Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-14 / 280. szám

2. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1923 október 14.

A HUkó-konyvtárat

a jövő héten akarja átvenni

a város

Subotica város tanácsa — mint közöltük — elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül átveszi a Milkoféle könyvtárat, amelyet a városi könyvtár helyiségében akar elhelyezni , .... ,

Dr. Plefíkoszits András foispanpolgármester kedden tette meg intézkedését a könyvtár haladéktalan átvételére A rendeletben hivatkozik a belügyminisztériumnak 472.921. számú közgyűlési határozatot jóváhagyó végzése és ezzel kapcsolatban megbízza dr. Sztiples Károly városi főügyészt, dr. Hofiman Kálmán gazdaságügyi tanácsnokot, dr. Orcsics Lázár városi főjegyzőt, Manojlovics Jócó dr. ügyvédet, Protics _Márko görögkeleti lelkészt és Mándics Mihály könyvtárnokot a Milkó-könyvtár átvételére, amely jelenleg dr. Milkó Izidor lakásán van. Az átvételnek a rendelet szerint november elsejéig meg kell történnie.

A könyvtár átvételével kapcsolatban Pletikoszits iöispán a Bácsmegyei Napló munkatársának kijelentette, hogy az átvétel azért történik meg most. mert az az akció, hogy a könyvtárt a város visszaadja az érdemes írónak ötven éves írói jubileuma alkalmával, nem _ fog eredménnyel járni, mert a városi tanács jóakarata ellenére sem hagyná azt jóvá a belügyminisztérium.

A főispání hivataltól kapott-, értesülés szerint a könyvtárt a jövő hét valamelyik napján fogja átvenni a könyvtár-bizottság.

A főispán álláspontjával szemben legyen szabad megjegyezni, hogy a könyvtárra vonatkozó állítólagos megállapodás hatálytalanításának kérdése már szerepelt a kiszélesített tanács előtt. Akkor a kiszélesített tanács ti?y határozott, hogy az ősz folyamán érdemlegesen fog dönteni e kérdésben. Ezzel a határozatta! a kiszélesített tanács nyilvánvalóan magának tartotta fent a döntést a könyvtár sorsa felett s nem bízta a hatálytalanítani kívánt szerződés

Az utolsó ketyegés

Irta : Stella Adorján

Ruzicska Tivadar órás és ékszerészsegéd albérletbe lakott a házmesteréknél és igen rendes magaviseietü, józan ember volt. Szőke haja mindig gondosan le volt simítva, ritkás, sörte-bajuszkája gyönyörűen kistuccolva. és ráncos, öreges arca mindig frissen borotválva. Pedáns ember volt ez a Ruzicska. Reggel hót órakor pontosán felkelt., megfrüstiikölt bement az üzletbe, délidő alatt egy kis kocsmában megebédelt, isméi az üzletbe, este egy kicsit sétált vagy elment moziba, esetleg színházba és tizenegy órakor lefeküdt. Pedáns ember volt és amellett költői lélek. A színházban és moziban mindig a komoly tárgyit darabokat kereste, verseket és novelláiéit olvasott és névről Ismerte az ország minden költőiét és színésznőjét. Utóbbiak közül természetesen csak a drámaiakat mert operettbe elvből nem járt Ruzicska. Hogy mégis ismert egy, az operetthez nagyon közel álló nőszemélyt anuak meg volt a maga oka. Ez a nőszemély Ilonka volt, a házmester leánya. teljes nevén Havlicsek Ilonka, színpadi nevén Ilováayi Ilike. Ezt az Ilonkát igen komoly kötelékek fűzték a színházhoz és különösen az operetthez, a mennyiben mint a »Dalszínház* tagja esténként fellépett »A kényes szólama« cimii revüoperettben. Anélkül, hogy Ilonka színjátszó képességéi-1 kritikát mondanak, már most kijelentjük, ncgy a darabban nem ö volt a kényes szultána. ö csak egyik névtelen odaliszk volt, akinek a szereplése mindössze abból állott, hogy a második felvonás fináléjában ő is bejött és a többi odaliszkkal együtt meghajolt napkelet felé. Ilonka inég ebbe a kis szerepbe is tudott némi egyéniséget bevinni. Sohase hajolt meg a többivel egyszerre a zene ütemére, hanem mindig elkésett egy-két taktussal. A rendező minden este azt mondta, hogy ezt a Hoványjt ki fogja

