Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-17 / 283. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI dig is sikerült végrehajtanom tervemet, amelyet a horvát köztársasági parasztpárt vezetőségének és a horvát népképviselet tagjai ismernek. Természetesen jól tudtuk azt, hogy Angiiéban való tar tózkodásommaí foglalkozni kel! az angol külügyminisztériumnál is és ez alkalom és ürügy les? arra is, hogy az angol kormány, ha nem is formálisan, de lénylege sen állást foglaljon a horvái kérdésben. Pasicsnak arra a követelésére, hogy engem utasítsanak ki An gliából, az történt, hogy — amit már biztosan tudok — az ango külügyminisztérium bekérte áttanulmányozás végett eddigi leveíeimet. Ennek folytán biztos va gyök benne, hogy rólam nem mint Radios Istvánról, hanem mint Horvátország, sőt ami ennél is több, Szlovénia, Montenegró, Macedónia és Bosznia képviselő jéröl lesz szó, vagyis mint olyan emberről, aki Jugoszlávia olyan berendezkedésére törekszik, ama Jyet Anglia is örömmel üdvözölhetne". Hiányosnak szomorú tapasztalat lesz ez, mert egyike volt a kiveszőiéiben levő romantikus szerelmeseknek: az idei évben lezajlott hét párbaját egytől-egyig menyasszonya miatt vivtc. Kondor Ibolyka, aki Szuboíicán, az itteni színházban kezdte, mint »táncos csoda«, a karrierjét, a legirigyeltebb menyasszonyok egyike volt Budapesten: vőlegényét milliárdosnak hitték és Feldmann, amíg a bessz nem kezdődött a tőzsdén, valóban sokat is keresett. Menyaszszonyára, akinek fogatot tartott, hihetetlenül féltékeny volt; színházban, vendéglőben, kávéházban, ha csak ránézett valóid Kondor Ibolykára, a szerelmes tőzsdebizományos rtAPLO 1923 október 17. máris ott-termett, ősszepofozta az iilétőt, lovagiaskodni kezdett vele, pá bajra hivta, vayv pedig — üzletet kötött a vetélytárssal és igy állt bosszút rajta. A krakéler tőzsdebizományos alig- I ha veszi túlságosan szivére azt a kis 'malőrt, ami letartóztatásával érte. hiszen ezúttal már harmadszor gyűlt míg baja a rendőrséggel pár hónapoi belül, de az, hogv menyasszonyi a nyilvánosság előtt cserbenhagyta és felbontotta eljegyzésüket olyan apróság miatt, mint ez a mostari nyolcvanmilliós szélhámosság., égiszén bizonyosan meg fogja törni a jobb sorsra érdemes ifjú tőzsdecs.lót. A soboticai wMimmmiimmm . ............ anodzsímgel A tiszta jövedelem másfélszerest kell adó fejében befizetni Bessz és szerelem Kondor Ibolyka folaoatotia eljegyzését a krakéler résevénycsalóval Budapestről jelentik: A napilapok keddi számának házasság-rovatában a következő szomorú »hymen-hir« jelent meg: »Eljegyzésemet Feldmann Ferenccel felbontottam. Kondor Ibolyka.« Feldmann Ferenc, akinek eljegyzését ilyen szokatlan formában bontja fel menyasszonya: a hétfőn letartóztatott részvénycsaló. Nyolcvan milliós csalás miatt vette őrizetbe a budapesti rendőrség a huszonötéves, elegáns és gavallér Feldmannt, aki szintén az utóbbi hetek lanyha tőzsdei irányzatának áldozata és aki most boldogtalanul gondolkozhatok Zrinyi-uccai kényszer-lakosztályának magányában, hogy a tőzsdei kurzusokkal milyen párhuzamosan lanyhul el a szerelem is. A fiatal tőzsdebizo-Szeidli bácsi... Irta: Paulim Béla Egykoron Szeidii bácsi képviselte óvárott a rendőri intézményt. Dicséretére mondassák: