Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-18 / 315. szám

10. oldal.

vatalok, agrárdirekciók).

Az agrárbiróság szervezete és hatásköre.

Az agrárbiróságot minden törvényszéknél megszervezett külön tanács alkotja. A tanácsnak 5 tagja van, két tag a törvényszék rendes biráiból, egy a földigénylők, egy tag pedig a nagybirtokosok sorából kerül ki, az elnök mint ötödik tag a törvényszék mindenkori elnöke vagy helyettese. Az előadó mindig bíró. A tanács nem kvalifikált tagjait egy 'évre sors utján rendelik ki az agrárminisztérium, illetve a föidmiveiéstigyi minisztérium által összeáliitott és 48 egyén nevét tartalmazó jegyzékből.

Az agrárbiróság által hozott ítélet elleni felebbezések felett a kúria külön tanácsként megszervezett agrárbiróság dönt, amely hasonlóképen 5 tagból áll, két tagja a kúria rendes bírái, a másik két tagja a fakultással biró szakképzett földbirtokosok közül kerül ki. az elnöke pedig a mindenkori kúriai elnök vagy helyettese. Az agrárbiróság ítélete végleges és végrehajtható.

A kisajátítási eljárás az általános polgári perrendtartás szellemén--n folyik. Az agrárbiróság előtt az agrárminiszter mint felperes képviseletében az államkincstári 'Uvftsz s ügyvédié által képviselt földbirtokos az alperes. Ha a per tárgyát képező birtok meg van terhelve jelzáloggal avagy más teherrel, a többi érdekeltek is perbe vonandók.

A törvénytervezet méltatása.

Ezeket az irányelveket követi az agrártörvénytervezet amely magában foglalja a végrehajtási uíasitás tervezetét is. Ez a tervezet első és egyedülállóan alapos feldolgozása annak a problémának, amelynek helyes megoldása eminens közgazdasági és társadalmi érdek.

A szerző maga is érezte, hogy nem számított eléggé az agrárreform ideiglenes végrehajtásával teremtetett helyzettel, mert az indokolásában maga is elismeri, hogy az abban foglalt elvek csak az államhatalom kíméletlen beavatkozásával valósíthatók meg. Ebben az esetben azonban az elismerés nem igazolt. Az agrárbiróság intézménye, a megváltás módja s a telepes birtokokra vonatkozó rendelkezések okosak és életre valók, de a kisajátítás kérdése ebben a formában illuziorissá válik. Magasabb közgazdasági érdekekből a nagybirtoknak meg lehet a maga létjogosultsága, de csakis abban a mértékben, amennyiben okvetlenül szükséges a mennyiségileg több és minőségileg jobb termés biztosítására és addig, amíg céltudatos és rendszeres gazdasági fejlesztés által a közép és kisbirtok nem lesz képes a nagybirtok feladatát magára vállalni. Tekintetbe véve a fennáiló nagy földigénylést és azt a körülményt, hogy az ideiglenes agrárreform végrehajtásának következményeként már nincsenek 5000 holdas xm«ánWrtokok a tervezetkészihSjének ki kellett volna domborítani a kisajátítási rendszernél a következő két momentumot: a racionális gazdálkodás lehetőségére minimálisan szükséges földterületek biztosítását és aanak az időnek legalább elvben való leszegezését, ameddig ez a biztosítás terjed. Az igényjogosultak kategorizálása is platonikus. Mert amidőn köztudomású doiog az. hogy a kisajátítás által még az a földmennyiség sem teremtethető elő, amely elegendő volna arra, hogy a »földet a földmivesnek« — elv keresztül vitessék, akkor fölösleges, s talán igazságtalan is volt a földigénylők közé sorolni az ipar! és gyári munkásokat, akikről a társadalomnak más utón kell gondoskodnia. Ezek helyett első sorban azon földmunkásokról és szakképzett gazdasági alkalmazottakról kel-BÄCSMEGYEI NAPLÓ

í923 november 18.

