 22. utóbbi gyűlésén Rafailovics inspek tor antiklerikális beszédet tartott, amelyben többek közt a papoknak az iskolákból való kiszorítását helyesnek és célszerűnek állította be. Beogradban nagy idegenkedéssel nézik a klerikálisok fellépését, mert attól tartanak, hogy ez a pravoszláv kíertkaiizmus kifejlődését segíti .lő Újabb radikális támadás az agrarminiszter ellen Simonovics asrrárminiszter ellen a Pasicshoz közelálló Tribuna folytatja támadásait és szerda esti számában ősijeki tudósítást közöl, amely szerint Virovitica-megyében a szerb lakosság, különösen a radikálisok között nagy az elégedetlenség Simonovics ellen. A lap szerint a föld Szlavóniában állandóan kézről-kézre vándorol és állandóan kereskednek és lelkiismeretlen spekulációt folytatnak a földdel. Simonovics nem veszi számításba az ottaru lakosságot, hanem az ország különböző részeiből dobrovoljácokat telepitett le, ' akikről nem is lehet tudni, hogy valóban dojbrovolj ácok-e és akik nem is folytatnak földmivelést, mivel se jószáguk, se mezőgazdasági felszerelésük nincsen, hanem bérbeadják a földet, felveszik a bérösszeget és anélkül, hogy munkái végeznének, .visszamennek lakóhelyükre. A baranyai agrárviszonyokról azt írja a Tribuna, hogy a parcellákat aratás idején vették el tulajdonosaiktól úgy, hogy ezek a földek teljesen parlagon maradtak. Sok olyan eset is előfordult Baranyában, hogy a földet kiosztották a dcbrovoijácok között, azután elvették tőlük, meri azt nem vetették be, majd kiadták azt a baranyai izbeglicáknak, akiktől — nem tudni miért — újra viszszavették és ez így folyik addig, a míg az érdekeltek között véres öszszeiítközésekre és állandó viszálykodásra kerül a sor. Mindezért a lap Simonovicsot teszi felelőssé és megírja azt is, hogy pár nappal ezelőtt Ősij elten a radikálisok ülést tartottak, amelyen Baranyából és Szlavóniából is megjelentek a radikálisok, akik meg aláírták hallgatni és szemére akarták Vetni az általa teremtett viszonyokat. Simonovics azonban saját szerencséjére időközben megbetegedett és igy nem került sor a számonkérésre. A Tribuna újabb támadása még jobban megrendíti Simonovics^ ag- I rárminiszternek amúgy is igen mégis ingott helyzetét a kormányban. A Szilágy!-! magyarok földje A telepesek megkapták a fold telekkönyvi tulajdonát Szilágyi telepes község magyar anyanyelvű lakosai; mint ismeretes, már évek óta próbálkoznak azzal, hogy a magyar kincstártól annak ideién kedvező föltételek mellett kapott földet a telepítési törvény alapján a saját nevükre telekkönyvezzék. A magyar kincstárnak a kötött szerződés értelmében, már régen, az impérium változás előtt, át kellett volna im a földeket a telepesek nevére. de minthogy a szilágyi magyarok minden alkalommal következetesen az ellenzéki jelöltre szavaztak, a kincstár a törvényes eljárást ez ügyben huzta-halasztotta annak ellenére, hogy tekintélyes bácskai politikusok évröl-évre interveniáltak a szilágyiak érdekében. Az impérium változás bekövetkezésekor a helyzet az volt, hogy bár a szilágyiak teljesítették a telepítési okirat rájuk vonatkozó föltételeit: rendesen megfizették az évi törlesztést, az ötezernégyszáz hold a magyar kincstár tulajdona maradt, illetőleg a békeszerződés értelmében átszállt a tulajdonjog az S. II. S. királyságra. A szilágyi magyarok, akik esztendőkig