Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-18 / 284. szám
2. oldal, BACSMEGYEl NAPLÓ 1923 október 18, Ái első szabadiskola Esti kereskedelmi iskola Sabotieás Az iskolán kívüli oktatás az S. H. S. királyságban a legnagyobb mértékben el van hanyagolva. A külföldi szabad iskolák, szabad egyetemek ' itt csak a távoli jövő utópiái A suboticai Kereskedők és Gyárosok Egyesülete (Lloyd) hézagpótló munkára vállalkozott tehát, amikor esti tanfolyamot nyit, amelyen szakszerűen és rendszeresen oktatják a kereskedelmi ismereteket. Az iskola kezdeményezésének érdeme dr. Nedeljkovics Milorád jogakadémiai dékáné, aki nagy ambícióval foglalkozott az eszmével, elkészítette a tantervet és szabályzatot amelyet a kereskedelmi minisztérium jóváhagyott. Az iskola célja, hogy a kereskedő, tisztviselő, iparos és bármely más foglalkozási ághoz tartozó ifjúságot a kereskedelmi szakismeretekhez juttassa. Az előadásokat a jogakadémia, kereskedelmi akadémia és a gimnázium professzorai, valamint gyakorlati szakemberek tartják, akik a fösuiyt arra helyezik, hogy a kiképzés, amellett, hogy nem fogja elhanyagolni az elméleti ismeretek előadását sem, főleg gyakorlati irányban lássa el megfelelő képzettséggel a hallgatókat. Az iskola három éves lesz. Minden esztendő végén a kereskedelmi miniszter kiküldöttjének jelenlétében vizsgákat fognak tartani és az év végén a hallgatók bizonyítványokat fognak kapni, Az elődásokat hetenként négyszer az esti órákban és vasárnap délelőtt fogják tartani. Az iskolába beiratkozhatnak: felszabadult kereskedősegédek, gyári és közlekedési alkalmazottak, magán és bankhivatalnokok. városi és állami tisztviselők és alkalmazottak, főiskolai hallgatók és szabadfoglalkozást űző intellektuellek. Az elődások nyélve az államnyelv lesz. azok részére, akik az államnyelvet gyengén vagy egyáltalán nem ismerik, előkészítő kurzusokat fognak tartani, ^ amelyen az államnyelvet fogják előadni. A szabályzat szerint egyeseknek módjukban lesz egyes tantárgyakat is hallgatni, amelyről az év végén igazolványt fognak kapni. Rendes tantárgyakon kívül idegen nyelveket, gyors és gépírást is fognak előadni, külön díjazás ellenében. Az iskola ez év november 1-én kezdi meg működését. Beiratási dij 25 dinár, tandíj havi 50 dinár. Az iskola élén, mint igazgató, dr. Nedeljkovics Milorád jogakadémiai dékán áll. Az alapitó egyesület részéről felügyelő bizottság fogja az iskola működését ellenőrizni. A bizottság tagjai a következő: Jakobcsits Imre bankigazgató elnök. Beslics Antal bankigazgató, dr. Kalmár Elemér ügyvéd. Gábor Béla gyáros és Nicsin M. kereskedő, tagok. Sért mm tartják meg a vajdasági községi választásokat? Wem akarnak alkalmat adni az ellenzéki pártok térfoglalásának A vajdasági községi választások kiírásának határidejére nézve már hónapok óta a legellentétesebb hirek keringenek. Az utolsó hónapokban már többször elterjedt az a hir, hogy kiírják a községi választásokat a Vajdaságban, azonban ezeket az ellenőrizhetetlen forrásból származó terminusokat eddig még mindig megcáfolták. Legutóbb egyik suboticai lap ismét hirt adott arról, hogy a vajdasági községi választásokat még novemberben megtartják. A »Bácsmegyei Napló« munkatársa érdeklődött illetékes helyen a hir megbízhatósága felől és ismét azt az információt kaptuk, hogy