végrehajtását a városi tanácsra. Úgy gondoljuk, hogy az az indokolás, hogy a könyvtárhoz való igényéről a város nem mondhat le. mert ezt a határozatot úgy sem hagyná jóvá a belügyminisztérium, nem állhat helyt, mert ezt a határozatot jóváhagyás végett dem is kell fölterjeszteni a belügyminisztériumba. Ha pedig valaki megfelebbezné a határozatot — amit suboticai polgártól nem tudunk elhinni — a belügyminiszter bizonyára méltányolni fogja azokat az okokat melyek a közgyűlést elhatározásában vezették.

Nem akarunk arról beszélni, hogy

'a város jogi álláspontja érvényesitliető-e. A bírói joggyakorlat egyetl lenegy olyan döntést nem tud felmutatni, amelyik hat évvel ezelőtt j! kötött, de foganatba nem ment ügyietek érvényesítését lehetővé tenné. fjS ha Milkó Izidorban van annyi páratlan nobilitás és nemes áldozatkészség, amivel elzárkózik az elől, -hogy szülővárosával perbe bocsát- i kozzék, megteheü-e azt szülővárosa I az ötvenéves írói jubileumát vagyo; na utolsó roncsai között ünneplő iróíval, hogy akkor veszi el a könyvtárát, amikor Milkó Izidor kórházban I fekvő beteg?

stare wjssaHfaaaawimra

Csispiirdla szuboticai rendorfelfigyelo véres kardafférja

OssíekasmfeoKa Mása:cs Dániel suboticai városi tisztviselőt

rövid szóváltás után Csupurdia rendőrfelügyelő kirántotta hüvelyéből kardiát és összekaszabolta vele az árvaszéki tisztviselőt. Mánics a fején több súlyos vágást szenvedett, amelyeket a városi ísizti-főorvosi hivatalban kötöztek be és ez alkalommal látleletet is vettek fel sérüléseiről. A látlelet szerint Mánics Dániel éles, nehéz tárgytól származó vágásokat szenvedett koponyáján és sérülései nyolc napon túl gyógyulnak.

A látlelet alapján Mánics súlyos testi sértés címén tette meg följelentését Csupurdia rendőrfelügyelő ellen, akinek egyébként éppen a közelmúltban volt hasonló természetű igen kellemetlen botránya. A snájdig rendőrtisztviselő ellen a főkapitányságon megindult az eljárás.

Mánics Dánieel suboticai árvaszéki irodatiszt följelentést tett a főkapitányságon a városi rendőrség tisztviselői karának egyik tagja, Csupurdia rendőrielügyelő ellen, aki néhány nappal ezlőtt a rendőrség tulajdonában levő burgonya-földön megtámadta és kardiával több súlyos vágást ejtett a lején.

A snájdig rendőrfelügyelő a legutóbbi burgonyakiosztás alkalmával följelentőjével együtt tagja volt annak a bizottságnak, amely a városi tisztviselők részére burgonyát utalt ki. A burgonyakiosztásra a két tisztviselő együtt ment ki a legjobb barátságban és minthogy útközben megszondázták, betértek az egyik majsai-uti korcsmába, ahol megtették az előkészületeket hivatalos tevékenységükhöz. Miután kellőképpen előkészültek, folytatták útjukat és ilyen állapotban érkeztek meg a iiatárrnenti földekre. Amikor a búr* gpnyakiosztás megkezdődött. Mánics irodatiszt keresni kezdte azt a zsákot, amelyet magával hozott, hogy háztartása számára burgonyát vigyen haza benne; a zsák azonban sehogyan sem került elő. Az irodatisztet idegesítette a zsák eltűnése és megkérdezte Csupurdia felügyelőrugni, de aztán csak megkegyelmezett

neki. Mert a Hoványi alapjában véve csinos és fess nő volt. aki odaliszknak vetkezve igen jól mutatott. Ezen a véleményen veit Ruzicska is, aki egy este szakítva a tradíciókkal az erkélyről végignézte a kényes szultána harmincötödik előadását. Úgy találta, hogy a ballett és a kar összes hölgyei között az Ilonkának van a lesformásabb melle, a legsimább combja és a legkarcsubb bokája. Mert hogy mindezek a szép tárgyak ki voltak állitva a kényes szultánéban, az csak természetes.

