Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-27 / 293. szám

2. oiaai

BACSMEGYEI NAPLÓ

1923 október 27,

Elfogták a bácsföSdvári

jegyző mérés;

CseremovnyomravezeUe a rendőrségei

Noviszadról jelentik : A bácskogradistei rendőrség erélyes nyomozást indított Csabra Csedomir bécskogradistei jegyző merénylőinek kézrekeritésére, akik néhány nappal ezelőtt a község főutcáján leütötték a jegyzőt és utána elmenekültek. A súlyos se besültet a noviszadi kórház magánszanatóriumába szállították, a hol megvizsgálása alkalmával megállapították, hogy nyolc ütés érte a fejét és az ütések oly erősek voltak, hogy koponyacsonttörést idéztek elő, A merénylők egyikét a nyomozás folyamén csütörtökön Noviszadon sikerült letartóztatni.

A letartóztatással kapcsolatban Varicsák András noviszadi rendőrfőkapitány a Bácsmegyei Napló munkatársának a következőket mondotta :

— A noviszadi rendőrség csütörtökön távirati értesítést kapott, hogy a bécskogradistei jegyző egyik támadója, Popovics Milán hentes dr. Cseremov Dsagomir lakásán tartózkodik. A távirati értesítés alapján a rendőrségtől Rogulya rendőrkapitány, két polgári tanú és két rendőrtiszt kíséretében nyomban megjelent c’r. Cseremov lakásán, ahol hivat kozva a táviratra, kérte Cseremo vöt, hogy adja ki Popovics Milánt, mert ellenkező esetben házkutatást fognak tartani. Dr. Cseremov kijelentette, hogy Popovics nincs nála, de tudja, hogy ho tartózkodik és hajlandó a rendőrség segítségére lenni Kijelentette azt is, hogy ő már szerdán értesítette dr. Lemaics államügyészt Popovics noviszadi bujkálásain

de Lemaics dr. ennek ellenére sem intézkedett, hogy letartóztassák.

— A rendőrség ezután dr. Cseramovval együtt elment a „Három korond“-hoz címzett vendéglőbe, ahol Cseremov megmutatta Popovicsot, akit le is tartóztattak. Popovics kihallgatása alkalmává! tagadta, hogy része lett volna e merényletben, több körülmény azonban megcáfolja vallomását. A nyomozás folytatása végeit Bácskógradistére szállították.

Az üggyel kapcsolatban fölke» restük dr. Lemaics államügyészt is, akihez kérdést intéztünk, hogy

miért nem intézkedett Popovics letartóztatására vonatkozólag. Dr. Lemaics államügyész a következőket mondotta:

— Arról semmit sem tudtam, hogy Popovicsot mivel vádolják. Amikor Cseremov dr. néhány nappal ezelőtt fölkeresett, hogy a letartóztatott Srnnósok ügyében üljérjon, fölemlítette, hogy Noviízádon tartózkodik Popovics Mián bácskogradistei mészáros, mert nem mer hazetérni, fél, hogy a községben üldözni fogják. Azután arra kért, hogy az illamiigyészség vegye védelmébe Popovicsot, nehogy bdntódás érje.

Szubotica — föld nélkül

Katasztrofális aa ujahís lefoglalás — Nem lehet összeállítani a jövő évi költségvetést

set

A novisadi agrárhivatal váratlan határozata, amellyel Subotica város legértékesebb földjeiből újabb ezer holdat foglal le az agrárreform céljaira, a legsúlyosabb válsággal fenyegeti a várost. Ismeretes, hogy már eddig is milyen súlyos anyagi károkat okozott a városnak az agrárreform hibás végrehajtása. Nemcsak nagyértékü földek vesztek el, hanem még olyan városi földekre tette rá az agrárhivatal a kezét, a melyeket a város már bérbe adott és igy a bérlőknek vissza kell téríteni a tetemes bérösszeget.

