Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-15 / 312. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 15. György király hajlandó elhagyni Görögországot A republikánusok a köztársaság azonnali kikiáltását követelik Athéni jelentések szerint a köztársasági pártnak a dinasztia ellen megindított akciója egyre komolyabbá válik. A köztársasági mozgalom vezetői államcsínyre is készek a forradalmi kormány ellen, ha az nem járul hozzá a népszavazáshoz. Pangalos és Condili> tábornokok több ezer főnyi krétai csapatot szállított Athénbe, Hadzsikiriákosz admirális pedig a gö rög flotta legnagyobb részét Pyräus és Phaleron környékén koncentrálta, amely haderő teljesen elegendő az államcsíny végrehej tására. Plastiras ezredes, forradalmi főnök, aki nagyon népszerű e katonaság körében, most arra törekszik, hogy Condilis tábornokot tervéről lebeszélje. Condilis kész is volna a megegyezésre, azonban Pangalos tábornok hajthatatlanul azt követeli, hogy a köztársaságot a választások előtt proklamálják. Azt hiszik, hogy ha Plastirssnak nem sikerül Condilist engedékenységre bírni, akkor kénytelen lesz Condilis, Pangalos és Had zsikiriakosz letartóztatását elrendelni. A királyság és köztársaság kérdésének megvitatása végett egyébként Olonaosz tábornok, szaionikii hadseregparoncsnok, Venizelosz bizalmi embere, a múlt héten Szalonikibe utazott. Hir szerint Venizeiosz kijelentette, hogy nem akar beleavatkozniGörögúrs'zág belső ügyeibe és az alkotmány kérdését alkotmányos utón kell megold mi. Otonaiosz tábornok Venizelosz írásbeli nyilatkozatával már útban van hazafelé. Tosti bíboros — Római jegyzeteimből — Irta: Baedeker Tosti kardinális úgynevezett »eredeti ember« volt, valóságos különc, akiről annak idején sokat beszéltek Rómában. Vatikáni méltóságának a jövedelmén kívül tekintélyes privátvagyonnal is rendelkezett, úgy, hogy mindig jutott pénze extravaganciákra, amelyeknek egyike az volt, hogy szeretett enni' látni. Akkor volt boldog, ha mások jóízű falatuzását nézhette végig, Ezt a •mulatságot persz-e olcsón is mseszerezhette volna magának, ha nyilvános éttermekbe jár ebédre-vacsorára. amit néni egy papi személy tesz meg Szent Péter városában. De ez őt nem szórakoztatta, — ő otthon kivánt a mások evésében gyönyörködni és semmi költséget se sokait, ha arról volt szó, hogy jóétvágyu és nagyehető vendégeket ültessen az asztalához és LukuHuszhoz méltó lakomákkal örvendeztesse meg őket. Ha valakivel megismerkedett, először is az iránt mutatott érdeklődést, hogy az illetőnek minő az étvágya és hogy ért-e valamit az inyesmesterségnez? Az ő szemében a gourmandok és a nagyevők voltak az elsőrendű emberek, — a kisevőket s azokat, wiÖHi«k mind*» volt. hogy mit esnwk, lestete. interorls lényeknek tartotta. Nagyon dicsértek egyszer előtte egy politikust, s ő megvető mnxqjBiiMi mondta. — Jéfe'TOMwien ember. Fogalma sincs a szószokról . .. £s aztán olyan keveset eszik . . . S ha azt hallotta valakiről, hogy gyomorhurutja van. kitörülte ismerőseinek a sorából, s asztalképtclennek nyilvánította. Ami az ő szemében majdnem olyan b*csül#tvesztés volt, A liberális venizelisták, — mint Athénből jelentik — elhatározták, hogy a választásokon a királyság megszünietéssnek jelszavával vesznek részt. Az intranzigens republikánusok követelésével ellentétben Pl a si írás ezredes forradalmi főnök és Gonatasz ezredes, miniszterelnök ellenzi, hogy György görög király Görögországot még a választások előtt elhagyja. Mint Athénből jelentik, II. György király a köztársaságiak követelésére kijelentette, hogy hajlandó a helyzet tisztázásáig Görögországból eltávozni. Ebben az esetben vagy régenst nevez ki, vagy a kor mányt kéri fel a régensség átvételére. Á vajdasági radikális képviselik frontja A mostoha Vajdaság panaszai — Más kormánypolitikát kérnek a Vajdaság számára Ismeretes, hogy a vajdasági radikális képviselők a vajdasági mintagazdaságokat és községi földeket sújtó uj agrárrendeleí ellen a legélesebb harcot kezdték meg. A képviselőknek ebben az ügyben a legközelebbi napokban megtartandó értekezlete előtt különböző hírek terjedtek el a várható