Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-17 / 283. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI dig is sikerült végrehajtanom ter­vemet, amelyet a horvát köztár­sasági parasztpárt vezetőségének és a horvát népképviselet tagjai ismernek. Természetesen jól tud­tuk azt, hogy Angiiéban való tar tózkodásommaí foglalkozni kel! az angol külügyminisztériumnál is és ez alkalom és ürügy les? arra is, hogy az angol kormány, ha nem is formálisan, de lénylege sen állást foglaljon a horvái kér­désben. Pasicsnak arra a követelésére, hogy engem utasítsanak ki An gliából, az történt, hogy — amit már biztosan tudok — az ango külügyminisztérium bekérte átta­nulmányozás végett eddigi leve­­íeimet. Ennek folytán biztos va gyök benne, hogy rólam nem mint Radios Istvánról, hanem mint Horvátország, sőt ami ennél is több, Szlovénia, Montenegró, Macedónia és Bosznia képviselő jéröl lesz szó, vagyis mint olyan emberről, aki Jugoszlávia olyan berendezkedésére törekszik, ama Jyet Anglia is örömmel üdvö­zölhetne". Hiányosnak szomorú tapasztalat lesz ez, mert egyike volt a kiveszőiéiben levő romantikus szerelmeseknek: az idei évben lezajlott hét párbaját egytől-egyig menyasszonya miatt vivtc. Kondor Ibolyka, aki Szuboíi­­cán, az itteni színházban kezdte, mint »táncos csoda«, a karrierjét, a legirigyeltebb menyasszonyok egyi­ke volt Budapesten: vőlegényét mil­liárdosnak hitték és Feldmann, amíg a bessz nem kezdődött a tőzsdén, valóban sokat is keresett. Menyasz­­szonyára, akinek fogatot tartott, hi­hetetlenül féltékeny volt; színház­ban, vendéglőben, kávéházban, ha csak ránézett valóid Kondor Ibolyká­ra, a szerelmes tőzsdebizományos rtAPLO 1923 október 17. máris ott-termett, ősszepofozta az iilétőt, lovagiaskodni kezdett vele, pá bajra hivta, vayv pedig — üzle­tet kötött a vetélytárssal és igy állt bosszút rajta. A krakéler tőzsdebizományos alig- I ha veszi túlságosan szivére azt a kis 'malőrt, ami letartóztatásával érte. hiszen ezúttal már harmadszor gyűlt míg baja a rendőrséggel pár hóna­­poi belül, de az, hogv menyasszo­nyi a nyilvánosság előtt cserben­hagyta és felbontotta eljegyzésüket olyan apróság miatt, mint ez a mos­tari nyolcvanmilliós szélhámosság., égiszén bizonyosan meg fogja törni a jobb sorsra érdemes ifjú tőzsde­­cs.lót. A soboticai wMimmmiimmm . ............ anodzsímgel A tiszta jövedelem másfélszerest kell adó fejében befizetni Bessz és szerelem Kondor Ibolyka folaoatotia eljegyzését a krakéler résevénycsalóval Budapestről jelentik: A napilapok keddi számának házasság-rovatában a következő szomorú »hymen-hir« jelent meg: »Eljegyzésemet Feldmann Ferenccel felbontottam. Kondor Ibolyka.« Feldmann Ferenc, akinek eljegy­zését ilyen szokatlan formában bont­ja fel menyasszonya: a hétfőn letar­tóztatott részvénycsaló. Nyolcvan milliós csalás miatt vette őrizetbe a budapesti rendőrség a huszonötéves, elegáns és gavallér Feldmannt, aki szintén az utóbbi hetek lanyha tőzs­dei irányzatának áldozata és aki most boldogtalanul gondolkozhatok Zrinyi-uccai kényszer-lakosztályának magányában, hogy a tőzsdei kurzu­sokkal milyen párhuzamosan lanyhul el a szerelem is. A fiatal tőzsdebizo-Szeidli bácsi... Irta: Paulim Béla Egykoron Szeidii bácsi képviselte óvárott a rendőri intézményt. Dicsére­tére mondassák: egyesegyedül