egyesegyedül látta el a súlyos hivatalt —■ éjszakánként. Mert nappal szabó volt Szeidii bácsi, ha ked.vc engedte, szorgalmasan forgatta a tüt. Miként éjszaka a kardot. A kardot sohasem forgatta, berozsdásodva tanyázott az derék hüvelyében, szelíd kard volt, dehogy is áhítozott embervérre. A kard csak lógott botot forgatott a kezében Szeidii bácsi — éjszakánként — bökdösve vele a macskafejeket, dehogy is eleven macskák fejét, a »flaszter« búbosra kopott kövei, voltak a macskafejek. S egyet koppant a Szeidii bácsi egyik lába, egyet csosszant a másik, úgy rótta a rend útját, mert sánta volt Magyaróvár egyetlen egykori rendőre. Hanem az is igaz, éjszaka annál több •gondja akadt: három lokálban is ivott a gazdászság s azért csak az utcát is kellett járni s azért csak el kellett nézni a malomhoz is, mely ott volt, ahol a .Pczsonyi-ut átallépi a Lajtát. Ah, igen, sokszor is áilott a malom előtt, Nepomuki Szent János szobra nézte onnét az utat, hátat fordítva ekképp a malom-Teszem fel, ott volt az Utolsó garas. Klastrom lehetett valaha az Utolsó garas épülete, ahol utóbb oly szívesen hagyta ott mindenki ama bizonyos utoisó garasát. Aztán sóhivatal lett a ídastromból. És sokan megszomjaztak, járván e sóhivatalt. Csak vendégfogadóvá yedlett hát a sóhiyatal, Hanem Placsiii Régi tapasztalat, hogy nincs pontos adófizető, me>rt ha mindig az óra pontosságával fizeted is be adódat. az adóhivatal akkor is talál hátralékokat. A suboticai adóhivatalban. ahol a könyvek nincsenek pontosan lezárva, ez nem is kerül különösebb nehézségbe. Amikor a szerencsétlen adózónak útlevélre van szüksége, vagy a külföldről érkezett áruját akarja elvámoltatni, akkor eszmél rá. hogy ha akármennyit fizetett is, még mindig hátraléka van. A helyes adóztatás legelemibb alapelveinek mellőzésével, Suboticán sem az adózó, sem az adóhivatal nem tudja, hogy az adózónak menynyi adót kell fizetnie. Annál kevésbé tudhatják, mert itt meglepetésadók is vannak. így a városi adó; hiatal kimélet nélkül beszedi a 85 %-os iskolaadót s az 550% -os községi pótadót. noha állítólag egyiket sem hagyta még jóvá a kormány. A helyzet ma az, hogy adóban sokkal többet kell fizetni, mint amennyi jövedelmet a legszigorúbb adókivetés megállapított. Előttünk vannak egy suboticai részvénytársaság adószámadásai. A vállalat tiszta hasznát az adóhivatal az 1922-es évre 32.016 korona 38 fillérben állapította meg. Kiróttak ezután 10,12, 14, 16, 18 százalékos alapon 4840 korona 25 fillér adót. ennek 30%-át általános iö-BwgaamaBaeamR egwasassamsamicsssiiissmaaiit ka bácsi, a vendéglős, nem szerette a hangoskodást. Irta is a cédulákat minden nap: »duhajkodás és hangos éneklés tiles. A hangtalan éneklés engedélyezve volt. De tagadhatatlan, hogy a Fekete Sasban mérték a legjobb bort s Pista bácsinál« hívták a főpincért. Rendes német burger voit Pista bácsi hitelezett eleget. Való, meg is fizették a gazdászok. Ki védelmi pótadóba 1452 korona 60 fiiért. 