Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-17 / 283. szám

Ara: egy és fél dinár XXIV. évfolyam Snboiica, SZERDA, 1923 október 17. 283. száei Megjelenik minden reggel, ünnep Etán és hétfőn délben TELELŐN SZÁM: Kiadóhivatal 6-58, Szerkesztőség 5-13 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SÜERKfiZIÓSÍCi Kralja Aloxandra-olica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexándra-ulica 1 (Lelback-palota) t-Agrárreform a Vajdaság ellen Az a törvénytervezet, melyet a vajdasági radikális képviselők meg­­bízásából a kormány hivatalos «g­­rártörvényjavaslatával szemben a sombori kerület nagytekintélyű képviselője kidolgozott, sok tekin­tetben nyújt megszivlelésre érde­mes tanulságot. Ez az első eset arra, hogy olyan törvényes sza­bályozással szemben, melyet az egesz országra nézve hatályossá akarnak tenni, a vajdasági radi­kális képviselők corporative foglal­nak állást. Azt már megszoktuk, hogy a délszerbiai, a boszniai, a szlovén, a horvát képviselők cso­portonként érvényesítik minden törvényalkotással és kormányzati intézkedéssel szemben területük népeinek külön érdekeit. A vaj­dasági képviselők mindmáig csak készülődtek erre az állásfoglalásra, amit pedig nemcsak az a belátás sürgetett, hogy csak azokkal e po­litikai* fegyverekkel lehet sikert elérni, amit az ellenfél használ — a dzsiu-dzsicuval szemben a görög­­római birkózás szabályai nem ve­zetnek célhoz — hanem a Vaj­daság területének és népének gaz­dasági és kulturális különállósága. Mindig szó fért ezeknek a külön állásfoglalásoknak morális jogo­sultságához, csak ebben az eset­ben nem lehet azt kérdésessé sem tenni, mert a kidolgozott ter­vezet nem kér külön előnyöket, kivételes kedvezményeket a Vaj­daság számára, mert nem a po­litikai támogatás megadását Ígéri, vagy annak megvonásával fenye­getőzik a külön álláspont hono­rálása, vagy megtagadása esetére, hanem az egész országnak s az egész ország termelésének s gaz­dasági kultúrája emelésének ér­dekében akarja jobbá, tökélete­sebbé, igazságosabbá tenni a leg­nagyobb jelentőségű reformot. A vajdasági képviselők törvény­­tervezete bármilyen messzemarad is el attól a céltól, melyet a tör­vényalkotás tökéletessége tűz ki, jelentős lépést tesz meg a szoci­ális és nemzeti követelmények igazságos, méltányos és becsüle­tes betöltése felé. Ez a törvény­­tervezet megakarja dönteni azt a hivatalos fölfogást, mely a Vajda­ságot nemcsak a gabonában, de a földben is passzív vidékek egyedüli kielégitési alapjává akarja tenni. A Vajdaság az országnak bármely más területével egyen­rangú része, amit a Vajdaság ter­mel, az az egész ország kincse, ha a Vajdaság ipara, kereske­delme, vagy agrikulturája elpusz­tul, az egész ország megsínyli a veszteséget. A passzív vidéke­ket a Vajdaság gabonája tartja el, a Vajdaság az ország igazi devizaközpontja, a vajdasági ter­melés eredménye védi meg az ország valutáját. A Vajdaság, mely ennyi értéket ad s ennyi szolgálatot tesz, nem lehet kielé­gítője minden feléje forduló ét­vágynak. A Vajdaság nem kato­nailag megszállott idegen terület, hanem az ország testének integ­ráns, értékes része. Megszállott területet föl lehet használni a hazai szükségletek kielégítésére, de a Vajdaság nemcsak arra jó, hogy terheket hordozzon, szük­ségletet kielégítsen, éhséget csil­lapítson és érdemet jutalmazzon, hanem arra is, hogy élvezze jo­gait, kivételes gazdasági helyze­tének előnyeit s ne olyan módon tegyen eleget annak a természe­tes kötelességnek, hogy fölösle­gét átadja az országos szükség­letnek, hogy belepusztuljon a mások segítésébe. Az az agrárreform, amit eddig végrehajtottak s ami eddig ideig­lenes rendezésként okozott vég­leges károkat, nem tartotta tiszte­letben ezeket a kétségbevonhatat­­lanul helyes szempontokat. Már pedig nincs olyan nagyjelentőségű nincs olyan messzekihotó, nincs olyan fundamentális fontosságú törvénykezési feladat, mint az agrárreform. Ha jól oldják meg, biztosítják vele az élet rendjét, a most élő s ezután következő ge­neráció munkáját és kenyerét, biztosítják a kivitel állandóságát s ezzel a valuta stabilitását. Ha rosszul oldják meg, kevesebb lesz a kenyér, kevesebb a munkaal­kalom, drágább az élet, rosszabb a pénz s annak a szociális nyug­talanságnak magvait vetik el, melyről soha nem lehet tudni, mikor és hol kel ki s mikor és hol készítik elő a talejt robba­násra és csuszamlásra. Az agrárreform végleges meg­oldásához ; csak az igazság, mél­tányosság, a nemzeti és szociális bvketeremiés követelményeinek tökéletes tiszteletben tartásával üthet hozzá fogni. Olcsó csalétek a német párt számára A koalíciós Luca-szék — Radicsoi nem utasítják ki Londonból A politikai élet szünetel, csak az intrikák, sugdosások s tervez­­getések folynak rendületlenül. A közös ellenzéki blokk kezd való­sággal Luca-székké lenni. Minden nap egy apró lépést halad előre s ugyanannyit