nincsen szó a vajdasági községi választások kiírásáról. Értesülésünk szerint a kormány, bár már régebben foglalkozik a vajdasági községi választások kiírásának gondolatával. azonban még végleges elhatározásra nem jutott. A kormány ugyanis a községi törvénv parlamenti megszavazása előtt nem akarja kiírni a községi választásokat a Vajdaságban. Ez a községi választások állandó halogatásának a hivatalos magyarázata. Jó! informált helyről szerzett értesülésünk szerint azonban a valódi okokat másutt kell keresni. A kormány ugyanis be ákaría várni a parlamenti helyzet végleges kialakulását, illetőleg az egyes ellenzéki pártokkal folytatott tárgyalások eredményét és ettől teszi függővé a községi választások kiírását az uj országrészekben, igy a Vajda« A csokor Irta : Hajnik Miklós Mentem az uccán. Egy kicsit fáradt is voltam, vagy talán túlságosan nagy volt a meleg!.... Lassan lépkedtem, óvatosan, öregurasan. És nagyon bágyadtnak éreztem magamat. Egyszercsak megpillantottam magam előtt Esztike örökké kedves alakját. S minden fáradtság eltűnt tagjaimból s gyors léptekkel siettem utána, boldogságtól dobogó szivvel. Hisz ő volt az!.... S aztán végre utolértem és félénken köszöntem, ö bájos mosollyal nyújtotta kezecskéjét s kimondhatatlanul kedves pillantást vetett teám, mint mindig. Én pedig, mint mindig, valahányszor csak találkozunk, elmondtam neki, hogy ő miiyen szép, gyönyörű, mindennél kedvesebb. Ö szolid, megértő mosollyal hallgatott. Aztán beszéltem tavaszról, napsütésről, virágzó fáról, pacsirtáról, minden szépről, róla magáról pedig a legtöbbet. Mert nagyon szeretem Esztikémet s néha, merész pillanataimban azzal áltatom magamat, azzal a gyönyörűséges gondolattal, hogy talán ő is szeret engem?.... Lehetséges volna ez?.... Istenem!.... Talán— S mentem mellette boldogan az uccán. Most nem voltak bennem merész gondolatok, egyáltalán nem is gondoltam semmire sem, csak boldog voltam, nagyon boldog, hogy mellette mehetek és a hangját hallhatom és szólhatok hozzá,... Oh, Istenem, milyen szerény lesz az ember az évek folyamán!— De hisz én nem is voltam szerény, mert képzelhetö-e ennél nagyobb boldogság valaha is egy férfiú számára, mint Esz tike oldalán sétálhatni?.... S az ö hangját, azt az édes, selymes hangocsságban is. Ezzel magyarázható, hogy legutóbb csak Szerbiában és Montenegróban tartották meg a községi i választásokat és a parlamentben állandóan elhangzó követelések ellenére is szinte végnélkül halasztják a tartományokban a már rég esedékes községi' választások megtartását. Mint ismeretes, a klerikálisokkal folytatott legutóbbi megbeszéléseken is fontos szerepet játszott Szlovénia autonómiájának a kérdése és ha ezek a tárgyalások eredményre vezetnének, úgy a legrövidebb időn belül kiírják a községi választásokat Szlovéniában. Hasonló a helyzet Horvátországban. Boszniában és a Vajdaságban is, ahol a mai bizonytalan és zavaros belpolitikai helyzetben a í kormány nem meri megkockáztatni a községi választások kiirását. Értesülésünk szerint különösen a Vajdaságra vonatkozólag vannak a IwrmAnypártmik komoly aggodalmai. mert attól tartanak, hogy a nemzetiségi pártok és a bimyevác-sokácpárt szerezné meg a mandátumok többségét a Vajdaság sok községében. Egészen bizonyosnak tartják, hogy a legközelebbi _ községi