Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-07 / 273. szám

1923 október 7. 3. oldal Könnyen megtörténhetik! Tnfimovics miaissier nyilatkozatai igézete ieijesiíésétrífl Beogradból jelentik: A nemzeti­ségi iskolákra vonatkozó németpárti javaslat elvetése a nérnetpárt képvi-s seíői között nagy lehangoltságot kel-1 tett, de azért nem adják tel a har-j cot a szekcióban szenvedett kudarc j után és azt tovább akarják vezetni! a törvényhozó bizottság plénumában j és a parlament ülésein is. A párt j hangulata nem annyira a kormány és a kormánypárt, mint inkább az ellenzék ellen éleződik ki. Ennek az a magyarázata, hogy a kormánnyal folytatott megegyezési tárgyalások során a kormány mereven vissza­utasított minden olyan kívánságot, a mely törvényhozási utón akart orvo-' solni sérelmeket vagy biztosítani; előnyöket és csak a meglévő törvé-j nyék pártatlan végrehajtására néz-; ve vállalt többé-kevésbé komoly kö­telezettséget. Éppen ezért az újabb nemzetiségi középiskolák létesítése, nem is szerepelt a kormány Ígéretei között. Ezenkívül a közoktatásügyi miniszter még augusztusban Ígéretet tett arra nézve, hogy a nemzetiségi iskolákról önálló törvényjavaslatot fog benyújtani, tehát ott még alkal­ma nyílik a kormánynak a hibát jó­vátenni. Ezzel szemben igaz viszont, hogy Teubel javaslatának elutasítá­sakor a miniszter nem ismételte meg múltkori ígéretét. Az ellenzék eljárására azonban semmi mentséget sem talál a német­párt, amely különösen a klerikálisok ellen van elkeseredve, akiknek kép­viselője, dr. Szusnik, a leger élye­­sebben exponálta magát a javaslat eüsn. Szusnik dr. egyébként, mikor az ülés után a német-párt képviselői megkérdezték tőié, mért ellenezte a javaslat elioigadását, kijelentette, hogy mintán a javaslat politikai jel­legű — véleményé szerint — nem való a középiskolákról szóló tör­vénytervezetbe. Azt javasolta a né­met képviselőknek, hogy egy külön nemzetiségi törvénytervezetet nyújt­sanak be, amelybe ezt a kérdést is rendezzék — ez esetben a klerikális­­párt támogatására számíthatnak. A német képviselők azt felelték erre Szusniknak, hogy milyen támogatást Egy reggel Petriket elvesztettem és csak alkonyaikor találtam meg. Egy olasz tiszti fedezékben ült és fogkrémet evett. Szürke tubusból nyomta a szá­jába a rózsaszínű pépet — Mit csinálsz te marlia? — kérdez­tem nyájasan. — Nagyon finom — mondta. — Olyan mint a fodormenta. Kitünően hüsit. A hátizsákja tele volt már rakva min­denfélével. Az volt a rögeszméje, hogy mindent magával cipelt. Üres üvegeket, fadarabokat képeket, amit talált a fal­vakban. Mindig azt mondta: — Jól less még nekünk valamire. Kitört belőle a paraszt gyűjtő és spó­roló ösztöne. Szívfájdalmai voltak, mert nem engedtem meg. hogy egy ügyes frontkályhát magával cipeljen. Harminc­hat fokos hőségben. Egy verői tékes augusztusi roham na­pon Petiik súlyos sebet kapott Odaug­rottam hozzá, bekötöztük, elvitték. Bor­­zasitóan sajnálta, hogy ott kellett hagy­ni Összegyűjtött müveit Az üvegeket, a fadarabokat és a többi limlomot. Egy órán belül én kilenc sebet kaptam. Nem volt ott Petrik. hogy bekötözzön. De egyszer méz láttam sárga kis ar­cát. serkenő bajuszát és kínai szemeit. Véletlenül közös sanitész autóba kerül­tünk és az első segélyhelyen