hiába deputációztak a magyar kormánynál, most már úgy hitték, végleg elvesztik azt a földet, amihez tulajdonképpen fussuk volt és amitől csak a magyar kincstár szükkeblüsége fosztotta meg őket. Nem is indítottak akciót a föld megszerzésére mindaddig, míg az időközben oda kinevezett községi jegyző: Szímics Milorád. aki mint lelkiismeretés tisztviselő, a község lakosainak érdekét tartotta elsősorban szem előtt, azt nem javasolta a község elöljáróságának, hogy /idézzen kérvényt a pénzügyminiszterhez, hogy a földet telekkönyveztesse át a telepesek nevére. A kérvényt be is adták a pénzügyminisztériumnak és egyutimnwiiniií IIIni nrnn imimimnimrn i nwii inr ta! fölkérték Trifkovics Márkó törvényelőkészítő minisztert, a sombori kerület radikális képviselőjét, hogy járjon közbe a miniszternél és eszközölje ki, hogy a kérvényt kedvezően intézzék el. A pénzügyminiszter a sálágy iák kérvényére elrendelte, hogy egy vegyes bizottság vizsgálja meg az ügyet és a helyszínen tárgyalja le. A kiküldött bizottság, amelybe beosztották az állami javadalmak vezérigazgatóját, a pénzügyminisztérium jogvédelmi osztályának igazgatóját, a B. B. B. kincstári ügyészt és Szimics Milorád községi jegyzőt és a község bíróját — november hő 1-én Jött össze Szilágyban, ahol hosszabb tanulmányozás után oly értelmű jegyzőkönyvi határozatot hozott, hogy a telepbirtokok a jelenlegi tulajdonosok nevére telekkönyvileg bekebelezendők. A határozat értelmében a telepesek kötelesek a hátralevő telepválságot az eddigi módozatok szerint egy összegben a kincstárnak-megfizetni. Ha ez egyeseknek nem állna módjában, a kincstár a kérdéses összeget a telekkönyvi átírás alkalmával az illető birtokára be fogja kebelezni. Minden egyes tulajdonossal a kincstár adásvevési szerződést köt, amelyben a kincstár lemond a visszaváltási, vagy elővételi jogáról. A telekkönyvi átírást az állam illetékmentesen fogja elvégezni, teljesen ingyen, a magánmunkálatokat pedig a községi elöljáróság, a pénzügyminiszter utasítása alapján. A kiküldött bizottság egyúttal megállapította a telepváltság összegét is. illetőleg, hogy a telepesek egy aranykoronának megielelőieg hány dinárt tartoznak fizetni. A magyar kincstár ugyanis annak idején egy telepet, 20 katasztrális holdat. nyolcezer koronáért adta a telepeseknek, akik ezt az összeget 50 éven át tartoznak ietörleszteni. A vegyes bizottság e tekintetben a lehető legkedvezőbb megoldást határozta el. A telcpváltsággal hátralékban levőíznek koronatartozásaikat egyszerűen dindrösszegben kell megHzetniök, teliát ahány koronával tartoznak még a kincstárnak, annyi dinárt fizetnek be mafd a telekkönyvi átíráskor az államkasszába, A telekkönyvi átírási munkálatok a legközelebbi időben meg fognak kezdődni és a szilágyi magyarok végre hozzá fognak jutni ahhoz a földhöz, amely a verejték és munka jogán is megilleti őket. v Állat- és terménykiáliitást rendez Szüüíöüca város Soboíica város tanácsa kedden délután és szerdán délelőtt folytatta a költségvetés kiadási tételeinek a Ietérgyalását. Többek között elfogadták a város világítására előirányzott tételt. A jövő évre ugyanis a város lényegesen meg okürja javítani a város világítását és erre a célra egy millió dinárt irányoznak elő a költségvetésben. Az eddigi háromszáz utcai lámpa helyett hétszáz lámpa fog