Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-18 / 284. szám

Ara: egy és fél dinár XXIV. évfolyam Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁD!: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-19 Snbotica, CSOTÖRTÖK, 1923 október 18. Előfizetési ár negyedévre 135 dinár 284. szám SilLIÜLSliíiStC: J-.ialja Alexrndrfi-alica 4 szám alatt Kiadóhivatalt Kralja Alexái!dra-ullca 1 (lolbaeh-palota) sát olyan történelmi változások sera befolyásolták, mini amilye­neken átesett. Ez azonban sze­rencsére nincs igy. A magyarság, a németség békében, nyugodtan, zavartalanul akar élni. De termé­szetesen nem élhet békében, nem dolgozhatok nyugodtan, ha leg­elemibb kívánságai Is teljesítetle­nek maradnak s az államhatalom és a közigazgatás minden meg­nyilatkozása arra figyelmezteti, hogy nincs otthon ott, ahol csa­ládja generációkon keresztül dol­gozott, ahol született s ahoi végső álmát is akarja aludni. Minden nemzetiség szívesen keres meg­egyezést a hatalom birtokosaival, mert e kormányok meg tudják adni azt, amit az ellenzékiek csak igérnak s a nemzetiségekben annyi már a forró türelmetlenség, hogy inkább elfogadják a mai tett verebét, mint a holnapi ígéret túzokját. Azon a licitáción, amin a kor­mány és az ellenzék a nemzeti­ségek támogatáséért versengenek, a kormány sokkal kedvezőbb hely­zetben van, mint a legbőkezüb-Álku a Klikkre A beogradi pártklubokban már régóta licitáció folyik. A kor­mány állandó, biztos, nem inga­dozó s főként: nem alkudozó többséghez akar jutni. Érthető és indokolt ez a törekvés, mert nyu­godt kormányzás el sem képzel­hető olyan többséggel, melynek csoportjai minden felmerülő kér­désben más-más álláspontra he­lyezkednek s nemcsak minden törvényhozási feladattal szemben s nemcsak minden alapvető köz­­igazgatási ügyben, de a legjelen­­téktelenebb személyi kérdésekben is a rnaguk külön érdekeit, külön szempontjait, külön kívánságait érvényesíti. Ds érthető az ellen­zéki pártoknak is ez a törekvése, mert az ellenzéki padsorok csak átmeneti állomásul szolgálnak a hatalom felé s az az ellenzék, a melyik csak birál, csak felelős­ségre von, Csak ellenőriz, de nem rendelkezik olyan aktiv kormány­zati programmal, amivel az or­szág kormányzására abban a pil­lanatban vállalkozhatik, amikor többséghez jut, — az az ellenzék nem járul hozzá semmivel sem n váltógazdaságon alapuló parla­mentarizmus egészséges rendsze­rének kiépítéséhez. Amilyen érthetők azok a törek­vések, amikkel a kormány és az ellenzék igyekeznek többséghez jutni, épen olyan szokatlanok azok az eszközök, amelyekkel ezeket a törekvéseket szolgálják. A par­lamenti helyzet ma olyan, hogy a kormányzó párt s az ellenzéki pártok majdnem egyforma szava­zat felett rendelkeznek. A kor­mány eddigi többségét jórészben csak a kis nemzetiségi pártok, a Német Pártok s a dzsemjet tá mogatésa teremtette meg. A kor­mánynak és az ellenzéknek az tehát most a legfőbb gondja, hogy ezt a két törpe pártot, aminek — numerikus szempontból — csak a kormányzó pártnak és ellenzék­nek kiegyensúlyozott erőviszonyai adnak jelentőséget, megnyerje me­gának. Mi volna a legtermészetesebb módja annak, hogy a kormány a kisebbségi pártok szavazatai fö­lött rendelkezzék ? Egyet előre kell bocsátani. Még nem is na­gyon régen közkeletűek voltak azok a frázisok, hogy a magyar nép ellenzéki mentalitású, a ma­gyar nép nem látja szívesen azo­kat a tárgyalásokat, amelyeket politikai szervezete a kormány­­hatalom exponenseivel folytat, mert a magyar nép ellenzéki volt mindig s ellenzéki akar lenni ezentúl is. Ez az érv, ha igaz lenne, annyit jelentene, hogy a magyar nép politikailag olyan végzetesen iskolázatlan, hogy ér­zését, gondolkodásét s mentelitá­ben ígérő ellenzék. A hatalomnak sokkal kevesebbet kell Ígérnie a támogatásért. Az ellenzék számára viszont az a körülmény teremt kedvező helyzetet, hogy nem is tudja beváltani azt, amit ígér, ígérhet hát nyugodtan. Ám most olyan ellenzék akarja magához láncolni a kisebbségi pt-rtokat, amelyik még ígérni sem tud. Amelyik csattanva harsog fai minden alkalommal, amikor a kor­mány az aíKOtmányban biztosított jogok egy töredékének megvaló­sítását ígéri meg, amelyik azéri támadja a kormányt — a radfká !is kormányt — mert túlságosa, emberséges a nemzetiségekkel szemben, mely ha jogokat nem is ád neki, nem tekinti őket az uraimon lévők rabszolgáinak. Milyen könnyű helyzete lenne ezzel az ellenzékkel szemben a kormánynak S mennyire nem tudja, mennyire nem akarja a kormány kihasználni ennek a helyzetnek kedvező voltát. Inkább ellöki magától a helyzet előnyét, ha az javára szolgálna a nemze­tiségeknek is. A demokraták föladják a centralizmust Felveszik a pártprogramba az antoKÓmía-resászer kiszélesítését Beogradból jelentik : Az ellen­zéki blokk megalakítására meg­indult tárgyalások csak mérsékelt tempóban haladnak előre, mert a képviselők legnagyobb része — a parlamenti szünetre való tekintet­te! — a vidéken tartózkodik és agitációs, valamint beszámoló gyű­léseket tart. Beogradban csak e pártok vezetői és azok a képvi­selők vannak, akiket egyéb ügyeik a fővároshoz kötnek. Ez a körül­mény egyelőre megnehezíti az el­lenzéki pártok egymással való érintkezését és a blokk létesíté­sére vonatkozó tárgyalásokat is. A nehézségek ellenére az ellen­zéki koalíció üg/e szerdán olyan jelentős lépéssel közeledett a meg­valósulás felé, amely a legfonto­sabbnak tekinthető az ellenzéki blokk megalakítására megindult tárgyalások megkezdése óta. A demokrata párt főbizottságának szerdai ülésén ugyanis Marinko­­vies Voja volt belügyminiszter ter­vezetet nyújtott be a főbizottság­nak, amely szerint a demokraíapárt felveszi pro­gramjába a tartományi, kerületi, járási és községi autonómiának széleskörű kiterjesztését Marinkovics javaslata fölött a fő bizottság szerdán még nem dön­tött, mert az előterjesztés részle­tesen még nem volt kidolgozva, hanem megbízták Marinkovics Vo­­ját, hogy részletesen dolgozza ki javaslatát, hogy azt a párt tagjninek tanulmányozásra ki lehessen adni. A volt belügyminiszter javas lata a demokraiapárt első komo­lyabb lépését jelenti o centralist<, politika útjáról való letérés tekinte­tében. A javaslat erősen decentra­­lista jellegű és o demokraták vé­leménye szerint áthidalja a de mokratapárt edd gi programmja s az auíonómista pártok programja közöld ellentétekéi. A demokraták azt hiszik, hogy ezen az alapon sikerülni fog M cuíonómista pár­tokkal való megegyezésre megfelelő piatiformot találni a legfontosabb politikai kérdésekben, elsősorban az állam berendezésének kérdé sében és egy blokkba tömöríteni az eddig eltérő irányú politika" csoportokat. Remélik, hogy ily módon a részletkérdésekben is megteremtik e megegyezéshez szükséges bázist az autonómista pártokkal. A demokratapsrtnak ez a szán­déka csak a szerdai főbizottsági ülés után került nyilvánosságra és igy a többi ellenzéki pártok még nem foglaltak állást a kér­désben, különösen azért, mert az autonómia kiszélesítése tekinteté­ben most fölmerült terv részle­teit is még titokban tartják a de­mokraták és igy nem is alakul­hatott ki azzal szemben a többi érdekelt ellenzéki csoportok vé­leménye. Marinkovics javaslatának előre­láthatóan magában a demokraía­­páríban is nagy nehézségei lesznek, a tervezetbe a párt jobboldala, a szigorúan centralista frakció nem fog belenyugodni. Lehetséges azonban, hogy a demokraták a radikális párt és a kormány ellen való egységes fellépései érdeké­­- mive! más mód a kormány megbuktatására és a demokrata part újabb kormányra jutására egyelőre nem kínálkozik — a saját soraikban való ellenteteket át fog­iák hidalni. A demokrata párt főbizottságá­nak ülésén ezenkívül foglalkoztak a párt belső ügyeivel is. Többek őzt elhatározták, hogy a párt múlt évben beszüntetett hivatalos lapját, a (,Demokratíja“-t újból megindítják. A lap főszerkesztője Kumanudi Koszta dr., volt pénz­ügyminiszter lesz. Ezzel egyidőben híre terjedt politikai körökben annak is, hogy Pretics Sztojan a közöl jövőben szintén újból megindítja az anyagi eszközök hiánya miatt a múlt évben beszünte tett „Radikal* című lapját. Ez a h>r a radikális párt­ban nagy nyugtalanságot kelt, mert a Radikal megindítása nyil­vánvaló jele annak, hegy Protics Sztoján ismét a politikai aktivitás terére akar lépni. A nemei párt magatartása A német párt magatartása az uj ellenzéki csoportosulással szemben még teljesen bizonytalan. Ennek oka abban keresendő, hogy a párt kép­viselőinek nagyrésze agitációs kőr­úton van, a párt vezére pedig dr, Kraftt Németországban tartózkodik, ahonnét csak október 21. után tér vissza. Az ő visszaérkezéséig nem is várható döntés a párt további tak­tikáját illetőleg. Érdekes, hogy az ellenzéki blokk számára a demoícraták igyekeznek a németeket megnyerni, akik már meg is kísérelték, hogy érintkezést talál­janak a Német Párttal. A puhatolód­­zásuk egyelőre nem járt semmi eredménnyel, mert a német képvise­lők a klub határozata nélkül nem hajlandók megbeszélésekbe bocsáji­­kozni. Politikai körökben egyébként az a vélemény, hogy a németek nem lesz­nek megnyerhetők az ellenzék-blokk számára és pedig azért, mert az el­lenzékkel szemben még nagyobb ói­­zalmatlansággal viseltetnek, mint a radikálisok iránt. Azt hiszik — ami különben valószínű is — hogy meg­egyezésről csak az esetben lehet szó, ha az ellenzék komoly kormányzási, programot dolgoz ki, amelyben ga­rantálja, hogy a jelenlegi helyzetet a németek javára megváltoztatja és at minimális követeléseiket teljesiti. A németek, nem egészen alaptalanul, tartanak attól, bogy az ellenzéki blokk esetleg Prfbicsevicset juttatja a belügyi, vagy a közoktatásügyi tárcához, amely esetben föltétien várható, hogy jelenleginél is rosszabb állapotok liövetheznek be.

Next

/
Thumbnails
Contents