A városi tanácsban a legnagyobb izgalmat idézte fel a novisadi agrárhivatalnak a város érdekeivel mitsem törődő újabb határozata. A város ezt a határozatot megfelebbezi ugyan a beogradi agrárdirekcióhoz, azonban a tanács már tapasztalásból tudja, hogy ezek a felebbezések nem szoktak eredménnyel járni. Abban az esetben pedig, ha a város csakugyan elveszti ezt az újabb ezer hold íöldet, a város gazdálkodása alapjaiban rendül meg.

2 Subotica város a határmegállapitás és az agrárreform következtében amugyis elvesztette már földjeinek legnagyobb részét és a még birtokában levő ingatlanok már nem elegendőek a város kiadásainak fedezésére. Ennek eredményeképpen több uj adónemet vezetett már be a városi tanács és még igy is 550 százalékos rekord-magasságot ért el az idei várói pótadó.

A jövő évi városi budget-tervezet összeállítása már megkezdődött és most a novisadi agrárhivatal újabb I váratlan intézkedése megakasztja \ezt a munkát is. Ha a város ezt a ( nagy értéket elvesztené, úgy a vájj rosi tanácsnak módot kell találni a jövő évben igy tetemesen növekvő deficit fedezésére. Azzal viszont tisztában van a tanács is. hogy az ideinél lényegesen) magasabb pótadót nem vethet ki jövő évben sem. mert ezt az adófizetők nem tudják meg- S fizetni.

így tehát a városnak uj jövedelmi forrásokat kell keresni, amelyek nagyrészt csak újabb adónemekben

A Politzer lány

Irta: Tamás István

Akkor tizenöt éves voltam, városi rokonaimnál éltem, napi egy korona zsebpénzt kaptam és egy litografált diákújságban segédszerkesztői minőségben elégítettem ki serdülő irodalmi ambíciómat. A redakció Politzer barátunk tanulószobájában állott, a kapu aló!, közvetlen a házmester! csengő felett, ez a kis tábla kiabált a járókelők szemébe:

IFJÚ SAS diáktársadalmi folyóirat REDAKCIÓ és KIADÓHIVATAL Délutánonként itt tartottuk hivatalos megbeszéléseinket, amiken rendszerint pontosan megjelentünk, annál is inkább, mert Politzer néni, aki módfelett büszke volt szerkesztő fiára, pompás uzsonnával tetőzte be a négyóratájt már veszedelmesen elmérgesedő vitákat. A Politzer húga, a harmadik-bé legjobb tanulója, mindég körülöttünk settenkedett, boldog volt, ha segíthetett valamit a lap körül és két heti alázatos magatartás után, a szerkesztőségi direktórium egyhangúlag beválasztotta kebelébe, mint a leánygimnázium képviselőjét. A szerkesztőség ilyenformán öt tagból áüott. Én körömszakadtáig elleneztem a Nő betolakodását, irigyeltem tőle azt a fellengző hódolatot, ami részére a fiuktól kijárt és féktelen rosszindulattal, igy protestáltam:

— Nem türünk családi politikát! Első a lapszempont. Ami itt folyik az gyalázatos korrupció! — Persze a kislány sírva fakadt, engem lehurrogtak, sőt a buzgóbbak meg akartak lincselni. Ettől kezdve nyílt ellenségeskedésbe mentem át és boszuból egy folytatásos regénybe kezdtem, amelyben rémes históriák történtek, gyilkosságok, lopások, amiket egy leányokból álló bűnszövetkezet hajtott végre, A regényt minden héten

folytattam és a részletek, támadások aszerint igazodtak, ahogy a Politzerlány és a köztem fennálló viszony alakult. Az ellentétek rövidesen annyira elmélyültek, hogy már nem is jártam el a szerkesztőségi gyűlésekre, csak beküldtem a kéziratokat. Az egyik héten! aztán kimaradt a regényfolytatás. Ép-' pen a legérdekesebb résznél tartottam. Őrjöngve rontottam fel a redakcióba és felelősségre vontam Politzert

— Azt a marhaságot abba kell már hagynod, — mondotta kajánul, — mert a kutya se olvassa és a lapban másra kell a hely.