látta el a súlyos hivatalt —■ éjszakánként. Mert nappal szabó volt Szeidii bácsi, ha ked­­.vc engedte, szorgalmasan forgatta a tüt. Miként éjszaka a kardot. A kardot sohasem forgatta, berozsdásodva ta­nyázott az derék hüvelyében, szelíd kard volt, dehogy is áhítozott ember­vérre. A kard csak lógott botot forga­tott a kezében Szeidii bácsi — éjszakán­ként — bökdösve vele a macskafejeket, dehogy is eleven macskák fejét, a »flasz­ter« búbosra kopott kövei, voltak a macskafejek. S egyet koppant a Szeidii bácsi egyik lába, egyet csosszant a má­sik, úgy rótta a rend útját, mert sánta volt Magyaróvár egyetlen egykori rendőre. Hanem az is igaz, éjszaka annál több •gondja akadt: három lokálban is ivott a gazdászság s azért csak az utcát is kellett járni s azért csak el kellett néz­ni a malomhoz is, mely ott volt, ahol a .Pczsonyi-ut átallépi a Lajtát. Ah, igen, sokszor is áilott a malom előtt, Nepo­­muki Szent János szobra nézte onnét az utat, hátat fordítva ekképp a malom-Teszem fel, ott volt az Utolsó garas. Klastrom lehetett valaha az Utolsó ga­ras épülete, ahol utóbb oly szívesen hagyta ott mindenki ama bizonyos utoi­­só garasát. Aztán sóhivatal lett a ídas­­tromból. És sokan megszomjaztak, jár­ván e sóhivatalt. Csak vendégfogadóvá yedlett hát a sóhiyatal, Hanem Placsiii Régi tapasztalat, hogy nincs pon­tos adófizető, me>rt ha mindig az óra pontosságával fizeted is be adó­dat. az adóhivatal akkor is talál hát­ralékokat. A suboticai adóhivatal­ban. ahol a könyvek nincsenek pon­tosan lezárva, ez nem is kerül külö­nösebb nehézségbe. Amikor a sze­rencsétlen adózónak útlevélre van szüksége, vagy a külföldről érkezett áruját akarja elvámoltatni, akkor eszmél rá. hogy ha akármennyit fi­zetett is, még mindig hátraléka van. A helyes adóztatás legelemibb alap­elveinek mellőzésével, Suboticán sem az adózó, sem az adóhivatal nem tudja, hogy az adózónak meny­nyi adót kell fizetnie. Annál kevés­bé tudhatják, mert itt meglepetés­­adók is vannak. így a városi adó; hiatal kimélet nélkül beszedi a 85 %-os iskolaadót s az 550% -os köz­ségi pótadót. noha állítólag egyiket sem hagyta még jóvá a kormány. A helyzet ma az, hogy adóban sokkal többet kell fizetni, mint amennyi jövedelmet a legszigorúbb adókivetés megállapított. Előttünk vannak egy suboticai részvénytársaság adószámadásai. A vállalat tiszta hasznát az adó­hivatal az 1922-es évre 32.016 ko­rona 38 fillérben állapította meg. Kiróttak ezután 10,12, 14, 16, 18 szá­zalékos alapon 4840 korona 25 fil­lér adót. ennek 30%-át általános iö-BwgaamaBaeamR egwasassamsamicsssiiissmaaiit ka bácsi, a vendéglős, nem szerette a hangoskodást. Irta is a cédulákat min­den nap: »duhajkodás és hangos ének­lés tiles. A hangtalan éneklés engedé­lyezve volt. De tagadhatatlan, hogy a Fekete Sas­ban mérték a legjobb bort s Pista bá­csinál« hívták a főpincért. Rendes német burger voit Pista bácsi hitelezett eleget. Való, meg is fizették a gazdászok. Ki védelmi pótadóba 1452 korona 60 fiiért. 