— Az Ilonka csinosabb mint a primadonna — mondotta magában Ruzicska Tivadar. Mi eláruljuk azt is, hogy ez a bírálat egy kissé • elfogult volt, mert Hoványi Ilike és Ruzicska Tivadar között már régebben egy enyhe lefolyású házi szerelem, tört ki, amely legtöbbször elkerülhetetlen olyan fiatalemberek között, akik egy fedél alatt laknak.' A szerelem tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy egy éjjel az Ilonka, miután kaput nyitott egy lump lakónak, tévedésből nem a salát szobájába tért viszsza, hanem Ruzicska úrhoz, aki nagy örömmel fogadta ezt a tévedést. Ilonka ekkor még nem volt színésznő, de már erősen foglalkozott azzal a gondolatai hogy színésznőnek megy, amit bizonyít az is, hogy a saját szobáját öszszetévesztette a szobaur lakosztályával, így kezdődött a szerelmi regényük, a mely azon az estén, amikor Ruzicska végignézte ez operettet, jelentős állomáshoz érkezett el. Előadás után ugyanis Ruzicska Tivadar órássegéd és albérlő igy szóit a lányhoz:

— Ilonka, legyen a feleségem!

A leány komolyan és nagyképűen válaszolt:

— Azt nem lehet Tibikéin, Ez a lépés derékben kettétörné a karrieremet.

Hogy mit értett karrier ala... az egyelőre homályban maradt, mert hiszen a színházi szabályok szeri it mim férjezett Ruzicska Tivadartié is meghi- i elhatott volna esténként a próféta sir ja

tói, hogy nem látta-e zsákját?

— Én nem loptam el, — válaszolt a rendőrtisztviseiő ingerült hangon, amit lelkiállapota magyarázott — rajtam ne kutassa.

— Nem azért mondom, — csillapította Mánics — de meg keli keresni a zsákot, nem tűnhetett el csak úgy szőrén-szálán.

Csupurdia erre fölényesen kijelentette;

— Ha nem lenne részeg, akkor

nem vesztette volna el a zsákot, látja. minek iszik mindig?

Az árvaszéki irodatiszt erre valami olyan kijelentést tett, hogy ha ivott is, akkor sem a maga pénzén ivott.

— Mi nem szoktunk a saját pénzünkből inni. — vágta oda Csupurdiának.

Nem lehet egészen pontosan megállapítani, hogy ebben a kijelentésben mi volt a sértés; a korcsmában elfogyasztott italokat állítólag egy harmadik kísérőjük fizette és Mánics arra célzott volna, hogy az italozás alkalmával mindaketten potyáztak. Tény azonban az, hogy Csupurdia magánkívül lett a haragtól Mánicsnak erre a megjegyzésére és a vita annyira kiélesedett közöttük, hogy

aaBapaan

Rákies széíriai kSvet

B©©grsd!haa

Beszámolt a jugoszláv-bolgár tárgyalásokról

Beogradból jelentik: Kákics Milán szófiai követ Beogradba érkezett és szombaton hosszabb tanácskozásokon beszámolt Pasics miniszterelnöknek és Nincsics külügyminiszternek a bulgáriai politikai helyzetről, valamint a S. H. S. királyság delegátusainak Szófiában folyó tárgyalásairól. A kormány megbízottai Szófiában nem a nisi egyezményről, hanem azoknak a károknak a megtérítéséről tárgyalnak, amelyeket a bolgár hadsereg rekvirálásaival a “ háború alatt Szerbiában okozott. Ezek a tanácskozások — mint már jelentettük — a legjobb mederben haladnak, a bolgár kormány nem zárkózik el a rekviziciós károk megtérítése elől, úgy hogy rövid időn belül teljes megegyezésre van kilátás.

I A nisi megegyezés végrehajtásáéról nem a delegáció, hanem Kákics {követ tárgyal közvetlenül a bolgár, kormánnyal, a beogradi kormány instrukciói alapján. Ebben a tekintet„ben Kákics követ beogradi tartózkojjdása alatt újabb utasításokat is kap “a kormánytól.

felé. Bizony, hogy továbbra is éppen úgy megkésett volna egy-két taktussal, mint hajadon korában. A kosarat Ruzicska ur nem vette túlságosan tragikusan.

