Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-18 / 315. szám

1923 november 18.

ÖÁCSMEGYE1 NÁPLG

11. oldal.

idején, érdeklődve a történet marna iránt, igazi kulturembér, igy mondta el azt:

— Ambras meghűlve érkezett Becskerekre, náthás volt s az irodalmi estén egy finom, de védtelenül hosszú analizáló novellát cWaenoéí fel. Természetes, hagy sok türelmetlenséggel találkozott s nem volt meg az a hatása, amit az ő értékes egyénisége megérdemlőt vol&a. Nálunk az irodalmi estély csak bevezetője a táncnak. Ne csodálkozzunk. A közönség javarésze nő volt.

Van azonban Ambrus könyvéiben sok finom apró részlet, amit pompásan látott meg.

De mit láttam én? Azf, hogy a vármegyén mindig tartanak egyegy Weinrich Vilmost. Rigó Istvánt, Szilágyi Albertet, aid páratlan közigazgatási tuüássai »csinálja* a dolgokat, végzi a voltakéfíeni közigazgatást, a java csak: reprezentál, tűzérönkéntes gondo&otíásu és nívójú marad szürkefejű korában is, ragaszkodik a feiner gamásnihoz, a monoklihoz s a karját olyan szögben tartja, mint a sült csirke szárnya (épp csak a zúza hiányzik belőle). A családi nexus, vagy a teljes önkényesen megállapított előkelőség, sokszor tapasztalatlan ifjakat altét foiftos pozíciókba, ezek aztán intézkednek is, viszont hogy ők előlépjenek, Weinrich Vilmosnak ki kell buknia a restauráción.

Tisztában vannak azért a két des fontosságával és j den tőségé vei.

hogv mi lesz most a megyével, ki dolgozik? Megvan erre is a forma. A kibukott Weinrich aljegyzőt, a szabályrendelet értelmében nyugdíjazzák, azonban nyomban kinevezik közigazgatási gyakornoknak. így megmaradhat a helyén, sőt még ő Jár jobban, mert dupla gázsit kap s ha jutna is számára hely a státusban a legközelebbi tisztujitásnál, 5 tiltakozik a legélénkebben a megtiszteltetés ellen. Azért nem lesz sem családbéli, sem befogadott. Hiszen többnyire rojtos a gallérja s annyira megfeledkezik macáról, bogy megtalpal tat ja a eugos cipőjét

Hogy ebben a dzsungelben mit találtam, hogyan tudtam kihozni on nar*, azt máskor mondom ed. Van köztük nagyon nevezetes esemény

Szerb elbes.

VL Dragisn Vászics

1885-ben született Gornji Milanovacon. Élete elés nyusUlan és hánytatott. különösen pacifista eszméi miatt sok kelfcnanknsétbro volt része az utóbbi években. Jeleni ez Beogradban él. Nem terraóke»y iré, edtiiz mindössze négy könyve jelent meg. nemsokára azonban uj noveÖBcyüítearénye és e?v hosszabb kjiekz^ü regénye fogja elhagyni a sajtót. Mt*t a modem szerb Írók: tegnagyebb része, ő is lírikus, lírájából őieiős. szftraíős gesztusok. szent, szláv szomorusáKük s nemes, magasztos érzések bontakoznak ki. A nvelv fültétien és tökéletes rsüvésze, mondatai lüktetve muESf'káiR&k. szavai tiszta, szines. esendő# akkordokban csiMigenelt. Eiőkeiő, ayttgoií. illatos síilusa ringatja, kábitja. cirógatja az olvadót. Sajnos, a fordítás csali homályos, foltos tükörképe lehet a stílusbeli szépségeknek.

Az ördögmalom.