égni a városban. Nagyobb összeget irányoztak elő egy Szuboticán megtartandó állat- és mezőgazdasági kiállítás rendezésére, amelyet Szubotica város «_ nyár folyamán akar rendezni. Ebből az alkalomból több szuboíicai mezőgazdasági és ipari munkást meg fog jutalmazni a I város. A tanács a kiadási tételek egy- I hármadét tárgyaim le eddig és I «’Töreiáthatólag csütörtökre teljesen befejezik a költségvetésnek ezt a részét. A letárgyalt költségvetést a tanács még ebben az évben a kiszélesített tanács elé szándékozik terjeszteni, hogy januárra már fpyen a varosnak költségvetése Beszélget a szegény ember meg a gazdag ember Irta: Baedeker Ezúttal a , gazdag ember fölkeresi barátját, a szegényt, ez utóbbinak a lakásán. — Gyönyörűen lakok — így szól. miután helyet foglalt. — A lakásom csakugyan elég tágas. Chesterfield tanácsát követtem, amikor a régi ló időkben azt kibéreltem, nem gondoltam arra, hogy csak addig maradhatok benne, amíg a házigazdám innen ki nem dobat A gazdag ember. — Miféle tanácsokról beszélsz? A szegény ember. — Egy angol úriemberről. aki azt a tanácsot adta a honfitársainak és a többi emberiségnek, hogy étkezzenek a viszonyaikon alul, ruházkodjanak a körülményeikhez képest és lakjanak a tehetségükön fölül, amivel valószínűleg azt akarta mondani, hogy a kulturembernek mentül levegősebb lakása és mentül több szobája legyen, s amit többet költ erre a lukszusra. azt spórolja el az ebédjén. A gazdag. — Nem tudom ellenőrizni, hogy létezett-e ilyennevü úriember, mert én csak egy egyszerű szerény, műveletlen szegény ember vagyok, s azt se. hogy mondotta-e azt amit citálsz tőle. de mindenesetre okos mondás. s nekem főleg az a része tetszik, amely a nagy lakásokra vonatkozik, mert nincs keílemetesebb dolog mint a kényelmes nagy otthon. Ahogy egy kicsit föllendül az üzlet, azonnal kibővittetem az enyémet, amelyben most alig tudunk megmozdulni. A múlt héten hat- ■ vanegynehány vendégem volt. és —' képzeld! — a feleségem szalonjában is| dohányoztak. Muszáj már valamit esi- i nálni, hogy az ember ülőén helyezhesse i el a vendégeit___ A szegény. — Boldog ember, aki ily terveket szőhet___ Én éppen ellenkező helyzetben vágyóit. Ha a háziuram kitessékel innen, amihez a pompás de kegyetlen lakásrendelet alapján joga lesz, valószínűleg egyetlen szegényes udvari szobában leszek kénytelen meghúzódni a családommal, hacsak ilyet is kapok í és meg tudok fizetni. A gazdag. — A boldogság nem függ attól, hogy mekkora az ember lakása. A szegény. — Igaz. Az ember nagy lakásban is lehet boldog___ A gazdag. — Tudod-e, mért jöttem? A szegény. — Majd megmondod. A gazdag. — Már mondom is. Hogy kiszidjalak. A szegény. — Méltóztassál. A gazdag. — Úgy veszem észre, hogy i újabban kifigurázol engem. Gúnyos hangon beszélsz velem és minden áron éreztetni próbálod velem ‘ szénáién a felsőbbségedet. A szegény. — Tévedsz. Nemcsak \ újabban figurázlak ki, mindig ezt csc-| lekedtem, s te csak újabban vetted ész- P re. A többiben sincs igazad, mert hal gúnyos hangon beszélek is veled, min-1 den igyekezetem odaarányul. hogy átérezzem a {elsőbbségedet. A gazdag. — Ez is gúny! A szegény. — Dehogy gúny! Ha az volna, rnár én is észrevettem volna___ Nem, ez őszinte vallomás. Mert mese az, barátom, hogy a vagyon nem imponál s hogy a sok pénz nem biztosit