Választásokon. amikor először fognak a nemzeti kisebbségekhez tartozó választók is résztvenni a választásokban. meg fog változni a vajdasági közigazgatás mai összetétele, ami komoly nehézségeket jelentene a radikálisokra nézve, akik elvesztenék közigazgatási monopóliumaikat. A radikálrspárt suboticai1 szervezete részéről ugyan állandóan elhangzanak olyan nyilatkozatok, [hogy a párt szívesen látná az itt élő I kisebbségeket és más politikai paritokat, igy elsősorban a magyarokat I és a bunyevácokat a városi köz‘ igazgatásban, azonban ezekkel a kifelé hangoztatott nyilatkozatokkal szemben értesülésünk szerint épp a vajdasági radikálisok is többször interveniáltak már olyan irányban a kormánynál, hogy ne tartsák meg a községi választásokat, mert a párt nem akarja kiadni a kezéből a vezető állásokat. A vajdasági községi választások kiírásának állandó halogatása ilyen okokra vezethető vissza. Ezért nem vált be eddig még egyetlen terminusra szóló ígéret sem és nem felel meg a valóságnak az sem. hogy {novemberben megtartják a választásokat Információnk szerint ebben az évben aligha lehet már szó a vajdasági községi választások kiírásáról, hacsak a politikai helyzet időközben nem változik meg. Készül az nj költségvetés A pénzügyminisztériumban már( megkezdték az adatgyűjtést az 1924/25. évi költségvetés összeállításához, amelyet legkésőbb november 20-ig már be kell terjeszteni a parlament elé. Hir szerint a jövő évi állami költségvetés túlhaladja az ideit és több mint tizenkét milliárd dinárra fog rúgni. Ugyanis az 1923/24. évi állami költségvetésben előirányzott tételek nagyrésze előreláthatólag kevésnek fog bizonyulni. így például a tisztviselők fizetésére előirányzott 500 millió dinár egyharmadával fog emelkedni. Ugyancsak emelkednek a külföldi kölcsönök kamatai, valamint a különböző minisztériumok szükségletei is. Hogy a lényegesen emelkcdcil költségvetés tételeit milyen, forrásból fogják fedezni, arra nézve egyelőre még nem történt döntés. SUSBXQ jTSHsrawsra w«aumi!Kmnmwmmmnam káját hallgatni?.... Nem is tudom, hogy miket beszéit, mert hisz az én fülemnek minden szava mennyei zeneként hangzott. Lehet, hogy a cseiédmizériákról beszélt, hogy megy a cupringerhez, mert szakácsnéja, az a rohadt dög, felmondott, húszezer korona bért követelt a bestia, de addig éljen, amíg azt ötőle meg fogja kapni. Valami ilyesféléről is beszélt, emlékszem, de nekem mindez olyan bájosan hangzott, pedig talán igy leírva egész közönségesen hathat valakire, aki nem ismeri az én imádott, édes, egyetlen Esztikémet. Azért is nem ircm le a mi egész beszélgetésünket, mert az olvasó talán félreértené s közönséges nőszemélynek képzelné el az én imádott, édes, egyetlen Esztikémet, mert hisz én csak a szavait tudnám idefirkálni s nem azt a mennyei hangot, az ő hangját, ami nélkül pedig az ő szavainak úgyszólván semmi értelmük sincs. S kz is meglehet, hogy idősebb emberek is olvassák ezeket a soraimat, azoknak a szivét pedig megkeményitette az idő s a szerelmet haszontalan ostobaságnak tekintik s igy képtelenek megérteni, hogy mi az, ami olyan utolérhetetlenüi bájos az én édes, egyetlen, imádott Esztikém csacsogásában. De hisz az egészen mindegy, hogy mit gondolnak róla mások!