Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-27 / 293. szám

t Arai egy és fél dinár Sí eljelenik minden reggel, Qacsft ntáa és hétfőn délben TELEFON SZÁ3I: Kiadók! ratal 8*53, SEírkcsztSség 5-19 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SlBüíiiTOiLCi Eralja Aiexaiitíia-aUca 4 szára alatt Kiadóhivatal* Kralja Alasandre^nllea 1 (LelbaeU*pslota) Ä kisebbségi politika kisüstje E sorok írójának feledhetetlen emlékei közé tartozik a kővetkező történet: A háború után, amikor a követelésekkel és ígéretekkel fölzaklatott tömegek, melyek má­ról holnapra akarták kézbe venni öt évi nélkülözések jutalmát, a közrend utolsó kerítéseit tördelték le, ki kellett menni — ahogy párt­­körökben mondják — a nép közé, hogy a szabadság hitével s a béke örömének édes izével hüt­­sék le a hirtelen forrásba jött in­dulatokat. Az egyik szónok erről beszélt, hogy vége a háborúnak, nem kell tovább éhezni és vé­gezni, vége a rabságnak, ameiyik Doberdora és az Isonzó völgyébe dobta ki a férfiakat s a kukoricás kenyérért sort állatott az asszo­nyokkal, vége n császári önkény­nek, amelyik a békében dolgozni és élni akaró népek millióira há­borút parancsolhatott, minden föld­­munkás földhöz jut, mindenki ré­szese lesz az államhatalomnak, elérkezett az egyenlőség, testvé­riség és szabadság világa . . . . . . amikor a némán hallgató tömegből megszólalt valaki • — és mi lesz a kisüsiökkel ? Frenetikus éljenzésbe tört ki erre a kérdésre a tömeg, amelyik, addig a szabadság és boldogság legaranyködösebb ígéretére még csöndes hüir.mögéssel sem he­lyeselt. — Osz-posz, — mondaná Sei­­fensteiner Salamon. A Nénid Párt mely ha nem is mindig a legkitűnőbb taktikai ér­zékkel s ha nem is azzal a meg­alkuvás nélküliséggel, amelyiknek sikertelensége Í3 sokszor jelent, mint a legügyesebb alkalmazko­dás töredéksikere, de hiven és becsülettel harcolt nemzeti ki­sebbségi jogaiért. Küzdött az is­kolájáért, küzdött és dolgozott n választójogért s az elhelyezkedés kényelmességén túl c fajtájáér való aggodalom is vezette a kor­­mánytámogntók közé. Most végre elérkezett az ideje annak is, hogy a meddő harcok és a hasztalan iparkodások után sikerről és ered­ményről is lehessen szólni. A fogyasztási adók fölemeléséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták s a Német Párt indítványára a pénzügyi bizottság elhatározta, hogy adómentessé teszi ö termelő által saját használatra kisüstőn főzött törköly pálinkát. A kisüst igy belekerült a nem­zeti kisebbségi politikába is, nem csak mint engedmény, de mint szimbólum is. Belátjuk, nem is dolog az, hogy a gazda a törkő­­jéből pálinkát főzhet e boragarak ellenőrzése nélkül is, ahogy Tö­mörkény István nevezte a finán­cot. Nern áltatjuk magunkat, lesz­nek sokan, akik a Német Pártnak est e sikerét többre becsülik, mint a választójogot. A hazafiság uj értelmezést nyert s uj értelmezést nyert a faji hűség is. A minden­napok fel-felötlő jelenségeinek s egyre ismétlődő mulasztásainak fényénél fájdalmasan kell meg­látni, hogy az embertársak érde­kében vívott harc, az a nemes törekvés, hogy segítsünk e velünk nemzetiségi és kulturközcsségben élőkön, hogy a magyar kultúra ügye, a magyar nyelv jogá­nak elismertetése milyen kevés kart lódít meg cselekvésre, milyen kevés gondolatot foglalkoz­tatott és milyen kevés áldozat­­készségből facsar ki támogatást. A magyar iskolák ügye csak azokat érdekli, akiknek iskolájuk van, az agrérreform nemzetiségi vonatkozásaival csak azok törőd­nek, akiktől földet vesznek el, vagy akik földről álmodoznak, a magyar nyelvnek az igazság­szolgáltatásban juttatott szerepé­ről csak azok az ügyvédek be­szélnek, okik nem tudnak meg­tanulni államnyelven és igy to­vább, és igy tovább — a két­ségbeesésig igy tovább. Azt a földbirtokost, akitől nem vettek sl földet, az már belenyugodott abba, hogy magyarok nem kép tak földet, az az ügyvéd, aki megtanult szerbül, beletörődött abba, hegy magyarul tárgyalni nem lehet, akinek nincs gyer­meke, nem izgul föl azon, hn szerb iskolákba kell járni a ma­gyar gyerekeknek. A kisüst szim­bólumát igazolják a tények, a kisüstnek vart igaza, kisebbségi politikában is s egy pohár kis­­üstön főtt pálinkát kezdenek többre becsülni, mint a Népszö­vetség legkedvezőbb határozatát. De ha az anyagi érdekek eny­­nyire túlnőnek a faj életének és kultúrájának kötelességein — ötven év múlva fog é itt még valaki magyarul beszélni s kis­­üstön főtt pálinkás jő reggelt ki vánni — atyámfiai ? I Uj olasz ajánlat a fiiaméi kérdésben Mussolini legutóbbi feltételeinek elfogadása esetén szö­vetséget ajánl fel és Olaszország- Balkán-politikájának revízióját ígéri — A király elnökletével megtartott mi­nisztertanács foglalkozott az olasz ajánlattal Beogradból jelentik: A fiumei kérdésben az olaszokkal folyó tár­gyalásokról az utóbbi időben kü­lönböző hírek terjedtek el. Így többek közt napok óta kering az a hir, hogy Mussolini uja’ob leve­let intézett Pastes miniszterelnökhöz, amelyben újabb konkrét ajánlatot tesz a fiumei kérdés megoldására. A „Bicsmegyei Napló“ beogradi munkatársa jól informált helyen érdeklődött ezeknek a híreknek e valóságára vonatkozólag és a kö* vetkező felvilágosítást kapta: Mussolini az utóbbi időben nem küldött újabb levelet Pasics minisz­terelnöknek, de Antonijevics római követ néhány nappal ezelőtt rész­letes jelentésben számolt be a Mussolinival folytatott személyes tárgyalásairól Ezeken a tárgya­lásokon Mussolini konkrét ajánlatot tett Antonijevics követnek, amely javaslat azonban sem áll a ra­­paliót szerződés alapján, hanem annak figyelmen kívül ha­gyásával akarja megoldani az adriai problémát. Mussolini ajánlata szerint Jugoszláviának belő kellene egyezni Fiume annektálásába, ezzel szemben Olaszország el­ismerné Jugoszlávia szuvereni­tását a Baross és DoUa-kiköíök fölött és a Biancini-kiköíőt is átengedné Jugoszláviának az olasz szuverenitás fen tartásával úgy, hogy Jugoszlávia 99 évre bérbe venné a kikötőt, amelyért évi egy arany dinár bérösszeget fizetne. Ennek ellenében Mussolini fel­ajánlotta Olaszország baráti sző vétségét, előnyös kereskedelmi szerződés kötését, sőt felajánlotta Olaszország egész Balkán-politikájának revízióját, ami azt jelentené, hogy a. Bulgá­riával és Albániával fennálló nyil­vánvalóan Jugoszlávia-eUenes titkos szövetségét feladná és Magyaror­szággal szemben is támogatná a kisantant politikáját. Beogradbnn Mussolini ajánlatát hűvösen fogadták és arról Pasics miniszterelnök pénteken délelőtt ez udvarban, a király eínöklésével megtartott minisztertanácson refe­rált. Hogy ezen a tanácskozáson mit határoztak, arra vonatkozóleg a kormány tagjai nem hajlandók nyilatkczni, de mint beogradi mun­katársunk jó forrásból értesül, a kormány álláspontja az, hogy továbbra is kitart a rapallói szerződés mellett és ha Olaszország nem hajlandó ezt a tárgyalások bázisául elfo­gadni, úgy a kormány él szerző­­désadts jogával és a svájci sző­ve lségtanács elnökének arbitrázsát fogja kérni. Az esetben pedig — amire szintén számítani keli •— ha a svájci szövetségtanács el­nöke nem vállalná a döntőbíró szerepét, a kormány az ügyet azon­nal a Ncpszövelség elé vinné, amely nem térhet ki a kérdés tárgyalás alá vétele elől, tekintettel arra, hogy a rapaliói szerződés a Nép­­szövetségnél regisztrálva van. Ami az olaszokkal való további tárgyalások módját illeti, abban is változás fog beállni. Ugyanis a kormány visszavonja Antcnl­­jevics követnek adott megbízá­sát a szóbeli tárgyalások foly­tatására és a jövőben írásba foglalt javaslatokat kíván Mus­solini tói, mert igy azt reméli a kormány, hogy konkretebb ajánlatot fog kapni. A kormány elhatározása poli­tikai körökben élénk feltűnést kel­tett és érdekes következményekre számítanak. A fiumei kérdés igy ismét feszültté teszi a Jugoszlávia és Olaszország közötti viszonyt. A német jóvátétel ügye A király elnökletével megtartott minisztertanács a fiumei kérdésen kívül tárgyalta a német jóvátétel ügyét is. Boshovicc Máté a jóvá­­féíeli bizottság jugoszláv dele­gáltja jelentést tett a bizottság eddigi működéséről. Ezt a mi­nisztertanács jóváhagyta, majd újabb utasításokkal látta el Bos­­kovicsot. Az ellenzék a parlament elnapolása ellen A parlament pénteki ülése előtt a pártok vezetői fovanovics Ljuba házelnök vezetésével értekezletet tartottak, amelyen megállapodtok az ülésen megválasztandó bizott­ság összetételében, majd fovano­vics házelnök közölte a kormány­nak azt a kívánságát, hogy a fo­gyasztási adók fölemeléséről szóló törvényjavaslat letárgyalása után a parlamentet hosszabb szünetre napolják el Az ellenzéki pártok élénken tiltakoztak e terv ellen, te­kintettel arra, hogy igy az ellen­zék interpellációi ismét hosszú ideig válasz nélkül maradnának. Megegyezés az értekezleten nem jött létre. A parlament ülése A parlament pénteken délelőtt rö­vid ülést tartott, amelyen a kor­mány tagjai közül csupán Vuicsics belügyminiszter vett részt, mert ugyanakkor az udvarban a király elnökletével minisztertanács volt. Az ülés megnyitása után Jovanovics Ljuba elnök felolvasta a lengyel parlament meghivását, akit ezzel kapcsolatban a Ház megbízott, hogy a kiküldendő képviselők kijelölése végett lépjen érintkezésbe a pártok vezetőivel. Az elnök indítványára a parla­ment elhatározta, hogy a cseh par­lament tagjait meghívják Beograd­­iba. Utána áttértek a napirendre és a korábbi megegyezés alapján meg­választották a községek elhatárolá­sára kiküldendő bizottság tagjait,

Next

/
Thumbnails
Contents