I lett volna gondoskodni, akik a nagy-I birtokok felosztása folytán munka I és egszisztencia nélkül maradtak.

* Lnnék ellenében az igénylők sorá* ból ki kellett volna zárni mxndazo- I kát, akiknek földjük volt, de azt sa’ ját hibájukból kénytelenek voltak eladni.

i, A kisajátítás tárgyát illetően a ter- 1 .vezet nem lép fel elég erélyesen az ■ állami birtokkal szemben, ameiyek 1 elsősorban veendők felosztás alá. A tervezet nem védi meg kellőleg a kulturális és huinanitáris intézményeket, amelyeket a mindenkori agrárminiszter kegyelmére b.z. A vallási intézmények 'birtokainál az eset- I f leges visszaélések megakadályozd- 5

* sára meg kellett volna állapítani a maximumot. Ami az idegen állampolgárok földbirtokait illeti, azt hi-I szem, hogy a tervezet intézkedései ellenkeznek a nemzetközi joggal s mindenesetre retorziókra fognak vezetni. Nem állja meg a helyét a tervezetnek az az intézkedése sem, mely a telekkönyvi átírások tilalmi napját 1919. éri február hó 25-iké; ben állapítja meg, nrerí ez a dátum f az érvényben levő magánjogi illetve , telekkönyvi szabályok értelmében I csak az elidegenítési tilalomra voj uatkozó és utólagos hatást magáí ban nem tartalmazó kormányrendeí let életbelépése napja tehát 1920-ik évi juüus közepe lehet kivéve természetesen azokat az eseteket, ame, lyekben a rosszhiszeműség megálla-Ípitható. A tervezet igazságtalan az

árrizmentesiitett területek tulajdonosaival szemben, amikor az ameiioral földek felosztását megengedi, j míg csak a jövőben víztelenítendő I birtokokat 60 éven át védi. A tervel zeí nagy fogyatékossága, hogy nem 1 tartalmaz rendelkezéseket a beálló • örökösödési esetekre nem állapítja meg a tulajdonosnak gyakorlatban óriási jelentőséggel bíró azon jogát, E hogy a maximumot maga jelölje ki, I s nem szabályozza a telekkönyvi kö■j zos tulajdonosok de természetben r megosztott tulajdonú gazdálkodók '' viszonyát arra az esetre, ha az agrárreíorm netalán csak egyiknek a birtokát venné igénybe. Végül azt tartom, hogy a tervezet egyes szakaszait szabályosabban kell meg, szövegezni. A mintagazdaságok vé; delmére vonatkozó intézkedésekben ■; például a tervezet szövege nem állapítja mez kategorikusan a super[ maximumra való jogot, hanem csak a supermaximum igénylésére való f jogról szól s hogy mennyit ér gya■ korlatban ez a igénylési jog, arra ; legjobb tanúságot az eddig tönkretett mintagazdaságok nyújtják, amejj lyek fennállását az ideiglenes agrárrendeletek ugvanilven formában védték.

Mindezek ellenére kétségtelen, hogy Laloserics János dr. agrártörványtervezete kevés változtatás f ás pótlás után szilárd alapja lehet a 1 meghozandó agrártörvénynek.

(Vadászat a

rág! Toroltál dzsungeljében

I. Bevezetés és invccafio

■ A régi Torontálból van elmondani való néhány történetem, hol komoly, hol vig. Nyitott szemmel éltem benne valamikor s olyan csőstül hullottak az eseményei, hogy valóssággal helekáprázatt a tekintetem, amint kaleidoskopszeüen elrohantak előttem. Újságíró voltam, telve lázas ambícióval és a hatalmas vadászterületen tétlenségre kárhozottan. Ellenzéki újságja nem volt a vármegyének, ami próbálkozás történt ezen a téren, az hamar véget is ért. A tizenhárom mamelluk képviselő behozatala volt mindig vezérelve a vármegye politikájának, azonkívül két frázis, ami kopott addig kopott, amíg nem maradt meg belőlük semmi. Az egyik az, hogy tapintatosan kell kezelni a nemzetiségi kérdést Általában a tapintatról annyit beszéltek, hogy végre magam is kiváncsi lettem valamelyes megnyilvánulására. A rendezett tanácsú Nagybecskerek város tisztújító közgyűlésén tudvalevőleg az alispán elnökölt s mikor véget ért a dolga, valaki — többnyire Pollák Viktor — felállt s jegyzőkönyvi köszönetét indítványozott a megye első tisztviselőjének a közgyűlés tapintatos vezetéséért

i — Ahá, kezdtem érteni, mi a tapintat.