Petriket levették, mert nagy vérvesztesége volt. Az orvossal ekkor beszéltem pár szót. azt mondta, hogy a fiú valószínűleg be­lepusztul. Évekig készültem irni a falujába a nó­táriusnak. de csak nem mertem. Féltem a választól. Féltem, hogy a nótárius meg fog fosztani a legszebb illúziómtól, mert én ma is úgy képzelem, hogy Pet­rik Johan meggyógyult, otthon él bol­dogan a falujában és eszi a töltött ká­posztát Kónyával meg a többi földijé­vel együtt. BÁCSMEGYEI NAPLÓ várhatnak a klerikálisoktól a nemze­tiségi komplexum tárgyalásakor, ha a legjogosabb részletjavaslatukkal is szembeíordulnak és akkor is ellen­séges magatartást tanúsítanak, arai­kor a nemzetiségek legegyszerűbb követéléséről van szó. A Teubel-féle javaslat elutasítása ügyében munkatársunk rövid beszél­getést folytatott Triíunovics közok­tatásügyi miniszterrel, aki kijelen­tette, hogy Teubel javaslatát a kor­mánynak el kellett utasítani egyrészt azért, mert a javaslatnak nem volt helye a törvénytervezetben, más­részt mert olyan privilégiumot kö­vetel, amihez a nemzetiségeknek nincs joguk. Arra a kérdésre, hogy íentartja-c azt a nyilatkozatát, amely szerint a nemzetiségi iskolákról kü­lön törvényjavaslatot készít, Trifu­­novics miniszter kijelentette, hogy ez könnyen megtörténhetik, tekintettel arra, hogy a trianoni békeszerződés szerint a nemzetiségeknek joguk van önálló iskolákhoz. A német-párt kritikája a belfigyminiszter rendeletéről Moser János képviselő nyilatkozata Beogradból jelentik: A belügymi­niszternek a nacionalista egyesüle­tek egyéni akciói ellen kiadott ren delete amelyet a Bácsmegya Napló pénteki számában közölt — nem érle váratlanul a politikai köz­véleményt. Amikor a kormány kép­viselői röviddel ezelőtt a német­­párttal a további parlamenti támoga­tásról tárgyalásokat folytattak, a né­metek egyik legfontosabb követelése éppen az volt, hogy a kormány eré­lyesen lépjen fel a felelőtlen akciók elleti. Hasonló követelést támasztott a kormánytámogatás előfeltételéül a másik parlamenti nemzetiségi cso­port, a délszerbiai török párt, a dzsemijet is. A tárgyalások folyamán a kor­mány Ígéretet is tett arra, hogy megfelelő közrendészeti intézkedé­sekkel véget vet a felelőtlen elemek garázdálkodásának és helyreállítja a törvényes rend uralmát a nemzeti­ségek lakta vidékeken. Ennek a kor­­mányigéretnek beváltása Vujicsics miniszter, pénteken kiadott rendelete. A német-párt köreiben a belügymi­niszter rendeletéi nem fogadták azonban a legteljesebb megnyugvás­sal, egyrészt azért n-ctn, meri attól tartanak, hogy ez a rendelet is, mint már annyi más, Írott malaszt marad a helyi hatóságok kiskirályai előtt, másrészt pedig: magának a ren­deletnek néhány mondatát is — a melyek éle a nemzetiségek ellen irá­nyul — rossz néven veszik a bel­ügyminisztertől. A német-párt ezidőszerinti veze­tője, Moser János képviselő, aki dr. Krafft Istvánnak már néhány nap óta tartó betegsége óta a klub irá­nyítását átvette, a nyilvánosság szá­mára a következőket mondotta a rendeletről: — Bármennyire örvendetes dolog szá­munkra ennek a rendeletnek megjelené­se, nem hallgathatom el, hogy különösen a rendelet második részét nagy mtíglUközéssel olvastuk. A rendelet nyilvánvaló célja a nemzeti­ségi lakosság megvédése a nacionalista szervezetek