Halott a szív, halott az ég, minden halott — ó, nem is csoda. Azon az éjjelen mindennek vége volt, fel kellett kiáltanom (milyen keserű a búcsúszó): jaj, isten veled barátság, rakonszenv, bajtársi együttérzés, minden szerelem isten veled, irtinony áj átoknak búcsút mondok! A temetőbe szöktem- ezen az éjjelen. Jól tudtam, hogy nem én vagyok az első a kétségbeesettek között, akik valami ellenáUlíatatlan s határozatlan kényszertől űzve a drága, libegő csendnek komor árnyait keresik fel; a lélek megkönnyebbül, ha az emóer kisírja msgát. jóságos, nemes gonríotetu szülői feküdtek ottan. nrhidig arra törekedtem, hogy rájuk hasonhtsnk s eeért még asm tán is érintkeztem veitek, sőt arról is meg voltam győződve, hogv álmaimmal álmodnak, keserveimmel keseregnek, hogy mindig rám gondolnak. Nem tudtam magamnak megmagyarázni, de csodálatosan igazul és tisztán éreztem sírjuknál azt, miként áramlik, lüktet át földön, füvön, tömjénen keresztül

a nfrxrtrb>írtlr rr/ic íífve. [

öreg riportéi.

I ----------Diászeghp Tibor:

Pattogiatás rim-karikással

Hátunkon mázsás a nyereg,

S lábunk a földet roggyadva kapálja, És mi, remonda-emberek,

Futunk mégis. Mert előttünk a pálya.

Igen ez, ennyi esek az ok,

Ezért megy link neki ároknak, gátnak.

B€ ámítják maguk azok.

Kik ebben nyugtató érteimet Útnak.

Mi hitji? Az, hogy feszül Inam S nem kínálhatok zabolát magamnak.

Meg hogy narkózis az iram. Felednek terhet, mindent, kik rohrn-Inak.

De: jó ez igy, ti csödörök?

Nem fizetünk érte tulontul-árat?

Ki rezignáltan lődörög,

Az, ettől, legalább sohase’ fáradt.

Méri küzdjünk, pár marék zabér’? Ki élre kerül, nem jár jobban itt sem.

Vagy a nagy doping, a babér,

Az élet-derby díjjá lelkesítsen?

A sok előzködés mit ér?

A finish után kapjak csak ki bérünk.

Bölcs, ki a többinek kitér,

'A célba úgyis holtversenyben érünk.

fojtson, hogy megfullasszon á legborzalmasabb halálhőrgésaei.

#

Már sok ideje annak, hogy elvesztettem legkedvesebb nővéremet, aki maga volt a nemes, zsenge fiatalság. Gyönyörű, hullámos, szőke iiaj, nagy, szürke szentek és beteges, lázrózsás orcák. Élénken emlékezem erre a képre: gömyedten dolgozik valami fali hímzésen, nagyon fárasztó feladat volt, csakúgy hemzsegett a sok rózsacsokor, ágácok, csillag ócska, a sok apró kereszt s mindent gyapjúfonása! kellett kihim-ezni, szabályosan kidolgozni a kékes-szürke aiapon, nagy, fekete keretben.

Úgy emlékszem, hogy több évet szentelt erre a munkára és ebben a munkában meggörnyedve, lázrózsáktól lángoló orcáival, mélyen ülő, csillogó szemével, kitágult szembogaraival olyannak látszott, mintha már a halál árnyéka lebegne körülötte, mintha nem is nézne a himzésre. hanem a végtelen a beláthatatlan messzeségbe — igy emlékszem.

Ez a fekete keretszem himzés, mint hatalmas halotti plakett, gyermekkorom óta mindig ugyanazon a falon függött a hálószobában. Éjjelente sokszor órák hosszat néztem ezt a hímzést. És mindig az a furcsa, érzésem támadt, hogy ez a hímzés belenőtt, belesimult abba a faiba, amelyen függött. Amíg fiatalabb voltam, nagyon kínos volt ránézni. De később mind jobban és jobban vonzott magához, édesgetett s annyira elbűvölt titokzatos, halotti varázsával, hogy mikor oldalra ( feküdtem és szivemet rászorítottam a hímzésre.^ ismét éreztem a drága ujjak érintését, ismét láttam kimondhatatlanul finom arcának halálos sápadtságát.

És a himzés volt utolsó menedékem: itt örültem, itt sírtam, itt paitOKzatos, naszkodtam és iorón csókolgattam

életbe.