Forgott velem a világ. Megakartam fojtani, hisz mindenki tudta a gimnáziumban, hogy én csináltam, alapítottam és az én kedvemért vették az Ifjú Sast, amikor hirtelen közbelépett a Politzer-lány.

— Kedves Tihanyi, mért bánt maga tulajdonképpen engem?

Megrökönyödve néztem erre a nemvárt fordulatra. Igyekeztem megőrizni hidegvérem és ravaszul igy feleltem.

— Kérem nagysád — szóltam zordonan — tudtommal soha egy ujjal sem érintettem önt!

— Csak ne tetesse magát olyan butának — kezdte zokogva és nagy, szívből jövő sirassa! hosszú, zavaros előadást tartott nekem a nők jogairól, a feminizmusról, a nőemancipációról és közben sirt-ritt keservesen. Félóra múlva kibékültünk, együtt állítottuk össze a »tükröt« és én erővel benyomtam, lapzárta után még egy versét. Eihanyagoham a tanulást és rokonaim kétségbeesetten interveniáltak az igazgatómnál, hogy tiltsa be a lapot, mert az Ifjú Sas tönkre teszi minden más ambíciómat és megöli tudásszomjamat. Szerencsére a lapba Kladck tanár reis írogatott unalmas grammatikai cik keket, amit mi mindég feltűnő helye.:, —1 óriási cimbetiikbő! szedve a, tanár

ur nevét, — közöltünk és a tanár ur, aki éppen a lapp nyelv sajátos mássalhangzóiról értekezett, lelkesen védelmébe vette az újságunkat Az Ifjú Sas különben nagyszerű, diákszempontbói szinte páratlanul álló fontos előnyökhöz juttatott bennünket, amennyiben a szekundáztató tanárokat nem engedtük a lapba Írni. Amiből aztán vagy halálos ellenségeskedés, évvégi buktatás vagy a legjobb barátság keletkezett.

A dolgok a leggyönyörűbben folytak, amikor a városban kitört a tífuszjárvány és az országban a forradalom. Altkor ebből mi még nem sokat értettünk. Az uccákon lövöldöztek, a rend felborult, minket nem engedtek ki az uccára, az iskolát bezárták, a makulatúra valóságos heggyé növekedett és egy napon a Haller és Tsa mümtézet hallani sem akart többé a bizonytalan üzlet folytatásáról. Politzer húga megkapta a tifuszt és engem otthon szobafogságba tartottat De én elszöktem a bezárt lakásról a kerítésen át.

Hogy két napja nem voltam künnt, felfordult a világ. Gépfegyverek az uccasarkokon, az innenső oldalon piros rózsás munkások, amott túl gránáttal és golyószóróval katonák, az úttest ncptelan, ez most a határ, a front és a munkások villamoskocsik mögé bújva emelnek barrikádot. Nagy keserveden eljutottam Politzerékhoz. Az ablakok bevoltak zúzva, a spaletták, rollók leeresztve és a legbelső szobába, a beteg ágya mellett rettentő félelemmel összebújva találtam az egész családot.

Negyednapra a kis Politzer lány meghalt, a forrooigókat leverték, az előadások újra megkezdődtek az iskolában, többeket kicsaptak, mert résztvettek a csetepatékban. Politzert tektivek keresték, körözték, de Poii.

vomtalanul eltűnt. Azóta se Iáit: i(ét nyolcadikost rendőrök vittek ej lazító jröp iratok terjesztőé miatt és

lesz ismét megtalálható. Értesülésünk szerint azonban a városi tanács ettől a megoldástól is idegenkedik és minden energiájával azon van, hogy az agrárigazgatóságot a novisadi agrárhivatal határozatának megsemmisítésére bírja. A városnak ezt a kívánságát teljesen magukévá teszik a suboticai képviselők is, akik — értesülésünk szerint — végső esetben a parlamentben is készek szóvátenni a kérdést és ott fognak tiltakozni az ellen, hogy a Vajdaság legnagyobb, virágzó városát ilyen módon tönkretegyék.