terrorja eilen és nagyon he­lyesen kötelességévé teszi a hatóságok­nak azt is, hogy maguk járjanak el azok ellen, akik az állam és állam egysége ellen üzelmeket folytatnak. Ahogyan azonban ez a rendelet szövegében ki­fejezésre jut, az nem is nagyon burkolt megállapítása annak, hogy ilyen áilam­­jjolícnes üzelmek valóban folynak a nem­zetiségi lakosság között. Amennyiben ez a vád a vajdasági, szerémségi vagy szlo­véniai nemzetiségekre vonatkozik, azt a leghatározottabban vissza kell utasíta­nunk. Ezeknek a nemzetiségeknek a lo­jalitásához semmi szó sem férhet, ennek az áliam megalakulása óta számtalan tantijeiét adták inár. Amellett a rendel­kezés formája, még abban a tekintei­­ben is nagyon elhibázott, hogy utólagosan szinte igazolja a »hazafias felbuz­dulásban« ártatlanok ellen elkövetett atrocitásokat, A miniszteri rendelet klbocsájtása kü­lönben is csak féleredmény a felelőbe; akciók elleni küzdelemben. Az állandóan felizgatott kedélyek megnyugvása nein a rendelet kibocsájtásánál, hanem majd csak akkor fog megkezdődni, ha a leg­közelebbi kilengés tetteseit a hatóságok kezén fogjuk látni és azok elérik törvé­nyes büntetésüket Hétfon mutatkozik fee az nj német kormány a birodalmi gyűlésen „Nagy koalíció“ alapján alakították meg az uj kabinetet Berlinből jelentik: Az uj kormány megalakulására vonatkozó tárgyalások még nem vezettek eredményhez. A munkaidő kérdésére is kiterjedő felha­­allmazási törvényjavaslat még mindig elháríthatatlannak látszó akadály gya­nánt tornyosul a német néppárt és a szociáldemokraták közötti megegyezés elé. Egyidejűleg a német nemzeti párt és a német nehézipar folytatja akcióját a nagykoalíció alakulása ellen. Közben a demokraták azt a közve­títő javaslatot tették, hogy valamennyi pártból alakított bizottság üljön össze, amely a munkaidő kérdésével foglal­kozzék. Ez a bizottság szakértők rész­vételével össze is fog ülni. A centrum, a demokrata párt és a szociáldemokrata párt e bizottságba képviselőkul munká­sokat küldött ki, míg a német néppárt nagyiparosokat delegált a bizottságba. Az a javaslat is fölmerült, hogy csu­pán ideiglenes Stresemann-kormány ala­kuljon, amely hétfőn bemutatkoznék a birodalmi gyűlésen. Összekovácsolják a „nagykoalíciói“ Berlinből jelentik: Az uj német kör­nél. A Temps szerint a Franciaország­nak és a szövetségeseknek kötelessége Németország felől fenyegető veszed!«* lemmel szemben érdekeiket közösen megvédelroezni. A helyzet túlságosa» veszedelmes, a német militaristák ké­szülődnek. A Matin szerint Franciaor­szág mindenképen megakadályozza azt,' hogy az esetleges zavar a megszállott ierü! etekre is átcsapjon. Megalakult a birodalmi kormány Berlinből jelentik: A birodalmi kormány megalakult. A kormány tagjai a következők: kancellár és külügyminiszter Stresemann, újjáépí­tési miniszter: Schmidt, belügymi­niszter Sollmann, pénzügyminiszter Luther, gazdasági és munkaügyi mi­niszter Brau, igazságügyi Badruch, honvédelmi: Gessler, posíaíigy fiöffe, közieketíésügy öser, megszállt terü­letek minisztere Fuchs. A politikai körök az uj kormány helyzetét bizonytalannak tartják. Az a vélemény, hogy a kormány n$m kapja meg a többséget, annak elle­nére, hogy Stresemannak sikerült a szociáldemokratákkal kompromisz­­szűntos