Đe ime, ezen az éjjel hiába időztem ott: a föld hallgatott, a ffl nem

pihegett, a tömjén nem füstölgőit, minden néma, fekete, mozdulatlan és halott volt. És az élettelenségnek ez a jeges borzalma meggyőzött arról. hogy a halál reménytelenül, értelmetlenül, soha vissza nem térően megölte azokat a bájos, bűvös gondolatokat, melyek eddig láthatatlanul, csodálatosan leikemet simogatták:. Szinte éreztem, mint pattannak szét a barátság, a remény utolsó szálai.

Ebben a pillanatban macskrmyávogás szeli át a temető dermedt némaságát és a halálos borzalom szinte megfagy,asztja szivemet. Mennydörgés nélküli villára világítja inog az eget, amelyen lassan, egészen lassan, hatalmas, isdhéz felhők tömöriiia halott agyvelők erős,

hatalmas gondolatvilága. azokat a nagy, szürke szemeket a

Hittem, hogy a halottak is gon- irözsacsokrok közepén, melyek úgy đclkoznak és erről a helyről mindig néztek rám mintha élnének, édes mcgvigasztalódva tértem vissza az e-p ékektől zengő szivemet pedig

nek. Ez a vészes macskanyávogás a és ezer acéltü kandikált elő. melyen

dermedt temető borzalma közepette, ezek a kísérteties felhők, melvek a menny óceánján úsztak, kúsztak, az egyedüllét, az elhagyatott:..cg jeges, kegyedet» érzésével töltötték ki lelkiemet, avval a legkegyetlenebb érzéssel, amely a halál kánjait juttatja őszünkbe. íme hát, egy átkozott élet után eljutottam az utolsó egyedülléthez.

Lelkemben istenkáromló fájdalmait zúgtak, az eső kövér cseppekben csöpögött, mikor elhagytam a temetőt. Mire lefeküdtem, zu nos ni kezdett az eső. Hallottam, amint az ágyam melletti falon, a bádogcsatornában, összegyülemlik a viz. Nekem pedig az az érzésem támadt, hogy az a zavaros, maszatos, iszapos sárga lé becsurog egyenesen a szivembe, hogy beszennyezzen, hogy megodaszeritottam ahhoz a szent falhoz, melyről mindinkább hittem, hogy benne és nem a sírban pihen az a drágalátös teremtés, akit annyira szerettem.

Mikor eloltottam a világot és nyugvóra tértem, hányszor — ó hányszor hallottam rejtelmes mozgolódást, sőt láttam is miként suhan sápadt árnyéka a számtalan keresztecskén és csillagocskán keresztül, amelyeket ő egykoron éjjel-nappal, vizsla tekintettel cirógatott, csókolgatott, be^óegetett.

Azon az éjjel azonban hiába tértem ehhez az emlékhez, akárcsak a temetőhöz: az emlék is fagyott meg halott volt. S ezen az éjjelen csodálatos érzés kerített hatalmába: azt éreztem, hogy azon a falon saját halotti szemléden lóg. Megborzongtam. A hímzés minden kis likacsából ezer

elevenen, szorosan egymás mellett, ijedten hegyes hegyükkel csillámolva kiugráiUk, hogy engem szúrjanak, hogy halálosan összeszurkálják szomorú szivemet. A szU, mely ágyam támláját vágta, idegeimet is vagdicsálta. Majid pedig úgy tűnt fel, mintha viasz gyertyák füstjében, rejtelmes susogások borzalmában nehéz, láthatlan vas-emeltyűk lüködnének, billegnének és egymásra helyeződnének szánalmas, rémülettől remegő keblemen.

Ó, hát ez a teremtés csupán azért élt, hogy számomra ezt a halotti lepek elkészítse? És ebben a fájdalmas feszültségben mindent megkíséreltem, csakhogy megmeneküljek, kibújjak, hogy eiszöicjek ez elől a halotti lepel elől. Mindhiába. Mint valami kisértet közelebb jött és leszorított engem. És igy dermedtem riadt szemekkel, segítség nélkül, minden, de minden segítség nélkül, a végtelen messzeségbe küldött ie»

1

! kiniettel — ó, mért nem tudom ki® fejezni magamat? — belenéztem ebbe az éjszakába az ürességek legsif várató ürességébe, amikor a sziy