60%-os hadiadót 2904 korona 15 fillért s 500 korona egyéb adót. Bi mtetős, birság s mindenféle pótadó nélkül fizetett a múlt évre 9697 korona egyenes állami adót, 726 korona betegápolás:, 484 korona ut, 9157 korona Izözségi pót adót s 1680 korona rokkantadót. fizetett tehát a 80 D0 dináros évi nyereség után 5446 diiár adót. Egész jól ütött ki az esztendeje. Maradt a jövedelméből míjdnem 2600 dinárja. Azonban korán örült. A nyilvános számadásokra kötelezett vállalatok 1923. évf alapját a suboticai adóhivatal az 1922-es adóalapon számítja s szedi be. Az 1923-ik évre ennek a 8004 dinár nyereséget kimutató kis vállalatnak a következő adókat kell befizetnie: ; ál ami adó és pótléka 2900 dinár betegápolást pótadó 200 » 510 % -os községi pótadó 7342 » rokkantadé 420 » Si %-os iskolaadó 1215 V 3( %-os állami rendk. adó 870 » _ összesen: 13068 dinár A nyolcezer dináros adóalapnak több mint másfélszeresét kell tehát adó fejében befizetni. osztalékot fizetni. Amely vállalat azonban SÜ04 dinárt keres, annak a suboticai adóhivatal számításai szerint ennek 160%-át, 13.068 dinárt adó fejében kell befizetni. A hiányzó 7000 dinárt tehát a vagyonából kell elvenni. Könnyű kiszámítani, hogy ha ez az adószámítás helyes, ha a vállalat a teljes nyereségének több mint máfélszeresét adóba fizeti, akkor őt év alatt az összes suboticai rézvénytársaságok egéz vagyonukat és tartaléktőkéiket befizetik adóba s megszüntethetik a működésűket A hatodik évben azután a városi hatóságnak uj adóalanyokról kell majd gondoskodnia. Addig azonban még sok idő van. vigan lehet 550%-cs pótadót, 85%-os iskolaadót, sőt — mint tervezik — színház- és vizvezetéképitési pótadót is szedni. Semmi más nem történhet, legfeljebb az öt év olvad le háromra — vagy kettőre, i — 1 Egyetlen eapon száz budapesti téfzsdebizomáayost jelentettek fel A bessz áldozatai Budapestről jelentik: A tőzsdeügyekből származó bűnügyek a budapesti rendőrségen mind jobban szaporodnak. Néhány nap óta az intellektuális csoport vezetőjének, Kiss István rendőr - főtanácsosnak íróasztalán egyre szaporodnak a beérkezett bűnvádi feljelentésekről szóló akták. A hétfői mp folyamán száznál több feljelentést tettek és jóformán minden referens csupán tőzsde-ügyekkel foglalkozott. A tőzísdeügyek legtöbbje olyan természetű, hogy benne a sikkasztás és csalás megállapítható. A rekordot Ereist József hétmilliárdos differenciája tartja. A már említett letartóztatásokon kívül ujaibb letartóztatás nem történt mert a nyomozás egyelőre a legtöbb esetben kezdetleges stádiumban van és a rendőrség még nem dönthet. A legtöbb I ügyben a kosztpénz körül vannak 1 bajok, mert a tőzsdeügynökök a ná- Az adóalapot: a 8004 dinár nye- lluk kosztpénz ellenében letett papíré séget az adóhivatal állapította meg. Ebből kell az adózónak adót fizetni, tartalékolni, részvényeseinek rokkal spekuláltak és a bessz következtében most nemcsak saját vagyonukat veszítették el, hanem ídeelébb, ki utóbb. Volt, aki huszonöt esz- biknda. b; ba, tente, zergeszakállaskalapos levente, de nagyon szerette. Éjjel is, nappá! is, mert talántán nem is feküdt le schasem a gazdász, csak foiyton-íolyvi.st szerette Mariskát, sóhajtozott utá- 114, igaz, dalolt is olykor. Mariska persze csak nappal szerette a zergeszakállast, ő gyenge nő volt, ő aludt éjszaka, mint a bunda, dehogy is úgy, mint a közönséges bunda, mint a — királynői tendő múltán. A Vörös Ökör udvarán nagy, nyitott szín is kínálkozott, miért is beszálló vendégfogadónak ismerték el. Hát szóval sok volt a lokál s néhány ucca is futott