Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-04 / 270. szám
Ara: egy és fél dl&ä? XXIV. évfolyam Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 5-5S, Szerkesztőség 5-10 Snlhotica, 'CSÜTÖRTÖK, 1923 október 4. szám Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG* Kralja Alezandra-niica 4 szám alatt Kiadók ivet eh Kralja Alezssdra-ulica 5 (Lslbach-palota) Károm Németország A német birodalom pusztulásáról csaknem több cikket, röpiratot, könyvet írtak az utolsó négy esztendőben, mint magáról Tuíankhamenről,megvilágították min* den, oldalról a legalaposabban, hogy milyen okok következtében és körülbelül mennyi idő alatt fog Németország sírja szélére elérkezni, da a katasztrófa-irodalom >— beleértve a diplomáciai aktákat is — egyről hallgatott: arról, hogy milyen formák között, hogyan fog az elkerülhetetlen pusztulás bekövetkezni ? Nem az lesz a módja, hogy egy nagy lyuk képződik a birodalom helyén, ez a negativ válasz konkretizálta még a Icgíöbbetmoncóan Németország jövőjét s csak most, az utolsó órában kezd kibontakozni az események alakulásából a német köztársaság sorsa: Németország három részre szakad talán már a legközelebbi napokban. A politikai időjósok nem láttak előre ezt a megoldást, de előrelátta — nem is látta, hanem csinálta — Poincaré. Germaniam esse dílendam, Németországnak pusztulnia kei! : ez volt a francia köztársaság elnökének jóvátételi politikája kezdettől fogva, Poincaré csak egyetlenegy aranymárkával követelt mindig többet, mint amennyit Németország fizetni tudott volna és amikor a német Ruhr-propaganda győzelemittasan kürtölte világgá, hogy Franciaország a megszállás után kevesebb szenet kap, mint amennyit a német bányák eddig szállítottak neki és hogy Franciaország ráfizet a megszállásra, Poincaré, ha hallgatott is róla, de tudta, hogy a Ruhr-cseía nem szánért és nem jóvátételi szállításokért folyik, hanem a német birodalom szétrobbantásáért. Három Németország kevésbé veszélyes Franciaországra, mint egy: ez volt a francia külpolitika egyik alaptétele és a francia külpolitika következetesen dolgozott azon, hogy Németország osztódás utján szaporodjék. Sok nehézséggel kellett megküzdeni, amíg ez a terv a megvalósujás lehetőségéig eljutott. A rajnai köztársaság francié zsold’oan álló szeparatistái és a bajor monarchisták — akik a guruló frank kísértésének szintén nem tudtak mindig ellentállni — elszakadási törekvéseikkel sokáig szembetalálták magukat a német egység csontig beidegzödött gondolatával, — amíg a márkát tréfa nélkül lehetett pénzegységnek nevezni. Ä német egység csontig beidegzödött gondolata azonban a berlini tőzsdén párhuzamosan devalválódott a márkával és a rajnai köztársaság lakói ma már monstre-népgyülésekkel demonstrálják. hogy nem idegenkednek többé az elszakadástól. Hiszen a csehszlovákiai németség irredenta mozgalma is azóta fagybtt be, a mióta egy csehszlovák korona tízmillió márka; a francia protektorátus alatt megalakuló önálló rajnai állam pedig joggal számíthat arra, hogy a francia protektorátus jó valutát, frankot jelent száméra. A rajnai köztársaság elszakadása ez ma már tisztán látható, nem marad elszigetelten: követni fogja, ha meg nem előzi, az önálló bajor királyság kikiáltása és ezzel be is teljesedik a német birodalom végzete. A birodalomé igen, de a’ német népet — és Közép-Európát — a német egység Iiquidálása fogja megmenteni a további nyomorult és kilátástalan vergődéstől. Bismarck bizonyára megfordul majd sírjában, amikor nagy alkotását a németség saját szántából viszszacsináija, de a német észak és dél szétválása a kikerülhetetlen és esedékes polgárháborút teszi fölöslegessé. A reákejop és monarchists Bajorország közös háztartása a köztársasági és radikális Poroszországgal vagy a szocialista és féibolseviki Szászországgal, csak ideiglenes lehetett és ennek az átmeneti állapotnak megszűnése semmiesetre sem siratnivaló. A bajor reakció éppúgy le fog higgadni, ha intranzigens vezetői nem hivatkozhatnak többé a vörös veszedelemre, mint ahogyan a szász és porosz kommunisták is fájdalmasan nélkülözik majd legjelentősebb agitációs jelszavukat, ha nem lesz többé közük az elszakadt Bajorországhoz. A németségen belül a mérséklet — és ha paradoxonnak is látszik egyelőre — a megértés politikájának fölülkerekedését fogja szolgálni a déli államok amputációsa, urr.elynek igazi jelentősége azonban külpolitikai vonatkozásaiban van. Franciaországra, amely háborús győzelme óta beteges lelkiállapotban él és valósággal üldözési mániában szenved, nemcsak megnyugtatóig hat majd a rajnai puffer-állam megalakulása, hanem valóban el is oszlik feje felől a fenyegető veszély, a német birodalom talpraáüásdnak veszélye. A lehetősége mindenesetre meglesz Francisországnak