Ellenben történt egyszer, hogy meghalt az apám, szegény robotosa a megyének s a halotti negyed körül valami differencia merült föl. Isten úgyse, nem tudom már egész pontosan, de úgy rémlik, hogy mivel március másodikén halt meg, elsején pedig már kifizették a havi illetményét ezt most levonták a ne• gyedből.

\ Akkor az anyám kereste az alispánt, hogy legyenek méltányosak három kis árvával szemben. Csak a főjegyző volt otthon, éppen a köl römvágászati ügykör lényegében merült el, a kérelmet nyers szavakkal elutasította, ellenben két mangalica-térdével úgy nekidülleszkedett az íróasztalnak, hogy majd-majd egészen föltelepedett rá. Ilyen pózban maradt a tárgyalás .egész ideje alatt

I Azonban én újabb lépéssé! haladjam előre a tapintat körüli tanulrmányutamban. (Csak esetleges kombinációk elkerülése végett jegyzem .föl, hogy nem Dániel Lászlóról van ..szó. Az finom ur tudott lenni miniden körülmények között). í A másik stereotyp frázis »a katonaság és polgárság közötti békés egyetértés« volt. amint augusztus 38-án, a közös banketten, igen lapfdáris tósztokban agyuztak el.

Hát katonai affér nean is igen történt, bár voltak olyan suttogások, hogy a honvédség zászlóaljához megjavítás céljából küldenek ifjú tiszteket. Olchváry ur őrnagyi rangja akkor olyan elképzelhetetlen magasságban lebegett, ahová tán sosem Jehet elérni, Podlussányi alezredes inspicirozása pedig lázas izgalomba hozták a várost ahol ezredes ;tán sosem fordult meg. A mi régi típusaink a harmonikanadrágu, fehér-Íbajuszu granicsár-tisztek voltak, immár nyugalomban a boszniai hadjárat után, mindig tisztán, finoman, de csak kapitányi rangban a Plankkertben, ahol mi a »Reuber und Perse« című léleknemesitő játékkal 'tettük meilőzöttő az iskolai stúdiumokat

t Visszatérve a tapintatra, az ifjú uj; ságiró annak bek jóiba verten kezdte ’meg pályáját. Még élénk emlékezetében élt Stessik Ferenc és Kézdi-Ko’vách László ellenzéki lapalapiíási ■ kísérlete, amiről úgy beszéltek, mint 5 valami elvetemült merényletről.

■ Kézdi-Kovách abba is hagyta hamarosan s elment Budapestre pik- I tornak, Stessik pedig megunta az ■anyagi áldozatokat. A vármegye [közönségét a hivatalos lap informálta az eseményekről, amelyek [között sokszor megdöbbentő üdeí seggel hatott a közvéleményre az ía hir, hogy a főispán Budapestre utazott, máskor, hogy az alispán , kurjácskai birtokáról visszaérke'zett székhelyére és átvette hiVaí tala vezetését.

I Nekem ez misztikum volt. Istenem. milyen ceremóniák között történhetik az ilyen átvétel! Az öreg Germán őrmester a kapuban nyilván azért villogtatja olyan gőgösen a kardját s Méske hajdú ezen az ókon húzta fel a jobbik csizmáját

I Ellenben aj főispán kocsisa egy-1 szer drámát rögtönzött s agyonlőtte a szobalányukat, mert az szere: lem-tárgyában kényesebb volt sok finom dánjánál. Akkor, nagyon emlékszem rá, igen szűk szavakban Írhattam az esetről néhány szót. a szolgálatadó főispán nevét tapintötből nem lehetett kiírni. Pedig, bizony Isten, som a nemzetiségi kérdés, sem a katonaság és a polgárság közötti békés egyetértés nem forgott veszélyben. Azt tovább »ápolták«, akárcsak a bajtársi érzést és én újabb tűnődésekbe estem, hogy vájjon nem azt szokták-e ápolni, aki beteg?