állásfoglalásról, amiről most radikálispárti vezetőkörökből a következő felvilágosítást adták a Bácsmegy ei Napló munkatársának: A mostoha Vajdaság — Az agrárreform kérdése — mondotta informátorunk — csak kirobbantotta azokat az ellentéteket, amelyeknek már régi súlyos előzményei vannak. Nemcsak a vajdasági radikális képviselők, hanem az itteni radikális pártszervezetek is már régebben sérelmezik, hogy a kormány a legfontosabb vajdasági kérdésekben is a vajdasági radikálisok megkérdezése nélkül, sőt nem egyszer határozott tiltakozásuk ellenére dönt. A vajdasági képviselőknek amugyis súlyos nehézségekkel kell megküzdeniük, mert Beogradban az uj országrészeket, igy a Vajdaságot sem kezelik egyformán az ország régi területével és anélkül, hogy a kormánynak ezzel határozott szándéka volna, önkénmintha egy a Café Aragno-ban ülésező becsületbiróság valakit párbajképtelennek jelentett ki. Az ilyen ember már nem számított nála, mert többé nem hívhatta meg ebédre. I Ellenben, ha valaki feltűnő jelét 'adta a jó étvágyának, s kedvvel s szakértelemmel pusztította őeminen.jciájának az ételeit, azt a szivébe foj gadta. s ha ilyenekről volt szó a társaságban, Tosti sohase mulasztotta el megdicsérni őket. S ha valakiről úgy nyilatkozott, hogy: tehetséges ember, mindenki tudhatta e két szó I értelmét. Azok bizony nem jelenteitek egyebet, csak azt, hogy az illető ^tud enni. Mikor a magántitkárát — az illetőinek saját kérelmére — elbocsájtotta, s az szolgálati bizonyitványt kért tőle. a bíboros azt szívesen megírta, is egyéb erényeinek felsorolása 'után még megemlítette, hogy kitűnő gyomra és páratlan étvágya van. A derék fiatalember néhány nap múlva azzal a kérelemmel állított be újból a régi gazdájához, adna neki újabb í bizonyítványt s hagyná ki abból az ; étvágyára vonatkozó elismerést, mert ez a dicséret árt neki annak a szemében. . akinek a szolgálatába akar lépni, s egyenesen megnehezíti, hogy újból állást kapjon. — Miért? — kérdezte megütközve Testi. — Mert mások jobban szereti* az olyan titkárt, aki keveset eszik és nem csinál konkurenciát Savarinnak — Ilyen emberek is vannak a világon? — kérdezte csodálkozással és fejcsóválva a bíboros. S' csak nehezen volt rábírható, hogy uj bizonyítványt állítson ki, amelyből a gyomorkérdést kikapcsolta. Ez a titkár egyébaránt igen kétdenül is mosíoha bánásmódban részesül a Vajdaság különösen gazdasági természetű kérdésekben, aminek a súlyos hatását egyformám érzi a Vajdaság egész lakossága, igy az úgynevezett államalkotó elemek, a szlávok is. Vajdasági érdek és pártpolitika — A gazdasági kérdéseken kívül azonban politikai természetű kérdésekben is gyakran keresztezi a kormány a vajdasági radikálisok terveit. így a legutóbbi választások előtt, közvetlen néhány nappal a választást megelőzően olyan katolilikus főpapi kinevezés történt éppen Szuboiicán. amelyet föltétien a választások utánra kellett, volna halasztani, mert érzelmi momentumok folytán sok szavazót elvesztett ezáltal a kinevezés által a szuboticai radikálispárt. Ugyanez volt az eset Janjics vallásügyi miniszter legutóbbi látogatásával is, amikor a kormány egyik tagja Szuboiicán akaratlanul is ellenzéki párt érdekében agitált. Ez ugyan tisztán a pártérdek sérelme, azonban elegendő volt a sok hasonló eset, hogy elégedetlenséget eredményezzen és ennek nem egyszer kifejezést is adtak már a vajdasági radikálisok. — Viszont a pártpolitika igen ■BflBnBHOmaHBSB»» — — — nyelmesen élt a principálisa mellett (S nem kellett magát nagyon megerőltetni. Legfontosabb dolga talán [az volt, hogy megkeresse a nagyvevőket, felfödözze az Ínyenceket, [azokat valami titulus alatt a kardinális úrral megismertesse s őket jhozzája ebédre invitálja. I Tostinak volt Rómában a legjobb [szakácsa, s igy nem volt nehéz rábírni a jólevöket, hogy néha-néha jnála kosztoljanak. De azért a meghívottak helyzete se volt mindig könnyű, mert ha egyszer a vendéglátójuk fölfogása szerint kelleténél kevesebbet ettek, vagy nem méltányolták eléggé a föltálalt ételeket, jakkor többé nem kaptak meghivót, j— el voltak ejtve . . . Azért, akik igazán szívesen ebédeltek a Palazzo Tosti-ban és súlyt vetettek arra, hogy ott le ne járják magukat, azok — mint falun a parasztlakodalmak vendégei — előbb jól kiéheztek, hogy a gyomruknak nagyobb legyen a befogadóképessége. I Egy úriember egyszer a reggelinél ülve úgyszólván semmitse fogyasztott, — amint észrevették, azt I kérdezték tőle: í — Talán Tosti kardinálishoz vagy fhiva ebédré?