— Ilonka — szóit — akkor ígérje meg, hogy továbbra is szeretni fog.

— Abba benne vagyok — mondta a

lány, mert szeretett jassznyelven beszélni. '

Másnap Ruzicska sunyi arccal állott meg Ilonka előtt. Megfogta a kezét, hosszan nézte a rózsaszínűre manikűrözött körmeit, kivett a zsebéből egy karkötő órát és rácsatolta a lány csuklójára. Majd a következő ünnepi beszédet intézte szerelméhez:

— Fogadja tőlem szívesen ezt a csekélységet. Valódi ezüst, selyem szallagon. Én most arra kérem magát, hogy ígérje meg, hogy a szive mindaddig nem szűnik meg értem dobcigni, amig ez az óra ketyeg. Én a magam részéről megígérem .mert az én szerelmem nem talmi, hanem valódi tizennégykarátos arany. Ami pedig az órát illeti, az tovább fog ketyegni, mint ameddig mi élünk, mert az egy eredeti Omega___

— Esküszöm — mondta a lány hamis páthosszal.

Ruzicska Tivadar mégegyszer felhúzta az órát, beigazitotta pontos időre és visszament az üzletbe, hogy kenyéralakú monoklival a szemén beteg órák diagnózisát keresse. Ilonka nagyon örvendezett az órának, még az előadás alatt sem vált meg tőle, mire a rendező úgy bömbölt rn»nt egy igazgató.

— Ha holnap a karján felejti, kidobom! — üvöltötte. Ilonka egész este törte a fejét, hogy vájjon miért nem viseltek az pdaliszkek a Xíll-ik századbau karkötőórát, Mert a szenzációs operett ebben a korban játszódott le korhű jelmezekkel és korhű villanykörtékkel.

így folytak tovább a dolgok. Ilonka pontosan bejárt a színházba, az óra pontosan ketyegett és Ruzicska szive se szűnt meg dobogni. Most még többet

olvasta a költőket, mint azelőtt és fel se tűnt neki, hogy az Ilonka egyre szeoj és egyre elegánsabb lesz. Vele mar keveset foglalkozott, mindig próbára járt, néha éjszaka is és ilyenkor kapunyitás után jött haza. Egyszer Ruzicska találkozott is vele ilyenkor, ő éppen ment be az üzletbe, a lány autótaxm jött haza. Ez nem tetszett az órásnak. Érez* te, hogy az egész szerkezet megbomlott, itt valami baj van. Ilonka mát alig akart vele szóbaállani. Egyszer hűvösen közölte vele, hogy elköltözik, lakást kapott. Az öreg Haroíitsek dicsekedett a lakóknak, hogy a lánya milyen pompás lakásba költözött. Mint főbériő. Ezután nem ő nyitja a kaput másoknak, hanem neki nyitják. Ilonka megígérte Rtlzicskának, hogy minden héten meglátogatja* de három hónapig nem vádolta be ezt az ígéretet. Ruzicska nagyon soványoít érte. Legalább hetenként egyszer elment a Dalszínházba, ahol már régen ui operettet játszottak és megnézte Ilonkát, aki most már nem háremhölgy volt, hanem szobalány. Előléptették. Előadás után Ruzicska még szomorúbb lett és egy csatakos októberi estén elhatározta, hogy másnap meglátogatja a hűtlen szerelmest és emlékezteti esküiére.

Úgy is történt. A déii szűnő'ben Ruzicska Tivadar ebéd helyeit rckonszánsz vizitet tett Hoványi Ilikénél. Kifestett arcú szobalány nyitott ajtót, éppen olyan, mint amilyen az Ilonka játszik az uj operettben. De ez nem volt olyan nyálas.

— Mit óhajt? — kérdezte.

— A művésznővel szeretnék beszélni.

— Nein lehet. A művésznő <r.ég alszik.

Hosszas rábeszélés után a lány bejelentette Ruzicskát. A művésznő kiüzent, hogy jöjjön másnap, mert fáradt. Erre Ruzicskából kitört a vadállat, amely ott szunyadozik minden órás és ékszerészsegédben. félredobta a megrémült lányt és berontott a szobába. Ilonka széles kokott-ágyban feküdt és éppen dús reggelijét fogyasztotta el. Nagyon haragos arcot vágott