— Elég az hozzá, hogy én nagyon boldog voltam, hogy mellette mehettem s hallhattam az ő hangját. S mentünk együtt, egymás mellett az uccákon. Ö éppen jó hangulatban volt s néha egy-cgy tüzesebb kijelentésemnél eilágyulni látszott.... Épp úgy éreztem magamat, mint annakidején, amikor én tizennyoicesztendös voltam és ő tizenhat. Mindent feledtem, ami azóta történt s fiataléveim hevével kezdtem udvarolni neki, amikor hirtelen egy szemközt jövő idős férfiú fejéről leráudult a kalap s harsány hang ütötte meg fülemet: — Alázatos szolgája, kegyelmes uram! Barátságtalanul billentettem meg a kalapomat. Mit kiabál ez az ember!.... Hallatlan, milyen tapintatlan emberek vannak manapság! Bocsánatkérő pillantást vetettem Esztikémre s próbáltam újra visszazökkenni az előbbi hangulatomba. De hirtelen sipitva felhangzott: — Kezeit csókolom, Eszter néni! S egy éltesebb hölgy rohanta meg Esztikémet. Bosszúsan álldogáltam azalatt az idő alatt, mig kibeszélték magukat s a hölgy sűrű kézcsókokat nyomva Esztikém kis kacsóira, végre tovább ment. Esztikém bocsánatot kérő meleg pillantást vetett rám s tovább mentünk. Én újra elkezdtem a pacsirtát és a tavaszt s ő mind élénkebben helyeselt. Egy virágkereskedés mellett mentünk el. ő meghatóban állt meg a kirakat előtt és mélabusan susogta: — Milyen szép rózsák!__ Ilyeneket sem vesz már nekem senki.... — Esztikém, drágám, imádott édes egyetlenem! — mondtam hevesen. — Már hogy mondhatsz ilyet! Jöjj be rögtön ide, velem együtt, én veszek neked! Ö egy kicsit húzódozott, hogy minek az?__ De én karonfogtam s mentünk be a boltba. — Egy szép nagy csokrot, — mondtam diadalmasan, — csupa fehér rózsából! A legszebbet! Leültünk, amig a kisasszonyok szorgalmasan kötözték a rózsákat óriás csokorrá. Szemünk ezalatt egymásba mélyedt. Oh, istenem, mintha valami biztatásfélét láttam volna, az ő lágyan csillogó szemében!..... Hirtelen megszólalt az egyik kisasz* szony: —• És kérem, a szalagra mit nyomjunk? — A szalagra? — kérdeztem bután. — Igenis, kérem. Vagy felirat nélküj legyen? S elém tartotta a kész rózsacsokrot, melyről egy széles,, hosszú temetési gyászszalag rojtos végei csüngtek le. Megkövültén néztem a kisasszonyra, aki türelmetlenül fordult el. S ekkor a mögötte lévő tükörben megpillantottam kopasz fejemet s hófehér szakállamat És nem mertem az én édes, egyetlen imádott Esztikémre nézni. Mert hátha a kisasszonynak van igaza, hogy hozzánk már csak temetési csokor való?---— Jó lesz az minden felirat nélkül, —* hallottam Esztikém hangját. — Akinek visszük, az már régen meghalt. Es idegesen nevetett. S most végre ránéztem Esztikémre. És láttam a szemén, az ő fáradt, kialudt fénytelen szemén a íélercsuszott parókája alatt, hogy a mi szerelmünk mát régen halott. Már arra se tudok vissza* emlékezni, hogy mikor és hogy melyikünk hibájából halt meg?__ Hisz minden olyan nagyon régen volt már. Lehet annak már negyven esztendeje is... S ezért kellett hetveneszteridősnek lennem, hogy ezt végre megértsem?.... Az a szerencsétlen csokor!.... Az mindennek az oka! És a kotnyeles kisasszony!— Hihetetlen, milyen tapintatlanok az emberek!.... És én is ostoba voltam, hogy az én imádott, édes, egyetlen Eesztikérnet közelről megnéztem hidegen és idegenül, a szerelem pápaszeme nélkül, amikor pedig.... Pedig az én koromban már nagyou kell vigyázni a régi szerelemre, mert BW» jön helyébe más, v *