60%-os hadiadót 2904 korona 15 fillért s 500 korona egyéb adót. Bi mtetős, birság s mindenféle pót­­adó nélkül fizetett a múlt évre 9697 korona egyenes állami adót, 726 ko­rona betegápolás:, 484 korona ut, 9157 korona Izözségi pót adót s 1680 korona rokkantadót. fizetett tehát a 80 D0 dináros évi nyereség után 5446 diiár adót. Egész jól ütött ki az esztendeje. Maradt a jövedelméből míjdnem 2600 dinárja. Azonban korán örült. A nyilvános számadásokra köte­lezett vállalatok 1923. évf alapját a suboticai adóhivatal az 1922-es adó­alapon számítja s szedi be. Az 1923-ik évre ennek a 8004 di­nár nyereséget kimutató kis válla­latnak a következő adókat kell be­fizetnie: ; ál ami adó és pótléka 2900 dinár betegápolást pótadó 200 » 510 % -os községi pótadó 7342 » rokkantadé 420 » Si %-os iskolaadó 1215 V 3( %-os állami rendk. adó 870 » _ összesen: 13068 dinár A nyolcezer dináros adóalapnak több mint másfélszeresét kell tehát adó fejében befizetni. osztalékot fizetni. Amely vállalat azonban SÜ04 dinárt keres, annak a suboticai adóhivatal számításai sze­rint ennek 160%-át, 13.068 dinárt adó fejében kell befizetni. A hiányzó 7000 dinárt tehát a vagyonából kell elvenni. Könnyű kiszámítani, hogy ha ez az adószámítás helyes, ha a vállalat a teljes nyereségének több mint máfélszeresét adóba fizeti, ak­kor őt év alatt az összes suboticai rézvénytársaságok egéz vagyonukat és tartaléktőkéiket befizetik adóba s megszüntethetik a működésűket A hatodik évben azután a városi ható­ságnak uj adóalanyokról kell majd gondoskodnia. Addig azonban még sok idő van. vigan lehet 550%-cs pótadót, 85%-os iskolaadót, sőt — mint tervezik — színház- és vizve­­zetéképitési pótadót is szedni. Sem­mi más nem történhet, legfeljebb az öt év olvad le háromra — vagy kettőre, i — 1 Egyetlen eapon száz budapesti téfzsdebizomáayost jelentettek fel A bessz áldozatai Budapestről jelentik: A tőzsde­ügyekből származó bűnügyek a bu­dapesti rendőrségen mind jobban szaporodnak. Néhány nap óta az intellektuális csoport vezetőjének, Kiss István rendőr - főtanácsosnak íróasztalán egyre szaporodnak a beérkezett bűn­vádi feljelentésekről szóló akták. A hétfői mp folyamán száznál több fel­jelentést tettek és jóformán minden referens csupán tőzsde-ügyekkel fog­lalkozott. A tőzísdeügyek legtöbbje olyan természetű, hogy benne a sik­kasztás és csalás megállapítható. A rekordot Ereist József hétmilliárdos differenciája tartja. A már említett letartóztatásokon kívül ujaibb letar­tóztatás nem történt mert a nyomo­zás egyelőre a legtöbb esetben kez­detleges stádiumban van és a rend­őrség még nem dönthet. A legtöbb I ügyben a kosztpénz körül vannak 1 bajok, mert a tőzsdeügynökök a ná- Az adóalapot: a 8004 dinár nye- lluk kosztpénz ellenében letett papí­ré séget az adóhivatal állapította meg. Ebből kell az adózónak adót fi­zetni, tartalékolni, részvényeseinek rokkal spekuláltak és a bessz kö­vetkeztében most nemcsak saját va­gyonukat veszítették el, hanem íde­elébb, ki utóbb. Volt, aki huszonöt esz- biknda. b; ba, tente, zergeszakállaskalapos le­vente, de nagyon szerette. Éjjel is, nap­pá! is, mert talántán nem is feküdt le schasem a gazdász, csak foiyton-íoly­­vi.st szerette Mariskát, sóhajtozott utá- 114, igaz, dalolt is olykor. Mariska per­sze csak nappal szerette a zergeszakál­­last, ő gyenge nő volt, ő aludt éjszaka, mint a bunda, dehogy is úgy, mint a közönséges bunda, mint a — királynői tendő múltán. A Vörös Ökör udvarán nagy, nyitott szín is kínálkozott, miért is beszálló vendégfogadónak ismerték el. Hát szóval sok volt a lokál s néhány ucca is futott keresztben, hosszában, sőt