ezután arra, hogy mai egyoldalúan militarista politikájával fölhagyjon. Ha él majd ezzel a lehetőséggel, akkor Európában még uj élet keletkezhetik a romokon. Novemberben döntenek a klerikálisok a passzivitásról Résztvesznek a parlament megnyitásán — Markovics volt ifazságügyminisster római követ less BeograÜból jelentik: A belpolitikának vannak időnként visszatérő szenzációi, amióta megszűnt probléma lenni, hogy megy-e Radies Beogradba, vagy sem, azóta az a kérdés áll a politika homlokterében, hogy mi lesz a klerikálisokkal ? A klerikális-párt politikája meglehetősen kétszínű. A sajtóban és a választók számára tett nyilatkozatokban a klerikális képviselők intranzigens ellenzékiek s szörnyen készülődnek a kormánnyal való leszámolásra, közben azonban nap-nap után tárgyalnak a radikálisokkal a kormánytámogatás feltételeiről. A klerikális-párt köpönyege kívülről a biok-szineiben pompázik, de jő radikális-bélés teszi meleggé. Slovéniában és általában a parlamenten kívül még azt hangoztatják a párt képviselői, hogy ha a párt bizalmi testületé úgy határoz, akkor kivonulnak a parlamentből, de Beogradban azon mesterkednek, hogy a pártkongresszust befejezett tények elé állítsák. A nyár folyamán a klerikálisok abban állapodtak meg, hogy szeptember eiején tartják meg a pártkongresszust, azután október elejére tolták ki a terminust, mig most a képviselői klub azt ajánlja ü párt főbizottságénak, hogy november 4-ikén és 5-ikén tartsák meg a pártkongresszust, amelynek határozni kell arról, hogy a klerikális-párt képviselő tagjai részt vegyenek-e a parlament tárgyalásaiban. Minthogy október 20 án megkezdődik a parlament uj ülésszaka s megtörténik az elnökség megválasztása s az eddigi megállapodás szerint a klerikálisok ebben az aktusban részt vesznek, november 4-ikén alighanem késő lesz határozni afelől, hogy kivonuljanak-e a parlamentből, vagy sem. Fogynak a demokraták A politikai életnek úgynevezett eseménye a demokrata párt váratlan megfogyatkozása. A párt délszerbiai képviselő tagjai között már régebb idő óta szó volt arról, hogy kilépnek a demokrata pártból s a délszerbiai radikálisok egy részéve! külön macedón pártot alakítanak. A kilépési híreket azonban úgy a demokrata párt, mint ez érdekeit képviselők megcáfolták. A cáfolat annyiban igaznak is bizonyult, hogy a demofkrata disszidensek amikor ott hagyják a demokrata pártot, úgy látszik, ott hagyják az ellenzék keserű kenyerét is s beeveznek a radikális vizekre. Ma Arcics Trajkó Anasztievics és Trajlcovics képviselők bejelentették kilépésüket, A demokraták közt nagy - az elkeseredés az „árulás“ miatt. A kilépést valószínűleg nem is veszik tudomásul, hanem összehívják a párt főbizottságát, hogy zárja ki a kilépő képviselőket. Mindez azonban netn változtat azon, hogy a demokraták számbeli ereje a kliépésckkal csökkent. S még egy képviselőt veszít el rövidesen a demokratepért, a Ljubljanában megválasztott Reisnert. Ez a képviselő annak a nem éppen erkölcsös megállapodásnak köszönheti mandátumát, hogy kötelezte magát arra, hogy októberben lemond a helyettese, dr. Ravnikár javára. Minthogy Ravnikár nem lép be a demokrata-klubba ; a pártnak az uj ülésszakban negyvennyolc képviselő tagja lesz. Megindulnak a közvetlen tárgyalások Olaszországgal Jugoszlávia és Olaszország viszonya egyelőre még meglehetősen tisztázatlan. Tudvalévő, hogy a fiumei kérdés parlamenti tárgyalása alkalmával a kormány a parlamentben is kifejezte azt az óhaját, hogy folytassa az olaszokkal a tárgyalásokat. Ez az ügy azonban azóta nem haiadt előre és megegyezés még nem § jött létre. Beogradi munkatársunk* • nak megbízható helyről szerzett értesülése szerint a külügyminisztériumban csütörtökre várják Mussolini válaszát a kormány legutóbbi levelére és a tárgyalások előreláthatólag nem a paritásos bizottságban, hanem közvetlenül fognak megindulni az olasz kormánnyal. Változások a külföldi diplomáciai karban A külföldi diplomáciai képviseletben a legközelebbi napokban nagyobb változások várhatók. Antonijevics római követtel szentben már régebben nagy elégedetlenség tapasztalható és ezért legközelebb visszahívják állásából. Arra vonatkozólag, hogy ki lesz ú utóda, még nem döntöttek, azonban utódjául leginkább Markovics Lázár volt igazságügyminisztert említik. Prágai követté már kinevezték Nesics Ljubát, a külügyminiszter helyettesét, aki már október közepén át is veszi hivatalát. Nesics Ljuba szerdán már hosszasan tanácskozott Nincsics külügyminiszterrel, akitől utasításokat kapott prágai működésére nézve. A Novosti értesülése szerint rövidesen változások várhatók több más külföldi követségen is. Popovics Tisa bécsi jugoszláv követ néhány napja Beogradban tartózkodik, amit azzal hoznak összefüggésbe, hogy