- Lehet, hogy a római pletyka tu(íozta is az anekdotákat, amelyek {forgalomban voltak róla, de a valószínűségűket még sincs jogunk kétségbe vonni. Az például, amelyet a Mcssagero beszélt el róla annak idejében, kissé tul-zottnak látszik ugyan, de annyira jellemző, hogy .elbeszéli em. Különös jókedvében igy szólt egyszer a titkárához: — Ma estére egy kis extramulatságot óhajtok. Keressen nekem a városban három különösen falánk embert, nem bánom bármiféle társadaigyakran szoros összefüggésben van a Vajdaság egyetemes érdekeivel is. így az uj agrárreform-tervezet, valamint az agrárminiszter legújabb rendeletéi elsősorban a Vajdaság mezőgazdasága ellen irányulnak, ezenkívül azonban lehetetlenné teszik a vajdasági radikálisok helyzetét is. A választások előtt ugyanis a vajdasági radikális képviselőjelöltek programmjában és Ígéreteiben a legfontosabb szerepet az agrárkérdés játszotta, mert a radikálisok igazságos agrárreformot, a iöldeiélkülieknek nemzetiségi különbség nélkül való földhözjuttatását Ígérték. A radikális képviselők ragaszkodnak is ezeknek az Ígéreteknek a valóraváltásához, ezzel szemben azonban a kormány homlokegyenest ellentétes intézkedéseket tesz. Hogyan állhatnak ezekután a vajdasági képviselők újból választóik elé? Nem mennek ellenzékbe a vajdasági radikálisok — Az agrárreform kérdése és a községi választások kiírásának állandó halasztása most végre erélyes állásfoglalásra birtak a vajdasáigi képviselőket. Simonovics miniszter uj agrártervezete, valamint a vajdasági mintagazdaságok megszüntetéséről szóló rendeletéi a legnagyobb fokban veszélyeztetik a Vajdaság mezőgazdaságát és nem egyeztethetők össze a fennálló törvényekkel sem. A községi választások kiírása szintén régi követelése a vajdasági radikálispártnak, amit azonban a kormány — úgy mint eddig annyi kérdésben — nem vett figyelembe. Ezért mindkét ügyben erélyesen követeljük a kormánytól az eddigi intézkedések módosítását és állást foglalunk Simonovics agrárai iniszter ellen is, akinek a politikájával kezdettől fogva nem értünk egyet. Azok a hírek azonban, amelyek szerint a német párt ellenzéki hangulatának konjunktúráját a vajdasági radikálisok ki akarnák mi osztályból és hívja meg őket vacsorára. Külön fogunk nekik terittet|ni s a szakács tizennyolc személyre valót főzzön-süssön nekik. Mi ketten pedig majd egy függöny mögül, látva, de nem láttatva, nézzük, hogy milyen lesz a lakoma lefolyása. Azt hiszem, jól fogunk mulatni. A szakácsnak adja ki a rendeletét, hogy olyan ebédet készítsen, mintha tizennyolc blazirt herceg vacsorálna nálam, s annyit tálaljon, amennyit tizennyolc éhes munkás képes elkölteni A segretario kiment a Porto Ripagrmle-ra. (a kikötőbe), s ott kileste, hogy melyik az a három pasas, aki a legsúlyosabb zsákokat a legkisebb megerőltetéssel cipeli, s amikor az alkalmas három embert megtalálta, fürdőoe vitte, rendes ruhába öltöztette s végül őeminenciájának az ebédlőasztalához telepítette őket. Nos. amit a bíboros ur a függöny mögül látott, az igazán lélekemelő látvány volt és őt a legnagyobb mértékben kielégíthette. Az ismeretlen finom ételek csak olyan mesés gyorsasággal tűntek el az éhes vendégek gyomrában, mint azok, amelyeknek a minemüségéről valami sejtelmük volt; a jó emberek I hihetetlenül rövid idő alatt lelegeltek mindent, s a rengeteg mennyiségű húsnak, halnak, főzeléknek, tésztának, kenyérnek, sajtnak, gyümölcsnek és egyéb csemegének még csak hírmondója, emlékeztető morzsája se maradt a fehér abroszon. Mikor vége lett a lakomának, a bíboros barátságosan megkérdezte tőlük, hogy meg voltak-e elégedve vele? — Nagyon meg voltunk elégedve, eminenciás uram, — felelte az egyik vendég. — Csak ismételhetem, amit egymásnak az imént mondtunk: kevés, de jó.