visszafelé. Meg le­het állapítani, hogy a radikálisok eddig még elég közönyösen né­zik a sürgés-forgást s a párt fel­tétlenül egységes, Protics barátai és titkos hívei nem tertják alkal­masnak az időt arra, hogy frontot csináljanak. Az ellenzéki blokk alakításának ügye mindössze annyiban jutott előre, hogy a demokrata-párt fő­bizottsági ülésén Davidovícs refe­rált az eddigi tárgyalásairól s je­lentését a párt egyhangúlag tu­domásul vette s felhatalmazást adott a további tárgyalásokra. A demokraták egyhangú állás­­foglalása némi csalódást hozott — a radikálisok számára, akik azt hitték, hogy lesznek az autono­­mista pártokkal való együttmű­ködésnek ellenzői is a demokrata pártban. Davidovícs a földmivespárttal is folytatott már tárgyalásokat, ezek azonban eddig nem vezet­tek eredményre. Ha létrejön az ellenzéki pártok között a megegyezés, az ellenzék a parlementi elnökség betöltésé­nél közös lisztával szavaz. A de­mokraták elnökjelöltje Pecsics Dragutin, az első alelnökségre Hohnyecz klerikális, a másikra Lázics, a földmivespárt elnöke a jelöltjük s minthogy a politiká­ban meglehetősen szórakoztató: előre inni a medve bőrére, a tit­kári állásokat is kiosztották már a mohamedánok és a többi ellen­zéki pártok közt. Hallgatnak a németek A pártoknak ebben a versen­gésében magas kurzusa van a német-voksoknak. A német kép viselőknek jobbról-balról udvarol­nak, csalogatják őket erre is, arra is, ígérnek nekik csemegéül: par­lamenti titkárságot, valóságos és rendes tagsági helyet a pénz­ügyi bizottságban. Csak egy nem jut eszébe az egymással versengő pártoknak. Leinteni a vidéki hatal­masságokat : jegyzőket, szolgabi­­rákat és csendőrkáplárokat, akik úgy szolgálják a hazát, hogy a németeket és a nemzeti kisebb­ségeket molesztálják, üldözik és elnyomják. Ha a nemzetiségi egyen­jogúság igazi megvalósításáért küz­­dene valamely párt, akkor a német képviselők számára sokkal köny­­nyebb volna az elhatározás. Mig igy azt kell latolgatniok, hogy a két rósz: a radikális és demokrata párt közül melyik kevésbé rósz n nemzetiségekkel szemben s ezt is nagyon nehéz eldönteniök. A radikális párt, hogy a dzsem­jét és a németek szavazatát meg­nyerje, nem a német népnek adja meg a polgári jogok teljes­ségét, hanem a német pártnak Ígér — tagsági helyet a pénzügyi bizottságban, amelyben a néme tek és a törökök eddig csak he­lyettesek voitak, akiknek barátsá' gos megegyezés alapján joguk volt jelen lenni az üléseken. A német párt képviselőinek nagy része vidéken van, ha a képviselők közül valamelyik el is megy Beogradba, mélységesen hallgat, semmiről sem nyilatkozik. A pért elnöke dr. Kraffl külföldön tartózkodik, csak október 19-ikén tér vissza, addig a német párt semmi irányban sem foglal aljast. Radikális ellentámadás A radikális párt valódi hangu­latát nagyon nehéz megállapítani mert a képviselők legnagyobb része nem tartózkodik Beograd­­ban és az ottlevő képviselők sem látogatnak el a pártklubba. Ma­gánbeszélgetésekből azonban arra lehet következtetni, hogy a radi­kális párt részéről kísérletek is történtek arra, hogy különböző taktikai lépésekkel ellensúlyozzák az ellenzék terveit. Ezek közé tartozik első sorban Petes Dusán szociálpolitikai miniszter zagrebi tar­tózkodása is, aki Zagrebban érint­kezésbe lépett több vezető horvát politikussal. — A tanácskozások eredményéről egyelőre csak na­gyon szórványos hírek kerültek nyilvánosságra. A kormány londoni tiltako­zása elősegíti Radics akcióját Radics londoni tartózkodása fö­lött a beogradi sajtó már régeb­ben napirendre tért. Az egész ki­rándulást nevetséges . kudarcnak tüntetik fel. Annál nagyobb feltű­nést kelt, hogy a beogradi poli­tikai köröket újabban ismét komo­lyan foglalkoztatja Radics akciója. Radics legújabb levelei szerint — melyeket szorgalmasan küld párt­­hiveinek Zagrebba — sikerült a horvát köztársasági parasztpárt vezérének magára terelni az an­gol politikai közvélemény figyel­mét és ma már néhány függetle­nebb irányú beogradi lap is meg­állapítja, hogy Radics elérte a maxi­mumát annak, amit Londonban el­érhetett. Radicsnak sikerült ugyanis a külföldet informálnia és sze­mélyével kapcsolatban a londoni lapok több Ízben foglalkoztak a horvátországi és jugoszláviai po­litikával. A beogradi kormánynak az a kísérlete, hogy Radicsot Angliá­ból kiutasítsák, nem járt sikerrel sőt használt Radicsnak, mert ezzel kapcsolatban az angol kormány is foglalkozott RadiCs-csal. A brit kormány e tekintetben úgy hatá­rozott, hogy nem lát okot fenn­forogni Radics kiutasítására és ezért nem háborgatja londoni tar­tózkodásában. Erre vonatkozóan Radics is kül­dött értesítést pártja vezetőségé­nek és 18-iki levelében a követ­kezőket írja: — Pasics azt kérte a londoni rendőrségtől és belügyminiszté­riumtól, hogy mint bűnöst adja­nak ki. Ennek az akciónak az eredménye az volt, hogy már ed

Next

/
Thumbnails
Contents