I Ellenzéki lapot járatni főbenjáró bűn volt Bertha Miklós »Magyarországba, az dső modern, hatalmas szavú esti újság, innen nem kapott előfizetőt mert valami titkos babona ■azt a véleményt korpoitáita, hogy a mindenkori miniszterelnök álruhában megjelenik az újság kiadóhivatalában és revízió alá veszi a cimszaia- i gokat. De űrivel mégis szerették volina a lapot olvasni, Lanka Guszti bácsinál fizettek rá elő. Januárban lerótták az öregnél az egész évre szóló tizenkét forintot Lauka aztán naíponkint megvette a trafikban a pél'(dányokat s maga hordta szét az iro- i dákba. Ez volt az öreg tb. főjegyző szorosan vett hivatali munkaköre. Pardon, volt még valami. Az őszi rendes közgyűlésen ő referálta, hogy. Szilágyi Berci négy heti szabadságot kért és kapott . . . Láttam az életei zajlani, hallottam dolgokat, amik soli a nem szivároghattak ki, a vármegye élte a maga csodálatos tökéletességgel elzárt életét s mérget lehetett rá venni, hogy altkor van közgyűlés, j amikor lóverseny is van (v^gy megfordítva), a változatosságot esetleg műkedvelői előadás teszi, amelyen a férfi-ideál, Zsiross Imre, a boravivant, ellenben Kupászevics Jefta, a zsá* nerszerepek hivatott ábrázolója.

A hathetes színi szezonok sok boldogságot megzavarnak, partikat visszamenesztenek. Pein Lipi bácsi a Magyar Királyban izgatottan várja az előadás végét s helyet biztosit Demkö Bandinak, aki a drámai I szakért lelkesedik, példátlanul értékes és nagyra hivatott életét apfrózva fel vicinális bohém ségekre,

!Az aranyifjuság vezére Billttz Béla volt, — ah, ellenben a primadonnák csak hat hétig tartózkodtak a város I falai között, az örökké pénztelen Semsey Gyula pedig rémülettel magyarázta a naiv énetesnőnek. aki szóim felhívást intézett hozzá, hogy. játszók neki a kucsébemél.

— Művésznő, nem ismeri a szlnészbabonát? Ha szóba áll a kacséberrel, elveszti a hangját . . . Láttam a megyei életet, amely tele volt gőgös magyar mágnásokkal, akiknek semmi közük a magyar fajhoz s a magyar történelemből csak vagyonszerzésiles vxdték ki a részüket Láttam szívós örményeket akik lépésről-lépésre haladva foglalták el a közélet pozícióit, hallatlanul sokat tartottak magukról s ezt a véleményt addig hangoztatták, amíg másoknak is vérévé, tudatává vált. Könyv aránylag kevés fogyott a városban, Dalia László törvényszéki elnök, miközben lassú, megbontott lépésekkel végigmérte a várost és mindenkit haragos csípősséggel megkritizált, végül letelepedett a Mangold-üzietben, ott olvasta el az újságot s ott pillantott bele az irodalmi újdonságokba. De pénzt soha nem adott ki értük.

Későbbi időkből való dolog, cte iti kell elmondanom. Van Ambrus Zoltánnak egy könyve, »Kultúra tiizértánccal« a elme. Sokban torzítás, sokban igazságtalan, azonban jegyezzük fel az irodalomtörténet számára, hogy Toroutálvármegyérő!, inkább a megyeszékhelyről szól. IA könyvben szereplő iró, aki vidéki »felolvasásra megy, ő maga. Annak