szupremáciát azoknak, akiket a ióiste- | műk ezzel az állassal megjutalmazott. S Amikor viccelődünk a mammon fölött, | csak azt a fájdalmas érzésünket palás-g toljuk, amelyet a sors azon intézkedései kelt bennünk, hogy nekünk belőle olyan j kevés jutott. Sőt megmondom teljes* j nyíltsággal: ne higyj azoknak, akik úgy tesznek, mint ha mitsem törődnének az anyagiakkal. Az embereknek ez a spéciesze már rég kihalt, és Deák Ferenc is szerencsétlennek érezte volna magát, ha nem lett volna legalább annyija, hogy »standesgernäss« élhessen az ö elsőrendű hotel-lakásában és bátran szívhassa és osztogathassa a kedves Kabanosz-szivarait— Az őszinteségben, mivelhogy a vallomásoknál tartunk, tovább megyek. Nem mondom, hogy Deák Ferenc inigyelte az Esterházyakat, mert ilyen nagy férfiúról föl se szabad tételezni ekkora gyarlóságot, de határozottan áll i tóm. hogy a modern szegény ördög. és mentül modernebb, annál inkább. irigyli a gazdagokat, fis most elmegyek, mert már benne vagyok a gyónásban, a nyíltság és a szamárkodó őszinteség legszélső határáig, és megvallom, hogy ami engem iliet, én nemcsak a gazdagokat irigylem általában, hanem téged speciálisan. A gazdag. — És nem szégyenled magad? A szegény. — Egy csöppet se. A gazdag. — Nohát. akkor én is bevallom neked, hogy én meg irigyellek téged. A szegény. — Látod, én nem azt kérdezem tőled, hogy szógyelled-e magad, mert úgy vettem észre, hogy egyáltalában nem szoktál szégyenkezni, hanem azt kérdezem: megbolondultál? A gazdag. — Szó sincs róla. Rendezett viszonyok között élő ember nem bolondul meg olyan könnyen---A szegény. — Mégis, ne bizd el magad, Tudod, minden szabály alól van kivétel— ki tudja, nem te vagy-e éppen ez a kivételes eset? Nem töréniiesett-e valamelyes változás a belső világodban. amelyről nem tudsz magad-) nak számot adni?.... És aztán, az ember mindig maga a legutolsó, aki az ! ilyet észreveszi---- És mégis aggódok.... Végre is a barátom vagy.... Mondd: nem volna jó. ha biztonság végett mégis konzultálnál___ Moravcsikot vagy Ranschpurgot ajánlom.... Lehet, hogy a baj még csak kezdetleges, s akkor nem reménytelen___ Talán nem is paralysis progressiva, hanem csak múló elmezavar, amelyből még kilábolhatsz és folytathatod áldásos és közhasznú közgazdasági tevékenységedet. Ámen! A gazdag. — Javíthatatlan! Messint gúnyolódó!! A szegény. — Isten mentsen! Csak nem fogok gúnyt űzni egy szerencsétlen barátom szomorú helyzetéből és vigasztalan lelki diszpozíciójából!___ Én bizony komolyan féltelek. A gazdagság sok bajtól megóvja az embert, de az agynak a bántalmaiva! szemben az összes valuták tehetetlenek___ Ma valaki engem irigyel, engem, a teljesen szegényt, s aki irigyel, az csak azért nem veret aranyakat, mert nem szorul rá. az nem lehet más mint — bocsásd meg a kissé keményebb szót — betegeim éj ü. A gazdag. — Ha én olyan gazdag volnék, aminő egészséges az elmém, akkor nem cserélnék magával Rothschilddal sem. A szegény. — A bécsivel? A párisivel? A londonival? Melyikkel a három közül? A gazdag. — A párísival. Az, gondolom a leggazdagabb köztük___ Tehát, akár szívesen hallod, akár nem:1 irigyellek. Te tulajdonképpen sokkal gazdagabb vagy nálam. A szegény. — Mégis csak jó lesz elmenni ahhoz a specialistához. A gazdag. — Az én bajomon nem segíthet doktor.... Mert amiért irigyel-