megegyezést létesíteni, a melys zerint a szociáldemokraták a szociálpolitikai rendeletek előkészi­­íését végző bizottságba meg.elelő számú megbízottat küldhetnek ki. latok befejezése küszöbön áll. A német néppárt hozzájárult ahhoz, hogy az uj kormányt a nagykoalíció alapján ala­kítsák meg. A párt e hozzájárulás fői­­tételéül kikötötte, hogy a szociálde­mokraták elfogadják a fölhatalmazást törvényjavaslat ügyében azt a kompro­misszumos megoldást, amelyet még a régi kormány javasolt. A szociáldemok­raták elfogadták a föltételt, de kikö­tötték, hogy a birodalmi munkaügyi minisztériumban egy szociáldemokrata pártállásu államtitkár foglaljon helyet, aki a fölhatalmazási törvény alapján teendő szociálpolitikai természetű in­­ézkedéseket. A birodalmi gyűlést hétfőn délre hivták össze. Ezen az ülésen mutatko­zik be a második Stresemann-kabinet, mely a régitői abban különbözik, hogy kivált belőle Hilferding pénzügyminisz­ter és Raumer gazdaságügyi miniszter. Franciaország interveniálni fog Ebert elnöknél Párisból jelentik: A iapok értesülése szerint a francia kormány elhatározta, hogy ha Németországban a helyzet a legrövidebb időn belül nem tisztázódik* mány megalakítására vonatkozó munká- interveniálni fog Ebert birodalmi einök-Nem lehet irigyelni a franciákat a Rulsr-vidéki győzelemért Az angol külügyminiszter Lloyd George külpolitikája elten Londonból jelentik: Lord Curzon külügyminiszter az angol birodalmi értekezlet pénteki ülésén nagysza­bású beszédet mondott, amelyben Angliának 1921 óta követett külpo­litikáját ismertette. Lord Curzon a nélkül, hogy. egyetlenegyszer is em­lítette volna Lloyd George nevét, beszéde egész folyamán igyekezett kimutatni azoknak a vádaknak az alaptalanságát,mely eken a fzormány­­nak az elmúlt évek folyamán állító­lag elkövetett hibái miatt főképpen a volt miniszterelnök hangoztatott. ' A beszéd a domíniumok képviselői és az egész világ előtt annak igazo­lására törekedett, hogy a kormány eljárása csupán öröksége volt a ha­talom előző tulajdonosaitól. Ők vol­tak azok. akik Görögországot rom­lásba kergették, ők voltak azok, alak 1919-ben Törökországra olyan békét kén\yszeritettek, amelyet a török nép nem tudott elviselni és amely az egész mohamedán világot felbőszí­tette Anglia ellen. Lord Curzon beszédének második része, amely a nagy európai kérdé­sekkel foglalkozott, ismét egy Lloyd George ellen intézett heves támadás­sal kezdődött. A szövetségeseknek sikerült Németországra egy 132 mil­liárd aranymárkát tevő jóvátétel! tartozást rákényszeríteni. Ez az összeg. — jegyezte meg lord Cur­zon irónikusan — amelyet bizonyos körökben úgyszólván szentnek és sértheteilennek tartanak, a valóság­ban semmiféle arányban sem áll Németország tényleges teljesítőké­pességével és amelyhez úgy jutottak el, hogy valamennyi jóvátétel! igényt fölületesen összefoglaltak. Ezt az összeget, amelyről mindenki tudja, hogy teljesen lehetetlen nagy­ságú és egyetlen okos ember sem várja, hogy Németország teljes ter­jedelmében megfizetheti: csak vala­mennyi nagyhatalom hozzájárulásá­val változtathatják meg. Lord Curzon beszédét a követ­kező szavakkal fejezte be: — Nem irigyeljük francia szövet­ségeseinket a győzelemért, ha ez egyáltalán győzelemről nevezhető

Next

/
Thumbnails
Contents