terecske is akadt Óvárott. Túlságo­san kicsiny birodalom volt ez az Óvár, mondhatom, több gondot adott, mint sok felnőtt birodalom. A prakszi, ha kedve tartotta, járhatott ugyanarra a borkutra, akár egy esztendőn át. De Szeidii bá­csinak vigyázni kellett mind a háromra. Feladat ez kérem! És különösen, ami­kor a záróra közelgett, hirtelenjében azt sem tudhatta szegény, szorgos Szeidii bácsi, hová igyekezzék, melyik korcs­mát noszogassa, intse meg: záróra urak! És miket miveitek a prakszik — imitt­­atnoít — Szeidii bácsi háta mögött, az már szörnyűség. Kát egyszer is.... Szeidii bácsi ép­pen az Utolsó garasban csinált záró­órát. Odakünn a holdat felhő takarta, Mariskát, a malomban, kásmir-papSan ta­karta. Bizonyos szőke prakszi, de na­gyon szerette Mariskát. Mariska, a mol­nár leánykája, rózsabimbó, töltött ga­lamb, csak aluszkált a malomban, tente Mariska aluszkált, Imre két társávai oljt állt a Lajtaparton. Alighanem kicsi­ket pityókos, de mindenesetre felettébb izgatott volt Imre s zergeszakálla mint­ha megremegett volna időnként. Vagy c;ak hives hajnali szél futta? Tanakodni ki szdtek. — Hát mostan már be ne gyulladja­tok — mondta utóbb kenyerespajtásai­nak Imre. — Most már fordítsuk meg, rajta, no, segítsetek, ha megígértétek. — Persze, persze, csakugyan nem szép tőié, hogy hátat fordít Mariskánál« bólogatott az egyik kenyerespajtás. De mégis csak___- Mindenféle jövő-menőnek szem­közt fordul — dobogott a másik boros­­pajtás. — Hanem azért, ha az ember Meggondolja, baj is lehet a dologból. I— üyáva fickók! — torkolta le őket Isire. — Ez a férfiszó? S mi baj lene belőle? Majd vigyázunk.... No, fordít­sak meg! S meg is fordították volna Nepomukl S sent János szobrát — ne fordítson há­­tí.t szépséges Mariskának, fordítson in-1 kíbb hátat az egész rut világnak, — h sgy örvendezzék Mariska, amikor majd as aranyos reggelen kitekint az abla­kon. Ha pieg nem billent volna a szo­bor. S bele nem esett volna a Lajtába. De megbillent. De beleesett. Ugyancsak riadozott ágyában a foiyó. Mégis csak meghökkent maga Imre is, csinos botrány kerekedik ebből! — Huzzuk ki — indítványozta ké­sőbb. —1 Igaz, huzzuk ki — bólogatott a másik. $ — Az lesz a legjobb — hagyta hely­ben a harmadik. Neki a víznek.... Kicsit hideg volt a viz, annyi bizonyos. Csak neki! Keresték a szobrot. Nincs szobor? Hová lett? Bizony ezer darabban hevert szegéay Nepomuki a Lajtában, ezer tégla feküdt a megint csendes mederben, mert nem kőből faragták, téglából rakták, építet­ték föl annak idején a szobrot. Szeidii bácsi, Szeidii bácsi, mért is iszol te ilyenkor halbszeidlit? Mért iszod a tizenkettedik halbszeidiit? Látod, lá­tod, az éj sötétjében miféle gonoszsá­gok történnek? Szeidii bácsi, Szeidii bácsi! A városi tanács meghallván — az éjszakát követő déielőttön — a történ­teket, ugyancsak felháborodott. S nem sokkal utóbb ment a parancs a három prakszihoz a tanácstól; vagy uj szobor, vagy mars ki a városból! S mit tehettek volna mást a levelek, ha megírták, föladták őket a postára, csak elmentek a falusi kúriákra: apám pénzt, szoborra! Sőt a szigorú tanács megint csak Ma­riskának háttal állította fel a szobrot. Hanem Szeidii bácsi nem is ült le töb­bet a Vörös Ökörben iiaibszeidlire. Csak a másik kettőben.

Next

/
Thumbnails
Contents