keresztben, hosszában, sőt terecske is akadt Óvárott. Túlságosan kicsiny birodalom volt ez az Óvár, mondhatom, több gondot adott, mint sok felnőtt birodalom. A prakszi, ha kedve tartotta, járhatott ugyanarra a borkutra, akár egy esztendőn át. De Szeidii bácsinak vigyázni kellett mind a háromra. Feladat ez kérem! És különösen, amikor a záróra közelgett, hirtelenjében azt sem tudhatta szegény, szorgos Szeidii bácsi, hová igyekezzék, melyik korcsmát noszogassa, intse meg: záróra urak! És miket miveitek a prakszik — imittatnoít — Szeidii bácsi háta mögött, az már szörnyűség. Kát egyszer is.... Szeidii bácsi éppen az Utolsó garasban csinált záróórát. Odakünn a holdat felhő takarta, Mariskát, a malomban, kásmir-papSan takarta. Bizonyos szőke prakszi, de nagyon szerette Mariskát. Mariska, a molnár leánykája, rózsabimbó, töltött galamb, csak aluszkált a malomban, tente Mariska aluszkált, Imre két társávai oljt állt a Lajtaparton. Alighanem kicsiket pityókos, de mindenesetre felettébb izgatott volt Imre s zergeszakálla mintha megremegett volna időnként. Vagy c;ak hives hajnali szél futta? Tanakodni ki szdtek. — Hát mostan már be ne gyulladjatok — mondta utóbb kenyerespajtásainak Imre. — Most már fordítsuk meg, rajta, no, segítsetek, ha megígértétek. — Persze, persze, csakugyan nem szép tőié, hogy hátat fordít Mariskánál« bólogatott az egyik kenyerespajtás. De mégis csak___- Mindenféle jövő-menőnek szemközt fordul — dobogott a másik borospajtás. — Hanem azért, ha az ember Meggondolja, baj is lehet a dologból. I— üyáva fickók! — torkolta le őket Isire. — Ez a férfiszó? S mi baj lene belőle? Majd vigyázunk.... No, fordítsak meg! S meg is fordították volna Nepomukl S sent János szobrát — ne fordítson hátí.t szépséges Mariskának, fordítson in-1 kíbb hátat az egész rut világnak, — h sgy örvendezzék Mariska, amikor majd as aranyos reggelen kitekint az ablakon. Ha pieg nem billent volna a szobor. S bele nem esett volna a Lajtába. De megbillent. De beleesett. Ugyancsak riadozott ágyában a foiyó. Mégis csak meghökkent maga Imre is, csinos botrány kerekedik ebből! — Huzzuk ki — indítványozta később. —1 Igaz, huzzuk ki — bólogatott a másik. $ — Az lesz a legjobb — hagyta helyben a harmadik. Neki a víznek.... Kicsit hideg volt a viz, annyi bizonyos. Csak neki! Keresték a szobrot. Nincs szobor? Hová lett? Bizony ezer darabban hevert szegéay Nepomuki a Lajtában, ezer tégla feküdt a megint csendes mederben, mert nem kőből faragták, téglából rakták, építették föl annak idején a szobrot. Szeidii bácsi, Szeidii bácsi, mért is iszol te ilyenkor halbszeidlit? Mért iszod a tizenkettedik halbszeidiit? Látod, látod, az éj sötétjében miféle gonoszságok történnek? Szeidii bácsi, Szeidii bácsi! A városi tanács meghallván — az éjszakát követő déielőttön — a történteket, ugyancsak felháborodott. S nem sokkal utóbb ment a parancs a három prakszihoz a tanácstól; vagy uj szobor, vagy mars ki a városból! S mit tehettek volna mást a levelek, ha megírták, föladták őket a postára, csak elmentek a falusi kúriákra: apám pénzt, szoborra! Sőt a szigorú tanács megint csak Mariskának háttal állította fel a szobrot. Hanem Szeidii bácsi nem is ült le többet a Vörös Ökörben iiaibszeidlire. Csak a másik kettőben.