Vasúti bale;

Két kisgyerek csodálatos módon menekült meg

Somborból jelentik : A noviszadi vonalon pénteken délelőtt tiz órakor, a szerb nagytemető melletti átjárónál vasúti baleset történt. A répaszálütó vonat, amelyet Stapár állomásról tolattak be, Somborban elütött egy kocsit, amelyet Dodics Sofia tizenkét éves leány hajlott.

A kocsiban, amely Pafkov Lázó gazdálkodóé volt, a kis leányon kívül bentüit a gazda két éves fia: Kosta is. A lovakat hajtő kislány közvetlen az átjáró élőit észrevette a visszafelé tolató vonatot, de annyira megfeledkezett magáról, hogy hagyta tovább menni a lovakat, amelyek éppen a sínekre értek, amikor a répaszállitó vonat az átjáróhoz érkezett. A meglehetősen nagy sebességgel futó vonat oly hevesen ütközött össze a kocsival, hogy a két kis gyerek kirepült belőle, lebukott a töltés mellé, azonban csodálatosképpen az ijedelmen kívül semmi komolyabb bajuk nem történt. A kocsit és a lovakat a vonat elgázolta: a kocsi teljesen összetört, la lovakat pedig darabokra vagdalták a vonat kerekei. Az összeütközés következtében a vonat kát kocsija kiugrott a sínekből és lefordult a töltésről.

A vizsgálat megállapította, hogy a

vonat személyzetét nem terheli felelősség.

mindenkinek be kellett iratkozni a »Hazafias Diákok Egyletébe«. A Politzer lány temetésén megjelent az egész gimnázium, a fiuk elől zsoltárokat énekeltek, a nagy fekete zászlót én vittem és a koporsó után ballagva keservesen sirtani, bőgtem, jajgattam, hisz a nékem legkedvesebbet az első igazit vitte a fekete, komor kocsi. Annyira magamon kívül voltam, hogy kiabáLtam a fájdalomtól és mindenki megbotránkozott viselkedésemen. A zászló részegen bukdácsolt a kezeim között, bólongott, táncolt, az algebra tanár ur többször a karomba csípett, az igazgató ur egyre a kabátom szárnyát rángatta, de én nem reagáltam, nem láttam néni hallottam csak bőgtem a sirás mély deliriumában és azt hittem: ezután nem jöhet már más csak a halál....

....Mindez most jutott az eszembe, hogy a kezembe került egy kiszakított irkalap, hátlapján az utolsó szám »tükrén, a kis Politzer lány hegyes betűivel. Első oldalra a Kladek tanár ur szózata az ifjúsághoz, II-ikra az 0 versei varrnak jelezve és a »Diákhumor« cimü rovat, aztán az én regényfolytatásom, amely azóta árván és befejezetlenül szom orkodik, a III-ikon a szerkesztői üzenetek, egy felhívás és a Heller és Tsa papirosztályának szövegnirdetése: hogy »saját érdekében itt szerezze be mindennemű papír és könyvszükségleteit«....

A másik oldalán a magyar tanár kezevonásával egy ijesztő pirostentás szám, amely a »Vas Gereben és a modern irodalom« című dolgozatnak szól azzal a szigorú megjegyzéssel, hogy a rebellis Politzer kisasszony túlontúl igaztaianul tépázta meg a nagy iró babérjait, amiért is bölcs mérlegeléssel az alábbi — békebeli kurzusban számítva, egy jó tanulóra nézve valósággal szerencsétlenség — érdemjegyet adta rá fenyegető aláhúzással: 3/4,