I

* bőgve epekedik a halál után, a legédesebb megváltás után *

Másnap vasárnap volt. Mennyi ü* latot lehelt a tavasz. A rétekről illatos frisseség fujdogált, a selymes levegő megremegett. Sétára indultam, I az utcái? még üresek voltak. Minden I házat ismerek még. de az emberekre jjmár nem igen emlékszem. Egyenejsen nagyapám házába megyek. Nail gyón szerettem hatalmas, befásiíott Iudvarát: szebb és kedvesebb a nyill vános parknál. És mert benne bujkál I a gyermekkor emlékvilága.

I Egy jegenye törzséhez támaszíkodtam. A íü egészen térdemig ér. A ípark tele van madarakkal. Abban a • világban állt a hinta erre felé az ör- Idögmalom — olyan jói emlékszem, : Hogy élvezett mindebben a nagypapa! Vasárnaponként a gyermekraj (tarka lepkesereg módjára megtöltöt- I te a hatalmas udvart. Itt nőttünk fel j— ó, gyonyöü gyermekévek, —• & I csupa] zaj meg zsivaj volt minden. jA nagyapa elégedetten üldögélt az I erkélyen, olykor rózsát szagolgat, (máskor olvasójával játszadozik és í mindig mosolyog.

> öt éves voltam és szégyellős. 'Riadt szempárom, gyenge kis szi; vem leginkább az ördögmai ómtól j félt. Ó. az az ördögmalom! A n&I gyök semmit se féltek tőle. Karjuk;kai átfogják a nyereg nyakát, úgy í ülnek mintha széken ülnének, csu[ pán szemüket hunyják be. A kátránnyal bekent körhinta mennyikor - du!t. Két erős kar kétoldalt lendületbe hozta s egy szempillantás alatt ' megindult a rémes forgás. Némeflyrk kidülledt szemmel, erősen ösz* szeszoritott ajakkal bámul és visít, »Aztán rémes nyikorgások és liasojgató sikolyok közben tetőpontra hág -a malom örvényes őrülete. S ebben j a borzalmas feszültségben és szédO- 1 Jetben az arcok mind furcsábbak, l mind különösebbek, csodálkozób; bak, borzalmasabbak. A lányok szél •tő! szálfáit és száihullcdt hajfürtjei (oly vadul röpdostek fejűk körűi, l mintha el akarnának szakadni, mint[ha hirtelenül. nyomtalanul elrepülje nének valamerre. A körhinta után i persze semmit se lehetett megismerem, a kertnek zagyva, zavaros tömege úszik a szem előtt, bele sem lehet nézni S igy megy ez sorjában.

»Ha a nagyok elmennek, úgy mi jövünk, de csak egészen lassan, mert mi még kicsinyek vagyunk«.

Szomorú voltam és a függőhintán ringattam magam. Magam se tudom és mikor, de egyszerre csak ! markos kezek ragadnak meg, föl(emelnek s ráültetnek az ördögmaí lomra, ó, nem & tudom hogyan tőrként! Annyira megrémültem, hogy, [még sikoltozni se tudtam. Még azt lsem tudtam hinni hogy lehetséges

I lenne engem akaratom ellenére ráültetni a forgóhir.tára. Nem tudom hogyan festett megrettent arcom, de jaz. amit az ördogmáiom másik olda- 5 Ián láttam, az borzalmas volt. Az a I halálos rémület, mely bátyám arcán fűlt, még most is előttem van. Az j ördögmalom megnyikordult. Gör- I esősen, fuladozva, kis markommal lés gyenge izmaimmal erősen szori- Uottam a nyerget, keményen egyí másra nyomtam fogaimat, összerán!'coliam homlokomat, összeszoritottam hunyorgató szempüláimat. Éreztem, hogy égnek mered a haj jam. S ekkor ellendült a körhinta. 'Nem tudom, bátyámmal mj történt, f többé már nem láttam. Nem is lél iekzettem totóét. Legeiőször azt í éreztem, hogj' valami hide2 szél j fújja a hátamat. Azután hatalmas ‘hullám borul rám. Szél csapkodja